Fejezet
1 3 | leánya. Köszönt nekik. Az asszony néma fõbólintással fogadta
2 3 | telepedett. Szemben vele ült az asszony, az asszony mellett a leány,
3 3 | vele ült az asszony, az asszony mellett a leány, vele rézsút
4 3 | üvegkalitkájából. Ekkor az asszony keresztet vetett. Ez meglepte
5 3 | holmi lelki álarcosbálba.~Az asszony igazgatta hamvasszõke haját,
6 3 | Borostyánzöld szeme volt. De az asszony nem nézett sem Estire, sem
7 3 | hevert, szamárbõrbõl.~Az asszony minden mozdulatában mérték,
8 3 | jólesett tudnia, hogy ez az asszony a világon van, és ilyen
9 3 | hallani. Éjfélre járt. Az asszony kinyitotta kézitáskáját.
10 3 | hangos, szeleburdi, rövidlátó asszony - váltig dühösködött, hogy
11 3 | fölvilágosítást adni, hogy hol az asszony és a leány. Hosszan elbeszélgetett
12 3 | szépen, kisleányom”. Az asszony volt. Õk voltak.~Percek
13 3 | kissé tûrhetetlen lenni. Az asszony azonban tekintetét sem engedte
14 3 | Azon csodálkozott, hogy az asszony nem csodálkozik ezen. Az
15 3 | Õket nem háborgatták.~Az asszony lélekmelegítõt adott a leányra,
16 3 | ölbe tett kézzel várta az asszony az álmot. Azok a jelenetek,
17 3 | hörgött -, „jaj”.~Az asszony már talpra ugrott. Nem tudta,
18 3 | köpködött.~- Ó - mondta az asszony tompán -, bocsánatot kérek.
19 3 | beléje az embereket.~Az asszony, akit furdalhatott az önvád,
20 3 | hallgattak. Sokáig hallgattak.~Az asszony váratlanul megszólalt. -
21 3 | Majdnem a földig hajolt.~Az asszony csodálkozott ezen. A földre
22 5 | vették körül. A „csongrádi asszony”, aki kéthetenként fölrándult
23 5 | lehetnek. Figyelte a „csongrádi asszony” kezét, puha ujjai végén
24 5 | utasította vissza. A „csongrádi asszony” megkérdezte, mire gondol
25 10| féltékenykedett az asszonyra, az asszony még jobban rá. A gondolataira
26 10| egésszel, majd csak megpuhul az asszony, ráun a duzzogásra, és visszatér
27 10| nevében. Az ügyvédnek az asszony kijelentette, hogy feltétlenül
28 10| egy a rejtély. Vajon az asszony összejátszott-e ezzel a
29 10| az is lehetséges, hogy az asszony csak vak eszköze maradt
30 11| Mária Antónia, s a takarító asszony szakasztott mása Annie Besant-nak,
31 11| Annie Besant, a takarító asszony, sóhajtva köszöntött. Cléo
32 13| sújtott özvegy. Rémes.”~Az asszony trombitálva fújta az orrát,
33 13| közelebbi, tárgyi adatok.~Az asszony megboldogult ura valaha
34 13| már ezer éve nem látta.~Az asszony egy darabig nem szólt.~-
|