Fejezet
1 1 | lehetett némi igazság. De ez az élet rendje. Mindenki ezt teszi.~
2 3 | elhagyottan állt, levegõjében két élet emlékével. Leült régi helyére.
3 3 | reményében, mert nehéz az élet, sok a gyerek, satöbbi.
4 3 | véletlen folytán - rögtön az élet legsötétebb gócába került.
5 3 | és a románc a fontos. Az élet a fontos, csak az a fontos.
6 3 | fontos. Ez a csók is az élet gazdagságából fakadt, és
7 3 | ingek lobogtak ablakából az élet õszinte piszkával, melyet
8 3 | rejtegetve szemét, melyben valaha élet lehetett, de most csak félelem
9 3 | dicsõ. Mindig ott ült az élet asztalánál. Tudja, hogy
10 3 | asztalánál. Tudja, hogy övé az élet és a kenyér is. Sokat kellene
11 4 | vállát vonogatva -, mert az élet ilyen.~Testes füzetre bökött,
12 4 | legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam nektek
13 5 | Valamit tenni kellett. Az élet közönyösen hullámzott. Scartabelli
14 5 | hogy tanulmányozzák az élet mélységét, s közben fitogtassák
15 6 | tekintettem rájuk, érzem az élet céltalanságát s minden dolog
16 8 | s arra gondolt, hogy az élet e fájdalmas gazdagságában,
17 9 | hallatlan, vagy: ilyen az élet. Ez mindenre alkalmazható.
18 9 | alkalmazni, hogy ilyen az élet. Ha valaki meghal, akkor
19 9 | csak azt mondjuk: ilyen az élet. Megtapogattam a levelet,
20 9 | szólva szédülni kezdtem az élet mély, kibogozhatatlan zûrzavarától.
21 10| Ugyebár, eléggé változatos az élet? Nem, efelõl igazán nem
22 12| szép szállóige, hogy „az élet rövid álom” hiszen az élet
23 12| élet rövid álom” hiszen az élet azóta igen hosszú álomnak
24 12| útján, ha nem avatkozunk az élet örök törvényeibe, melyek
25 13| Engem is elfásított az élet, mint mindenkit, aki elért
26 13| panaszok, melyeket az élet termel, jobbára gyárilag,
27 14| egy elkallódott pálya és élet. Ki tud róla valamit? Él
28 16| és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei sohasem
29 18| megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá.
30 18| leszállt valahol, míg én az élet vad viadalát vívtam. Elvesztettem
|