Fejezet
1 1 | hogy õ is gondolt rám. Végre múltunkat az emlékek oly
2 3 | feledhetetlen emlékévé vált, s mikor végre a napi lótás-futásból bódultan
3 3 | fülkében.~Egyedül maradt. Végre egyedül maradt. Föllélegzett,
4 3 | az imént, akkor, amikor végre békésen almáztak a hirtelen
5 3 | akart, hogy itt az idõ, most végre avatkozzék bele, mert ez
6 3 | jobban vágyakozott arra, hogy végre életében elõször olaszul
7 5 | neki, és összeölelkeztek.~Végre együtt voltak, õk hárman,
8 6 | emberbarát, egy adósuk, aki végre megfizette tartozását. Nyilván
9 9 | kár volna elhallgatnom. Végre akármikor meghalhatok -
10 10| Zsuzsikát és Pistát, aki végre megkapja jutalmát, és tejben-vajban
11 11| mindig följebb és följebb.~Végre a tizenegyedik emeletre
12 11| cselekedhettem másképpen.~Végre lehetetlen ilyen elõkelõ
13 12| szükséges elkalandozás után végre visszatérjek báró Wüstenfeldre,
14 12| elnök tényleg alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta
15 12| Mértéket tudott tartani. Végre báró volt, fõúr. Kissé vállai
16 12| dolgokban, õ is tévedett. Végre bármilyen rendkívüli lélek
17 12| hogy e rövid bevezetés után végre rátér tulajdonképpeni tárgyára.
18 12| ettünk, és sört ittunk. Végre megtudtam, hogy mi történt
19 13| közelségének hatása alatt végre a tárgyra térjen.~Az lassanként
20 13| a pénze után”.~Az özvegy végre megkapta az újságosbódét,
21 14| félreértés se fordult benne elõ. Végre õ igazán tudott angolul
22 14| és ingatlanokat, melyek végre csak papíron, a képzelet
23 16| Elingert.~- Örülök, hogy végre itt vagy - kiáltott. - Mi
24 16| melyet törlesztenie kell. Végre az életét hitelbe kapta
25 17| szívedrõl, fölsóhajtasz: „Végre elment”, és csinálhatsz,
26 18| meggémberedett ujjaimat.~Végre messze-messze a ködben feltûnt
27 18| zsibbadt lábaimat, hogy végre pihenjek és pihegjek, hogy
28 18| pihenjek és pihegjek, hogy végre föl is lélegezzem, szabadon
|