Fejezet

 1 1 |            roskad. Nem ismertem õket. Õk azonban ismertek engem,
 2 2 |          Köszönt nekik, illedelmesen. Õk akkor se köszöntek.~Egy
 3 2 |             hogy fogadják be legalább õk. Leste, hogy megszólítsák,
 4 2 |            Sok mindent tudott már. De õk nem tudták, hogy õ mindezt
 5 3 |         kisleányom”. Az asszony volt. Õk voltak.~Percek múltak el.
 6 3 |             meredek hegyi pályán. Már õk is türelmetlenkedtek, szomjúhozták
 7 3 |            érezte, hogy mi az a sors.~Õk is cihelõdtek. Az anya széles
 8 3 |        hozzájuk való vonzódásom. Csak õk gyógyíthatnak ki zavaros
 9 5 | összeölelkeztek.~Végre együtt voltak, õk hárman, Kanicky, Sárkány
10 5 |            úgy volna, amint van? Nem, õk nem voltak megelégedve a
11 5 |              beszélt barátainak, hogy õk talán jobban ismerték, mint
12 6 |             zsebre dugtam a bankókat. Õk szegények pedig rossz néven
13 7 |         vagyok úgy elragadtatva, mint õk. De letettem szándékomról.
14 8 |          Vártalak.~Ez meglepte Estit.~Õk ketten sohasem pajtáskodtak,
15 8 |           központja, mint imént, mert õk tudták, amit tudtak. Most
16 8 |           dobott, de alig figyelt rá. Õk már az est folyamán több
17 8 |            kávéházból a másikba, mint õk egyik szerkesztõségbõl a
18 10|      nyugalmára. Nemigen való az oda.~Õk is gyakran összekaptak.
19 10|        egyszer találkozott - akkor is õk látogatták meg -, hidegen
20 12|              sajttal kínáltak, melyet õk „hullaujj”-nak neveznek (
21 12|         Mustár” (Senf). Ebben tartják õk a barna-sárga mustárt, melyet
22 12|          elmés, kacagtató tárgyacska. Õk mulattak rajta. A menyasszony
23 12|            Sokszor nem értettem, amit õk mondtak. Sokszor õk nem
24 12|              amit õk mondtak. Sokszor õk nem értették, amit én mondtam.
25 12|           álomba ringatta, azonképpen õk is bátorságot, ihletet merítettek
26 12|             elnököt. Volt is rá okuk. Õk, akik okádatos verseikben
27 12|    nyugalmasan aludt elnöki székében, õk mindenféle rémképet láttak,
28 13|              éppoly nyomorultul, mint õk. Mindenki meghal.~Az özvegy
29 17|           kissé elszórakoztat, de már õk se szólítanak föl. Késõbb
30 18|           lezuhanok, nyakam szegem, s õk ily áron szabadulnak egy