Fejezet
1 1 | Imádtam vagy utáltam. Közönyös sohase voltam iránta.~Egy téli
2 1 | és ott, s tudtommal még sohase volt rendõrileg bejelentve.
3 1 | vont. - Csacsi. Terád én sohase haragudhatok.~- Pedig volna
4 2 | egyedül, mint még eddig sohase volt a földön, egész testét
5 2 | gyermeket, amennyit együtt még sohase látott. Egy tömeg volt ez,
6 3 | jelentette: „Nem virrad, sohase fog megvirradni.”~Esti kiszaladt
7 3 | tréfált. Nem jön a tenger, sohase is jön, nem hajlandó neki
8 3 | fájdalmat, melyet eddig még sohase láttam. Zágráb felé a haját,
9 3 | között, és ezzel fejeztem ki sohase szûnõ gyászomat. Én már
10 4 | felelt Esti határozottan. - Sohase hazudnak.~- És nem mennek
11 4 | kormánytól egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak
12 5 | beszélt. Itt volt Kovács, aki sohase beszélt, bélyegeket gyûjtött,
13 5 | koromban. Erre gondolt: sohase halok meg. Mindenre gondolt,
14 6 | utóbbiakat kedvelik. Nekem sohase volt kenyerem dacolni az
15 6 | túlságosan bölcs voltam. Sohase vágyakoztam pezsgõs dáridókra.
16 7 | Tudod mit? Kössünk békét. Én sohase haragudtam a te népedre,
17 8 | szólt senkihez, és magáról sohase beszélt. Ez Esti elõtt,
18 10| értelme is van. Úgy ám. Hát sohase iszunk már?...~1932~ ~
19 12| mindenütt, ahol kellett, és neve sohase hiányzott a jelenvoltak
20 12| tanítványok, csak alelnökök, és sohase lesz belõlük elnök. Õ azonban,
21 12| és udvariasan is. Például sohase horkolt, sohase csorgott
22 12| Például sohase horkolt, sohase csorgott a nyála. Mértéket
23 12| megnyugtathatlak benneteket, ez sohase történt meg.~Épp ez volt
24 12| és megbocsátó. Egy alvó sohase lehet ellenségünk. Mihelyt
25 12| tisztelt atyamesteremtõl, pedig sohase oktatott engem, mindig csak
26 13| Csak este, kérem. Reggel sohase lázas.~- Helyes. Majd gondolkozom.
27 13| Ilyen tekintetben Estinek sohase voltak különösebb aggályai.~
28 15| jöttem hozzád, mert még sohase voltam ily közel az öngyilkossághoz.~-
29 15| közli, ritkított garmonddal. Sohase volt még ilyen sikered.
30 16| egyszerre, egyetlen embertõl még sohase kapott. Csak az anyjától
31 16| nagy egyszerûség, amelyre õ sohase tehetett szert, mert nyilván
32 16| lelkemmel. Azt, amit te tettél, sohase fogom elfelejteni. Örökké
33 17| úgy elfelejtették, mintha sohase lettek volna.~Esti Kornél
34 17| tudlak látni, s ezután többé sohase szemtelenkedj ide, torkig
|