Fejezet
1 1 | látsz, nem ismerlek többé. Szóval, át ne lépje többé a házam
2 1 | leány halálára szavazott.~- Szóval ezt is mennyországba küldte -
3 1 | útirajzot írhatok róla.~- Szóval útirajz lesz? - firtattam. -
4 3 | igyekezett gondolkozni. Szóval reá vonatkozik a mutogatás.
5 3 | aki csak olyan, mint õ, szóval gyarló, boldogságra vágyó,
6 3 | önmagunkhoz és másokhoz -, szóval akkor, egyszer talán meg
7 3 | mert imádom a gyermekeket. Szóval a föld férge vagyok, ember,
8 4 | BA ~TESZ KIRÁNDULÁST~- Szóval velem tartasz? - kérdezte
9 6 | mondtam, és megöleltem.~- Szóval, nem unalmas? - kérdezte. -
10 8 | megtörténhetnek, verseket, regényeket, szóval a szorosabb írói mesterséget
11 8 | tudjuk. Ugyan kezdj bele.~- Szóval én meg te meg még valaki -
12 10| pelyhet, a fél karjával: szóval - amint mondtam - mindent
13 10| Könnyek között békültek ki. Szóval veszekedtek és csókolództak,
14 10| megközelíteni. Leveleit se fogadta. Szóval Pista mindaddig nem is kapta
15 11| haldokolva fekszenek az ágyban. Szóval igen sokféle szálloda van.~
16 11| Ezt az eszmemenetét egy szóval se nyilvánította ki. Ismét
17 12| az erkölcsi világrenddel. Szóval nagyra becsültem a németeket.
18 12| éppúgy, mint a zsidók felé, szóval amint kor-, nem- és valláskülönbségre
19 12| a magukéit adhassák elõ, szóval erõt gyûjtöttek õszre. Én
20 12| álom jött volna szemére. Szóval a német orvostudomány az
21 13| érthetõen veszik tudomásul. - Szóval küldje el. Majd vasárnap.
22 13| segíteni... segíteni...~Szóval: segítség.~Fátyolát közben
23 13| vágtat, de mennyire a földön. Szóval mesterember vagyok. Nézze
24 13| visszatarthatjuk a nevetést.~- Szóval errõl lenne szó, ugyebár?
25 13| Hálálkodott. A legnagyobb szóval hálálkodott, azzal, aminél
26 15| aztán a tanárt, Elzászt. Szóval vakbélgyulladás. Kilenckor
27 16| Végtelenül megtisztel.~- Szóval ott lesz?~- Okvetlenül.~-
28 16| tanulmányozva. - Nagy kár. Szóval vacsorázik. Fõúr, mi van?
29 17| állandóan látom az idõt. Szóval, mire a nagymutató ide ér -
|