Fejezet
1 2 | földbe gyökerezett lábbal állt, s várt-várt, anyja után
2 2 | betette a tanterembe. Ott állt, gyûrött kis kalapjával
3 2 | tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül. Szégyellte, hogy
4 2 | dobogóról. A kisfiú mellé állt. Megsimogatta arcát lágy,
5 3 | valamit, s máris tovább állt. Ez a modor fájt neki, de
6 3 | szinte jégcsappá dermedt. Úgy állt a levegõben. Lassan húzta
7 3 | Az még mindig elhagyottan állt, levegõjében két élet emlékével.
8 3 | A leány nem ült le. Csak állt, indulatosan, konokul, ingerülten.
9 3 | hallott. Valaki mellette állt, oly közel hozzá, hogy a
10 3 | a leánya Estivel szemben állt. Mutatóujját pajkosan ajkára
11 3 | Esti a leánnyal szemben állt, magából kikelve, minden
12 3 | üveggyöngy függönye elõtt állt a parrucchiere fölségesen
13 3 | Toprongyos, szutykos utcagyerek állt asztala elõtt, négyéves
14 3 | aki tõle pár lépésnyire állt a kocsiúton, mint egy színpadon,
15 5 | bútorkereskedés kirakatában hálószoba állt, két széles topolyafa ágy,
16 5 | megállapíthatta. De vagy tíz percig állt meredten, mintha arra várna,
17 5 | arccal a falnak fordulva állt, nem tudni, miért. Az apa,
18 5 | A sarkon egy utcai lány állt. Exner megszólította, s
19 5 | percre talán leülök - és csak állt.~A kapu ebben a pillanatban
20 5 | ablak elõtt. A társaság állt alatta. Exner a nádbotjával
21 5 | a legénység. A százados állt az élen, táncoló lován,
22 8 | csapathoz, melynek közepén Pali állt Esti karjába csimpaszkodva,
23 8 | pillanatban új, néha pedig állt, úgy tetszett, hogy a régi
24 8 | doktor úr.~Pali egyenesen állt. Gyönyörû esõköpenyének
25 8 | elkattantotta, s már hálószobájában állt egy ingben, levetkõzve,
26 9 | és szemét. Aztán mellém állt. Nyilván õ is unatkozott.~
27 9 | perc múlva megint mellettem állt a kalauz - száján még ki
28 9 | vigyázzban tisztelgett. Így állt az ablakban, megmerevedve
29 10| aranyat meg földet. Csak akkor állt el ettõl, mikor ura, aki
30 12| regénye csak egyetlen szóból állt, s milyen illetlen, milyen
31 12| Minden köpõláda a helyén állt. Az ápolók jobban féltek
32 12| gyöpágy sarkán két fiatalember állt szobrot, megmerevedve. Egy
33 13| kovácshoz?”~Esti föl is állt, megmutatta magát igaz valójában,
34 13| függönyeire.~Kedvetlenül állt föl.~- Unom én ezt - sóhajtott -,
35 14| A magyar fordításban ez állt: A viharvert, ódon kastélynak
36 15| Azonnal.~Pataki a homályban állt. Nem lehetett látni az arcát.~
37 15| írógépén.~Nem ült le. Csak állt.~Patakival újabban ritkán
|