Fejezet
1 2 | kinek-kinek milyen játékát adják oda, ha éjszaka találna meghalni.
2 2 | ösztönével inkább visszaosonjon oda, ahol elvesztette azt, akit
3 2 | nagy arcát. - Ki állított oda? Gyere csak ide.~A kisfiú
4 3 | százhúsz koronát s azon oda utazhat, ahova kedve tartja.~
5 3 | nem vesznek észre semmit. Oda viszem õt, eldugni. Ezen
6 3 | erre. Nagyon lassan jött oda a pincér, egy öreg talián,
7 4 | sötétszürke fedõlapjára valami oda volt nyomtatva, sötétszürke
8 5 | Édesapja csak a nevét írta oda, szigorú, álló írásával.~
9 5 | elbújt a vidéki béke mögé, oda, ahol a gyökerei voltak
10 6 | vagyok itthon. Ennek adjam oda a pénzemet vagy a jól nevelt,
11 6 | Akkor miért nem adtad oda azoknak a nõknek, akiket
12 8 | egy kocsit füttyentett oda. A kocsisnak jó borravalót
13 9 | kifényesedett, kopott szókat vetnek oda, álmosan, az anyanyelv bennük
14 10| Csak épp mutatóujját emelte oda - lassan, mereven, egyáltalán
15 10| nyugalmára. Nemigen való az oda.~Õk is gyakran összekaptak.
16 10| egy ügyvédet, hogy menjen oda, és tárgyaljon a nevében.
17 11| bájos ötlettel csalogassa oda vendégeit, vagy csak véletlenül
18 12| és elaludt. A fölolvasó oda sem ért az asztalhoz, s
19 12| megereszteni, bohókásan nyújtották oda a vendégnek. A kisfiúk arcukat
20 12| azonban nem is élni mentem oda, hanem tanulni. Mindenekelõtt
21 12| hangjukat, csak aztán adták oda magukat a szónoki fokozás
22 13| fürdõszoba felé szaladt.~Oda, ebben a régimódi lakásban,
23 13| az elõszobába.~- Ide?~- Oda - mondta Esti durván -,
24 13| mondta Esti durván -, oda.~A nõ, mint valami fekete
25 13| valami bankjegyet. Nem nézett oda.~Az özvegy azonban, noha
26 13| Az intézõ orvost kérette oda, aki ifjúkori barátja.~„
27 14| regény kéziratát csempészte oda. Ez csakugyan Viciszláv
28 16| jótevõje. Egymás után integette oda a pincéreket, érdeklõdött
29 17| kérdezi.~- Dehogy - veti oda Esti.~- Igazán?~- Ha mondom.~-
|