Fejezet

   1 1 |              Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom
   2 1 |                 nem érintkeztünk akkor. Hogy mi történt közöttünk? Isten
   3 1 |          szólított meg igen udvariasan, hogy venné ki szemébõl azt a
   4 1 |             félrevonta, értésükre adta, hogy az én házamban valami régi,
   5 1 |               vagy babona azt követeli, hogy a vendégek a vacsora elõtt
   6 1 |               ékesszólással védelmezte, hogy a jóhiszemû áldozatok, akik
   7 1 |         bosszantottak. Attól tartottam, hogy esetleg veszélyeztetik az
   8 1 |                  valószínûleg lenézett, hogy ötleteit nem méltányolom
   9 1 |             ízben szememre lobbantotta, hogy elfelejtettem fiatalságomat.
  10 1 |               egymást. A magyarázkodás, hogy értjük egymást, de mégsem
  11 1 |          esztendeig éltünk így, anélkül hogy életjelt adtunk volna magunkról.
  12 1 |            amikor el ne tûnõdtem volna, hogy mit mûvelne-mondana ebben
  13 1 |            helyzetben. Föl kell tennem, hogy õ is gondolt rám. Végre
  14 1 |             hálózta át keresztül-kasul, hogy az nem sorvadhatott el ily
  15 1 |            sorvadhatott el ily gyorsan.~Hogy ki volt õ nekem és mi volt,
  16 1 |         vigyorgott felém. Belékaroltam, hogy segítsen, de a dada kitépett
  17 1 |                 tanácsolt. De tetszett, hogy ki meri mondani, amit gondoltam.
  18 1 |        gyakorolva, bevittem a konyhába, hogy a tûzhelynél szárítkozzék.
  19 1 |         Odavetettem neki a verébfiókot, hogy tegyen vele, amit akar.
  20 1 |      titokzatosan-jelentõsen újságolta, hogy varázsolni is tud. Valami
  21 1 |                 a markában. Azt mondta, hogy az varázssíp, csak bele
  22 1 |           egészen a holdig. Azt mondta, hogy azon az estén a mi házunkat
  23 1 |                 tíz órakor. Azt mondta, hogy ne féljek, csak jól figyeljek,
  24 1 |             féljek, csak jól figyeljek, hogy mi fog történni.~Akkoriban
  25 1 |         lakásunkba. Folyton azt lestem, hogy haladnak óránk mutatói.
  26 1 |               nézeteit. Annyi bizonyos, hogy minden rosszba õ avatott
  27 1 |          világosított föl annak idején, hogy születik a gyermek, õ fejtette
  28 1 |            fejtette ki elõttem elõször, hogy a felnõttek sárga, dohányszagú,
  29 1 |            meghalnak, õ biztatott arra, hogy ne tanuljak, hogy reggel
  30 1 |                 arra, hogy ne tanuljak, hogy reggel minél tovább lustálkodjam
  31 1 |                 iskolából, õ bujtatott, hogy feltörjem édesapám fiókjait
  32 1 |              verset írni, õ bátorított, hogy hangosan kimondjam a szeméremsértõ
  33 1 |                valamennyit egymás után, hogy nyáron a fürdõfülkék repedésén
  34 1 |                 õ fedezte föl számomra, hogy a fájdalomban is titkos
  35 1 |               heget, õ bizonyította be, hogy minden viszonylagos, s egy
  36 1 |                 lázadást, õ tanácsolta, hogy azoknak a pártján legyek,
  37 1 |               és felakaszt, õ hirdette, hogy a halál örökkévaló, s õ
  38 1 |              kézzel-lábbal tiltakoztam, hogy nincs Isten. Romlatlan,
  39 1 |            tanokat soha. Mégis éreztem, hogy jó volna szabadulni hatásától,
  40 1 |           Kitártam két karom. Mutattam, hogy egyedül vagyok.~- Mindig
  41 1 |                 benézett az ágy alá is, hogy nincs-e ott.~- Hát ide hallgass -
  42 1 |               sétánkon jöttünk rá arra, hogy mind a ketten egy évben
  43 1 |               hatott ránk. Megfogadtuk, hogy valamint egy napon és egy
  44 1 |                is meg voltunk gyõzõdve, hogy fogadalmunkat kész örömest
  45 1 |            örömest teljesítjük, anélkül hogy ez bármelyikünknek áldozatot
  46 1 |                 vallatgatott édesanyám, hogy olajlámpám elõtt bóbiskoltam
  47 1 |                Az is többször megesett, hogy mikor künn az erdõn túl
  48 1 |               bennünket, s érdeklõdtek, hogy ikertestvérek vagyunk-e?~-
  49 1 |                Bódi? Érted ezt?~Késõbb, hogy fölcseperedtünk s mind a
  50 1 |         ismeretlenektõl, s arra kértek, hogy térítsem meg azt a csekélységet,
  51 1 |                  mert arra hivatkoztam, hogy erszényemet elvesztettem,
  52 1 |              becsületszavamra fogadtam, hogy a kölcsönt huszonnégy órán
  53 1 |              szavahihetõ tanú hallotta, hogy magas méltóságokról, országosan
  54 1 |                az õ különös tájnyelvén, hogy gyermektartási pört indít
  55 1 |                  hányadán állnak velem, hogy a jobboldallal tartok-e
  56 1 |                 tartok-e vagy a ballal, hogy államfönntartó polgár vagyok-e
  57 1 |             napon, amikor elhatároztam, hogy meglátogatom.~Bolond nap
  58 1 |        Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy mielõbb lássam õt.~Telefonoztam
  59 1 |           annyit sikerült kipuhatolnom, hogy itthon van. Gyalog, kocsin
  60 1 |            Hajnali kettõkor tudtam meg, hogy a Denevér-szállóban található.
  61 1 |           valahova. Leültem a díványra, hogy megvárjam.~Akkor vettem
  62 1 |          megvárjam.~Akkor vettem észre, hogy ott van velem szemben, a
  63 1 |            Egyáltalán nem csodálkozott, hogy ily késõn rontok be. Õ semmin
  64 1 |         csodálkozott. Azt se tudakolta, hogy mi járatban vagyok.~- Hogy
  65 1 |              hogy mi járatban vagyok.~- Hogy vagy? - kérdezte.~- Köszönöm.
  66 1 |             Toll, papír sehol. Rejtély, hogy hol dolgozik.~Édesapámnak
  67 1 |               mindörökre.~- Mi lelt ma, hogy agyba-fõbe dicsérsz?~- Hát
  68 1 |          hûséges. Olyan hûséges vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen
  69 1 |                 hûséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt
  70 1 |                élettelen tárgyakhoz is, hogy tizenöt remek töltõtollamat
  71 1 |                 írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze -
  72 1 |                s ne érezze - szegény -, hogy lenézem. Én vagyok maga
  73 1 |                 Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen
  74 1 |                Néhány év múlva azonban, hogy Weimarban mint székülõ tanácsosnak
  75 1 |                 a baj - panaszkodott -, hogy unom, kimondhatatlanul unom
  76 1 |        irkál-firkál, s végül azt látja, hogy mindig ugyanazok a szavak
  77 1 |            ismétlõdnek. Csupa: nem, de, hogy, inkább, azért. Ez õrjítõ.~-
  78 1 |                  Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nõt, hanem
  79 1 |     megcsókoltunk egy nõt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá,
  80 1 |              valóság. Ha arról álmodom, hogy Egyiptomban jártam, útirajzot
  81 1 |              gallérral.” Aztán kiderül, hogy ez a feltûrt gallérú fiatalember
  82 1 |           melyben arról is számot adok, hogy a hõs hányszor halt meg
  83 1 |             töredéknek.~Megállapodtunk, hogy ezután gyakrabban találkozunk
  84 1 |               karfára könyökölve nézte, hogy ballagok le a csigalépcsõn.~
  85 2 |             homlokát gyöngéden illette, hogy fölébressze. Ma elõször
  86 2 |          dobogott, már arról beszéltek, hogy mûtéti úton kell lecsapolni
  87 2 |               csendõröktõl. Félt attól, hogy édesapja - nem tudni, miért -
  88 2 |                 fülét a két tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly
  89 2 |                 dörrenését. Félt attól, hogy nem kap elég levegõt, s
  90 2 |         különbözõ bútorokat ölelgetett, hogy az erõfeszítéstõl mellkasa
  91 2 |          haláltól. Nemegyszer megesett, hogy lámpagyújtáskor maga köré
  92 2 |                 övéit, és rendelkezett, hogy miképpen temessék el, kinek-kinek
  93 2 |             Szülei mégis úgy tervezték, hogy az elsõ elemit inkább magánúton
  94 2 |        Ásítozott és vakaródzott.~Tudta, hogy ez a nap elõbb-utóbb el
  95 2 |               következni. De nem hitte, hogy ilyen gyorsan itt lesz.
  96 2 |            akart kávézni. Azt mondotta, hogy nincs étvágya.~Erre anyja
  97 2 |               ruhájában, melyrõl tudta, hogy a legrosszabb, hogy olcsó
  98 2 |              tudta, hogy a legrosszabb, hogy olcsó és ócska. Szerette
  99 2 |               földre tiporni. De tudta, hogy apja szegény gimnáziumi
 100 2 |                vett magának elégtételt, hogy egész úton nem szólt egy
 101 2 |            kapta merõben sajátos nevét, hogy valamikor a helyén egy düledezõ,
 102 2 |            lehajolt hozzá, megkérdezte, hogy mi baja. Nem felelt neki.
 103 2 |            vissza is nézett rá egyszer, hogy mosolyával bátorítsa. De
 104 2 |            anyja után bámulva. Remélte, hogy talán visszajön, és tréfa
 105 2 |        megértette, s megértette azt is, hogy egyedül van, oly egyedül,
 106 2 |         visszhangos boltozattal. Ahhoz, hogy ide lemerészkedjék, halált
 107 2 |         szüksége. Tanácsosabbnak vélte, hogy a kárvallott emberek ösztönével
 108 2 |              imént azon esett kétségbe, hogy annyira egyedül van a világon,
 109 2 |        riasztóbb kétségbeesés fogta el, hogy ennyire nincs egyedül a
 110 2 |          Mindenki egyszerre karattyolt. Hogy mit, azt nem lehetett kivenni.
 111 2 |                ember, akirõl nem tudta, hogy kicsoda - fölemelte, s betette
 112 2 |          kalapjával a fején.~Azt várta, hogy most valami csoda fog történni.
 113 2 |                fog történni. Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind
 114 2 |              nevét kiabálja. Azt várta, hogy zsebkendõjüket lengetve
 115 2 |           erõltetve feléjük közeledett, hogy letelepedjék az elsõ padba.
 116 2 |               Tekintetével rimánkodott, hogy fogadják be legalább õk.
 117 2 |         fogadják be legalább õk. Leste, hogy megszólítsák, hogy jelt
 118 2 |               Leste, hogy megszólítsák, hogy jelt adjanak. Ezeknek is
 119 2 |                 elkotródott. Nem tudta, hogy hová menjen, nem tudta,
 120 2 |                 hová menjen, nem tudta, hogy hová tartozik. Hát a kályha
 121 2 |              állt, egyedül. Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen.
 122 2 |             társaságot. Ha tudnák ezek, hogy õ mit tud. Tudta például,
 123 2 |                 mit tud. Tudta például, hogy az ember rendes hõmérséklete
 124 2 |               alig menthetõ meg. Tudta, hogy van közönséges írás és gyorsírás.
 125 2 |               írás és gyorsírás. Tudta, hogy a kinin keserû, s az ipecacuana
 126 2 |          ipecacuana édes. Tudta azt is, hogy Amerikában most este van.
 127 2 |           tudott már. De õk nem tudták, hogy õ mindezt tudja.~A Vörös
 128 2 |       dallamosan gingallózott, jelezve, hogy nyolc óra, s mindjárt kezdõdik
 129 2 |                kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van táblája s palavesszõje,
 130 2 |      palavesszõje, aztán arról beszélt, hogy mennyi szépet, nemeset,
 131 2 |            elkényeztettek. Jegyezd meg, hogy itt te is olyan vagy, mint
 132 2 |            ijedt kisfiúra. Ekkor látta, hogy az arca egész zöld.~- Rosszul
 133 2 |        féllábával ülhetett le ide, úgy, hogy a másik lába az ûrben lógott.
 134 2 |            nézett. Sokan föl is álltak, hogy jobban lássák.~- Itatja
 135 2 |                érte. Az már nem sírt.~- Hogy hívnak téged? - kérdezte
 136 3 |           mindig meg kellett gyõzõdnie, hogy anyja, apja, öccse és húga
 137 3 |                 vett búcsút. Nem hitte, hogy még visszakerül ide. A pesti
 138 3 |                 Ezt arra használta föl, hogy megismerje Pestet. Boldogan,
 139 3 |                 Õ csak azt vette észre, hogy merõben különböznek a sárszegiektõl,
 140 3 |               harmadik levelezõlapon -, hogy az itteni emberek nem durvák,
 141 3 |         bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak,
 142 3 |               múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha
 143 3 |               mintegy tudomására hozva, hogy a barátságos semlegesség
 144 3 |           Amicis Cuoré-jét. Mulattatta, hogy hézagos olasz nyelvismerete
 145 3 |      bizonytalanságnak. Annak is örült, hogy nem szállt be hozzájuk új
 146 3 |               is fújdogált. Úgy érezte, hogy fölszabadul, hogy õ is sok
 147 3 |               érezte, hogy fölszabadul, hogy õ is sok mindent maga mögött
 148 3 |            mindent maga mögött hagyott, hogy sok minden nem köti már,
 149 3 |               most fedezte fel elõször, hogy a vonatfülke micsoda jótékonyan
 150 3 |                 a kényszerûség folytán, hogy össze vagyunk velük zárva
 151 3 |         kandikálhatunk, találgathatjuk, hogy mi lehetett ennek a regénynek
 152 3 |             Magába nézett. Nem engedte, hogy más is belenézzen.~Lankatag
 153 3 |              tett. Esti néha azt hitte, hogy majd egyszer - amikor tüsszent,
 154 3 |              ránéznie, jólesett tudnia, hogy ez az asszony a világon
 155 3 |            Közben úgy elröppent az idõ, hogy észre se vette.~Természetesen
 156 3 |                 olvasott, feltûnt neki, hogy a leány valamit sugdos az
 157 3 |               már attól fogva hallotta, hogy beszállt ide. De nemigen
 158 3 |                 suttogott neki valamit. Hogy mit, azt nem lehetett hallani.
 159 3 |             kukucskált ki könyve mögül, hogy új adatokat szerezzen a
 160 3 |            érdeklõdését. Bejövet látta, hogy serdülõ leány, tizenhárom,
 161 3 |             tizenöt éves. Azt is látta, hogy nem szép. Valószínûleg ezért
 162 3 |               nyakán is, igen széleset, hogy eltakarja hosszú cinegenyakát.~
 163 3 |            suttogott. Érthetetlen volt, hogy nem fárad el már órák óta,
 164 3 |                fárad el már órák óta, s hogy az anyja nem fárad el õt
 165 3 |               Minden erejét kifejtette, hogy a szövegre központosítsa
 166 3 |           kihozta sodrából.~Észrevette, hogy ez a leány reá mutogatott.
 167 3 |    fölháborodott. Oly izgalom fogta el, hogy fölháborodása elhûlt. Higgadtan
 168 3 |                  Azt kellett föltennie, hogy valamiért gúnyolja. Talán
 169 3 |             volt elégedve, s úgy hitte, hogy semmi se fejezi ki találóbban
 170 3 |               csúnyának? Tudta magáról, hogy nem az. Sudár, karcsú fiú
 171 3 |           gyérült vagy olyan halk lett, hogy nemigen lehetett hallani.
 172 3 |                 merte igazán bevallani, hogy félt. Útitársait egyre kevésbé
 173 3 |               puha - vagy olyan buta -, hogy majomszeretettel becézi
 174 3 |            úgyis egérutat nyitott neki, hogy nagyobb feltûnés nélkül
 175 3 |                 szorongva gondolt arra, hogy akármelyik pillanatban visszajöhetnek.
 176 3 |              visszajöhetnek. Kisietett, hogy szétnézzen.~A keskeny, alig
 177 3 |              egy titkosrendõr, részint, hogy világot derítsen az anya
 178 3 |               hollétére, részint pedig, hogy legalább ülõhelyet keressen
 179 3 |   erõszakoskodott. Miután meggyõzõdött, hogy az anya és a leány tényleg
 180 3 |                 tényleg sehol sincs, és hogy hely sem akad számára, szerényen
 181 3 |               maga is bizonyosra vette, hogy ittragadt. Ezt bánta is,
 182 3 |                akkor is vajmi kétséges, hogy átvonul-e másik szakaszba,
 183 3 |          furcsa-érzékeny lelkiismerete, hogy suttyomban való, riadt menekülésével
 184 3 |         Valószínû, fölöttébb valószínû, hogy õ ekkor is meggondolja magát,
 185 3 |         visszatáncol, s mégis úgy dönt, hogy itt marad, mint most tette.~
 186 3 |          rettegett tõle, kíváncsi volt, hogy mi lesz a folytatása. Világosabban
 187 3 |              Világosabban akarta látni, hogy kikkel utazott eddig, tisztázni
 188 3 |                 magatartása. Azzal sem, hogy õ „jól nevelt fiú” volt.
 189 3 |            nevelt fiú” volt. Azzal sem, hogy félénksége, élénk képzelete
 190 3 |            gonosz ösztön. Csak õ tudta, hogy mint kisdiák mit mûvelt
 191 3 |           asszony - váltig dühösködött, hogy bármiként ügyel, folyton
 192 3 |                 minden ember. De attól, hogy valakit megsértsen, jobban
 193 3 |           megsértsen, jobban félt, mint hogy megöl valakit.~Mindig iszonyodott
 194 3 |               Mindig iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak
 195 3 |               kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza õt önmaga elõtt,
 196 3 |              megalázza õt önmaga elõtt, hogy csak egy célzással, csak
 197 3 |             semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a
 198 3 |                 gyermeklelkében. Tudta, hogy keveset segíthetünk egymáson,
 199 3 |           keveset segíthetünk egymáson, hogy boldogulásunk érdekében
 200 3 |            másoknak, néha halálosan is, hogy a nagy dolgokban majdnem
 201 3 |                a meggyõzõdést vallotta, hogy emberiességünk, apostolkodásunk -
 202 3 |             következtetésre lyukadt ki, hogy mivel igazán jók úgyse lehetünk,
 203 3 |              Sokszor csak abban állott, hogy kellõ pillanatban, észrevétlenül
 204 3 |                 Pont háromnegyed órája, hogy nyomuk veszett.~Egy órakor
 205 3 |      bizalmaskodással megkérdezte tõle, hogy hová utazik, és miért nem
 206 3 |            tudott fölvilágosítást adni, hogy hol az asszony és a leány.
 207 3 |                az ajtó. Esti azt hitte, hogy a kalauz tért vissza, még
 208 3 |             szavak, tapogatódzó szavak, hogy némiképp megközelítsék görcsös
 209 3 |                az anyára, puhatolódzni, hogy hol járhattak? Az anya arca
 210 3 |              pár szó, könyörögni akart, hogy itt az idõ, most végre avatkozzék
 211 3 |                 már. Azon csodálkozott, hogy az asszony nem csodálkozik
 212 3 |            suttogása, érthetetlen volt, hogy mit beszélhet ennyit egy
 213 3 |                 mindig fölcsillantotta, hogy mit jelenthetett neki akkor
 214 3 |              volt - nyomban fölismerte, hogy paraldechyd. Ezt szerette
 215 3 |             mozdonyt akasztottak eléje, hogy kettõ vonja föl a kocsikat
 216 3 |       Öltöztette õt éjszakára, ahelyett hogy vetkõztette volna. Lábára
 217 3 |              nyíltak ki elõtte, tûrték, hogy ily sehonnai ifjú költõ
 218 3 |               sajgott. Lehunyta szemét, hogy kicsit nyugtassa.~Amint
 219 3 |         mellette állt, oly közel hozzá, hogy a keze az õ keze fölött
 220 3 |               Olyan különösen vihogott, hogy Estit majd kilelte a hideg.
 221 3 |         verejték. Az volt a harcmodora, hogy egyrészt féken tartsa a
 222 3 |          szabályos idõközökben jelezte, hogy nem alszik, s ilyenkor köhögött,
 223 3 |         idõközökben, mert tudni akarta, hogy voltaképp mi a leány szándéka.
 224 3 |                  mindig nagyon ügyelve, hogy egyik se legyen hosszabb,
 225 3 |                felé. Néha úgy tetszett, hogy egy állomáson vesztegel,
 226 3 |                néha aztán úgy tetszett, hogy robog-robog, pedig egy állomáson
 227 3 |                 magát, leginkább azzal, hogy amíg alszik, hozzá mászik
 228 3 |         bíbelõdött s folyton vigyázott, hogy mit kell tennie - most ébrenlétét
 229 3 |               talpra ugrott. Nem tudta, hogy hol van. Nem tudta, hogy
 230 3 |                hogy hol van. Nem tudta, hogy mi történt. Nem látott semmit.
 231 3 |        segítségért kiáltott. Azt hitte, hogy vasúti szerencsétlenség
 232 3 |             ajkára nyomta, kérlelte õt, hogy csitt-csitt, errõl hallgatni
 233 3 |           megalázott volt.~Majd anélkül hogy Estire tekintett volna,
 234 3 |             többször egymás után, talán hogy csak a nevét hallja. Ide-oda
 235 3 |                 és úgy undorodott tõle, hogy ki tudta volna hányni a
 236 3 |                 Estinek. Jeleket adott. Hogy kinek vagy minek adta ezeket
 237 3 |             akit furdalhatott az önvád, hogy elõbb megfeledkezett magáról,
 238 3 |           szorongatta. Tüntetett azzal, hogy vállalja vele a közösséget,
 239 3 |           világított.~Most gondolta át, hogy mi történt. Ami itt történt,
 240 3 |             hízelgett is büszkeségének, hogy az iskolapadból - valami
 241 3 |            önképzõkörben azt állította, hogy ballada. A vezetõ tanár
 242 3 |         meghallgatása után úgy döntött, hogy az illetõ költemény nem
 243 3 |                 neki akkor. Most látta, hogy nem is oly fontos. Nem a
 244 3 |             híveit. Oly magasan állott, hogy képzelete, mire fölért,
 245 3 |             szakadék alján, oly mélyen, hogy képzelete hanyatt-homlok
 246 3 |                 volna élni. Elképzelte, hogy azonnal leszáll a vonatról,
 247 3 |            együtt öregszik meg, anélkül hogy hírt adna magáról, és a
 248 3 |     ismeretlenül. De azt is elképzelte, hogy õ e hegyek és erdõk ura,
 249 3 |               hétkor figyelmeztette õt, hogy nemsokára feltûnik a buccari
 250 3 |                Lombok remegése jelezte, hogy a tenger már nincs messze.
 251 3 |                itt. Esti már azt hitte, hogy az ezredorvos tévedett vagy
 252 3 |        megmutatkozni. Ide-oda topogott, hogy ezzel is gyorsítsa a vonat
 253 3 |             készített, ünneplõ sorokat, hogy ezekkel köszöntse a tengert.
 254 3 |                  nyújtogatták nyakukat, hogy kellõ pillanatban magasra
 255 3 |  nekiszilajodtak. Vágyuk oly izzó volt, hogy talán azt se bánják, ha
 256 3 |                 pedig feléje nyújtotta, hogy közelebb legyen hozzá.~Késõbb
 257 3 |       feledékenységen keresztül érezte, hogy mennyit voltak együtt ezek
 258 3 |            lesznek együtt. Most érezte, hogy mi az a sors.~Õk is cihelõdtek.
 259 3 |      búcsúzkodnia kellett. Elhatározta, hogy szóról szóra ezt mondja
 260 3 |         fülkébõl, egyszerre úgy láttam, hogy ettõl a fátyoltól elfeketedik
 261 3 |                ez használt. Ami azt a - hogy is fejezzem ki magam - dolgot
 262 3 |       felejtettem. Csak az nyugtalanít, hogy hová tûntek éjfél után.
 263 3 |               találtam. Most sem értem, hogy hol lehettek olyan sokáig.
 264 3 |           sokáig. Az az ötletem támadt, hogy ekkor ön, asszonyom, a leánya
 265 3 |                 engedje meg, asszonyom, hogy mielõtt végképp eltávoznék,
 266 3 |                hozzánk, eszembe jutott, hogy el kellene valahogy távolítanom
 267 3 |              távolítanom téged. Láttam, hogy remegsz. Néha kissé nevetséges
 268 3 |              külföldön is és mindenütt, hogy mi történt minálunk. Ez
 269 3 |           jelenet játszódott le, melyet hogy nem láttál, örökké hálás
 270 3 |            hálás lehetsz, azt reméltem, hogy majd csak meggondolod magad,
 271 3 |              Nem akartad tudtomra adni, hogy körülbelül tudod azt, amit
 272 3 |               jutalmul megengedte neki, hogy õ is hosszan nézzen borostyánzöld
 273 3 |                 nyelven, mely oly szép, hogy nem is hétköznapra való,
 274 3 |                jobban vágyakozott arra, hogy végre életében elõször olaszul
 275 3 |              fehér szakállal.~Ez tudta, hogy a budapesti gyors érkezett
 276 3 |                Esti azon való örömében, hogy ez a vizsga ily remekül
 277 3 |                ily remekül sikerült, és hogy még többet társaloghasson,
 278 3 |               boldog volt. Boldog volt, hogy másnak nézték, mint ami,
 279 3 |            ujjával, amint itt szokásos, hogy nem egyet kér, hanem kettõt -
 280 3 |                nem görnyedve figyelték, hogy mit fog mûvelni a straniero.
 281 3 |                 élet asztalánál. Tudja, hogy övé az élet és a kenyér
 282 3 |            kiejtésén rögtön észrevette, hogy nem olasz, azzal a nyíltsággal,
 283 3 |       megengedhetõ, vallatgatni kezdte, hogy miféle nemzetiségû. Fölsorolt
 284 3 |                ezt az érthetetlen fiút.~Hogy honnan származom? - szavalgatott
 285 3 |       olajfoltos tükrén. Fölháborodott, hogy a fenséges óceánt használják
 286 3 |            megnövekedett.~Fürödni ment, hogy lemossa magáról az éjszakai
 287 3 |             megcirógatta. Amikor látta, hogy nem bántja õt, pofon csapta,
 288 3 |             testét a gyöngyös kékségbe, hogy végképp egyesüljön vele.
 289 3 |             félt õ már semmitõl. Tudta, hogy ezután nem érheti nagyobb
 290 3 |        vasmacskákat és hajóroncsokat -, hogy minden, ami szép és rút,
 291 4 |                gyorsasággal keringtünk, hogy mellettünk a kõszáli sasok
 292 4 |                ballagtunk be a városba, hogy mindent tüzetesen szemügyre
 293 4 |              Elõször az tûnt fel nekem, hogy a járókelõk alig köszöntek
 294 4 |               miért írta ki a koldus?~- Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat.~
 295 4 |               kényszeríti a kereskedõt, hogy így bélyegezze meg magát?~-
 296 4 |                 oly magas fokra hágott, hogy ilyesmire nincs többé szükség.~
 297 4 |              vannak. Mind virágzanak.~- Hogy lehetséges ez?~- Ide figyelj.
 298 4 |                 és felebarátjáról is -, hogy becsületes, õszinte, szerény,
 299 4 |               mindössze az a különbség, hogy tinálatok az emberek állításából
 300 4 |                ezeket itt vásárolják?~- Hogy a csudába ne vásárolnák.~-
 301 4 |             valaki tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése, és szereti
 302 4 |              kívánkoztam egy kávéházba, hogy föllocsoljam magam.~Esti
 303 4 |               csábítgatta be vendégeit, hogy árai megfizethetetlenek,
 304 4 |      mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket,
 305 4 |        általános - folytatta barátom -, hogy mindenki egyformán gyakorolja.
 306 4 |                van ebben érdekes?~- Az, hogy Unalom a címe.~- És tényleg
 307 4 |              alkalmas, legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam
 308 4 |       vezesselek benneteket a cél felé. Hogy mi ez a cél, azt is elárulom.
 309 4 |           gazdagodni, pénzt harácsolni, hogy minél több legyen nekem,
 310 4 |                Vagy talán azt hiszitek, hogy már elég buták vagytok?~-
 311 4 |             nekem fáj a fejem. Úgy fáj, hogy majd szétreped.~- Magánügy -
 312 4 |               mi a fontos? Az a fontos, hogy nekem ebben a pillanatban
 313 4 |               Aztán ennél is fontosabb, hogy ön éjszakai látogatásomért
 314 4 |          vidáman siettem a városházára, hogy megszerezzem az illetékességet,
 315 4 |             azért teszem tiszteletemet, hogy hûséget esküdjek.~- Az,
 316 4 |                 hûséget esküdjek.~- Az, hogy ön ezt nem érti, arra vall,
 317 4 |                ezt nem érti, arra vall, hogy ostoba tökfilkó. Megmagyarázom,
 318 4 |                és azt se tudom magáról, hogy kicsoda-micsoda. Nem örvendek
 319 4 |           harmadszor, mert azt hazudja, hogy örvend, amibõl azt következtetem,
 320 4 |               amibõl azt következtetem, hogy képmutató fráter, nem méltó
 321 4 |                 fráter, nem méltó arra, hogy közénk jöjjön. Ezennel kitoloncoltatom.~
 322 4 |             ottan. De be kell vallanom, hogy itten mégiscsak jobb. Mert
 323 4 |                 hozni. Többek közt azt, hogy ezek itten néha legalább
 324 5 |               lüktetésétõl. Azt érezte, hogy valami nagyon jelentõs esemény
 325 5 |               Leült Esti íróasztalához, hogy versét letisztázza tintával.~
 326 5 |             ragaszkodott egyéniségéhez, hogy átallotta lemosni a napközben
 327 5 |                 ujjaival kócolta össze, hogy másképp legyen zilált, mint
 328 5 |            csöndéletben. Azt képzelték, hogy most, mikor kívülük senki
 329 5 |             volt éhes, de elhatározták, hogy megebédelnek, csak hogy
 330 5 |                 hogy megebédelnek, csak hogy túl legyenek rajta. Sárkány
 331 5 |           távoli volt és valószínûtlen, hogy az ábrándozást elszégyellték,
 332 5 |          oroszlán. A kereskedõ, látván, hogy milyen vevõkkel áll szemközt,
 333 5 |         tekintett. Azok néha örvendtek, hogy ennyire köztiszteletben
 334 5 |            korona négy fillérje. Kevés, hogy megvívhassák a mai csatát.~
 335 5 |            hamvát. Krokit kezdett írni, hogy pénze legyen. Hirtelen fölugrott,
 336 5 |               körül. Megkérte barátait, hogy kísérjék le a telefonfülkéhez.
 337 5 |          találkoztak, és elfelejtették, hogy voltaképp mit akarnak. A
 338 5 |             érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak
 339 5 |              azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak elõre. Minden asztal,
 340 5 |          semmire se gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol,
 341 5 |                és bugyborékol, s tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak,
 342 5 |               érzelgõsen, hangsúlyozva, hogy õ nem érzelgõs. Itt volt
 343 5 |            mindenki csak annyit tudott, hogy vérbaja van. Itt volt Bolta,
 344 5 |                 pecsétes bizonyítványt, hogy épelméjû. Itt volt egyáltalán
 345 5 |             egyszerre beszéltek. Arról, hogy van-e az embernek szabad
 346 5 |                embernek szabad akarata, hogy milyen alakú a pestisbaktérium,
 347 5 |                alakú a pestisbaktérium, hogy mennyi Angliában a munkabér,
 348 5 |            mennyi Angliában a munkabér, hogy milyen messze van a Sirius,
 349 5 |             milyen messze van a Sirius, hogy mit értett Nietzsche az „
 350 5 |               az „örök visszatérés”-en, hogy jogos-e a homoszexualitás,
 351 5 |           jogos-e a homoszexualitás, és hogy Anatole France zsidó-e.
 352 5 |               húszévesnél, úgy érezték, hogy már nincs sok idejük.~Esti
 353 5 |               Nem volt mindig bizonyos, hogy ki kicsoda, de ez nem is
 354 5 |               se voltak még bizonyosak, hogy kicsodák, hiszen egyéniségük,
 355 5 |               itt alakult ki. Megesett, hogy összetévesztett egy fényképészt
 356 5 |             költõvel, s az is megesett, hogy õt tévesztették össze egy
 357 5 |              világra. Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez
 358 5 |              van mentve, s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például
 359 5 |             elkezdhet jajgatni, anélkül hogy különösebb megrovást érdemelne.
 360 5 |              percig beszél neki okosan, hogy térjen át a mohamedán hitre,
 361 5 |             hitre, õ áttér rá, föltéve, hogy megkímélik a cselekvés nyûgétõl,
 362 5 |                 és nem adnak neki idõt, hogy késõbb mégis visszatáncoljon.~
 363 5 |               és undor odáig fokozódik, hogy már öklõdnie kell, s ekkor
 364 5 |               magát elég rosszul ahhoz, hogy írhasson. Zabálta a nikotint,
 365 5 |                  új dupla feketét kért, hogy paskolja szívét, hogy tovább
 366 5 |             kért, hogy paskolja szívét, hogy tovább gyötörje örökké kíváncsi,
 367 5 |             hegyesre nyírt, elképzelte, hogy esetleg ez a nõ is lehetne
 368 5 |               másik hordárt bízott meg, hogy a régit megkeresse. Átnézett
 369 5 |        eredménytelenül. Estinek intett, hogy mindennek vége. Rendelt
 370 5 |                boldogságtól. Elmesélte, hogy életében egészen új korszak
 371 5 |              annyit beszélt barátainak, hogy õk talán jobban ismerték,
 372 5 |              Kanicky naponta hallották, hogy Sárkánynak új korszak kezdõdik
 373 5 |           korszak kezdõdik életében, és hogy rátalált az egyetlen nõre.
 374 5 |         elsötétült. Elsõsorban közölte, hogy minden pénzét elköltötte.
 375 5 |           utalványt illeti, az történt, hogy háromkor annak rendje és
 376 5 |                  félvállról odakiabált, hogy jöjjön hat és hét között.
 377 5 |       átnyújtotta a versét, könyörgött, hogy fizesse ki, mire a kiadó,
 378 5 |              szoros értelmében kirúgta. Hogy mint folyt le ez a jelenet,
 379 5 |           tudakozódott a jelenlevõktõl, hogy mit jelenthet magyarul:
 380 5 |                 Azon a véleményen volt, hogy ez egy olyan virág neve,
 381 5 |              Legtöbben azt tanácsolták, hogy hagyja ki a szót, mire Vándory
 382 5 |            jónak is gondolta, remélvén, hogy legalább rögtön visszakapja
 383 5 |                 az utcán. Úgy tervezte, hogy bemegy az Írói Körbe, legalább
 384 5 |               hírlapíró, aki abból élt, hogy a bankokat zsarolta. Ezt
 385 5 |            meredten, mintha arra várna, hogy egy világforradalom megváltoztatja
 386 5 |              próbálta magyarázni nekik, hogy nincsen igazuk, majd bevett
 387 5 |                 a kötõféket, nem tudta, hogy összebeszélés ez is vagy
 388 5 |       gyermekkorában, mikor azt érezte, hogy valami tilosat követett
 389 5 |             tekintve arra intette õket, hogy szeressék a Természetet
 390 5 |             tudta folytatni. Nem tudta, hogy milyen az élete, nem tudott
 391 5 |           alkalmat nem mulasztottak el, hogy tanulmányozzák az élet mélységét,
 392 5 |         kergette errefelé, sokszor úgy, hogy otthon kiugrott ágyából
 393 5 |             hunyt szemmel surrannak be, hogy legalább ne lássanak addig
 394 5 |              Esti is utánuk iparkodott, hogy lássa, mi készül megint.
 395 5 |                 miatt. A nõ attól félt, hogy fölírja a rendõr csöndháborítás
 396 5 |       körmondatokban prédikált a nõnek, hogy szálljon ki a fertõbõl,
 397 5 |           tarhonyával.~A nõ toppantott, hogy legyen már csönd. Figyelte
 398 5 |            csönd. Figyelte a pasasokat, hogy el ne emeljenek valamit.
 399 5 |             lámpa alatt látni lehetett, hogy tényleg sokkal idõsebb,
 400 5 |                 beszélt. Már megbánták, hogy bejöttek, s azon gondolkoztak,
 401 5 |             Esti, és becsukta az ajtót, hogy ne hallja ezt.~A nõ ránézett.~-
 402 5 |             nagyobb hiba. Nem bírta el, hogy valakit szemtõl szembe megsértsenek.
 403 5 |              Ilyesmi annyira fájt neki, hogy inkább órákig együtt maradt
 404 5 |             tudott kellõ módot találni, hogy tapintatosan lerázza õket.~
 405 5 |             homloka megtetszett neki.~- Hogy hívják?~- Paula - válaszolta
 406 5 |        barátnõjétõl is. Öccse azt írja, hogy szigorú osztályfõnöke van,
 407 5 |                osztályfõnöke van, húga, hogy tánciskolába jár, édesanyja,
 408 5 |            tánciskolába jár, édesanyja, hogy szeretné látni. Okvetlenül
 409 5 |                magához a levelezõlapot, hogy védelmet leljen, elbújt
 410 5 |          fölkelt. Válaszolt a kártyára, hogy holnap délelõtt, mihelyt
 411 6 |                 ÖRÖKSÉGÉRE, S KIDERÜL, ~HOGY MILYEN NEHÉZ MEGSZABADULNIA
 412 6 |                   Az ember azt hihetné, hogy a pénz okozza a zavart.
 413 6 |               mely azt érzékelteti meg, hogy néha a pénz is terhes lehet?~-
 414 6 |               értesítettek hivatalosan, hogy nagynéném minden vagyonát
 415 6 |               Tudniillik azt hallottam, hogy nagynénémnek van egy másik
 416 6 |                 tudtam felõle. Meg azt, hogy sok földje van, több emeletes
 417 6 |             svájci bankokban. Tekintve, hogy tíz éve nem feleltem leveleire,
 418 6 |                 leltározásnál kiderült, hogy nagyobb, mint gondoltam.
 419 6 |                 az ügynek, mert tudtam, hogy akkor végem.~- Miért?~-
 420 6 |                kis pénze, azt képzelik, hogy tökfilkó. Ha van pénze,
 421 6 |           ostoba. Nem hajlandó belátni, hogy a természet az pogány és
 422 6 |             senki sem ismerte volna el, hogy van egy fikarcnyi tehetsége.
 423 6 |             Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem örültem neki. Én sokra
 424 6 |                mint könnyebbség. Ahhoz, hogy új életet kezdjek, hogy
 425 6 |                 hogy új életet kezdjek, hogy gépkocsikat tartsak, hogy
 426 6 |               hogy gépkocsikat tartsak, hogy kedves háromszobás lakásomból
 427 6 |            átköltözzek egy tízszobásba, hogy kizökkenjek a régi kerékvágásból,
 428 6 |                a régi kerékvágásból, és hogy új terheket, gondokat vegyek
 429 6 |         hozzácsaptam havi ezer koronát, hogy mindörökre biztosítsam függetlenségemet.
 430 6 |               fölösleges. Elhatároztam, hogy ezt szétosztom.~- Kik között?~-
 431 6 |                  s az a legfõbb vágyam, hogy egyszer farkasordító éjszakán,
 432 6 |               pedig kikiálthassak neki, hogy nem vagyok itthon. Ennek
 433 6 |                 se akartam hátrahagyni, hogy majd a hatóságok rendelkezzenek
 434 6 |                  én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget,
 435 6 |             nemsokára világosan láttam, hogy a múló idõk során a különbözõ
 436 6 |                annak az elképzelésétõl, hogy ez a butaság nemzedékrõl
 437 6 |                 a végsõ megoldás?~- Az, hogy a pénzemet el kell dobálnom,
 438 6 |       boldogtalannak, válogatás nélkül, hogy mindenkié legyen és senkié.~-
 439 6 |          kiderült volna minden. Hogyne, hogy rám vigyorogjanak, hogy
 440 6 |                 hogy rám vigyorogjanak, hogy hálálkodjanak, hogy körülhízelegjenek,
 441 6 |      vigyorogjanak, hogy hálálkodjanak, hogy körülhízelegjenek, hogy
 442 6 |                 hogy körülhízelegjenek, hogy az újságok mint „nemes szívû
 443 6 |               az irónnal kiszámítottam, hogy a számomra szükséges 360 
 444 6 |                 körülbelül 150 koronát. Hogy kezdtem el? Eleinte simán
 445 6 |             lakjegyzékbõl, nem keresve, hogy az illetõ szegény-e vagy
 446 6 |         parancsát követtem. Megtörtént, hogy egyik legnagyobb bankunknak
 447 6 |           záporozott az áldás. Éreztem, hogy köröttem pezseg, buzog ez
 448 6 |            elkövettem azt a marhaságot, hogy egy ízben - szintén a véletlen
 449 6 |              Igen, lelepleztek anélkül, hogy álarcom letépték volna.
 450 6 |                óvom azt a káprázatomat, hogy a nõk önmagamért szeretnek.
 451 6 |      gyökeredzett belém az elhatározás, hogy ezt a pénzt kiosztom, mégpedig
 452 6 |             fájt, és föl is háborított, hogy egy ekkora vagyon egyszerûen
 453 6 |      bonyolultabb lett. Már elõfordult, hogy több napi adag gyülemlett
 454 6 |            elkövettem, azt kockáztatva, hogy feltûnést keltek és lefülelnek.
 455 6 |              ritkán csináltam.~- Mégis, hogy adtál túl a pénzeden?~-
 456 6 |                 utolsó pillanatig, majd hogy a mozdony füttyentett, odadobtam
 457 6 |          ugrottam, elbújtam, s hagytam, hogy a borfiú keressen, és kezét
 458 6 |                megesett - kétszer is -, hogy utánam futottak - egyszer
 459 6 |               pedig rossz néven vették, hogy meg se köszöntem szívességüket,
 460 6 |               oly rosszul gazdálkodtam, hogy - amint mondani szokás - „
 461 6 |        rejtették, mintha fájna a foguk, hogy ne lássék az örömük, és
 462 6 |            örömük, és ne sejtsék mások, hogy a foguk voltaképp a pénzre
 463 6 |          elõszobába, abban a reményben, hogy ez a magyarázhatatlan természeti
 464 6 |             talán attól való féltükben, hogy az ajándékot valaki más
 465 6 |             híre futamodott a városban, hogy Budapesten nincs oly ügyes,
 466 6 |           rendelése annyira föllendült, hogy sorszámokat kezdtek osztogatni,
 467 6 |        nyújtotta, lazítgatta a perceit, hogy pont akkora legyen, mint
 468 6 |               elhelyezni. Úgy tetszett, hogy a detektívek is szemmel
 469 6 |               villamosokban üldögéltem, hogy teljesítsem vállalt kötelességem.
 470 6 |            zsebembõl, azon mesterkedve, hogy felöltõje zsebébe csempésszem
 471 7 |                 idegesen arcára emelte, hogy eltakarja vele, mert õ az
 472 7 |               még álmában is érezhette, hogy arca illetlenül meztelen.~
 473 7 |           látszott. Majdnem szégyellte, hogy török. Csak a piros bõrpapucsa
 474 7 |          rémlett, az volt a becsvágyuk, hogy komolyan vegyék õket, és
 475 7 |                 Értésükre akartam adni, hogy talán kissé túlbecsülik
 476 7 |           túlbecsülik Nyugat-Európát, s hogy én a nyugat-európai mûveltségtõl
 477 7 |        szájamban tartok, s elhencegtem, hogy magas vérnyomásom van, ötlámpásos
 478 7 |            rádióm, kezdõdõ vesekövem, s hogy több rokonomnak kivették
 479 7 |        becsületes, nyílt õszinteséggel, hogy zavarba hozott. Nem tudtam,
 480 7 |              tõlem. Eleinte azt hittem, hogy gúnyol. Késõbb azonban megragadta
 481 7 |             vagy romlottság. Azt hitte, hogy mûvelt, haladott nyugat-európai
 482 7 |                vészrõl tanultam. Tudom, hogy õseid az én õseim vérét
 483 8 |                 váratlanul hazautazott.~Hogy leszállt a vonatról, s fél
 484 8 |                 fényképet csináltatott, hogy barátainak majd szétosztogathassa
 485 8 |            órával ezelõtt telefonoztak, hogy jöjjön azonnal. Közölve
 486 8 |           jöjjön azonnal. Közölve vele, hogy miért.~Õ nem rablógyilkosságokról,
 487 8 |                 egy öreg, érdemes írót, hogy mikor végre-valahára kegyeskednek
 488 8 |                  Érzékenysége oly fokú, hogy annak elõtte bármelyik pillanatban
 489 8 |                 fûzte, ez volt, meg az, hogy félt a meghalás utolsó kötelességétõl.
 490 8 |           különös, kereste az alkalmat, hogy halálos nyavalyákat lásson,
 491 8 |            pusztulás, mert azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a
 492 8 |                rémlett, megörült annak, hogy Esti eljött. Tüstént fölállt,
 493 8 |               rekedtes hangon -, de jó, hogy itt vagy te is. Szükség
 494 8 |   rokonszenvezett vele. Eszébe villant, hogy a korán lezajlott húsz esztendõ
 495 8 |       látszatától. Az is tetszett neki, hogy makacs hallgató volt, hogy
 496 8 |              hogy makacs hallgató volt, hogy néha hetekig se szólt senkihez,
 497 8 |                egyszerre érezte vissza, hogy ebben a pillanatban aligha
 498 8 |               Esti leült. Azt kérdezte, hogy mi újság. De senki se felelt.~
 499 8 |                 föl a márványasztalról, hogy abba burkolózzék.~Ez alól
 500 8 |      félretolták. Zima a kávést szidta, hogy ilyesmit ad a „sajtónak”.~