Fejezet

   1 1 |                  MELYBEN AZ ÍRÓ BEMUTATJA ÉS LELEPLEZI ESTI KORNÉLT, ~
   2 1 |                 vékony-sárga nyakkendõit, és vastag-zöld szójátékait
   3 1 |                  vacsorára, akitõl sorsom és pályám függött, fõszerkesztõket,
   4 1 |                politikusokat - méltóságos és kegyelmes urakat -, s õ
   5 1 |               tapintattal, agyafúrtsággal és ékesszólással védelmezte,
   6 1 |                   áldozatok, akik elõször és utoljára tiszteltek meg
   7 1 |           múltunkat az emlékek oly eleven és lüktetõ érrendszere hálózta
   8 1 |             gyorsan.~Hogy ki volt õ nekem és mi volt, azt bajos volna
   9 1 |              kanalazni kezdtem a „tápláló és egészséges” lencsefõzeléket,
  10 1 |                 én addig nagyon szerettem és tiszteltem, a százkilós
  11 1 |                      Öltsd ki a nyelved - és õ ki is öltötte a nyelvét,
  12 1 |                  hallgattam. Féltem tõle, és vonzódtam hozzá.~Nyári zivatar
  13 1 |                    s az irgalmasság testi és lelki cselekedetét gyakorolva,
  14 1 |         Reszkettünk. Én a fölháborodástól és a részvéttõl, õ a kíváncsiságtól
  15 1 |            részvéttõl, õ a kíváncsiságtól és a vérszomjtól. Odavetettem
  16 1 |                amit akar. Kornél ránézett és megszánta. Remegni kezdett.
  17 1 |            suhogást hallottam a levegõben és zenét. Házunk lassan, egyenletesen
  18 1 |               nézett.~- Szédülsz - szólt, és ágyba küldött.~Kornéllal
  19 1 |                 együtt voltunk. Olvastunk és vitatkoztunk. Én ellene
  20 1 |           dohányszagú, puffadt zsarnokok, és semmi tiszteletet sem érdemelnek
  21 1 |                    mert rútabbak, mint mi és hamarabb meghalnak, õ biztatott
  22 1 |               feltörjem édesapám fiókjait és kinyitogassam leveleit,
  23 1 |            tanított meg énekelni, hazudni és verset írni, õ bátorított,
  24 1 |                   örömökre, a torkosságra és a bujálkodásra, õ fedezte
  25 1 |                meg velem a néma állatokat és a néma magányt, õ vigasztalt
  26 1 |                 többség leköp, bebörtönöz és felakaszt, õ hirdette, hogy
  27 1 |                   pohárból isztok. Castor és Pollux. A barátok - gúnyolódott.~
  28 1 |                   innen, mint egy kutyát, és téged is, aztán mehetsz,
  29 1 |               akarsz lenni? Hisz ez senki és semmi. Nem lesz belõle soha
  30 1 |                   mind a ketten egy évben és egy napon születtünk, sõt
  31 1 |                születtünk, sõt egy órában és egy percben is: 1885. március
  32 1 |                   hogy valamint egy napon és egy órában pillantottuk
  33 1 |             világot, azonképpen egy napon és egy órában fogunk meghalni,
  34 1 |              olajlámpám elõtt bóbiskoltam és Kornélra gondoltam. - Jobb
  35 1 |         nemeslelkû, mélyen érzõ - mondta, és megcsókolt. - Egészen más
  36 1 |               Nézd, Kornél fiam - kezdte, és arra kért, hogyha hazaérek,
  37 1 |             egymást. - No, nézzétek már - és hahotáztak az örömtõl.~Egymás
  38 1 |              bizonyára éltek, lélegzettek és izzottak, de most feketék
  39 1 |                  feketék voltak, halottak és hidegek, mint a piros parázs,
  40 1 |                    miután kihûl, ellobban és hamuvá roskad. Nem ismertem
  41 1 |                   azonban ismertek engem, és fölismertek. Valamennyit
  42 1 |                  pár napra szállt meg itt és ott, s tudtommal még sohase
  43 1 |                adósságát, minden csínyjét és becstelenségét, mintha magam
  44 1 |                   egyszerre elfelejtettem és megbocsátottam neki azon
  45 1 |                    sóhajtoztak a gerendák és rügyezni akartak, mert fák
  46 1 |            Szintén - felelte.~Rám bámult, és nevetett.~Esõköpeny volt
  47 1 |               hegedûtokban sárga szemüveg és birsalmasajt. Nyitott bõröndök.
  48 1 |           remeteszegénység van, szabadság és koldusfüggetlenség. Valaha
  49 1 |       ficamították. Meggyulladtak a házak és a gyárak. Mennyi minden
  50 1 |                  esõ, szivárvány, hó, vér és tûz. Ez a tavasz.~Leültünk
  51 1 |                tûz. Ez a tavasz.~Leültünk és rágyújtottunk.~- Kornél -
  52 1 |                    nem haragszol?~- Én? - és vállat vont. - Csacsi. Terád
  53 1 |              fütyült a szél, ellágyultam, és eszembe jutottál. Már nem
  54 1 |               Ezért tértem vissza hozzád, és most már vállallak, mindörökre.~-
  55 1 |                   ha téged nem, testvérem és ellentétem. Mindenben egy
  56 1 |                 ellentétem. Mindenben egy és mindenben más. Én gyûjtöttem,
  57 1 |           nyelvemet, csak itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó,
  58 1 |                 fölött röpülsz, szabadon, és az örök forradalmat vijjogod.
  59 1 |                   Tenélküled üres vagyok, és unatkozom. Segíts, különben
  60 1 |                 mondta -, valami pillérre és korlátra, mert lásd, szétbomlok -
  61 1 |                   mert lásd, szétbomlok - és a szobájára mutatott.~-
  62 1 |             mondtam.~- No lásd - felelte, és keményen rám pillantott.~-
  63 1 |               Szorgalmas vagyok, áhítatos és hûséges. Olyan hûséges vagyok,
  64 1 |                  ér a költõ ember nélkül? És mit ér az ember költõ nélkül?
  65 1 |                  még nem járt itt okosabb és félelmetesebb ember, ez
  66 1 |               széplélek. Igen, õ igazolta és fölmentette Margitot, akit
  67 1 |                 örök védelmét a nõiségrõl és az anyaságról. Néhány év
  68 1 |            képtelenek volnánk ilyen cudar és isteni bölcsességre. De
  69 1 |                  a Képzelet, mint Ahrimán és Ormuzd. Mit szólsz ehhez?~-
  70 1 |           kimondhatatlanul unom a betûket és a mondatokat. Az ember irkál-firkál,
  71 1 |             Sokszor maga a nõ a hazugság, és a vágy az igazság. Egy álom
  72 1 |                Kornél! - kiabáltam föl -, és ki jegyezze majd a kötetünket?~-
  73 1 |             összejöttünk egyszer-kétszer, és õ mindig hozott valami úti
  74 2 |                  ÉN A VÖRÖS ÖKÖRBE MEGY, ~ÉS OTT MEGISMERKEDIK AZ EMBERI
  75 2 |                maga köré gyûjtötte övéit, és rendelkezett, hogy miképpen
  76 2 |                püffedt szemmel. Ásítozott és vakaródzott.~Tudta, hogy
  77 2 |                  elõtt. Bele-belemártotta és kivette kezét. Figyelte
  78 2 |                   legrosszabb, hogy olcsó és ócska. Szerette volna letépni,
  79 2 |            Remélte, hogy talán visszajön, és tréfa az egész. De nem volt
  80 2 |                tátongott, teljesen idegen és vigasztalan, kongó, szürke,
  81 2 |                   szoba, melyben díványok és függönyök vannak, hanem
  82 2 |                  a kréta. Elõtte peckesen és szigorúan a számológép,
  83 2 |          elolvasta. Négyéves kora óta írt és olvasott.~Osztálytársai
  84 2 |             mosolyogtak is.~Elszégyenülve és sértõdötten hátrafelé kullogott.
  85 2 |               falatoztak bugylibicskával, és görögdinnyét. Oda-oda sandított.
  86 2 |                   röhögött, az alsóház is és a felsõház is, pártkülönbség
  87 2 |                   nélkül.~Lelkében dühvel és bosszúval innen is elkotródott.
  88 2 |              Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. A kályha mellõl
  89 2 |                  hogy van közönséges írás és gyorsírás. Tudta, hogy a
  90 2 |                 is, a szappanbuborékoktól és a léggömböktõl. Az ájulathoz
  91 2 |                     vegyétek elõ a táblát és palavesszõt. Írunk. Az i
  92 2 |             engedte írni.~Erre keservesen és hangosan sírva fakadt.~-
  93 2 |                   tanító. - Mindig bátran és értelmesen felelj. Mi a
  94 2 |                válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen.~1929~ ~
  95 3 |               döntött. De nem kis habozás és lelkitusa után.~Nehéz volt
  96 3 |               Sárszegen nõtt fel, könyvek és orvosságosüvegek között.
  97 3 |                   hogy anyja, apja, öccse és húga az ágyában van-e, a
  98 3 |               kirándulásra ment a tanyára és történetesen nem hált otthon,
  99 3 |                poros délutánok voltak itt és hosszú, sötét esték. A könyvesboltok
 100 3 |             kirakataiba irkákat tettek ki és naptárakat. Szelleme már
 101 3 |              Édesanyja arcát elfordította és sírt.~Ötórai zötyögés után „
 102 3 |                   ahonnan Petõfi szavalt, és a kitömött állatokat. Késõbb
 103 3 |            térképé-vel megtalálta a Dunát és a Gellérthegyet. A Duna
 104 3 |              különböznek a sárszegiektõl, és modorukban, viselkedésükben
 105 3 |              lócsiszár, egy mágnásasszony és egy pesztra csak a pesti
 106 3 |                  A „pesti ember” sietett, és nem törõdött vele. Rögtön
 107 3 |             tartotta a pesti tartózkodást és fölényt. Meg is írta szüleinek -
 108 3 |                   ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig,
 109 3 |               kezdõdött itten. Több annál és kevesebb.~Fölzaklatva ezektõl
 110 3 |                   helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett
 111 3 |                    s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a
 112 3 |                 minden érzéke kiélesedett és megfinomult, s egy szó,
 113 3 |              dolgok, a régi emberek után, és kétségbeesetten vágyakozott
 114 3 |               párnájára a sötét szobában, és töprengett.~Másnap délután
 115 3 |              hajtûivel. Nyugodt arca volt és egyszerû, tiszta homloka.
 116 3 |             keresztmetszetben - egyszerre és tömörítve - jelenik meg
 117 3 |              ennek a regénynek a kezdete, és mi lesz majd a vége? Õ már
 118 3 |         munkásságot fejtett ki mint költõ és regényíró. Itt is ezt a
 119 3 |            Lankatag szelídséget árasztott és meghittséget is, mint egy
 120 3 |                  nagy nyugalom. Tûnõdött, és semmit se tett. Esti néha
 121 3 |                 szép volt, kellemes volt, és úgy volt jó, úgy volt szép,
 122 3 |                 az asszony a világon van, és ilyen közel van õhozzá.~
 123 3 |                    a Cuore fedezéke mögé, és szemöldökét morcolva, igen
 124 3 |                   karjába csimpaszkodott, és úgy suttogott fülébe. Olykor
 125 3 |           tenyerébõl tölcsért is formált, és úgy suttogott. Szakadatlanul
 126 3 |               inkább susogás - pusmogássá és vihorászássá fajult, csitította.
 127 3 |                 svájci csipkével díszítve és vadonatúj, pompás lakkcipõt.
 128 3 |                 egy egészen valószínûtlen és hozzá képtelen gyermekbálra.~
 129 3 |                    suttogott, mint eddig, és reá mutogatott. Ami sok,
 130 3 |                   nemzetközi tenoristához és egy mucsai díjnokhoz tette
 131 3 |               akkor még sokkal tisztábban és tüzesebben, mint késõbb,
 132 3 |                  leány ismét reá mutogat, és mikor ujja az orra elõtt
 133 3 |                    végtelen gyöngédséggel és türelemmel tapsikolni kezdte,
 134 3 |                ugrott, föltépte az ajtót, és a folyosóra rohant. Az anyja
 135 3 |                 megint? Mi van az almával és az anyával? Mi van ezzel
 136 3 |                jelenet kezdõdik ott künn, és milyen jelenet fejezõdött
 137 3 |                 mindig nem jöttek vissza. És most szorongva gondolt arra,
 138 3 |                 volt. Az anya se volt ott és a leány sem. Hová tûnhettek?
 139 3 |            gabalyodva folytatják útjukat, és kísérik õt mint megcsonkított
 140 3 |                  világot derítsen az anya és leánya hollétére, részint
 141 3 |                   fogadta: alvó gyermekek és fél narancsok, bõröndökkel
 142 3 |                eltorlaszolt szekértáborok és mogorva férfiak ingujjban,
 143 3 |                vizespalackban kotyogó tej és nagynénik, szuszogó fejüket
 144 3 |                  lábak, viharosan pipálva és felhõzve, s közben szendén
 145 3 |             utastársaság, az a véletlenül és kényszerbõl toborzódott
 146 3 |            hasonló idegent, aki oly késõn és váratlanul toppant be, nem
 147 3 |                meggyõzõdött, hogy az anya és a leány tényleg sehol sincs,
 148 3 |                leány tényleg sehol sincs, és hogy hely sem akad számára,
 149 3 |               rakott az éjszakára. Miriád és miriád szikra hatalmas ívben
 150 3 |                elõször látott az életben, és talán utoljára is. Valószínû,
 151 3 |           képzelete határozatlanná tette, és gyakran, mikor a veszedelemtõl
 152 3 |                mûvelt a szegény legyekkel és békákkal a mosókonyhában
 153 3 |            tudományos, kísérleti alapon”, és öreganyjuk - ez a hangos,
 154 3 |                 gondolattal is megbántsa, és sokszor - legalább ezt képzelte -
 155 3 |            apostolkodásunk - becsületesen és õszintén - egyedül csak
 156 3 |                  a figyelem, az elnézésen és megbocsátáson alapuló kölcsönös
 157 3 |                  csak kongó, tartalmatlan és merõben formai. Viszont
 158 3 |                   lehetõséget magába zár, és több, mint a jó tett, melynek
 159 3 |                  kifogástalan németséggel és osztrák bizalmaskodással
 160 3 |                   tõle, hogy hová utazik, és miért nem alszik. Arra vonatkozólag
 161 3 |                 adni, hogy hol az asszony és a leány. Hosszan elbeszélgetett
 162 3 |                 kifogástalan németségével és osztrák bizalmaskodásával
 163 3 |                anya arca változatlan volt és elutasító.~A lány - mint
 164 3 |                   mindenkinek. Térdepelt, és meg se moccant. Meredten
 165 3 |              Meredten térdepelt. Meredten és makrancosan térdepelt. Tarkóizmai
 166 3 |                 volt valami nagyon komoly és megdöbbentõ.~Hát ez meg
 167 3 |            csodálkozik ezen. Az csak ült, és a semmibe meredt. Nyilván
 168 3 |            megszokta. Már látott ilyesmit és ennél különösebbet is? Nyilván
 169 3 |                  Föl se vette az egészet. És ez volt a legrettenetesebb.~
 170 3 |                  fölkelt, s mint aki elve és jobb meggyõzõdése ellenére
 171 3 |                Odatérdepelt leánya mellé, és arcát az arcához szorítva
 172 3 |                 Beszélt csöndesen, szépen és okosan, arcát az arcához
 173 3 |                  záporos patakzatossággal és lendülettel, s érthetetlen
 174 3 |                   egykor nyilván ezerszer és ezerszer fölhasznált, hiába,
 175 3 |              ezerszer fölhasznált, hiába, és azóta egy lomtárban porosodtak,
 176 3 |          fõszerepe nem lehet ilyen hosszú és egy ima sem, egy egész rózsafüzér
 177 3 |                   morzsol az õ ismeretlen és láthatatlan istenének. A
 178 3 |                  mosollyal, mely maradéka és roncsa lehetett annak a
 179 3 |            elaludt. Csak egyet sóhajtott, és már aludt. Szemhéjai súlyosan
 180 3 |           pillantott. Micsoda szenvedések és szenvedélyek ráncigálhatják
 181 3 |             locsogtak itt-ott, hegyi erek és búvópatakok, néha ijesztõen
 182 3 |               váróterem, bitang székeivel és asztalával, konyhakert,
 183 3 |                    konyhakert, salátákkal és káposztafejekkel, gyöpágyak,
 184 3 |        állomásfõnökné kedvenc petúniáival és rezedáival. Kerti karókon
 185 3 |                  tárgyak, ezek az emberek és állatok pedig, akiket Esti
 186 3 |                 alvás közben kitakaródzik és álmában beszél -, szinte
 187 3 |             gondosan rejtegetett életüket és magával vigye, örökre.~Mióta
 188 3 |                   így bóbiskolt, ébrenlét és álom között kóvályogva,
 189 3 |              hátracsuklott fejjel feküdt, és mélyen, egyenletesen lélegzett.
 190 3 |             leányt, másrészt lépre csalja és leleplezze. Ezért szabályos
 191 3 |                  éber hangja hallatszott, és épp egy gépész csoszogott
 192 3 |               Vagy csak egy fél perc? Tér és idõ szálai összegubancolódtak
 193 3 |                  az ingaóra ketyegésénél, és mellettük aludni, a régi
 194 3 |              ágyában. De nem mert aludni, és nem is akart. Csikorgó foggal
 195 3 |                semmi se lehet utálatosabb és förtelmesebb.~Úgy három
 196 3 |         halottfehéren. Száját törölgette, és zsebkendõjébe köpködött.~-
 197 3 |                 elõbbi csók iszonyatából, és úgy undorodott tõle, hogy
 198 3 |                 emberek a kétségbeeséstõl és vágytól tehetetlenek, s
 199 3 |         megtalálják mindennek az értelmét és magyarázatát.~Nagy rejtély
 200 3 |         teremtette a maga gyönyörûségére, és beléje az embereket.~Az
 201 3 |                   vele a közösséget, most és mindenkoron.~Hallgattak.
 202 3 |                 történt, az tragikus volt és érdekes. Egy csöppet hízelgett
 203 3 |                 oly fontos. Nem a ballada és a románc a fontos. Az élet
 204 3 |                élet gazdagságából fakadt, és õt gazdagította. Elmesélni
 205 3 |                benne, ha kissé merészebb, és át tudja magát adni teljesen,
 206 3 |                szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.~Már többen
 207 3 |               hanyatt-homlok zuhant belé, és szörnyethalt egy sziklán.
 208 3 |          értelmesen néznek, mert soványak és kedélybetegek. Télen leesik
 209 3 |                Egy kalyibában guzlicáznak és sírnak. Itt kívánt volna
 210 3 |              kendõje van, fehér szoknyája és fekete köténye, aztán vele
 211 3 |                   hogy hírt adna magáról, és a völgyben temetik el ismeretlenül.
 212 3 |               elképzelte, hogy õ e hegyek és erdõk ura, gazdag, hatalmas,
 213 3 |              hatalmas, mindenkitõl ismert és bámult, talán egy királynál
 214 3 |                  köztük levõ korkülönbség és magas rangja ellenére is
 215 3 |                 Nagyon mûvelt ember volt, és nagyon világlátott. Vékony,
 216 3 |                  csak rövidebben, igennel és nemmel.~Plasénál fél hétkor
 217 3 |       hivatalnokok, nászutasok, asszonyok és gyermekek, még a dadák is,
 218 3 |                  mind-mind egymás mellett és egymás mögött ágaskodtak,
 219 3 |                 Szaporázták sebességüket, és nekiszilajodtak. Vágyuk
 220 3 |      lebukfenceznek ezekre a mészkövekre, és ízzé-porrá törnek. Meg kellett
 221 3 |                   állni látszottak. Újabb és újabb alagutakba rohantak.
 222 3 |                  sziklák közé, csattogtak és hortyogtak, s amikor kiértek,
 223 3 |        mutatóujját a napfénybe nyújtotta, és így szólt:~- Itt van.~Hol
 224 3 |                volt, maga a tenger, simán és kéken, ahogy azon az elemi
 225 3 |            szebbnek, se nagyobbnak. Szebb és nagyobb volt annál, amit
 226 3 |               bárkák, csorba fél dióhéjak és vitorlák, fehér, narancsszín,
 227 3 |                    nem is olyan kényelmes és tiszta. Karcsú és légiesen
 228 3 |               kényelmes és tiszta. Karcsú és légiesen kecses. Színes
 229 3 |              mennie poggyászáért.~Az anya és leánya még mindig együtt
 230 3 |                voltak együtt ezek ketten, és még mennyit lesznek együtt.
 231 3 |                illesztett a leány fejére, és a gumiszalagot odaakasztotta
 232 3 |                kimondhatatlan tiszteletet és mély részvétet érzek ön
 233 3 |            Hajnalban, amikor hirtelenül - és modortalanul - kiszaladtam
 234 3 |              esténként egy kávéskanállal, és fürdesse hideg vízben. Nekem
 235 3 |                 fantasztikum birodalmába, és ott vele együtt láthatatlanná
 236 3 |           szenvedni, megérteni önmagunkat és másokat, kegyetlennek lenni
 237 3 |            kegyetlennek lenni önmagunkhoz és másokhoz -, szóval akkor,
 238 3 |                   hiszen még senki vagyok és semmi -, mégis lenézem,
 239 3 |                 Megõrzöm emlékeim között, és ezzel fejeztem ki sohase
 240 3 |                 eltávoznék, együttérzésem és fiúi hódolatom jeléül megcsókoljam
 241 3 |               ilyen mondatokat összehozni és elõadni. Ezért csak meghajolt.
 242 3 |               szomszédoknak, külföldön is és mindenütt, hogy mi történt
 243 3 |                   elhagytam ezt a fülkét, és - valahol másutt - olyan
 244 3 |                   csak meggondolod magad, és közben átszállsz máshová.
 245 3 |         diagnózisát sem ismered. A svájci és német tanárok nem sok jóval
 246 3 |                Olajbogyókat termesztenek, és szardíniát fognak. Azok
 247 3 |             elõször nézett Esti Kornélra, és jutalmul megengedte neki,
 248 3 |                    Abba szállt be az anya és a leánya. Esti utánuk bámult.
 249 3 |               boldog zsivaj, az utca nagy és szabad vidámsága. Az emberek,
 250 3 |              toltak, nagy tengeri halakat és rákokat. Cukrászdák vaníliaillatot
 251 3 |              leheltek. Babérfát is látott és osztrigát. A fodrászüzlet
 252 3 |                      Benissimo, signore - és máris indult. Esti azon
 253 3 |              vizsga ily remekül sikerült, és hogy még többet társaloghasson,
 254 3 |           italiani - tette hozzá hanyagul és magától értetõdõen. - Sissignore,
 255 3 |              subito - válaszolt a pincér, és elsietett, az õ leírhatatlanul
 256 3 |             négyéves kis lurkó, mezítláb, és a süteményes kosárra mutatott,
 257 3 |                  mondta a fiúcska - due - és mutatta, a levegõbe emelt
 258 3 |                   kettõt - per la mamma - és ezt is mutatta, az õ anyját,
 259 3 |                  színpadon, szemléltetõen és hatásosan, mint egy könnyfacsaró
 260 3 |               koszos szoknya lógott róla, és kócos is volt, arcbõre pedig
 261 3 |                 kimondhatatlanul tetszett és jólesett Estinek. - Lám -
 262 3 |                   Tudja, hogy övé az élet és a kenyér is. Sokat kellene
 263 3 |                megmámorosodva a feketétõl és az álmatlanságtól. - Onnan,
 264 3 |           Mindenekfölött azonban érzékeny és kíváncsi. Minden és mindenki
 265 3 |              érzékeny és kíváncsi. Minden és mindenki érdekel. Mindent
 266 3 |                 mindenki érdekel. Mindent és mindenkit szeretek, minden
 267 3 |          mindenkit szeretek, minden népet és minden tájat. Mindenki vagyok
 268 3 |             minden tájat. Mindenki vagyok és senki. Vándormadár, átváltozó
 269 3 |               ujjak közül. Megfoghatatlan és átfoghatatlan.~Az Adamich-mólón
 270 3 |                   meg, annyi új emberrel, és két másik anyával is. Családja
 271 3 |             magáról az éjszakai fejfájást és szívdobogást, az iskolaport
 272 3 |               szívdobogást, az iskolaport és mindent.~Levetkõzve, úszónadrágban
 273 3 |             beléje. Prüszkölve bukott ki, és kacagott. Hintázott törékeny,
 274 3 |               üvegszerû felületén. Dalolt és ordítozott. Kimosta torkát
 275 3 |                 köpõcsésze is, az istenek és rakoncátlan fiatalok köpõcsészéje.~
 276 3 |             érheti nagyobb baj. Az a csók és ez az út fölszentelte valamivé.~
 277 3 |            hullákat, rozsdás vasmacskákat és hajóroncsokat -, hogy minden,
 278 3 |                     hogy minden, ami szép és rút, minden, ami látható
 279 3 |                  rút, minden, ami látható és láthatatlan, az övé legyen.~
 280 3 |                Úszott elõre a hullámokkal és a reggeli széllel, arrafelé,
 281 3 |               latin part: Itália, a szent és imádott Itália felé.~1930~ ~
 282 4 |                 hirdetés lármázott:~Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni,
 283 4 |        határozottan. - Sohase hazudnak.~- És nem mennek tönkre ebben
 284 4 |                  mindenki tudja magáról - és felebarátjáról is -, hogy
 285 4 |           akárcsak ti, otthon. Közöttetek és közöttük mindössze az a
 286 4 |                 keveset. A ti portékáitok és embereitek nem olyan kitûnõek,
 287 4 |              állítják. Az itteni portékák és emberek sem olyan csapnivalók,
 288 4 |                Hihetetlen - hüledeztem. - És ezeket itt vásárolják?~-
 289 4 |                  csudába ne vásárolnák.~- És el is olvassák?~- Nálatok
 290 4 |              azzal, hogy rossz az ízlése, és szereti a dörgedelmes frázisokat -
 291 4 |         frázisokat - azt, ami olcsó, üres és nyegle -, akkor megveszi
 292 4 |                 Hörgõ Ervin költeményeit, és nem csalatkozhat bennük,
 293 4 |                  vitt, mely a szélhámosok és ingyenélõk kedvenc találkozóhelyé-nek
 294 4 |             helyen cikóriával hamisítják, és olyan az íze, mint a másodrangú
 295 4 |            Önérdek-et, a Gyáva Útonálló-t és a Bérenc-et emelem ki.~A
 296 4 |             olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk
 297 4 |           együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék
 298 4 |               vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le,
 299 4 |                 alábbi apróhirdetéseket - és olvasni kezdett különbözõ
 300 4 |                   órával rendelkezik...~- És kapnak ezek állást? - kérdeztem
 301 4 |                 Az, hogy Unalom a címe.~- És tényleg unalmas is?~- Nem
 302 4 |                egy ember.~- Nincs senki - és fenyegetõ öklök emelkedtek
 303 4 |             elõször azért, mert háborgat, és azt se tudom magáról, hogy
 304 4 |                   jobb. Mert ha az ottani és itteni emberek körülbelül
 305 5 |             SZEPTEMBER 10-ÉNEK ~MOZGALMAS ÉS TANULSÁGOS LEÍRÁSA FOGLALTATIK,
 306 5 |               FERENC JÓZSEF ÜLT A TRÓNON, ÉS BUDAPEST ~KÁVÉHÁZAIBAN CSAK
 307 5 |                   éjszakát, Pezsgõt ivott és kócos, bús haja Reá borul...~
 308 5 |                   hasonlított. Sötét volt és lángoló.~Sápadt fejét kormos
 309 5 |                ferencvárosi bérkaszárnyák és a vasúti raktárak fölött.
 310 5 |                pingálva, kissé kacér volt és piperés, de sokkal szebb,
 311 5 |             amikor a költemény véget ért, és fölugrott a díványról. -
 312 5 |          elolvasta a reggeli lap tárcáját és verseit. Arcát kissé megnedvesítette.
 313 5 |                 ellenségei az albérlõknek és az irodalomnak.~Mind a ketten
 314 5 |                   korlátlan szabadságával és lehetõségével.~Mindenesetre
 315 5 |                háromkor, de legkésõbb hat és hét között okvetlen eladhat
 316 5 |                mennyezete, mely még ragad és illatos a festéktõl. Minden
 317 5 |                   papírkereskedõtõl.~Esti és Sárkány egyszerre megállott.~
 318 5 |        pillanatban maguk is megfordultak, és úgy igyekeztek feléje, háttal,
 319 5 |                  marha! - kiabáltak neki, és összeölelkeztek.~Végre együtt
 320 5 |                  hárman, Kanicky, Sárkány és Esti, senki se hiányzott,
 321 5 |            föladatai közé tartozott ilyen és ehhez hasonló mûveletek
 322 5 |                    Mindez oly távoli volt és valószínûtlen, hogy az ábrándozást
 323 5 |                ábrándozást elszégyellték, és félretették verstémának.
 324 5 |                  belekötötte gomblyukába, és sietett barátai után.~Nem
 325 5 |                    maga a pimasz!~Kanicky és Sárkány halványan néztek
 326 5 |           háromkor, de legkésõbb este hat és hét között eladhat a Fületlennek,
 327 5 |                 ismerõsökkel találkoztak, és elfelejtették, hogy voltaképp
 328 5 |               telefonozott. Cigarettáztak és sóhajtoztak. Nevettek és
 329 5 |                  és sóhajtoztak. Nevettek és búsultak gyors egymásutánban.
 330 5 |                    figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, s tudni, hogy
 331 5 |                 az ifjú regényíró, Pataki és Ürögi Dani. Itt volt Arácsy,
 332 5 |                   a híres mûgyûjtõ, Wilde és Rodin személyes ismerõse.
 333 5 |                 csibészszavainkat dévajul és mesterien elegyítette a
 334 5 |         fényképész, aki Berlinben tanult, és Kopunovits, a tragikus színinövendék.
 335 5 |                   neokantiánusokat bújta, és az ismeretelméletrõl beszélt.
 336 5 |             beszélt, bélyegeket gyûjtött, és gúnyosan mosolygott. Itt
 337 5 |             Párizsban is járt, Verlaine-t és Baudelaire-t francia eredetiben
 338 5 |                idézett, nagy lelkességgel és gyarló kiejtéssel. Itt volt
 339 5 |              szerkesztõségeiben lebzselt, és adatokat szolgáltatott a
 340 5 |               kulcs a kulcslyukkal hosszú és mély metafizikai vitát folytat.
 341 5 |      közvéleménnyel Rippl-Rónait dicsérte és szidta Benczúrt. Itt volt
 342 5 |                Scartabelli, az esztétikus és polihisztor, aki meleg basszushangján
 343 5 |           basszushangján részint Wundtról és a kísérleti lélektanról
 344 5 |                 kezelték zárt intézetben, és zsebében állandóan ott tartogatta
 345 5 |                jogos-e a homoszexualitás, és hogy Anatole France zsidó-e.
 346 5 |             hatolni az értelmébe, gyorsan és alaposan, mert bár nagyon
 347 5 |          egyéniségük, jellemük éppen most és éppen itt alakult ki. Megesett,
 348 5 |                    rokon volt mindenkivel és mindennel. Õ nem értette
 349 5 |                végigfeküdhet a kocsiúton, és minden ok nélkül elkezdhet
 350 5 |                  nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden
 351 5 |                nyûgétõl, a szaván fogják, és nem adnak neki idõt, hogy
 352 5 |          pillanatot, mikor a kétségbeesés és undor odáig fokozódik, hogy
 353 5 |                   majd belõle, ami fontos és lényeges, nemcsak a mellékes
 354 5 |              lényeges, nemcsak a mellékes és esetleges. De ez a pillanat
 355 5 |            gyötörje örökké kíváncsi, mohó és játszi szellemét, s lázasan
 356 5 |                 fölrándult az ura mellõl, és szabad idejét írók között
 357 5 |              sárga arcú, puffadt nõ, nagy és rettenetes, mint Klütaimnésztra.
 358 5 |                   a véletlen cselvetéseit és halálos szeszélyeit, melyek
 359 5 |                megváltoztathatják életét, és végzetté lehetnek. Figyelte
 360 5 |               mint õ maga, kibékült vele, és most végre-valahára minden,
 361 5 |              rendbe jön, véglegesen. Esti és Kanicky naponta hallották,
 362 5 |                korszak kezdõdik életében, és hogy rátalált az egyetlen
 363 5 |                hogy háromkor annak rendje és módja szerint fölkereste
 364 5 |               odakiabált, hogy jöjjön hat és hét között. Hat és hét között
 365 5 |             jöjjön hat és hét között. Hat és hét között meg is jelent,
 366 5 |                   meg is jelent, szelíden és udvariasan átnyújtotta a
 367 5 |                 mire a kiadó, ez a göndör és véres gazember, aki Heródeshez
 368 5 |               kihagyta az egész szakaszt, és tovább dolgozott. Ekkor
 369 5 |                 körül, aki visszaérkezett és követelte a pénzét. Õ egy
 370 5 |                 Még pénzt is hozott haza, és dobott valamit barátainak.~
 371 5 |               öregúr, a szoba közepén ült és írt, az aggkor higgadtságával,
 372 5 |             hegyérõl a fölösleges tintát, és nem törõdött a körötte tomboló
 373 5 |                  értette az ötven fillért és a kötõféket, nem tudta,
 374 5 |             orrához tartotta két tenyerét és megszagoltatta vele. Aznap
 375 5 |                  arca volt, mint az alma, és olyan fehér foga, mint a
 376 5 |                   szeressék a Természetet és éljenek összhangban a Világmindenséggel.~
 377 5 |                   kis Wallig rumos fekete és egyiptomi cigaretta mellett
 378 5 |                  lehetett a mûvészetekhez és a szellemi tudományokhoz:
 379 5 |                   a zenetanítót, Csiszért és Valentinit is, aki valami
 380 5 |                Egy párbeszéd folyt köztük és a lány között, melyet pillanatról
 381 5 |                  ezeket az utcákat, a nap és éjszaka minden szakában,
 382 5 |                   otthon kiugrott ágyából és iderohant. Ismerte ezt a
 383 5 |                nagy hajcihõ idején, nyolc és tizenegy között, kánikulában,
 384 5 |               rekkenõ napokon, délben egy és kettõ között, mikor a lányok
 385 5 |                   külön-külön, az ajtókat és ablakokat, melyekben lámpa
 386 5 |                   melyekben lámpa gyullad és elalszik. Ismerte a férfiakat
 387 5 |                mást, aztán a közönyösöket és bárgyúkat, akik nyíltan
 388 5 |               vagy látásból, a kedveseket és eltompult-állatiakat, az
 389 5 |        eltompult-állatiakat, az úriasakat és parasztosakat, a hórihorgasokat
 390 5 |           parasztosakat, a hórihorgasokat és törpéket, azokat, akiknek
 391 5 |                 megérkezésekor. Visongtak és rikkantgattak a helyzet
 392 5 |                   a rendõr csöndháborítás és botrányokozás miatt. Csitítgatta
 393 5 |               megáldotta, mint gyermekét, és „ibolyá”-nak nevezte. Exner
 394 5 |                 megfagyott marhatokánnyal és a hideg tarhonyával.~A nõ
 395 5 |                  aztán Valentini, Csiszér és Orbán.~A banda hanyatt-homlok
 396 5 |                   Semmi - válaszolt Esti, és becsukta az ajtót, hogy
 397 5 |                 Egy percre talán leülök - és csak állt.~A kapu ebben
 398 5 |                   kívántak sok szerencsét és jó mulatást.~Úgy nézett
 399 5 |               Hevíteni kezdte képzeletét, és akkor a valóság eltûnt.
 400 5 |    kétségbeesetten belefogódzott a kezébe és a szoknyájába.~A kaszárnyákban
 401 5 |                 gépezet, mely emberhúsból és acélból áll, megmozdult,
 402 5 |                  I. Ferenc József császár és király uralkodott, az ült
 403 5 |                 család, Csendesék, Estiék és Gáchék. Ludaskása volt,
 404 5 |               tetejébe még jó fiú is volt és szeretõ testvér. Erre gondolt:
 405 5 |                melyet átélt, zsúfolt volt és mozgalmas, de nemigen különbözött
 406 5 |                    ahol a gyökerei voltak és az ereje.~Önvád mardosta.
 407 5 |                    Ezt írta:~Édes szüleim és testvéreim, köszönöm megemlékezésteket.
 408 5 |               Ekkor eszébe jutott Sárkány és Kanicky, akiket nem kevésbé
 409 6 |    mintagazdaságán. Pokolian gazdag volt, és pokolian unalmas. A kert
 410 6 |                   emeletes háza Berlinben és Drezdában, s rengeteg betétje
 411 6 |                    bevágtam a bõröndömbe, és hazautaztam. Itthon úgy
 412 6 |                hogy a természet az pogány és kiszámíthatatlan módon,
 413 6 |                   Byronról, aki lord volt és sokszoros milliomos, itt
 414 6 |                   is ez kényelmesebb volt és érdekesebb. Ha dobra verem
 415 6 |         kizökkenjek a régi kerékvágásból, és hogy új terheket, gondokat
 416 6 |             komisz cigarettákat szerettem és a komisz nõket. Tehát gondolkozni
 417 6 |           briliánsokat vesz a feleségének és szeretõinek. Elejtettem
 418 6 |                 nem sújtja tûzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez
 419 6 |                döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elõ
 420 6 |                elõ a tûzvészt, az árvizet és döghalált. Rég levettem
 421 6 |                   Az esztelen, zabolátlan és élõ természet az én atyámfia.
 422 6 |         jutalmazzák meg azokat a bambákat és hülyéket, akiket egyenesen
 423 6 |             nélkül, hogy mindenkié legyen és senkié.~- Vagyis mindenkinek
 424 6 |                  Akkor fölismertek volna, és kiderült volna minden. Hogyne,
 425 6 |              titokban kellett maradnom.~- És sikerült?~- Várj, kérlek.
 426 6 |                 találomra írtam ki a cím- és lakjegyzékbõl, nem keresve,
 427 6 |              újságjában a különbözõ szem- és fültanúkat, sõt közzétette
 428 6 |            mégpedig nem az emberi igazság és megfontolás alapján, hanem
 429 6 |                   esztelenség mégis fájt, és föl is háborított, hogy
 430 6 |        kockáztatva, hogy feltûnést keltek és lefülelnek. Egy éjszaka,
 431 6 |                   hogy a borfiú keressen, és kezét nyújtogatva vonatablakom
 432 6 |             Elpirultam, valamit hebegtem, és zsebre dugtam a bankókat.
 433 6 |                 hogy ne lássék az örömük, és ne sejtsék mások, hogy a
 434 6 |       Becsöngetett.~- Te õrült - mondtam, és megöleltem.~- Szóval, nem
 435 6 |                   képtelen, valószínûtlen és hihetetlen? Eléggé föl fogja
 436 7 |                   modern török nõ, fátyol és elõítélet nélkül: az öreganya,
 437 7 |              nélkül: az öreganya, az anya és egy tizenöt éves kislány,
 438 7 |             alpesi hegyeken a Tél, a Nyár és a Tavasz.~Öreganyó, egy
 439 7 |             mûveltek voltak. A leány a B- és C-vitaminról beszélt, az
 440 7 |                  beszélt, az anya Jungról és Adlerrõl, a lélekelemzés
 441 7 |                hogy komolyan vegyék õket, és nyugat-európaiaknak tartsák.~
 442 7 |                nekünk ezt a szót: gyöngy, és ezt a szót: tükör, és ezt
 443 7 |             gyöngy, és ezt a szót: tükör, és ezt a szót: koporsó. Te
 444 7 |                 alélt. Én pedig - gyorsan és szilajul - csókolni kezdtem
 445 8 |                   hegyrõl, átment Pestre, és a fõkapitányság táján barátjaiba
 446 8 |            újságcikkeket, hanem önmagáról és embertársairól olyan történeteket,
 447 8 |           gyorsírónak, betûzve a tettesek és áldozatok nevét - Sükki -
 448 8 |                 Károly, nem megint Károly és Ilona -, vagy hajnalig darvadoznak
 449 8 |                   a kopott plüsspamlagon, és ásítva, káromkodva virrasztják
 450 8 |             átszólhassanak a redakcióba”, és az éjjeli szerkesztõ betördelhesse
 451 8 |         körülzsinegelt, friss döbbenettõl és könnyektõl csöpögõ ólomhasábokat.~
 452 8 |           látszatra erõs, de belül gyönge és puha. Álmatlan-kék szeme
 453 8 |                  a kezét, rettegett attól és vonzódott ahhoz, ami beteg
 454 8 |                vonzódott ahhoz, ami beteg és beteges, romlott és különös,
 455 8 |                 beteg és beteges, romlott és különös, kereste az alkalmat,
 456 8 |               dolgok, a megsemmisülés kis és nagy színjátékai, a lassú
 457 8 |                hetekig se szólt senkihez, és magáról sohase beszélt.
 458 8 |         kuktamesterségét lelkiismeretesen és kiválóan mûvelte, de bizonyos
 459 8 |                   viaszlárva ereszkedett, és ez még inkább fokozta komolyságát.~
 460 8 |                  Esti mindezt oly gyorsan és egyszerre érezte vissza,
 461 8 |                  melyet maguk fájdalmasan és borzongó gyönyörrel végigszürcsöltek,
 462 8 |             végigszürcsöltek, a rémületet és röhejt szerették volna látni
 463 8 |                   a széke támlájára dõlt, és rámeredt. Arra gondolt -
 464 8 |                elõbb különbeket is látott és már-már eltompult a nevetés
 465 8 |                   Mellre szívta a füstöt, és kifújta. A többiek is rágyújtottak,
 466 8 |                 Száját kitátotta csúnyán, és Zimának, akit alig ismert,
 467 8 |              borzalmat nyomban befogadjon és ellökjön, s aztán jelezze
 468 8 |                  ide „csõdítették” hiába, és felsültek Palival. Ezért
 469 8 |                   elõnevét odaírta: Alsó- és felsõmogyoródi Mogyoróssy
 470 8 |             hozakodott elõ, mintegy olcsó és gyors végeladást rendezve
 471 8 |                  az újságírók özvegyeivel és árváival?~- Ja - szólt Pali
 472 8 |                    Hát beavassuk õt is? - és barátjaira kacsintott, akik
 473 8 |                  szót se.~- Hát - mondta, és körülnézett -, mindnyájan
 474 8 |                 budapesti nagykereskedõt, és közöljük velük az ötletemet,
 475 8 |              érted?~- Nem.~- Tudniillik - és ezt már súgta -, a kereskedõk
 476 8 |              ilyen, hogy ennyire egyforma és gépies. Az újságírók is
 477 8 |                  meghûvösödött, édes volt és csodálatos, talán még a
 478 8 |                 igézetesebb. Csöndes volt és hullámos. Lassan, ütemesen
 479 8 |                 hullámaival, melyek az ár és apály törvényei szerint
 480 8 |                   alatt roppant rétegeket és örvényeket sejtetve. Szikrák
 481 8 |               karokkal úszott a mámorban, és boszorkányos sebességgel
 482 8 |         célszerûséget, ezt a gyorsaságot. És akárhová hányták a habok,
 483 8 |           szomorúan. - Itthagysz te is? - és szeme egyszerre megtelt
 484 8 |            mindent látnod kellett volna - és nem engedte el kezét.~Úgy
 485 8 |              Kíváncsi idegenek szánakozva és mosolyogva kérdéseket intéztek
 486 8 |            cikáznak agyában. Amíg Gergely és Skultéty két különbözõ telefonon
 487 8 |           fájdalmas gazdagságában, az erõ és jajveszékelés e házában
 488 8 |                 Körúton jártak. Elöl Pali és Esti. Palinak már nem kellett
 489 8 |                már nem kellett Esti kezét és karját fogni. Bízvást elereszthette.
 490 8 |               azonnal kocsira kell tenni, és haza kell vinni a családjához.
 491 8 |                 elõtt az újságíróözvegyek és -árvák s a budapesti kereskedõk
 492 8 |                  egy új kávéházban ültek, és császárkörtét ittak. Tíz
 493 8 |                újra mennie kellett tovább és tovább, valami vallásos
 494 8 |            újságíró temploma.~Itt Gergely és Skultéty hosszas, szakszerû
 495 8 |                  szegény szerkesztõ urat, és hogy elhívták az asztaltól,
 496 8 |                nem mondta: „üdv”.~Vitényi és Zima is vele tartott.~Pali
 497 8 |         eresztette õket. Minthogy Gergely és Skultéty még mindig fõzött
 498 8 |                 novellákat - tette hozzá, és valami kétségbeesett mozdulattal
 499 8 |               Dörögnek” - ismételte Esti, és õ, aki minden szót annyiszor
 500 8 |            annyiszor latra vetett, megunt és újra elõvett, nem tagadhatta,