1-500 | 501-1000 | 1001-1096
Fejezet
501 8 | gondolat is rettenetes volt -, hogy ez a parázsló folyadék mily
502 8 | észrevette a nevetést, s hogy védekezzék ellene, közösséget
503 8 | vonta a vállát. - Hát, hogy rendbe legyen. Hát, hogy
504 8 | hogy rendbe legyen. Hát, hogy rágni tudjak. Itt hátul
505 8 | színház. Gergely tüzelte õt, hogy legalább egyet-mást „leadjon”
506 8 | fontosságáról. Azt is megemlítette, hogy négy új ruhát rendelt.~-
507 8 | mely arra van berendezve, hogy minden borzalmat nyomban
508 8 | szégyenkeztek is Esti elõtt, hogy ide „csõdítették” hiába,
509 8 | tudósítás. Arról számolt be, hogy ezen a nyáron a Balaton
510 8 | Mibõl? - dünnyögött Esti, hogy valamit õ is mondjon.~-
511 8 | Fogadd becsületszavadra, hogy senkinek se beszélsz. Különben
512 8 | egyszerû. Nem beszélve arról, hogy mennyire nemes célú. Az
513 8 | valaki - majd eldöntjük, hogy kicsoda - holnap kocsin
514 8 | kereskedõknek elmondjuk, hogy írják ki a kirakataikba:
515 8 | elszomorodott. Ámuldozott, hogy „ez” csak ilyen, hogy ennyire
516 8 | Ámuldozott, hogy „ez” csak ilyen, hogy ennyire egyforma és gépies.
517 8 | kalapjukkal azt indítványozták, hogy menjenek innen.~Pali szívesen
518 8 | Esti arról beszélt Palinak, hogy menjen haza, feküdjék le,
519 8 | Természetesnek tartotta, hogy mindenki „együtt van” ezen
520 8 | tárgyalt a szerkesztõséggel, hogy mit kellene tenni a szerencsétlennel,
521 8 | selyemfiúkat, s arra gondolt, hogy az élet e fájdalmas gazdagságában,
522 8 | azt a nézetet képviselte, hogy azonnal kocsira kell tenni,
523 8 | családjához. Gergely ellenvetette, hogy kárt tehet akárkiben, mert
524 8 | viszont makacsul hajtogatta, hogy neki fél kettõkor találkája
525 8 | Mindenesetre gyõzött a fölfogás, hogy még ma éjjel „beszállítják”.~
526 8 | valami vallásos láz hajtotta, hogy a negyedik kávéházból is
527 8 | tanácskozás után elhatározta, hogy telefonoz a Szent Miklós
528 8 | Wirth doktor azt felelte, hogy csak hozzák be, õ az ügyeletes,
529 8 | tudósítók, célul tûzték ki, hogy minden simán, ízlésesen
530 8 | szegény szerkesztõ urat, és hogy elhívták az asztaltól, mélyebben
531 8 | mint rendesen, nyilván, hogy finomságát éreztesse. A
532 8 | elõvett, nem tagadhatta, hogy most neki is tetszett ez
533 8 | mint az a kis kék virág. Hogy is hívják.~- Ibolya?~- Nem,
534 8 | tette hozzá oly vadul, hogy most félelmetes volt. -
535 8 | elmegy - tépelõdött. - De hogy fejezzem be? Mit mondjak,
536 8 | a nõ érezhet, de érezte, hogy mit érezhet most Pali, bólintott.~
537 8 | kettõ és három között, hogy a vacsorázók már eltávoztak,
538 8 | alkalmasnak érezte a pillanatot, hogy megugorjék. Nem bírta tovább.
539 8 | émelygett. Mégse bánta, hogy eljött ide. A csúnya élménnyel
540 8 | Gazdagabbnak érezte magát, hogy pár óráig tévedésbõl önzetlenül
541 8 | egy-két oldalt, elolvasta, hogy meglelje a folytatáshoz
542 8 | és hallott, félretette, hogy érjen, hogy elfelejtse kissé,
543 8 | félretette, hogy érjen, hogy elfelejtse kissé, hogy majd
544 8 | hogy elfelejtse kissé, hogy majd valamikor, alkalmas
545 8 | sötét kövezetre, anélkül hogy a gumikerekek utol bírták
546 8 | látszott, néha úgy tetszett, hogy minden pillanatban új, néha
547 8 | pedig állt, úgy tetszett, hogy a régi és ugyanaz, a kocsi
548 8 | érzése, de sokkal erõsebben, hogy valami tenger emeli és süllyeszti
549 8 | jótékonyan. Ki-kihajolt, hogy megnézze arcát a víztükörben,
550 8 | kispadon. Az járt eszükben, hogy bírnának-e vele, ketten.
551 8 | röhögött és nyihározott, hogy fájt a véknya. Hallgattak.
552 8 | hosszú volt, olyan hosszú, hogy alig lehetett végére érni.
553 8 | Azt - mondta Pali -, hogy ma éjjel itt megvertek két
554 8 | Egyszerre megállt. Úgy tetszett, hogy a dolog nincs egészen rendben.
555 8 | ágyra. Lelkére beszélt, hogy vetkõzzék le, aludja ki
556 8 | gondolt.~Pali azon töprengett, hogy mit is csináljon. Egyelõre
557 9 | társaságban valaki azt mondta, hogy sohasem utaznék olyan országba,
558 9 | kifejtettem, eszembe jutott, hogy ennek az ellenkezõje is
559 9 | úgy járni-kelni idegenben, hogy a szájak lármája közönyösen
560 9 | bölcsebbek nálunk. Hagyjuk, hogy helyettünk beszéljenek és
561 9 | kocsikban.~Épp cihelõdtem, hogy visszatérjek fülkémbe, amikor
562 9 | de ekkor elhatároztam, hogy törik-szakad, elbeszélgetek
563 9 | kénytelen-kelletlen ránk ragad, hogy igen és nem satöbbi. De -
564 9 | nyelvén olyasmit rebegett, hogy: parancsoljon. Én erre feléje
565 9 | mindig hízeleg önérzetemnek, hogy mekkora emberismerettel
566 9 | vissza.~El kell ismernetek, hogy fellépésem mindjárt az elsõ
567 9 | Azt kellett elhitetnem, hogy született bolgár vagyok,
568 9 | idegeneket az jellemzi, hogy mindig annak az országnak
569 9 | akkor egykettõre kisül, hogy idegenek. Viszont az odavalók,
570 9 | nem egészen alaptalanul -, hogy tulajdon anyanyelvükhöz
571 9 | vontam szemöldököm, úgy, hogy mindkettõ egy-egy óriási
572 9 | szokott tõle tudakozódni, hogy - „mi újság nálatok, hékás?” -
573 9 | az okom. Azon tûnõdtem, hogy mit kell rá felelnem. Rövid
574 9 | Ilyenkor el lehet hitetni, hogy gúnyosan igeneltem. Az igen
575 9 | igen legtöbbször nem is.~Hogy okoskodásom nem volt alaptalan,
576 9 | érdeklõdtem: Igen? - Ez - hogy úgy fejezzem ki magam -
577 9 | kellett törnöm a fejem, hogy mit válaszoljak.~Ekkor értem
578 9 | abból nyilvánvalóvá vált, hogy engem már álmában se tartana
579 9 | mintegy ezzel jelezve, hogy szájam „foglalt”, s nemigen
580 9 | gondoskodnom kellett arról, hogy a társalgás tüzét tápláljam.~
581 9 | egy taglejtéssel tudattam, hogy nem értettem azt, amit mondott.
582 9 | természetesen azt hiszitek, hogy ez volt a legkönnyebb. Hát
583 9 | értettem, vigyáznom kellett, hogy vallomásom ne legyen túlságosan
584 9 | Késõbb nem volt szükség arra, hogy az ötletek ilyen aprófájával
585 9 | kalauz beszélt-beszélt. Hogy mirõl? Erre magam is kíváncsi
586 9 | kíváncsi voltam. Lehet, hogy a forgalmi szabályzatról,
587 9 | forgalmi szabályzatról, lehet, hogy családjáról és gyermekeirõl,
588 9 | és gyermekeirõl, lehet, hogy a répatenyésztésrõl. Minden
589 9 | jó Isten a megmondhatója, hogy mirõl beszélt. Mondatainak
590 9 | mindenesetre kiéreztem, hogy egy kedélyes, vidám, hosszú
591 9 | sietett. Én sem. Hagytam, hogy kitérjen, elkalandozzék,
592 9 | lámpáját, bocsánatot kért, hogy le kell ugrania, de biztosított,
593 9 | ugrania, de biztosított, hogy nyomban jön, s akkor majd
594 9 | a kacaj. Úgy hahotázott, hogy rengett a hasa. Annyi szent,
595 9 | volt -, s kezembe nyomta, hogy olvassam el, mit szólok
596 9 | lehetett volna alkalmazni, hogy ilyen az élet. Ha valaki
597 9 | kutyabarát. De észrevettem, hogy a kalauz ezt nem helyesli.
598 9 | nem helyesli. Úgy rémlett, hogy egyenesen haragszik erre
599 9 | holmit emelt ki, s arra kért, hogy ezt én magam bontsam ki.
600 9 | kezembõl a gombokat, s gyorsan, hogy ne is lássa többé, eldugta
601 9 | könnyeit, de aztán úgy sírt, hogy a szája vonaglott, és a
602 9 | zûrzavarától. Micsoda ez itt? Hogy függ össze ez a sok szó
603 9 | megragadtam a kalauz két vállát, hogy lelket öntsek beléje, s
604 9 | Ha az elõbb azt mondtad, hogy igen, miért mondtad nyomban
605 9 | miért mondtad nyomban utána, hogy nem? Miért helytelenítetted
606 9 | kitérnem.~Úgy látszott, hogy kelepcébe kerültem, s elhagyott
607 9 | méltóságán alulinak tartja, hogy ilyesmire válaszoljon, sarkon
608 9 | lépett be. Figyelmeztetett, hogy a következõ állomáson ki
609 9 | Csak annyit engedtem meg, hogy becsomagolja bõröndjeimet,
610 10| Pihenése abból állott, hogy ezalatt kizárólag portugálokkal
611 10| kocsmába. Azt gondoltam, hogy majd úti élményeivel hozakodik
612 10| csodabogárnak. Most láttam, hogy ember õ, talpig ember, és
613 10| Gyerekkoromban azt hallottam, hogy a ládafiában tartja az aranyat,
614 10| szalmazsákjait ezresbankókkal béleli. Hogy mi igaz ebbõl, nem tudom.
615 10| ebbõl, nem tudom. Tény, hogy a bõre alatt is pénz volt.
616 10| téli álmát alussza. Aztán, hogy kitavaszodott, letelepedett
617 10| kiismerhetetlen szabálya és helyzete, hogy azt semmiféle iskola és
618 10| bájos volt.~Te azt mondod, hogy csak egyszer-kétszer láttad?
619 10| lehetett volna rábírni, hogy bemenjen egy cukrászdába,
620 10| Pedig annyi kérõje akadt, hogy alig gyõzte kikosarazni
621 10| tényleg mosolyognia kellett.~Hogy mivel érte el Pista ezt
622 10| emberbõrbe kötve.~Azt, hogy miképp fõzte meg Zsuzsikát,
623 10| körülbelül úgy képzelem, hogy öt-hat perc múlva már így
624 10| Itt meg kell említenem, hogy udvarukban volt két igazi
625 10| magát. Aztán elhatározta, hogy annak rendje és módja szerint
626 10| Fizetése is csak annyi, hogy éppen féken tarthatta türelmetlen
627 10| hivatkozhatott volna, de tudta, hogy ilyesmivel itt kevés hatást
628 10| A telehold úgy sütött, hogy a fényénél fényképezni,
629 10| csak úgy tudja elképzelni, hogy éjszaka egy kút jéghideg
630 10| összeroppant. Azt hitték, hogy elpatkol. Mit mondasz? Tévedsz.
631 10| Azért sem igen búsult, hogy Zsuzsika elköltözött tõle,
632 10| gondolkozik. Megengedem, hogy Kant Immanuel nem egészen
633 10| imádta feleségét. Anélkül hogy fogadalmat tett volna magának
634 10| kecses leopárdot helyez el, hogy vigyázzon nyugalmára. Nemigen
635 10| vonogatta, csak ümgetett, hogy a leánya nem jött hozzá,
636 10| rohant vissza. Azt remélte, hogy mire hazaér, okvetlenül
637 10| rendõrtiszt azt tanácsolta, hogy nézzen be még egyszer az
638 10| nagy sokára. Pista közölte, hogy itt bujkál a felesége. Az
639 10| fogta a dolgot, rimánkodott, hogy lágyítsa meg leánya szívét,
640 10| tûnõdött. Aztán kibökkentette, hogy ez bizony ötezer koronába
641 10| kurtán, és mikor látta, hogy üres kézzel jött, becsapta
642 10| utcán úgy összeszólalkoztak, hogy mikor hazaértek, Pista az
643 10| hadisarcokkal is, föltette, hogy most új harcmodorhoz folyamodik,
644 10| hosszú hét múlt el anélkül, hogy valami életjelt kapott volna
645 10| cigánybandával tért vissza, ide, hogy hegedûkkel vívja meg ezt
646 10| ablaka elõtt az õ nótáját, hogy Hány csillagból áll a szemed,
647 10| Megbízott egy ügyvédet, hogy menjen oda, és tárgyaljon
648 10| az asszony kijelentette, hogy feltétlenül válni akar,
649 10| akar, s arra kérette urát, hogy egyezzék bele, békességesen.
650 10| meghozta az öreg válaszát, hogy a béke most kerek húszezer
651 10| akik megesküsznek arra, hogy szóról szóra így történt.
652 10| hozományát? Lehetséges, hogy így volt. De az is lehetséges,
653 10| volt. De az is lehetséges, hogy az asszony csak vak eszköze
654 10| szükséget láttak. Igaz, tudták, hogy hatalmas örökség néz rájuk,
655 10| kérlek, minek tulajdonítod, hogy a zsugoriak mind hosszú
656 10| Vannak, akik azt állítják, hogy a zsugoriság maga a törhetetlen
657 10| Vannak, akik azt állítják, hogy ez a nagy távra beirányozott,
658 10| Vannak, akik azt állítják, hogy a zsugoriak a köröttük feszülõ
659 10| végül, akik azt állítják, hogy a föld marasztalja õket
660 10| a harctérre, eltökélte, hogy az egész vagyonát hadikölcsönbe
661 10| helyeselte. Azt indítványozta, hogy egy részén mégiscsak vásároljanak
662 10| politikához, megmagyarázta, hogy a háború végeztével megfiadzva
663 10| világtörténelmi tõkecsoporttól. Hogy ez nem egészen így történt,
664 10| belecsapott egy gránát, hogy belõle egy térdkalács, egy
665 10| lenn jártam, azt hallottam, hogy beszegõdött egy tanyára
666 10| panaszkodhatunk. De tegyük hozzá, hogy nemcsak változatos, hanem
667 11| Bátran merem állítani, hogy a világ legelõkelõbb szállodája
668 11| szolgált.~Mindjárt gondoltam, hogy nem közönséges helyre kerültem.~
669 11| irthatta ki soha, és annak, hogy eddig nem nyilatkozhatott
670 11| csak az lehetett az oka, hogy mindmáig egyáltalán nem
671 11| Az a benyomásom támadt, hogy szükség esetén vérét is
672 11| bõrdíványra, s megkért, hogy „talán kegyeskednék helyet
673 11| emelkedni. Ekkor tudtam meg, hogy ez a fölvonó.~Remekbe készült
674 11| szitáltak tompított fényt, hogy ne sértsék a vendégek túl
675 11| fölrakták a bábokat, nyilván, hogy a vendégek a tartózkodás
676 11| megkérdeztem a portástól, hogy körülbelül mibe kerül egy
677 11| válaszolt. Úgy rémlett, hogy nagyot hallott. Ebben is
678 11| szentül meg voltam gyõzõdve, hogy nem is hasonlít hozzá, hanem
679 11| meghallotta. De úgy tetszett, hogy megütközött rajta, s egy
680 11| akartam, magyarázkodni, hogy költõ vagyok, aki az írás
681 11| azzal adott kifejezést, hogy hidegen, szórakozottan kiejtett
682 11| kíváncsiságomon, majd azon, hogy még van ember a föld hátán,
683 11| szûkszavúsággal közölte, hogy ezek a fényjelek a csöngetést
684 11| anélkül is érintkezhetnek, hogy egymás nyugalmát s a szálloda
685 11| pazar volt, olyan fényes, hogy le sem merem írni.~Csak
686 11| Csak annyit mesélek el, hogy egy malachitasztalkán valami
687 11| Ebbõl azt következtettem, hogy az a hosszúkás, spinétszerû
688 11| szolgálattevõk arra használták föl, hogy egyenként bemutatkozzanak.~
689 11| fokozódott, mert fölfedeztem, hogy ebben bizonyos rendszer
690 11| derék alkalmazottakban.~Hogy micsoda része volt ebben
691 11| szálloda igazgatóságának, s hogy vajon maga válogatta-e össze
692 11| hasonlatosság alapján, cégérül, hogy ezzel a bájos ötlettel csalogassa
693 11| mindenre, ami szent elõttem, hogy ez szóról szóra így volt.
694 11| szolgálatomra. Arra kértem, hogy tisztíttassa ki poros cipõmet,
695 11| óhajomat, s megnyugtatott, hogy nemsokára teljesül is.~Elmenõben
696 11| csak azt adta értésemre, hogy minden alkalmazott több
697 11| vette szemügyre, anélkül hogy fölséges ujjaival érintette
698 11| közben azonban már látja, hogy valamelyik szerv olyanféle
699 11| cipõmre meredtek. Látszott, hogy mind az öten kórjelzést
700 11| csengõ hangon jelentette ki, hogy ez „nem tartozik az õ hatáskörébe”.~
701 11| helyeztek a virágtartókba, hogy amíg szemem és orrom gyönyörködik
702 11| mutatkoztak. Ha azt kívánom, hogy gyújtsák föl kedvemért a
703 11| elkészítve, szentül hiszem, hogy azt is minden ellenkezés
704 11| Egyetlenegyszer fordult elõ, hogy egy pincér a cigarettáját
705 11| megpillantott, elszégyellte, hogy ily gyarló szenvedélynek
706 11| cigarettája máris eltûnt. Hogy hová tûnt el, azt ma se
707 11| csak még annyit közlök, hogy tíz napig éltem ebben a
708 11| beszélõgépbe belemondtam, hogy másnap délután a két óra
709 11| helyezve arról értesültem, hogy a portás már „megtette a
710 11| tulajdonképpen? Néha arra gondoltam, hogy talán a borravalóra, amelyre
711 11| hiába igyekeztek takargatni, hogy meggyõzõdjem ennek ellenkezõjérõl.~
712 11| mely arról tanúskodott, hogy már összes poggyászomat
713 11| senki se volt. Az történt, hogy a szálloda lelkes és figyelmes
714 11| is, azzal a különbséggel, hogy ekkor a nõalkalmazottak
715 11| világfájdalmas mosoly. Biztosított, hogy még ráérek „számlámat rendezni”,
716 11| is figyelmeztettek arra, hogy a földön létezik értelem.
717 11| nõi alkalmazottai óhaját, hogy váljék egészségemre.~Pár
718 11| bámultam magam elé. Vártam, hogy értelmem visszatérjen.~Arra
719 11| visszatérjen.~Arra ocsúdtam fel, hogy a közeli tisztásra leereszkedett
720 11| megparancsoltam a repülõnek, hogy sürgõsen vigyen haza.~Fönn
721 11| hirtelen eszembe ötlött, hogy elfelejtettem rendezni szállodai
722 11| képzett ember vagyok, s tudom, hogy nincs „véletlen”, és hogy
723 11| hogy nincs „véletlen”, és hogy semmit se „felejtünk el”
724 11| be is fejeztem.~Rájöttem, hogy ez a tettem tudattalanul
725 11| alkalmazottakat megsérteni azzal, hogy fizessünk is nekik. Ez tapintatlanság
726 12| édesatyám szigorú sürgönye, hogy azonnal utazzam Németországba,
727 12| máig is hálás vagyok neki, hogy erre kényszerített. Nélküle
728 12| felõlük egyet-mást. Tudtam, hogy a világ egyik legnagyobb
729 12| útitársaim azt következtették, hogy félkegyelmû vagyok. Rend
730 12| fürdõhelyen szálltam ki elõször, hogy lemossam magamról a port.
731 12| végtelenség, s nyilvánvaló, hogy az Északi-tengert senki
732 12| gõzmosodával. Késõbb beláttam, hogy tévedtem ifjúi felületességemben.
733 12| Bölcseleti hajlamuk követelte, hogy lezárják a tételt s az eredményre
734 12| is gyakran megállapítják, hogy Péter = Péter (és nem Pál).~
735 12| megpattant. Eszembe idéztem, hogy aznap délelõtt a könyvtárban
736 12| tanulmányaikat, s élek a gyanúpörrel, hogy utána valamennyien beiratkoznak
737 12| az a különbség közöttük, hogy a francia nõknek inkább
738 12| õszi délutánon bevallotta, hogy a gyermekszüléstõl aranyércsomót
739 12| is. Nem titkolom azonban, hogy itt is csodálkoztam egyen-máson.
740 12| csak fölírása árulja el, hogy: „Mustár” (Senf). Ebben
741 12| Kezdetben nem értették, hogy csak mérsékelt étvággyal
742 12| szemlélte, s elõre tudta, hogy alapítandó otthonukban is
743 12| pillantunk. Gyakran mondogattam, hogy csak a németek közt szeretnék
744 12| volt minden becsvágyam, hogy németül tudjak. Úgy füleltem,
745 12| de én csak ámuldoztam, hogy mily remekül használja a
746 12| s irónomat keresgéltem, hogy mindezt följegyzem. Erre
747 12| ámuldozott, hanem azon, hogy ily megadóan tûröm mocskos
748 12| gorombaságait. Azt hitte, hogy valami vallásalapító vagyok
749 12| többet, s nem törõdtem azzal, hogy mit.~Engedjétek meg, hogy
750 12| hogy mit.~Engedjétek meg, hogy e hosszú, de szükséges elkalandozás
751 12| biztosítlak benneteket, hogy még mindig alszik. Hogy
752 12| hogy még mindig alszik. Hogy mit szóltak ehhez a darmstadtiak?
753 12| ülõ darmstadti polgárhoz, hogy miért alszik mindig az elnök.
754 12| felelte - tárgyilagosan -, hogy az elnök tényleg alszik,
755 12| mintha azt kérdeztem volna, hogy miért süt a nap. Az elnök
756 12| nap. Az elnök azért elnök, hogy aludjék. Annak idején tudomásul
757 12| Múlt az idõ, s rájöttem, hogy nekik van igazuk. Az elnök
758 12| jelenvoltak névsorából. Csoda-e, hogy az évek terhétõl tetézve
759 12| meg akartam bizonyosodni, hogy jókor érkeztem-e, nem a
760 12| nem aludt, akkor tudtam, hogy az ülés még nem kezdõdött
761 12| belém edzõdött a tudat, hogy az elnök alvása egyszersmind
762 12| fölolvasók is így vélekedtek. Hogy nem zavarta, nem sértette-e
763 12| álmából. Ha észrevették, hogy még ébren van, inkább vártak
764 12| örömének, miután meggyõzõdtek, hogy az elnök elérte a kellõ
765 12| föl. Kell-e megjegyeznem, hogy a fölolvasóknak ez a különben
766 12| fölösleges volt?~Jaj, barátaim, hogy tudott az aludni. Soha még
767 12| pedig elhihetik nekem, hogy én sok elnököt láttam aludni,
768 12| Germaniá-ba és egyebüvé, hogy õt bámuljam. De nem én voltam
769 12| zarándokoltak el Darmstadtba, hogy ellessék csodálatos kartársuk
770 12| gyümölcsöztessék.~De hát hogy aludt? Mesterien, bámulatra
771 12| rájuk, tüstént észrevette, hogy mi a különbség a mester
772 12| mester és a kontárok között, hogy ezek csak tanítványok, csak
773 12| Darmstadtiaktól hallottam, hogy ez a ritka képessége már
774 12| mosoly. Barátjaink beszélték, hogy egy nyáron, amikor a német
775 12| aludt, választékosan, úrian, hogy úgy mondjam, elõkelõen és
776 12| áhítat ült rá. Bizonyos, hogy az agg fõ, melyet a tarkó
777 12| is. Sokszor attól féltem, hogy arca az elnöki csengõre
778 12| nélkül. Álmában is tudta, hogy tilalmas dolgot mûvel, s
779 12| Egyetlenegyszer se fordult elõ, hogy valamelyik fölolvasót túlaludta
780 12| fölolvasás befejezése elõtt. Hogy mitõl? Örök rejtély elõttem,
781 12| Zwetschke megfigyelte, hogy mûfajok szerint aludt. Azt
782 12| alatt. Õ úgy okoskodott, hogy az elnök nagy tapasztalatára
783 12| újabban több tudós is vall, hogy álmunkban, öntudatunk legmélyén
784 12| idõmérõgépül, s innen van, hogy mikor igazán föl akarunk
785 12| Megesett - nem tagadom -, hogy olykor ebben-abban, jelentéktelen
786 12| kezdett. Egyesek fölálltak, hogy jobban lássák. Õ maga is
787 12| Gyanú villant lelkében, hogy esetleg észrevették szendergését,
788 12| kissé pironkodott. Erre, hogy becsapja a hallgatóságot,
789 12| folyamodott. Elhatározta, hogy nyomban újra behunyja szemét,
790 12| szemét, s azt is elhatározta, hogy aztán nyomban kinyitja többször
791 12| egymás után, ezzel jelezve, hogy céltudatosan tartja hunyva
792 12| megrázóbb volt. Tudnotok kell, hogy ebben a közmûvelõdési egyesületben
793 12| bukkant föl, nem tudta, hogy hol van, nem tudta, hogy
794 12| hogy hol van, nem tudta, hogy már a zárószó következik-e,
795 12| pillanatban jelentette ki, hogy e rövid bevezetés után végre
796 12| regényesek, azt mondták, hogy álmában nyilván kis õzikéket
797 12| valószínûnek tartotta, hogy az elnök olyan álmot szõ,
798 12| minthogy vágya csak az volt, hogy aludjék, szerinte az álom
799 12| álomfejtéssel. Csak az fájt, hogy az elnöknek, akit a világ
800 12| idegorvos. Én föltételeztem, hogy õ még álmában is tartózkodik
801 12| is fejtettem barátomnak, hogy az elnöknek nem érdeke az
802 12| berekesztése, hanem az, hogy minél tovább tartson. Inkább
803 12| Inkább azt képzeltem tehát, hogy az elnök álmában szüntelenül
804 12| Máig is büszke vagyok, hogy magyarázatomat a kitûnõ
805 12| nélkül aludt, úgy látszott, hogy szemet huny minden emberi
806 12| mindennek. Merem állítani, hogy a Germania tiszteletre méltó
807 12| A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni
808 12| vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek. De aludni igenis
809 12| alvóknak, s nem engedtem, hogy jelenlétemben sértegessék
810 12| szívderítõ halotti torocskát, hogy ideig-óráig megszabadultunk
811 12| faragtak reá. Azt mondták, hogy már évtizedek óta a legteljesebb
812 12| le orráról a pápaszemet, hogy álomképeit annál élesebben
813 12| láthassa, mert oly rövidlátó, hogy különben álomképeit se látná,
814 12| fölébredne. Azt mondták, hogy mióta õ mûködik a közélet
815 12| vesztette az a szép szállóige, hogy „az élet rövid álom” hiszen
816 12| irgalmat. Hangsúlyoztam, hogy a legkiválóbbaknak is van
817 12| Homerus. Erre azt felelték, hogy ez ugyan igaz, de az elnök
818 12| jelentkezett. Gyûlölték õt. Hogy mi volt ennek az oka? Hát
819 12| Kérdezlek azonban benneteket, hogy mi baj történhet a tudománnyal
820 12| tiszteletre méltó elnök azzal, hogy bokros teendõitõl elfáradva
821 12| legalább azt tapasztaltam, hogy a közéletben csak úgy lehet
822 12| rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni,
823 12| piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is.
824 12| másodperccel azelõtt nem sejtettem, hogy így fogok cselekedni. Õ
825 12| példák azt bizonyítják, hogy az emberiséget azok vitték
826 12| alvók. Nem is az a hiba, hogy a világot kevés bölcsességgel
827 12| kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán kormányozzák.~
828 12| csodálkozzatok, barátaim, hogy tõlem ezúttal ilyen mélyenjáró
829 12| mindent nem tudott. Látta, hogy irányok tûnnek föl és tûnnek
830 12| tûnnek el nyomtalanul. Látta, hogy Németország legnagyobb írói
831 12| ezeket tanították. Tudta, hogy minden dolog reménytelenül
832 12| biztos eszköz. Tudta azt is, hogy az emberek az érdekharcban
833 12| elnöki karosszék? Hirdetem, hogy õ igenis bölcsességbõl,
834 12| aludt, s ezért engedte, hogy a tudomány és irodalom hajója
835 12| dobogóra, bejelentette, hogy szintetikus-ezoterikus regényét
836 12| volna. Ekkor láttam elõször, hogy ez a higgadt férfiú kijött
837 12| edzõ acélfürdõbõl kelt ki, hogy másnap új erõvel lásson
838 12| Minden alkalmat fölhasznált, hogy közéleti tevékenységét kipihenje,
839 12| rimánkodott, könyörgött neki, hogy segítsen, s engedelmet kért,
840 12| segítsen, s engedelmet kért, hogy elõadhassa a tényállást.
841 12| mentegetõdzve hangsúlyozta, hogy „rövid leszek, nagyon rövid”,
842 12| a báró, aki már tudta, hogy ez minden embernél csak
843 12| embernél csak azt jelenti, hogy „hosszú leszek, nagyon hosszú”,
844 12| porig sújtott özvegyet, hogy „mindent megtesz az érdekében,
845 12| lehetséges”, s elõre tudta, hogy semmit se tesz meg. Ez pedig
846 12| mert az elnök azt is tudta, hogy azok, akik olyan ostobák,
847 12| azok, akik olyan ostobák, hogy mások pártfogását kérik,
848 12| ezek, akik olyan gyöngék, hogy még az öncsalásra se képesek,
849 12| s másokhoz folyamodnak, hogy önmaguk helyett mások csalják
850 12| szerették is mindenütt.~Hogy én mennyire szerettem, azt
851 12| csak azért hangsúlyozom, hogy megérthessétek a következõket.
852 12| egymás mûveit olvasgatták, hogy az ott található eszméket,
853 12| szólítalak föl benneteket, hogy találjátok ki, ki lehetett
854 12| valószínûleg máris kitaláltátok, hogy ez csak Wüstenfeld báró
855 12| elnökünk. De esküszöm nektek hogy elsõ pillanatban magam sem
856 12| lekicsinylik. Azt gondolják, hogy aki nem tud aludni, ne aludjék,
857 12| a kettõ olyan nyavalya, hogy végzetes kimenetelû is lehet.
858 12| hánykolódott párnáin, anélkül hogy álom jött volna szemére.
859 12| volt vele.~- Sejthetitek, hogy a beteg ágyához odacsõdítették
860 12| idézett elõ. Lelkére kötötte, hogy egyelõre legszigorúbban
861 12| eltiltotta, s azt ajánlotta, hogy szórakozzék, hallgasson
862 12| Darmstadtban már arról suttogtak, hogy az orvosok lemondtak róla.~
863 12| a hírt. Nem engedhettem, hogy ez a pótolhatatlan érték,
864 12| tótükör, azzal a céllal, hogy elõidézze a rég hiába óhajtott,
865 12| ujjaimat. Azt ajánlottam, hogy talán hívassa ide fiatal
866 12| gépezetet, s azt tanácsolta, hogy ne törõdjék semmivel, éljen
867 12| fölkelt. Rám parancsolt, hogy öltöztessem föl az elnököt,
868 12| elmenõben fülembe súgta, hogy maradjak mellette.~Alig
869 12| kitárták. Ekkor láttuk, hogy Zwetschke személyes felügyelete
870 12| leültette a székbe, s megkérte, hogy csöngessen, és nyissa meg
871 12| bámulatomat, mert arra vallott, hogy otthon is úgy viselkedik,
872 12| éjfél felé ámulva látta, hogy az elnök kezébe kapja a
873 12| berekeszti”, ami azt jelentette, hogy kialudta magát, de azt is
874 12| magát, de azt is jelentette, hogy megmentettük az életnek.~
875 12| az egyetlen szórakozásom, hogy magamat hallgatom.~Sokáig
876 12| velünk? Õ is így mesélte el, hogy megnõsült - hahaha -, született
877 12| nem ütköztem meg. Tudtam, hogy minden elmeorvosnak megvan
878 12| Közösen kiszámítottuk, hogy hetvenéves korára teljesen
879 12| rám egy sarokból, s érzem, hogy „megvan rólam a véleményük”.
880 12| elnyújtott, lassú nevetésével, hogy ezek kötnivaló bolondok,
881 12| ittunk. Végre megtudtam, hogy mi történt az elnökkel.
882 12| Búcsút vettem barátomtól, hogy elzarándokoljak sírjához,
883 12| dugott, s figyelmeztetett, hogy erre még szükségem lehet.
884 12| legunalmasabb könyve, olyan unalmas, hogy még senki sem olvasta el,
885 12| Mindegy volt. Mivel tudtam, hogy az elhunyt az életében legtöbbre
886 12| mint valamennyiünknek, hogy holtában békességesen aludjék,
887 12| szárnyakkal aludt. Éreztem, hogy a hexameterek áthatolnak
888 12| általuk.~Arra ébredtem föl, hogy valaki két vállamnál fogva
889 12| temetõ kapujánál. Az történt, hogy az elsõ ének közepe táján
890 12| Csak annyi idõm maradt, hogy az utolsó pillanatban beugorjam
891 13| MERT ANNYIRA SAJNÁLJA, HOGY EGYEBET NEM IS TEHET~Délelõtt
892 13| hajlongott. Megrettent, hogy így találkozik azzal, akit
893 13| lát életében. Azt hitte, hogy ezzel mindent elrontott.~-
894 13| házat. Ezerszer megmondtam, hogy a koldusoknak adjon valamit,
895 13| kissé meghökkenve azon, hogy ezt ilyen gyorsan, ilyen
896 13| szobalány, miután hallotta, hogy a víz locsog és gazdája
897 13| Parancsol?~- Mondja meg neki, hogy várjon.~- Igen.~- Mindjárt
898 13| Fátyolát közben fölhajtotta, hogy megtörölje nedves arcát.
899 13| orrát, nem törõdött azzal, hogy közben elcsúful, nevetségessé
900 13| megszólalt. Lehetetlen, hogy az, aki olyan jó ember,
901 13| olyan, mint akárki más. Az, hogy megõriztem régi, tiszta
902 13| látogató arra hivatkozott, hogy több verseskönyvét olvasta.~„
903 13| megvalósulna. Egyszer azt írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken
904 13| élénken tiltakoznék az ellen, hogy valaki gázlámpává változtasson.
905 13| Azt is említettem valahol, hogy mennyire szeretnék beleveszni
906 13| úszkálok, mindig eszembe jut, hogy ott nem tudnék leállni,
907 13| másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitûnõ a
908 13| lovamnak, pompás acélpatkót, hogy gyorsabban futhasson az
909 13| röpülni. Csak úgy látszik, hogy röpül, a földön vágtat,
910 13| odament látogatójához, hogy goromba közelségének hatása
911 13| követel tõlünk, önfegyelmet, hogy rendezzük a zûrzavart. Ilyenkor
912 13| A nagyüzem nem engedi, hogy eredetit alkosson.~De talán
913 13| szürkeség és elcsépeltség: az, hogy ilyen selejtes árukat tettek
914 13| állanak. Olyan megbízhatók, hogy hozzájuk képest a Bank of
915 13| hülyeségeket.~Attól félt, hogy ennyi szenvedés elõtt csakugyan
916 13| fog. Harapdálta szájhúsát, hogy a testi fájdalom megakadályozza
917 13| kezdett, mert azt is tudta, hogy mikor ajkainkat és elménket
918 13| hólé a padlón. Nem tudta, hogy elfogadhatja-e. Hogyne,
919 13| szívéhez.~Azt az ígéretet, hogy a kisebbik leányt esetleg
920 13| stílusérzékére hallgatva, hogy a búcsúzkodás pillanatában
921 13| szólította föl. Értesítette, hogy pártfogoltját fölvették.~
922 13| maradt hátra. Úgy érezte, hogy ezt a lépést is kötelessége
923 13| mosolyogva jelentette ki, hogy Magyarországon egy miniszteri
924 13| Teljesen ki van zárva, hogy belátható idõn belül hely
925 13| üvegketrec mellett. Tudta, hogy vannak törvények, paragrafusok,
926 13| reggel kelt föl, csak azért, hogy a hivatalokban elcsípjen
927 13| Talán azzal áltatta magát, hogy meg lehet menteni valakit.
928 13| lett egyenes következménye, hogy a leánynak ingyenes ágyat
929 13| viszont ebbõl az következett, hogy az anyának is biztosítani
930 13| megsiketült.~Esti nem hitte, hogy a földön bármit is rendbe
931 13| lehet hozni. Hiszen látta, hogy mihelyt megfoltozta a nyomorúságot
932 13| Miután ismételten kifejezték, hogy csak neki köszönhetnek mindent -
933 13| szólította meg. Vallatta, hogy mi újság, már ezer éve nem
934 13| Vagy talán azt hiszitek, hogy én magam csinálom ezeket
935 13| Kimondhatatlanul boldog volt, hogy végre-valahára jól megverte.~
936 14| beszélt. Angolul úgy tudott, hogy állítólag a walesi herceg
937 14| szarka. Mindegy volt neki, hogy zsebóra-e, mamusz vagy egy
938 14| mindössze abból állott, hogy megtegye, amit akart: hogy
939 14| hogy megtegye, amit akart: hogy lopjon. Mi, legközelebbi
940 14| adott nekünk. Ígérgette, hogy küzdeni fog a természete
941 14| erõfeszítést kellett kifejtenünk, hogy tettének következményeit
942 14| Ti, akik írtok, tudjátok, hogy minden a szavakon fordul
943 14| ember sorsa. Bizonyítgattuk, hogy kleptomániás és nem tolvaj.
944 14| rogyott elém. Könyörgött, hogy ne hagyjam el, segítsek
945 14| szerezzek neki munkát. Arról, hogy a neve alatt írjon, egyelõre
946 14| mit számított ez? Örültem, hogy tehetek valamit, örült õ
947 14| tehetek valamit, örült õ is, hogy kenyérhez jut, s boldogan
948 14| szorgalmasan dolgozott, hogy - a kikötött határidõt meg
949 14| telefonon közölte velem, hogy pártfogoltam fordítása teljesen
950 14| Ámulva kérdeztem a kiadótól, hogy mi kivetnivalót talál ezen?
951 14| kéziratot, s arra kért, hogy vessem össze a két szöveget.
952 14| álltam föl. Kijelentettem, hogy a kiadónak tökéletesen igaza
953 14| kiadónak tökéletesen igaza van.~Hogy miért? Ne próbáljátok kitalálni.
954 14| kizárólag megállapítottam, hogy ez végzetes következetességgel
955 14| férfiatlanságra vallott -, hogy a nemesfémeket és drágaköveket
956 14| szakadatlanul. Végül kiderítettem, hogy megtévelyedett írótársunk
957 14| talán céltalan is volna.~Hogy hova tette ezeket az ingókat
958 14| képzelet birodalmában léteztek, hogy mi célja volt ellopásukkal,
959 14| mindez meggyõzött arról, hogy még mindig rabja bûnös szenvedélyének
960 14| remény, és nem érdemes arra, hogy a tisztességes társadalom
961 15| papírt. Egyszerre észrevette, hogy nem tud többé figyelni mondataira.
962 15| karosszékbe ült. Esti tagoltan, hogy a vers minden betûjét érthesse,
963 15| neki. Meg volt gyõzõdve, hogy maradandó alkotása, s évek
964 15| mennyezetcsillárt: Látta, hogy barátja halottfehér, s reszket
965 15| sóhajtott -, végem. Tudom, hogy végem. De a kórházban már
966 15| beteg?~- Hát elmesélem. Hogy is volt csak? - mondta,
967 15| már egy hete panaszkodott, hogy fáj a gyomra. Mindig a gyomrát
968 15| Ilyen nagy láz arra vall, hogy a vakbél gennyes.~- Minden
969 15| ez az. Elzász azt mondta, hogy nem lehet.~- Akkor altatják.~-
970 15| óta olyan gyönge a szíve, hogy folyton pihennie kellett,
971 15| róla a véleményed?~- Az, hogy kitûnõ. Egyik jelentõs versed.~-
972 15| De szükségem van arra, hogy egy becsületes szót mondj
973 15| valamit, mindig azt hiszem, hogy az a legkülönb munkám. Nem
974 15| Aztán lassanként megszokom, hogy van, unni kezdem, kétségek
975 15| kezdem, kétségek fognak el, hogy egyáltalán érdemes volt-e
976 15| mesterségünk. Ki a fenét érdekel, hogy fáj a fejünk, mikor mindenkinek
977 15| Tehát beszélj.~- Mondtam, hogy pompás.~- Az elejében magam
978 15| éreztem, mikor fölolvastam -, hogy valamit esik.~- Hol?~- Ott,
979 15| nem szónokias kissé?~- Hogy szónokias-e? Én, kérlek,
980 15| Én ismerem õt. Fogadok, hogy az elsõ oldalon közli, ritkított
981 15| vágtattak. Az apa arra gondolt, hogy megmarad-e a fia. A költõ
982 15| fia. A költõ arra gondolt, hogy megmarad-e a verse.~Egy
983 16| volt.~Egyszer elhatározta, hogy törik-szakad, átúszik a
984 16| sokáig. De eszébe jutott, hogy nem fél, és ettõl a gondolattól,
985 16| és ettõl a gondolattól, hogy nem fél, annyira megijedt,
986 16| nem fél, annyira megijedt, hogy nyomban félni kezdett.~Vissza
987 16| észrevették. Kiabáltak, hogy valaki a folyó közepén fuldoklik.~
988 16| pillanatában rágyújt, ahelyett hogy azonnal fejest ugornék,
989 16| mintha csak azt nyugtázná, hogy tüzet kapott az utcán valakitõl,
990 16| fiatalember.~- Ezek után illenék, hogy kissé összeismerkedjünk.
991 16| iránt.~Akkor derült ki, hogy nem is tudná leírni. Csak
992 16| leírni. Csak arra emlékezett, hogy kék úszónadrágja volt, s
993 16| Miért nem jött át?~- Féltem, hogy zavarom a mestert.~- No
994 16| Az motoszkált a fejében, hogy hány értékes lélek él rejtetten,
995 16| lélek él rejtetten, anélkül hogy a világ tudna róla, hogy
996 16| hogy a világ tudna róla, hogy többet kellene emberek közé
997 16| szólt Esti, maga se tudta, hogy miért -, na látja. Nõs?~-
998 16| azok, akik azt mondják, hogy: bármikor. Hanem most, ebben
999 16| Minek írtam föl? - tûnõdött, hogy elvált tõle. - Mindegy.
1000 16| vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt,
1-500 | 501-1000 | 1001-1096 |