Fejezet

 1 1 |     barátságunkat.~Mindezt azonban egyszerre elfelejtettem és megbocsátottam
 2 1 |           ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is. Aki
 3 2 |       rettenetesebb volt.~Mindenki egyszerre karattyolt. Hogy mit, azt
 4 2 |      fognak itt tanulni. De száján egyszerre elakadt a szó.~Tekintete
 5 3 |        mintegy keresztmetszetben - egyszerre és tömörítve - jelenik meg
 6 3 |        fehér piké nyakkendõt, mely egyszerre egy nemzetközi tenoristához
 7 3 |      utolsó gerezd volt még hátra.~Egyszerre talpra ugrott, föltépte
 8 3 |      kiszaladtam ebbõl a fülkébõl, egyszerre úgy láttam, hogy ettõl a
 9 4 |          Bolyongtam az éjszakában. Egyszerre feltündöklött a fekete égbolt,
10 5 | papírkereskedõtõl.~Esti és Sárkány egyszerre megállott.~Velük szemben
11 5 |          jött velük. A három kalap egyszerre lendült meg, varázsütésre.
12 5 |     egyáltalán mindenki.~Ezek mind egyszerre beszéltek. Arról, hogy van-e
13 5 |       halok meg. Mindenre gondolt, egyszerre.~Az a nap, melyet átélt,
14 6 |            amint kaptam, egyénien. Egyszerre föltûnt elõttem az az õrjöngõ,
15 8 |        Esti mindezt oly gyorsan és egyszerre érezte vissza, hogy ebben
16 8 |        Itthagysz te is? - és szeme egyszerre megtelt könnyel. - Most?
17 8 |     összevissza locsogott mindent. Egyszerre megállt. Úgy tetszett, hogy
18 9 |     függetlenség és felelõtlenség. Egyszerre csecsemõnek érezzük magunkat,
19 9 |          Ásítottam és sóhajtottam. Egyszerre vállára tettem kezem, magasba
20 10|            el - áhítat és megvetés egyszerre -, valami különös lámpaláz.
21 10|          felére zsugorodott össze. Egyszerre összeroppant. Azt hitték,
22 12|            az összes énekesmadarak egyszerre abbahagyták a helyzet komolyságához
23 12|   diákszobámban dührohamot kaptam, egyszerre bandzsítani és ordítani
24 12|            kézzelfogható ok nélkül egyszerre csak ósdivá válnak, szinte
25 12|          fejét, s ajkába harapott. Egyszerre fölkelt. Rám parancsolt,
26 15|        gyorsan szántotta a papírt. Egyszerre észrevette, hogy nem tud
27 16|        jutalmat is, ennyit azonban egyszerre, egyetlen embertõl még sohase
28 16|       válaszolgatott.~- Te - szólt egyszerre Elinger -, írtam egy verset.~-
29 17|              de ez mellékes -, ott egyszerre eszébe jutott barátja, és
30 17|           egyelõre ez is mellékes. Egyszerre elhallgat. Valami eszébe