Fejezet

 1 1 |           Balesetek - szóltam. - Ma egész nap téglák potyogtak,
 2 1 |       gyárak. Mennyi minden volt ma. Fagy, hõség, köd, verõfény,
 3 1 |          óta feléd se néztem. De ma délután, amikor fütyült
 4 1 | vállallak, mindörökre.~- Mi lelt ma, hogy agyba-fõbe dicsérsz?~-
 5 2 |       illette, hogy fölébressze. Ma elõször kellett iskolába
 6 2 |     ibrikben meg egy S-kiflit. Õ ma nem akart kávézni. Azt mondotta,
 7 3 |          milyen egykori fájó, de ma már át nem érzett, bemagolt,
 8 5 |     megmutatva kéziratát, melyet ma délután háromkor, de legkésõbb
 9 8 |      vagy te is. Szükség van rád ma éjszaka - mondta hálás tekintettel. -
10 8 |     gyõzött a fölfogás, hogy még ma éjjel „beszállítják”.~Egyelõre
11 8 |       olaszul is megtanulok. Még ma éjjel megtanulok olaszul,
12 8 |    telefonoztak. Két elmebeteget ma éjjel véresre vertek.~-
13 8 |        Azt - mondta Pali -, hogy ma éjjel itt megvertek két
14 9 |       határozottan biztató volt. Ma is büszkeség dagaszt, mikor
15 11|           Hogy hová tûnt el, azt ma se tudom. Talán beledobta
16 12|         el nekem, mit tapasztalt ma 1. emberileg, 2. irodalmilag,
17 12|           s emiatt sokat szenved ma is. Mindezt nem az én érdeklõdésemre
18 13|         Felköltöztek a vidékrõl, ma egy szoba-konyhás lakásban
19 14|      kesztyût húzunk. Címe - még ma is emlékszem -: Viciszláv
20 15|     satöbbi. De nem lett jobban. Ma reggel aztán hányt. Nyomban
21 15|         fölkel. Holnap, nem: még ma, másfél óra múlva - nevetni
22 16|     ideje?~- Bármikor, mester.~- Ma? Nem, nem ma. Holnap, feketére,
23 16|           mester.~- Ma? Nem, nem ma. Holnap, feketére, nálam.
24 16|      aligha vacsorázhattam volna ma itten. Tehát jöjj el hozzám
25 16|        lakásom sincs. Gondoltam, ma éjszakára idejövök, és nálad
26 17|        órakor toppan be.~Sajnos, ma már csak kevesen tudják,
27 17|         barátságukba fogadnának. Ma is csak ide-oda ténferegtem
28 17|          sétálni szeretnék, mert ma ki se mozdultam ebbõl az