Fejezet
1 1 | Egy szót se szóltam neki. Mégis - bevallom - nemegyszer
2 1 | el ezeket a tanokat soha. Mégis éreztem, hogy jó volna szabadulni
3 2 | tartotta súlyosnak. Szülei mégis úgy tervezték, hogy az elsõ
4 2 | másik lába az ûrben lógott. Mégis jobb volt ülni, eltûnni
5 3 | pillanatban visszatáncol, s mégis úgy dönt, hogy itt marad,
6 3 | húzogatott gyermekkezével. Mégis ünnepi volt ez, óriási volt,
7 3 | senki vagyok és semmi -, mégis lenézem, mélységesen megvetem.
8 3 | könnyfacsaró giccsben, de mégis magasztosan. Fiatal, viharvert
9 5 | adnak neki idõt, hogy késõbb mégis visszatáncoljon.~Így élni
10 5 | hazudott valamit, úgyhogy a nõ mégis azt gondolhassa, amit õ
11 5 | kerek, csábító aranypénzt mégis odadobta a zöld mezõre,
12 5 | ezt.~A nõ ránézett.~- Hát mégis meggondolta magát? Itt marad?~-
13 6 | szép tõle...” „Lám-lám, mégis van benne becsület...” Úgy
14 6 | ésszerûnek. De az az esztelenség mégis fájt, és föl is háborított,
15 6 | azonban ritkán csináltam.~- Mégis, hogy adtál túl a pénzeden?~-
16 7 | szégyenletes rabságban. Mégis, újabb százötven évig lennék
17 8 | azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a titokból akkor,
18 9 | folyosóra.~Az utolsó pillanatban mégis megesett rajta a szívem.
19 10| szeretetüket egy úri, leereszkedõ s mégis testvéri-kacér oldalpillantással, „
20 11| egészségemre.~Pár óra alatt mégis megírtam egyik legfõbb mûvemet,
21 12| a magvas, elmemozdító és mégis szórakoztató értekezést”
22 12| színpompás, magas színvonalú és mégis hangulatos költeményt”.~
23 13| írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken tiltakoznék az ellen,
24 13| árukat tettek eléje, s ezeket mégis végzetként viselik egyesek,
25 13| színpadon, elkülönítve s mégis részt véve az utca életében,
26 15| szólalt meg:~- A közepén mégis kitörlöm azt a három sort,
27 17| is lehet, hogy semmi sem, mégis elõre jelzi, hogy barátja
28 18| adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.~Most elfogott
|