Fejezet
1 1 | csókolni. Sokszor maga a nõ a hazugság, és a vágy az
2 3 | gyors rokonszenvét. Még a nõ tétlensége se vált unalmassá.
3 5 | Diadalmasan jött ki a fülkébõl. A nõ eljön, délután háromkor.
4 5 | egy sárga arcú, puffadt nõ, nagy és rettenetes, mint
5 5 | elképzelte, hogy esetleg ez a nõ is lehetne a sorsa, de idegenszerû
6 5 | hazudott valamit, úgyhogy a nõ mégis azt gondolhassa, amit
7 5 | neve, mely nálunk nem is nõ. Mások egy trágárságra gyanakodtak.
8 5 | hadonászott hetyke nádbotjával. A nõ halkan felelgetett.~Esti
9 5 | helyzet furcsasága miatt. A nõ attól félt, hogy fölírja
10 5 | és a hideg tarhonyával.~A nõ toppantott, hogy legyen
11 5 | lehetne innen kiszabadulni. A nõ bizalmatlanul méregette
12 5 | is elmegy? - riadt föl a nõ, Estire tekintve, aki utolsónak
13 5 | Mi az? - szólalt meg a nõ.~- Semmi - válaszolt Esti,
14 5 | ajtót, hogy ne hallja ezt.~A nõ ránézett.~- Hát mégis meggondolta
15 5 | Bolondok - jegyezte meg a nõ a hirtelen csöndben.~Vonogatta
16 5 | Elmentek - suttogta a nõ, s kulccsal zárta be az
17 5 | tapintatosan lerázza õket.~A nõ egy nádszéket tolt feléje.
18 5 | Paula - válaszolta a nõ, valami lágy, náthás hangon.~
19 7 | ültem, kívülem még három nõ utazott, három török nõ,
20 7 | nõ utazott, három török nõ, három ízig-vérig modern
21 7 | ízig-vérig modern török nõ, fátyol és elõítélet nélkül:
22 8 | Mondd, például jó ez? A nõ feljön a lakásomba. Figyelsz?~-
23 8 | nem érezte azt, amit az a nõ érezhet, de érezte, hogy
24 12| nyolc-tíz íróféle, egy-két nõ. Elõtte egy pohár bikavér,
25 13| afféle fogadószoba volt, egy nõ állott, talpig feketében,
26 13| Esti a teljesen ismeretlen nõ láttán visszadöbbent. Nem
27 13| Esti.~- Kérem - hebegte a nõ -, kérem szépen... talán
28 13| mondta Esti durván -, oda.~A nõ, mint valami fekete felleg,
29 13| elõszobába szólt.~A gyászruhás nõ belépett. Ismét tele lett
30 13| és Bettauert. Közöttük a nõ lábadozó mosollyal tett-vett,
|