Fejezet
1 1 | tennem, hogy õ is gondolt rám. Végre múltunkat az emlékek
2 1 | illedelmesen köszöntem. Kornél rám rivallt:~- Öltsd ki a nyelved -
3 1 | halványodott el, amikor rám nézett.~- Szédülsz - szólt,
4 1 | zöld kabátos úr mosolygott rám.~- Nézd, Kornél fiam - kezdte,
5 1 | személyleírását. Erre csúfondárosan rám mutattak. Kérték lakáscímét
6 1 | fizettem. Görbe szemmel néztek rám mindenütt. Nem tudták, hányadán
7 1 | te?~- Szintén - felelte.~Rám bámult, és nevetett.~Esõköpeny
8 1 | lásd - felelte, és keményen rám pillantott.~- Ne érts félre,
9 6 | nagynéném minden vagyonát rám hagyta. A hír nem ért váratlanul.
10 6 | volna minden. Hogyne, hogy rám vigyorogjanak, hogy hálálkodjanak,
11 6 | ekkora vagyon egyszerûen rám rohadjon íróasztalom fiókjában,
12 6 | gazdája. A harmadik év elején rám mosolygott a szerencse.
13 7 | Kücsük mosolygott, bámult rám a sötét tündérszemével,
14 9 | köszöntésül - barátságosan - rám villantotta lámpáját és
15 9 | semmi baj nem háramlott rám. Még abban az esetben sem,
16 9 | dévajok és borsosak is. Rám kacsintott, keszegül, mint
17 12| csodálkozott kérdésemen. Rám tekintett, majd az elnökre
18 12| harapott. Egyszerre fölkelt. Rám parancsolt, hogy öltöztessem
19 12| Diadalmasan pillantott rám. A mellkas szabályosan emelkedett,
20 12| megint elfecsegtem az idõt. Rám virradt. Nézzétek, a hajnal
21 12| Sötét résszemmel figyelnek rám egy sarokból, s érzem, hogy „
22 16| Istenre kérlek, ne nézz rám. Ha rám nézel, nem tudok
23 16| kérlek, ne nézz rám. Ha rám nézel, nem tudok írni. Én
24 17| bénejem-nek nevezi, vagy hogy rám nyit egy vadidegen ember,
25 17| is mondd ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is
26 17| ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is bosszúsan,
27 17| nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se
28 18| barátságtalan hangok rivalltak rám: „Megtelt.” Emberfürtök
29 18| siettem is, nagy út várt rám: okvetlenül meg kellett
30 18| velem, ügyet se vetettek rám. Fönn azonban én voltam
|