Fejezet

1001 12|                     fölött a csillagos éggel s az erkölcsi világrenddel. Szóval
1002 12|                   mindenütt, a tárgyakban, sõt az emberekben is.~Valami kis
1003 12|                        volna jobban kalauzolni az idegent. Kiértem a tengerhez.
1004 12|               végtelenség, s nyilvánvaló, hogy az Északi-tengert senki se
1005 12|                       hogy lezárják a tételt s az eredményre rámutassanak,
1006 12|                szeretettel foglalkozott velem, az idegenbõl idevetõdött senkivel.
1007 12|                    kapormártással és Minnával, az emberi, irodalmi és bölcseleti
1008 12|                     káprázatos. A gimnáziumból az egyetemre mennek, de akkor
1009 12|                       francia nõkhöz. Csak tán az a különbség közöttük, hogy
1010 12|                  tüneteit, mint a beteg szokta az orvosnak a betegsége történetét.
1011 12|                     szenved ma is. Mindezt nem az én érdeklõdésemre tette,
1012 12|                    Családi asztaluknál megvolt az én helyem is. Nem titkolom
1013 12|                   mikor elõttem kacérkodott ez az elmés, kacagtató tárgyacska.
1014 12|                     darabig idegenkedtem ettõl az egészségesen diákos jókedvtõl.
1015 12|                       Mindenekelõtt megtanulni az õ kissé kemény és érdes,
1016 12|                        egymást, hanem növelte. Az volt minden becsvágyam,
1017 12|                  tetves fickónak nevezett, még az ostorával is felém suhintott,
1018 12|                       mily mesterien egyezteti az alanyt az állítmánnyal,
1019 12|                  mesterien egyezteti az alanyt az állítmánnyal, mily gazdag
1020 12|                visszatérjek báró Wüstenfeldre, az elnökre, aki, mikor otthagytuk,
1021 12|                       hogy miért alszik mindig az elnök. A darmstadti polgár
1022 12|                kérdésemen. Rám tekintett, majd az elnökre tekintett, s azt
1023 12|                          tárgyilagosan -, hogy az elnök tényleg alszik, de
1024 12|                     tényleg alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta vállát,
1025 12|                   volna, hogy miért süt a nap. Az elnök azért elnök, hogy
1026 12|                  kértem kíváncsiságomért. Múlt az idõ, s rájöttem, hogy nekik
1027 12|                         hogy nekik van igazuk. Az elnök öreg ember volt. Nagyon
1028 12|                  díszvacsorán köszöntötték fel az ünnepeltet. Általában mindenütt
1029 12|                      névsorából. Csoda-e, hogy az évek terhétõl tetézve elbágyadt
1030 12|                      nem is a közönségre; csak az elnöki dobogóra. Ha az elnök
1031 12|                    csak az elnöki dobogóra. Ha az elnök nem aludt, akkor tudtam,
1032 12|                      aludt, akkor tudtam, hogy az ülés még nem kezdõdött meg,
1033 12|                   belém edzõdött a tudat, hogy az elnök alvása egyszersmind
1034 12|                   szokása? Ellenkezõleg. Amint az elnököt az õ fölolvasásuk
1035 12|                 Ellenkezõleg. Amint az elnököt az õ fölolvasásuk elsõ szava
1036 12|                 bátorságot, ihletet merítettek az elnök álmából. Ha észrevették,
1037 12|                    sokat kellett várniok, mert az elnök már réges-rég az igazak
1038 12|                    mert az elnök már réges-rég az igazak álmát aludta. Némelyek
1039 12|                  igazak álmát aludta. Némelyek az elsõ percekben alig mertek
1040 12|                      miután meggyõzõdtek, hogy az elnök elérte a kellõ mélységi
1041 12|                     Jaj, barátaim, hogy tudott az aludni. Soha még elnököt
1042 12|                     bámuljam. De nem én voltam az egyetlen, akit hasonló cél
1043 12|                       s tapasztalatukat majdan az õ nehéz, felelõsséges pályájukon
1044 12|                        idegesen, mint a kutya. Az éles megfigyelõnek elég
1045 12|                       és szakértelemmel aludt, az elnök volt, az igazi elnök.
1046 12|           szakértelemmel aludt, az elnök volt, az igazi elnök. Isten is annak
1047 12|               nadrágjában bárhol is megjelent, az ajkakra fagyott a mosoly.
1048 12|                    darmstadti erdõben, mihelyt az erdõ területére lépett,
1049 12|                   lépett, a rigók, a cinegék s az összes énekesmadarak egyszerre
1050 12|                       rejtélyes szobrává vált. Az álom afféle felületes, rögtönzött
1051 12|                  áhítat ült rá. Bizonyos, hogy az agg fõ, melyet a tarkó izomszalagai
1052 12|                        attól féltem, hogy arca az elnöki csengõre bukik, mely
1053 12|                  vonzotta, s szája megcsókolja az elnöki csengõt. De megnyugtathatlak
1054 12|                         s akkor újra kezdõdött az egész. Uralkodott magán.
1055 12|                     melyen szabadon csapázhat, az illem és jómodor sérelme
1056 12|              föltételesen engedélyezte magának az aggkor e bocsánatos bûnöcskéjét,
1057 12|                      résen volt, készen állott az õrhelyén, mint a tudomány
1058 12|                         Õ úgy okoskodott, hogy az elnök nagy tapasztalatára
1059 12|                     tapasztalatára támaszkodva az egyes mûfajok terepviszonyaihoz
1060 12|                       állandóan számon tartjuk az idõt, mégpedig a föld forgását
1061 12|                     követjük õsi ösztönünkkel, az szolgál nekünk idõmérõgépül,
1062 12|                      óra elõtt egy perccel. Ez az ösztön mûködhetett a mi
1063 12|                    percig sem olvasott, amikor az elnök kinyitotta szemét.
1064 12|                Szemhéjai azonnal összeragadtak az álom édes, langyos mézétõl,
1065 12|                     szokott röppályán elindult az asztal felé s onnan vissza,
1066 12|                     Blutholz, udvari tanácsos, az ismert bölcselõ, aki épp
1067 12|                        igen népszerû tárgyról: Az intelligibilis világ elsõrendû
1068 12|                   órája olvasott egyfolytában. Az elnök ekkor nyitotta ki
1069 12|                         Ez a mondat úgy hatott az elnökre, mint az a kloroform,
1070 12|                        hatott az elnökre, mint az a kloroform, melyet a kíméletes
1071 12|                    valószínûnek tartotta, hogy az elnök olyan álmot szõ, mely
1072 12|               elõsegíti, s minthogy vágya csak az volt, hogy aludjék, szerinte
1073 12|                         hogy aludjék, szerinte az álom csak e vágyának teljesülését
1074 12|                      Germania falai leomlanak, az elnök végképp berekeszti
1075 12|                       elnök végképp berekeszti az ülést, s hazamegy pelyhes
1076 12|                     Elvben egyetértettem ezzel az álomfejtéssel. Csak az fájt,
1077 12|                   ezzel az álomfejtéssel. Csak az fájt, hogy az elnöknek,
1078 12|              álomfejtéssel. Csak az fájt, hogy az elnöknek, akit a világ legnyájasabb
1079 12|                     fejtettem barátomnak, hogy az elnöknek nem érdeke az ülés
1080 12|                    hogy az elnöknek nem érdeke az ülés berekesztése, hanem
1081 12|                       ülés berekesztése, hanem az, hogy minél tovább tartson.
1082 12|                      azt képzeltem tehát, hogy az elnök álmában szüntelenül
1083 12|                    grófot látja, aki ellátogat az õ szerény darmstadti egyesületébe,
1084 12|                   Ismétlem, jóságos ember volt az elnök, nemes, elnézõ és
1085 12|                 hallgattam napról napra azokat az elõadásokat, melyeket neki
1086 12|                   költészetnek neveznek, attól az unalmas és vizenyõs szamárságtól,
1087 12|                    tudománynak neveznek, attól az emberboldogító szalmacsépléstõl,
1088 12|               emberboldogító szalmacsépléstõl, az elméleteknek attól a kotyvalékától,
1089 12|                     ordítottam, mindaddig, míg az ágyamhoz sietõ, hûséges
1090 12|                     nem találja meg idejekorán az egyetlen megoldást, s egészséges
1091 12|                     törõ emberiséget is.~Igen, az õ álma maga a nemzeti és
1092 12|                     úgy is volt. Higgyétek el, az álom az igazi helyeslés.
1093 12|                    volt. Higgyétek el, az álom az igazi helyeslés. Az alvó
1094 12|                       álom az igazi helyeslés. Az alvó bóbiskol, és ezzel
1095 12|                    irányában mindig elnézõnek, az elnök, aki mindig aludt.
1096 12|                       elnök, aki mindig aludt. Az õ álma kiterjesztett angyalszárnyként
1097 12|                      angyalszárnyként lebegett az emberi szellem millió és
1098 12|                 törtetés és a silány becsvágy, az irigység és aljasság vitustánca
1099 12|                      tacet consentire videtur. Az, aki hallgat, mindenbe beleegyezik.
1100 12|                        igazi beleegyezés, mint az alvás? Az õ álma a rombolással
1101 12|                    beleegyezés, mint az alvás? Az õ álma a rombolással szemben
1102 12|                     álma a rombolással szemben az építés volt, a biztatás
1103 12|                biztatás és a társadalommentés: az õ álma maga volt a megértés
1104 12|                  elalszik valaki, hátat fordít az életnek, minden gyûlöletnek,
1105 12|                  nagyon, annyi, mint eltávozni az életbõl, mely végeredményben
1106 12|                       végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint
1107 12|                         rövid idõre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel,
1108 12|                      rövid idõre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel,
1109 12|                   alszik, leszerel, akaratát - az éles, ártó hegyével - befelé
1110 12|                  mindig tiszteletet követeltem az alvóknak, s nem engedtem,
1111 12|               jelenlétemben sértegessék õket. „Az alvókról csak jót vagy semmit” -
1112 12|                      miért nem ünnepeljük néha az alvókat is, miért nem dobunk
1113 12|                      sokkal, sokkal többet. De az emberiség nagyobb része
1114 12|                        áskálódtak ellene, ezek az izgága, hibbant lények,
1115 12|                        szobrocskát kunyorálnak az utcasarkon, a halhatatlanság
1116 12|                        s késõbb, évek múltán, „az ihlet éjszakáján” feltörik
1117 12|                  verseikben minden alap nélkül az „álmok lovagjai”-nak és
1118 12|                         álmok lovagjai”-nak és az „álmok álmodói”-nak nevezik
1119 12|                      alvási szükségletét, mint az a koplalómûvész, aki hivatalosan
1120 12|                    szeme láttára. Azt mondták, az ülések alatt csak azért
1121 12|                      terén, értelmét vesztette az a szép szállóige, hogy „
1122 12|                        a szép szállóige, hogy „az élet rövid álom” hiszen
1123 12|                        élet rövid álom” hiszen az élet azóta igen hosszú álomnak
1124 12|                         hogy ez ugyan igaz, de az elnök nemcsak szundikál,
1125 12|               Gyûlölték õt. Hogy mi volt ennek az oka? Hát valószínûleg fellengõs-érzelgõs
1126 12|                  természetesen oktalanul, mert az õ tekintetük mindig görbe,
1127 12|                       tekintetük mindig görbe, az õ ítéletük mindig ferde.
1128 12|                       a kormánykeréknél elnyom az álom, s közben a hajó jéghegyre
1129 12|                       már a csontváz vigyorog, az igazítja helytelen vágányra
1130 12|                     kinek vagy minek ártott ez az igazán tiszteletre méltó
1131 12|                      közéletben csak úgy lehet az egyetértést és békét fönntartani,
1132 12|                       útján, ha nem avatkozunk az élet örök törvényeibe, melyek
1133 12|                        valamit. Ezt fejezte ki az elnök ellentéteket áthidaló,
1134 12|                  söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon
1135 12|                        világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a
1136 12|                   családirtás sokkal emberibb. Az irodalmat is a szervezkedés
1137 12|                   példák azt bizonyítják, hogy az emberiséget azok vitték
1138 12|             kötelességmulasztók, a közönyösek, az alvók. Nem is az a hiba,
1139 12|                   közönyösek, az alvók. Nem is az a hiba, hogy a világot kevés
1140 12|                    bölcsességgel kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán
1141 12|                     senkitõl se tanultam ebben az életben, szeretve tisztelt
1142 12|                    legkisebb íróivá lesznek, s az új költõk minden kézzelfogható
1143 12|                         s ennek folytán késõbb az egyetemen is ezeket tanították.
1144 12|                     eszköz. Tudta azt is, hogy az emberek az érdekharcban
1145 12|                        azt is, hogy az emberek az érdekharcban általában összevesznek
1146 12|                    semmi. Csodálatosan ismerte az embereket s az életet, mely
1147 12|            Csodálatosan ismerte az embereket s az életet, mely mindig elintézõdik
1148 12|                       nem szabad vele törõdni. Az, aki olyan bölcs, mi mást
1149 12|                       meg nekem, vajon lehet-e az alvásra alkalmasabb hely,
1150 12|                       kerültek. Fölcseperedett az új nemzedék, mely a mûfajok
1151 12|                  egyszersmind föltámadását is. Az elnök idegesen kapkodta
1152 12|                       trrprrfrrgrr, siuiutiuu. Az elnök minden kukorékolásra
1153 12|             Fölháborodottan mérte végig ezeket az éretlen alakokat. Nem irodalmi
1154 12|                 egyenlõséget és testvériséget, az Operában, az Istenek alkonya
1155 12|                    testvériséget, az Operában, az Istenek alkonya alatt, a
1156 12|                pillanatig, álló helyében, mint az orosz-japán háborúban a
1157 12|                bánatos-édes hattyú. A hercegnõ az elnökkel karon vezettette
1158 12|                         Csevegni kezdett vele. Az elnök lehunyta szemét. A
1159 12|                        engedélyt adott erre, s az özvegy mentegetõdzve hangsúlyozta,
1160 12|                özvegyet, hogy „mindent megtesz az érdekében, ami lehetséges”,
1161 12|                    részérõl rosszhiszemû, mert az elnök azt is tudta, hogy
1162 12|                        olyan gyöngék, hogy még az öncsalásra se képesek, s
1163 12|                        Lassanként befejezõdött az évad. Nyár lett. Minden
1164 12|                      se tartottak elõadásokat. Az elõadók babérjaikon nyugodtak,
1165 12|                       mûveit olvasgatták, hogy az ott található eszméket,
1166 12|                        Ludwigshöhére indultam, az ottani kilátótoronyhoz,
1167 12|                      lehetett, akirõl különben az imént beszéltem, az elnök,
1168 12|                   különben az imént beszéltem, az elnök, a mi elnökünk. De
1169 12|            részletezzem? Siralom volt ránézni.~Az elnök álmatlanságban szenvedett.
1170 12|                   szenvedett. Ezt a betegséget az avatatlanok rendszerint
1171 12|                     elalszik. Éppígy beszélnek az étvágytalanságról is. Akinek
1172 12|                kimenetelû is lehet. Ilyen volt az elnök betegsége is. Már
1173 12|                   Szóval a német orvostudomány az álmatlanság egy súlyos,
1174 12|                Weyprecht, a jeles belgyógyász, az álmatlanságot pusztán az
1175 12|                       az álmatlanságot pusztán az elnök idegkimerültségének
1176 12|                  szellemi megerõltetéstõl, még az újságolvasástól is eltiltotta,
1177 12|                       melyet maga készített el az ápolónõk jelenlétében. Ezt
1178 12|                        tüzetesen megmagyarázta az ápolónõknek, és el is ismételtette
1179 12|                adagokkal, de hiába cserélgette az altatókat, hiába vegyítgette,
1180 12|                        minden eredmény nélkül. Az elnök egyre gyöngült. Darmstadtban
1181 12|                      már arról suttogtak, hogy az orvosok lemondtak róla.~
1182 12|                      ez a pótolhatatlan érték, az emberiségnek ez a jótevõje
1183 12|                      sugaránál megpillantottam az elnököt. Elfacsarodott a
1184 12|                       szívem. Ott fészkelõdött az ágyban, magasra polcolt
1185 12|         villamosszerkezet fújt feléje. Szemben az ágyával - nyilván orvosi
1186 12|                   óhajtott, megváltó álmot. De az elnök minden pillanatban
1187 12|                    pillanatban ki akart ugorni az ágyból. Két ápolónõ fogta
1188 12|                   kezét. Arca fehér volt, mint az írópapír.~Láttomra megörült,
1189 12|                       mindenekelõtt kinyitotta az ablaktáblákat, eloltotta
1190 12|               parancsolt, hogy öltöztessem föl az elnököt, majd sarkon fordult,
1191 12|                    hallgattuk mindnyájan. Maga az elnök is kíváncsian emelte
1192 12|                       súlyos tölgyfa asztalt s az ágy mellé helyezi. Egy másik
1193 12|                        helyezi. Egy másik inas az elnöki széket hozta be.
1194 12|                    bólintott. Zsebébõl kivette az elnöki csengõt, s az asztalra
1195 12|                   kivette az elnöki csengõt, s az asztalra tette. Erre az
1196 12|                        az asztalra tette. Erre az elnököt végtelen tapintattal
1197 12|                   tapintattal és gyöngédséggel az asztalhoz vezette, leültette
1198 12|                      csöngessen, és nyissa meg az ülést. Az elnök csöngetett. „
1199 12|                        és nyissa meg az ülést. Az elnök csöngetett. „Az ülést
1200 12|                   ülést. Az elnök csöngetett. „Az ülést megnyitom” - mondta.
1201 12|                         Ekkor pedig megtörtént az a csoda, melyet az orvostudomány
1202 12|                  megtörtént az a csoda, melyet az orvostudomány s az aggódó
1203 12|                      melyet az orvostudomány s az aggódó közvélemény immár
1204 12|                        egy hónapja hiába várt: az elnök szemhéjai lecsukódtak,
1205 12|             meghajszolt szervek pihentek. Maga az áldott anyatermészet vette
1206 12|                       át a gyógyítás szerepét. Az elnök most is csak úgy aludt,
1207 12|                        is csak úgy aludt, mint az ülésteremben, az illem és
1208 12|                   aludt, mint az ülésteremben, az illem és a jómodor határai
1209 12|                   körülmény még inkább növelte az iránta való bámulatomat,
1210 12|                        felé ámulva látta, hogy az elnök kezébe kapja a csengõt,
1211 12|                        a csengõt, megrázza, s „az ülést berekeszti”, ami azt
1212 12|                  jelentette, hogy megmentettük az életnek.~Zwetschkét nem
1213 12|                 Voltaképp alig akadt dolga. Ha az elnök aludni akart - mindig
1214 12|                   állig begombolkozva -, leült az elnöki székbe, s aztán csöngetett,
1215 12|                       nem emlékeztek meg, csak az évad kezdetéig használta.
1216 12|                        fõorvossá neveztette ki az ottani kórház ideg- és elmeosztályára,
1217 12|                       fél évre rá kijárta neki az udvari tanácsosi címet is.~
1218 12|                     tanácsosi címet is.~Hát ez az én német kalandom. Fizetni,
1219 12|                         Már megint elfecsegtem az idõt. Rám virradt. Nézzétek,
1220 12|                        nektek a végét. Újabban az az egyetlen szórakozásom,
1221 12|                     nektek a végét. Újabban az az egyetlen szórakozásom, hogy
1222 12|                hallgatom.~Sokáig nem hallottam az elnökrõl. Kitört a háború,
1223 12|                Ifjúkori barátomat ott találtam az ideg- és elmeosztályon,
1224 12|                    elnyújtva. Ismeritek azokat az embereket, akik minden mondat
1225 12|                 tartott. Ragyogtak a folyosók, az ablakok, a padlók. Minden
1226 12|                        köpõláda a helyén állt. Az ápolók jobban féltek tõle,
1227 12|                   ezekbõl igyekezett kiolvasni az emberi lélek és a szellem
1228 12|              Végigvezetett osztályán. Számomra az ilyesmi nem újság. Gyermekkorom
1229 12|                       Úgy látszik, a természet az elmebetegségek képletével
1230 12|                 bambaságukba süppedve méláznak az agyalágyultak. Egy kõmûvessegéd
1231 12|                       Azé a két csoporté, mely az egész emberiséget jellemzi.
1232 12|                 érthetetlen célzásokkal. Nekem az utóbbiak rokonszenvesebbek.
1233 12|                      Zwetschkét nem érdekelték az elmebetegek. Azt mondta,
1234 12|                       elmebetegek. Azt mondta, az õ különösen elnyújtott,
1235 12|                     csak majd boncolásuk után, az agyszeleteikkel. Ozsonnázni
1236 12|                     megtudtam, hogy mi történt az elnökkel. Az elnök túlélt
1237 12|                        mi történt az elnökkel. Az elnök túlélt mindenkit,
1238 12|                     tönkrementek a futuristák, az expresszionisták, a szimultanisták,
1239 12|                       azonban tovább mûködött. Az alvók kitartása volt benne.
1240 12|                Gépkocsin hajtattam a temetõbe, az õrültek közül a halottak
1241 12|                        közé. Nyomban megleltem az elnök sírját. Zord családi
1242 12|                    senki se mert tegezni, most az élõk szemtelen egyoldalúságával
1243 12|                      Klopstock Messiás-a volt, az a hexameteres hõsköltemény,
1244 12|                       volt. Mivel tudtam, hogy az elhunyt az életében legtöbbre
1245 12|                        tudtam, hogy az elhunyt az életében legtöbbre becsülte
1246 12|                        a nyugalmat, és neki is az lehet a vágya, mint valamennyiünknek,
1247 12|                     egyhangúan olvasni kezdtem az elsõ éneket. Csodálatos
1248 12|                  porhüvelyéhez, és síri álma - az örökkévaló álom is - egyre
1249 12|                    hagytam a temetõ kapujánál. Az történt, hogy az elsõ ének
1250 12|                    kapujánál. Az történt, hogy az elsõ ének közepe táján engem
1251 12|                       táján engem is elnyomott az álom. Gyorsan a gépkocsiba
1252 12|                      Eszeveszetten nyargaltunk az állomásra. Csak annyi idõm
1253 12|                        annyi idõm maradt, hogy az utolsó pillanatban beugorjam
1254 13|                           bocsánat...~- Tessék az elõszobába.~- Ide?~- Oda -
1255 13|                        be. A Viktor.~- Hová?~- Az elõszobába.~- De ez itt
1256 13|                           De ez itt volt. Itt, az orrom elõtt. Hallatlan.
1257 13|                fürdõkádból, felöltözködött, és az elõszobába szólt.~A gyászruhás
1258 13|                     kalap fekete eresze alól.~„Az özvegy - gondolta Esti -,
1259 13|                        sújtott özvegy. Rémes.”~Az asszony trombitálva fújta
1260 13|                      asszony trombitálva fújta az orrát, nem törõdött azzal,
1261 13|                        merte volna künn hagyni az elõszobában. Esernyõje egész
1262 13|                   ismerte õt. Nem személyesen. Az írásait ismerte.~Esti ismerte
1263 13|                         akik írásait ismerték.~Az özvegy megszólalt. Lehetetlen,
1264 13|                   megszólalt. Lehetetlen, hogy az, aki olyan jó ember, meg
1265 13|                        olyan, mint akárki más. Az, hogy megõriztem régi, tiszta
1266 13|               gondolkozik. Engem is elfásított az élet, mint mindenkit, aki
1267 13|                        verseskönyvét olvasta.~„Az más - folytatta Esti csöndes
1268 13|                      Mégis élénken tiltakoznék az ellen, hogy valaki gázlámpává
1269 13|                        tengerbe. Mikor azonban az uszodában háromméteres vízben
1270 13|               rendkívül finom lelkület.~„Finom az istennyila” - szõtte tovább
1271 13|               foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerûen durva is.
1272 13|                  Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség
1273 13|           Elválaszthatatlanul együtt mûködnek, az egyik el se képzelhetõ a
1274 13|                       a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitûnõ
1275 13|                      és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég,
1276 13|                       vagyok, asszonyom. Verem az üllõt pöröllyel, patkót
1277 13|                      hogy gyorsabban futhasson az országút porában. Mert jegyezze
1278 13|                  mancsot, ezt a mellet, melyet az imént meztelenül is látott,
1279 13|                        végre a tárgyra térjen.~Az lassanként kitálalt.~Rakosgatta
1280 13|                  Mindez már babramunka, játék. Az apró dolgok megnyugtatnak.~
1281 13|                      közelebbi, tárgyi adatok.~Az asszony megboldogult ura
1282 13|               fehérvarrónõ, de nem tud kimenni az utcára, mert most télvízidõn
1283 13|                 csodálatos, mihelyt rágondolt, az özvegy ezt mondta: „tüdõvész”.
1284 13|                      volt tüdõvésze.~Ami magát az asszonyt illeti, munkát
1285 13|                       magát. Végtére ezek azok az igénytelen - és érdektelen -
1286 13|                érdektelen - panaszok, melyeket az élet termel, jobbára gyárilag,
1287 13|                     szürkeség és elcsépeltség: az, hogy ilyen selejtes árukat
1288 13|                         Esti leült. Odafordult az asszonyhoz.~- Mivel segíthetek?~
1289 13|                pillanatnyilag talpra állítható az egész boldogtalan, jobb
1290 13|                     mindenesetre visszafizetik az utolsó fillérig, a legutolsó
1291 13|                   magát buta ötletén.~Szerette az ilyen hülyeségeket.~Attól
1292 13|                      lenne szó, ugyebár? Errõl az összegrõl, átmenetileg,
1293 13|                  kalács, kalács, te gazfickó”.~Az özvegy nem felelt. Nyugodtan
1294 13|                   öklét zárva tartotta. Letett az asztalra valami bankjegyet.
1295 13|                    bankjegyet. Nem nézett oda.~Az özvegy azonban, noha nem
1296 13|                      volt, mint amennyit kért, az összeget az adományozó kikerekítette.~
1297 13|                     amennyit kért, az összeget az adományozó kikerekítette.~
1298 13|                      adományozó kikerekítette.~Az a fagy, mely beléptekor
1299 13|                      kapott tõlük, melyet mind az öten aláírtak. A levél hosszú
1300 13|                       méltóságos szívéhez.~Azt az ígéretet, hogy a kisebbik
1301 13|                       búcsúzkodás pillanatában az özvegy figyelmét elterelje
1302 13|                     özvegy figyelmét elterelje az összegrõl, melyet az akkor
1303 13|                 elterelje az összegrõl, melyet az akkor csúsztatott kopott
1304 13|               délelõttönként, mikor fölébredt, az ágyába szokta vitetni telefonját.
1305 13|                  bemondott egy számot. A város az ágyába jött. Még álmosan,
1306 13|               tüdõgondozó reggeli zenebonáját. Az intézõ orvost kérette oda,
1307 13|                    csak, van szabad ágyatok?” „Az, kérlek, soha sincs, de
1308 13|                       Csak jöjjön el a kislány az anyjával és az okmányaival,
1309 13|                       a kislány az anyjával és az okmányaival, majd meglátjuk.”~
1310 13|                      meglátjuk.”~Pár nap múlva az orvos szólította föl. Értesítette,
1311 13|                       fölvették.~Most már csak az újságosbódé maradt hátra.
1312 13|                     kötelessége. Mióta beszélt az özveggyel, mintegy atyafiságba
1313 13|                       mit gondolhatott felõle.~Az újságosbódé megszerzése
1314 13|                        nehezen ment. Ott, ahol az ilyen engedélyeket kijárják,
1315 13|                        vette. Minthogy azonban az özvegyet mégse lehetett
1316 13|               furcsállották volna -, kitartott az üvegketrec mellett. Tudta,
1317 13|                   pimaszkodott, amint kellett. Az özvegyet egy helyütt közeli,
1318 13|                        kísérletének eredménye, az emberek befolyásolhatósága?~
1319 13|                     Esti, miután latra vetette az érveket, mindegyik kérdésre
1320 13|                      pillanatában odadobta azt az összeget. Ennek az lett
1321 13|                odadobta azt az összeget. Ennek az lett egyenes következménye,
1322 13|                  tüdõgondozóban, viszont ebbõl az következett, hogy az anyának
1323 13|                     ebbõl az következett, hogy az anyának is biztosítani kellett
1324 13|                      már futott a pénze után”.~Az özvegy végre megkapta az
1325 13|                       Az özvegy végre megkapta az újságosbódét, kitûnõ helyen,
1326 13|                 Szeptemberi verõfény ragyogott az üvegkalickán, megaranyozta
1327 13|                 elkülönítve s mégis részt véve az utca életében, a legnagyobb
1328 13|                          Köszönöm - integetett az özvegy, amint félkesztyûs
1329 13|                  gimnazistára:~- Szegénykémnek az idén meg kellett ismételnie
1330 13|                    idén meg kellett ismételnie az osztályt. Tavaly háromból
1331 13|                      nyomorúságot egy helyütt, az nyomban ki is lyukad más
1332 13|                    megjutalmazza. Most õ leste az alamizsnát.~Télen szakadt
1333 13|                      alamizsnát.~Télen szakadt az esõ. A bódé az általános
1334 13|                   Télen szakadt az esõ. A bódé az általános áradásban egy
1335 13|                 világítótoronyhoz hasonlított. Az özvegyasszony helyett a
1336 13|                     nagyobbik lány is fázik, s az özvegyre, aki ágyban fekvõ
1337 13|                      mint õk. Mindenki meghal.~Az özvegy meg a családja nem
1338 13|                        a szél port kevergetett az utcán. Esti a cukrászdában
1339 13|                      cukrászdából, belebotlott az özvegybe.~Az nem vette észre.~
1340 13|                       belebotlott az özvegybe.~Az nem vette észre.~Esti szólította
1341 13|                        már ezer éve nem látta.~Az asszony egy darabig nem
1342 13|                       egy darabig nem szólt.~- Az én Lacikám - dadogta -,
1343 13|                        én Lacikám - dadogta -, az én kis Lacikám - s elfulladt
1344 13|                  melyben ott porladt a kisfiú.~Az özvegy sorra elmondott mindent,
1345 13|                    gázláng alatt állott. Nézet az özvegy arcát. Már nem volt
1346 13|                      hasonlított volna annyira az édesanyjára s azokra a nõrokonaira,
1347 13|                     mozdulatot tett. Odakapott az özvegyhez. Megragadta a
1348 13|                      dõlt. Még mindig lihegett az indulattól. De azért boldog
1349 14|                      velünk együtt vágtak neki az útnak, aztán lemaradtak,
1350 14|                     fog a természete ellen. De az értelme hiába küzdött, a
1351 14|                    kleptomániás és nem tolvaj. Az, akit ismerünk, rendszerint:
1352 14|                     rendszerint: kleptomániás. Az, akit nem ismerünk, rendszerint:
1353 14|                 legépelte, meglapszámozta, sõt az oldalakat nemzetiszín zsineggel
1354 14|                        szöveget. Fölkiáltottam az elragadtatástól. Világos
1355 14|                       kivetnivalót talál ezen? Az most kezembe nyomta az angol
1356 14|                         Az most kezembe nyomta az angol eredetit, éppoly némán,
1357 14|                    jöttem rá. Ide figyeljetek. Az angol eredeti elsõ mondata
1358 14|                        ablaka tündöklött. Fönn az elsõ emeleten a táncteremben
1359 14|                        ablaka tündöklött. Fönn az elsõ emeleten két kristálycsillár
1360 14|                   olvastam. A harmadik oldalon az angol regényíró ezt írta:
1361 14|                         a harmadik oldal alján az angol kiadásban ezt olvastam:
1362 14|             Legtöbbször szõrén-szálán eltûntek az értékek. Azoknak a szõnyegeknek,
1363 14|                         ezüstnemûeknek, melyek az angol eredeti irodalmi színvonalát
1364 14|                       a kétharmadát. Ha valaki az inasával öt bõröndöt vitetett
1365 14|              hallgatott. Számomra mindenesetre az volt a leglesújtóbb - mert
1366 14|                      föl, a platinát bádoggal, az aranyat rézzel, a gyémántot
1367 14|                        elkértem a kéziratot, s az angol eredetit. Minthogy
1368 14|                     pontos leltárt készítettem az ellopott tárgyakról. Déli
1369 14|                    írótársunk a fordítás során az angol eredetibõl jogtalanul
1370 14|                         Hogy hova tette ezeket az ingókat és ingatlanokat,
1371 15|                     KISFIÁÉRT AGGÓDIK, Õ PEDIG AZ ÚJ VERSÉÉRT~Esti Kornél
1372 15|                   hangokat hallott:~Mért nézek az éjbe? Mért hallom a vándor
1373 15|                         mint sokszor - elakadt az égi távirat, mintha valahol
1374 15|                      hangokat hallott. Szemeit az ablakot takaró zöld függönyre
1375 15|                         és letisztázta.~Amikor az utolsó sorokat kopogtatta,
1376 15|                    Szervusz - kiáltotta feléje az írógép mellõl, s föl se
1377 15|                       állt. Nem lehetett látni az arcát.~Õ Estit látta az
1378 15|                        az arcát.~Õ Estit látta az íróasztalnál, borzas haját
1379 15|                     íróasztalnál, borzas haját az állólámpa aranyfényében,
1380 15|                  érthesse, olvasta:~Mért nézek az éjbe? Mért hallom a vándor
1381 15|                        Fölkelt a karosszékbõl. Az állólámpa fénykörébe jött,
1382 15|                        sohase voltam ily közel az öngyilkossághoz.~- Micsoda? -
1383 15|                        Vakbélgyulladás.~- Hisz az semmi. Ülj le, Elek, ülj
1384 15|              szegénykét. Ezt nem bírtam nézni. Az anyja maradt vele. Künn
1385 15|                       karácsonyi gyomorrontás. Az ünnepek alatt sokat evett,
1386 15|                          Ugyan. Hát csak ennyi az egész?~- De láza van. Harminckilenckettõ.
1387 15|                    csak átfúródástól félünk.~- Az rázóhideggel jár. Kirázta
1388 15|       érzéstelenítéssel.~- Nem lehet. Éppen ez az. Elzász azt mondta, hogy
1389 15|                      Azok a friss sejtek, azok az elhasználatlan, élettõl
1390 15|                       föl se veszik azt, amibe az erõs felnõttek belepusztulnak.
1391 15|                      óra múlva - nevetni fogsz az egészen. Mindketten nevetünk
1392 15|                        mi róla a véleményed?~- Az, hogy kitûnõ. Egyik jelentõs
1393 15|                        mindig azt hiszem, hogy az a legkülönb munkám. Nem
1394 15|                        Mondtam, hogy pompás.~- Az elejében magam is biztos
1395 15|                  messze, kalandor fényét... Ez az ihlet, a tiszta ihlet. De
1396 15|                        táján - úgy tetszett -, az elõbb éreztem, mikor fölolvastam -,
1397 15|                       azt.~- Mondd, Elekem, és az egész - úgy, ahogy hallottad -
1398 15|                  utálok minden szónokiasságot. Az nem költészet, hanem cukrászat.
1399 15|                       igazat. Inkább széttépem az egészet, és soha többet
1400 15|                      ismerem õt. Fogadok, hogy az elsõ oldalon közli, ritkított
1401 15|                     még ilyen sikered. Mesteri az egész, mesteri.~Esti a gépírt
1402 15|                       sötét utcákon vágtattak. Az apa arra gondolt, hogy megmarad-e
1403 15|                     érkeztek, Pataki fölrohant az elsõ emeletre. Utána Esti.~
1404 16|                  sikongva ringottak, hintáztak az óriási hullámokban. Esti,
1405 16|                       azon is összecsomósodtak az izmok. Amint szokta, a hátára
1406 16|                      éppen kibukkant a vízbõl. Az életmentõ belemarkolt hosszú
1407 16|                   kinyitotta a szemét, elõször az eget pillantotta meg, aztán
1408 16|                         aztán a homokot, aztán az embereket, akik az arany
1409 16|                       aztán az embereket, akik az arany verõfényben álltak,
1410 16|                  viselt, mellette térdepelt, s az ütõerét vizsgálta. Nyilván
1411 16|               vizsgálta. Nyilván valami orvos.~Az a csoport, mely körülötte
1412 16|                    arra, aki - mint megtudta - az imént a közönség izgatott
1413 16|                        még sohase kapott. Csak az anyjától és apjától együtt
1414 16|                      és apjától együtt valaha.~Az életét adta vissza ez az
1415 16|                       Az életét adta vissza ez az új ismerõse. Ha ezen a délután
1416 16|                   nyugtázná, hogy tüzet kapott az utcán valakitõl, és mert
1417 16|                Köszönöm.~- Szóra sem érdemes.~„Az én életem?” - gondolta Esti,
1418 16|                hangosan: - Amit ön tett, uram, az nagyszerû volt. Az hõsi
1419 16|                       uram, az nagyszerû volt. Az hõsi volt. Az emberi volt.~-
1420 16|                  nagyszerû volt. Az hõsi volt. Az emberi volt.~- Boldog vagyok.~-
1421 16|                       derekát, s indult. Amint az öltözõ felé haladt, vissza-vissza
1422 16|                  Glasgow tetõtornácán. Kereste az emberét. Egyelõre nem lelte
1423 16|                      Egyelõre nem lelte sehol. Az asztaloknál, villamos szélgépek
1424 16|                        selyem nyakkendõt.~Esti az arcába meredt. Ez volt tehát
1425 16|                 figyelte. Homloka kemény volt, az elszántság, a határozottság
1426 16|                határozottság sugárzó jegyével. Az életet érezte maga körül,
1427 16|                      életet érezte maga körül, az igazi életet, melyet elhanyagolt
1428 16|                     életet, melyet elhanyagolt az irodalom kedvéért. Az motoszkált
1429 16|              elhanyagolt az irodalom kedvéért. Az motoszkált a fejében, hogy
1430 16|                       egyszerûsége igézte meg, az a nagy egyszerûség, amelyre
1431 16|                       én nemrég uzsonnáztam.~- Az kár - felelte Esti szórakozottan,
1432 16|                    felelte Esti szórakozottan, az étlapot tanulmányozva. -
1433 16|                      haloványan.~- Gombolja ki az ingét - tanácsolta Esti -,
1434 16|                       felelte halkan.~- Hol?~- Az Elsõ Magyar Olajnál.~- Na
1435 16|                         Én sem - kacagott Esti az égbe, mely ezen a magas
1436 16|               valamivel közelebb volt hozzá.~- Az én életem - mondta Elinger
1437 16|                    mutogatta vérszegény ínyét, az aranyfoga fölött. - Apámat
1438 16|               érdektelen és tartalmatlan. Csak az érdekes és tartalmas, aminek
1439 16|                     ameddig élek. Mindenemmel. Az egész lelkemmel. Azt, amit
1440 16|                  mielõbb.~A fizetésnél Elinger az erszénye után kaparászott.~-
1441 16|                        kaparászott.~- Még csak az kellene - tiltakozott Esti.~
1442 16|                    telefonszámát. Õ is közölte az Elsõ Magyar Olaj telefonszámát.
1443 16|                         és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei
1444 16|                körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges viszontlátásokat.~
1445 16|                       délelõtt fél tizenkettõ. Az egy órakor kezdõdõ elõadásra
1446 16|                          szólt Elinger -, csak az anyám beteg. Súlyosan beteg.
1447 16|                       törlesztenie kell. Végre az életét hitelbe kapta tõle,
1448 16|                   életét hitelbe kapta tõle, s az legalább ennyit kamatozott
1449 16|                       kamatozott azóta.~Késõbb az anyja betegeskedése alatt
1450 16|                   kétszáz pengõt, aztán, mikor az anyja meghalt, a temetés
1451 16|                        azt a vérszegény ínyét, az aranyfogát s az unalmasan
1452 16|              vérszegény ínyét, az aranyfogát s az unalmasan kopogó mondatait.~„
1453 16|                     képes arra, hogy megmentse az életemet. Ha okosabb ember,
1454 16|                     Csak egy volt kellemetlen.~Az, hogy mikor Esti gyötrõdve,
1455 16|                     hogy mikor Esti gyötrõdve, az arcát fintorgatva írt, leült
1456 16|                     téged nagyon szeretlek, de az Istenre kérlek, ne nézz
1457 16|                      nézel, nem tudok írni. Én az idegeimmel dolgozom. Fáradj
1458 16|                 beszállásolta magát. Húsvétkor az egész havi zsebpénzén vett
1459 16|                   figyelemmel.~Egyszer Estinek az orra alá tett egy színházi
1460 16|                  gondolkozott:~„Ami disznóság, az disznóság. Elismerem, hogy
1461 16|                    Elismerem, hogy megmentette az életemet. De az a kérdés,
1462 16|                    megmentette az életemet. De az a kérdés, hogy kinek mentette
1463 16|              folytatódik, akkor nekem nem kell az életem, visszaküldöm neki
1464 16|                      Mondjam el?~- Na mondd.~- Az Életem - kezdte, és szünetet
1465 16|                         Esti lehajtotta fejét. Az járt eszében, hogy hová
1466 16|                        hogy mi köze neki ehhez az undok fickóhoz. A Dunát
1467 17|               Hivatalnok egy keramitgyárban, s az a mellékfoglalkozása, hogy
1468 17|                    sokat beszéltek róla.~Abban az idõben, amikor a budapesti
1469 17|                      budapesti kávéházakat nem az árlajstromuk, a kávéjuk,
1470 17|                       egyre tündöklõbb csillag az irodalom égboltozatán.~Volt
1471 17|                  ország teljesen tönkremenjen, az emberek ezeket a verseket
1472 17|                     vendége érkezett, földerül az arca. Bizony sokszor évek
1473 17|                   természetes. Nem természetes az a nyájas, biztató házigazdai
1474 17|                 mosolyod sem, melyet egyenesen az én tiszteletemre ragasztasz
1475 17|                       hosszat ásítoztam. Végül az ásítás is untatott. Erre
1476 17|                     látsz, vártam, hogy múljék az idõ, hogy pár órával megöregedjem,
1477 17|                     síromhoz. Értsd meg: ekkor az a gondolat, hogy bekopogtat
1478 17|                         hogy bekopogtat hozzám az a förtelmes ismerõsöm, akinek
1479 17|                        boldoggá tett volna, de az a gondolat, hogy te látogatsz
1480 17|                       ma ki se mozdultam ebbõl az odúból. Ha nincs ellenedre,
1481 17|                        tedd ki. Én is kiteszem az enyémet. Így ni. Köszönöm.
1482 17|                     vagyok, ha állandóan látom az idõt. Szóval, mire a nagymutató
1483 17|                   leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kõ a szívedrõl,
1484 17|                      és újra le kell szerelni. Az önvád és lelkifurdalás egyre
1485 17|                       szokta elrabolni azoknak az idejét, akiknek az drága,
1486 17|                     azoknak az idejét, akiknek az drága, és töpreng, kecmereg,
1487 17|                       a fejtegetéseket, ezeket az utalásokat, ezeket a kitéréseket,
1488 17|                      hogy tudomásomra hozd, mi az ördögnek is köszönhetem
1489 17|                      milyen pokolian unlak. Te az imént voltál szíves tanáccsal
1490 17|                   tréfálok, esküszöm, hordd el az irhádat, mert nem tudlak
1491 17|                        Egy mozdulatával leveri az asztalon levõ vizeskorsót,
1492 17|                     asztalon levõ vizeskorsót, az ízzé-porrá törik, s a benne
1493 17|                 Elõadja, hogy mi járatban van.~Az õ kérése egyszerû, voltaképp
1494 17|                        nagy vagy jelentõs, bár az is lehet, hogy semmi sem,
1495 17|                         akkor már eleve lemond az egészrõl, akkor kérése tárgytalan,
1496 18|                      LEÍRÁST, ~S ELBÚCSÚZKODIK AZ OLVASÓTÓL~- Ordított a szél -
1497 18|                           A sötétség, a hideg, az éj jeges virgáccsal verte
1498 18|                    vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott
1499 18|               kétségbeejtõ. Belecsimpaszkodtam az emberfürtbe, s magam is
1500 18|                        több szenvedést okozott az a tudat, hogy útitársaim