1-500 | 501-1000 | 1001-1033
Fejezet
501 8 | Nefelejcs?~- Az. Nefelejcs. És mint a tûz - tette hozzá
502 8 | Nem - tiltakozott Pali, és egy ötlet lobbant fejében -,
503 8 | mosollyal, Estire meredt, és szeme olyan volt, mint a
504 8 | volt számára, mikor Gergely és Skultéty közbefogták Palit,
505 8 | Skultéty közbefogták Palit, és kivitték az utcára. Pali
506 8 | Át-átszólt hozzá, míg Gergely és Skultéty vezette.~- Esti,
507 8 | fegyverszünetében, kettõ és három között, hogy a vacsorázók
508 8 | vacsorázók már eltávoztak, és a hajnali korhelyek még
509 8 | szegény kis újságíróárvák - és egy asztalhoz tessékelte
510 8 | fogpiszkálókkal együtt beleöntötte, és enni kezdett. A fogpiszkálók
511 8 | szörnyülködött Skultéty -, rémes - és egy tükörben nézte zöld
512 8 | mondta Pali. - Fizessetek - és mint a katona, aki éjjel
513 8 | rendelkezett. - Tíz hasábot kérek. És adjatok még egy cigarettát.~
514 8 | szörnyû dolog született és tapasztalt rendezõje, egy
515 8 | a kocsiba, aztán Gergely és Skultéty. Elindultak.~Esti
516 8 | ivott, nikotinmérgezése volt és koffeinmérgezése. Lihegett.
517 8 | magával, valami állati meleget és ragaszkodást, melyre kellemes
518 8 | folytatáshoz szükséges hangot és papírra vesse azt a regényfejezetet,
519 8 | ezen az éjszakán látott és hallott, félretette, hogy
520 8 | úgy tetszett, hogy a régi és ugyanaz, a kocsi tovább
521 8 | fényességében villámgyorsan újra és újra maga elé teregeti.~
522 8 | hogy valami tenger emeli és süllyeszti jótékonyan. Ki-kihajolt,
523 8 | megvilágította arcát. Most nyugodt és komoly volt, mint valaha
524 8 | No, menjünk - mondta, és elindult, határozott léptekkel,
525 8 | aki már sok fõbelövést és akasztást nézett végig,
526 8 | egész este annyit röhögött és nyihározott, hogy fájt a
527 8 | vérszegény, sokkal alacsonyabb és gyöngébb, mint Pali. Füle
528 8 | ilyenkor, bemutatkozott a maga és lapja nevében, szerényen,
529 8 | hallottuk, kedves fõorvos úr - és elakadt.~Wirth segítette:~-
530 8 | akik egy kissé fáradtak, és üdülnek.~- De határozott
531 8 | szerkesztõ úr, tévedés lesz - és Pali vállát megérintve,
532 8 | eseményeivel, összerakva és szétszedve õket, akár a
533 8 | érdeklõdött, Wirth a politikáról és rendõrségrõl csevegett,
534 8 | eszmecsere volt ez, közvetlen és fesztelen. Aztán minden
535 8 | rendben. Valami halvány és felületes bizonytalanságérzése
536 8 | ellenszenves volt, ronda volt és kopott, s minden bútora
537 8 | viaszkosvászonnal vont asztalra. És most Estire gondolt, Estire,
538 8 | eszébe semmi.~Csak ült, és sírt.~1925~ ~
539 9 | Ha beszédüket csak hallom és nem értem, olyan érzés fog
540 9 | pörgetnének elõttem, zene és magyarázó fölírások nélkül.
541 9 | fölírások nélkül. Idegesítõ ez és unalmas.~Miután mindezt
542 9 | barátaim, micsoda függetlenség és felelõtlenség. Egyszerre
543 9 | hogy helyettünk beszéljenek és cselekedjenek. Aztán mindent
544 9 | gyors, ismeretlen hegyek és falvak között. Úgy fél kettõre
545 9 | rám villantotta lámpáját és szemét. Aztán mellém állt.
546 9 | unatkozott.~Fogalmam sincs, miért és hogyan, de ekkor elhatároztam,
547 9 | kénytelen-kelletlen ránk ragad, hogy igen és nem satöbbi. De - esküszöm
548 9 | Szétkattintottam dohánytárcámat és megkínáltam. Kivett egy
549 9 | pillanattól fogva biztos és hibátlan volt. Azt kellett
550 9 | született bolgár vagyok, és bolgárul legalább úgy tudok,
551 9 | Ennélfogva kissé fásultan és hányavetin viselkedtem.
552 9 | bennük szunnyadó gazdag és rejtett kincseibõl. Általában
553 9 | választékos fordulatok, a szabatos és irodalmi szerkezetek alkalmazásától.
554 9 | támadnak. Komoly voltam és nyájas. Homlokomat néha
555 9 | kellett indítanom. Ásítottam és sóhajtottam. Egyszerre vállára
556 9 | mondott. Akkor elhallgatott és várt.~Én is vártam. Erre
557 9 | Sajnos, újra elhallgatott és várt. Most kérdõ hangsúllyal,
558 9 | hangsúllyal, kissé értetlenül és csodálkozva érdeklõdtem:
559 9 | önfeláldozó szórakoztatómat, és idõnként gondoskodnom kellett
560 9 | figyelmet, mely hol lankad és szétszóródik, hol újra lobot
561 9 | szétszóródik, hol újra lobot vet és föllángol. Másra is ügyeltem.~
562 9 | legyen túlságosan õszinte és meggyõzõ. Nem is tévesztettem
563 9 | lehet, hogy családjáról és gyermekeirõl, lehet, hogy
564 9 | vidám, hosszú lélegzetû és összefüggõ történetet ad
565 9 | epikai mederben lassan és méltóságosan hömpölyög a
566 9 | majd visszakanyarodjék és beleszakadjon az elbeszélés
567 9 | pajzánok voltak, talán dévajok és borsosak is. Rám kacsintott,
568 9 | keszegül, mint a cinkostársára, és nevetett. Én is vele nevettem.
569 9 | még ki se hûlt a mosoly -, és kuncogva folytatta. Rövidesen
570 9 | olvasásába. Ezalatt õ félreállt, és leste a hatást. Igen - dünnyögtem -
571 9 | hogy a szája vonaglott, és a lapockái reszkettek.~Õszintén
572 9 | ez a sok szó a nevetéssel és a sírással? Mi köze egyiknek
573 9 | a két zöld csontgombhoz, és mindennek a kalauzhoz? Õrület
574 9 | kérdések egyre gyorsabban és határozottabban kattogtak,
575 9 | válaszoljon, sarkon fordultam, és nagy léptekkel fülkémbe
576 10| ZSUZSIKA, BEUGRIK A KÚTBA ÉS FÉRJHEZ MEGY~Esti Kornél
577 10| régi, békebeli emberekre és eseményekre.~Ezen az éjszakán
578 10| hogy ember õ, talpig ember, és a földim. Mennyire bácskai
579 10| még felelõtlen bohóckodása és széles hetvenkedése is.
580 10| kéknyelûek s egyéb üres palackok, és fogytán volt témánk, mert
581 10| élõ ismerõsünket megöltük, és legtöbb kedves halottunkat
582 10| letelepedett a háza elé a falócára, és ott ült õszig. Nem beszélt
583 10| beszélt senkihez sem. Csak ült és hallgatott. Úgy ült ott,
584 10| járt, franciául is tanult és zongorázni is. Zsuzsika
585 10| leányaink. Zsuzsika szép volt és boldogtalan. Sehogy se találta
586 10| kiismerhetetlen szabálya és helyzete, hogy azt semmiféle
587 10| hogy azt semmiféle iskola és illemtan nem sorolhatja
588 10| megszólították, fülig vörösödött, és ha kezet nyújtottak neki,
589 10| kellett volna szomorodnia, és megfordítva. De mit számított
590 10| bemenjen egy cukrászdába, és ott megegyék egy szerecsenfánkot.~
591 10| zavar fogta el - áhítat és megvetés egyszerre -, valami
592 10| mosóruhát viselt, piros bõrövet és piros selyem napernyõt,
593 10| alföldi verõfényt megszûrte és pirosan szitálta rá halvány
594 10| mezei virágcsokor, fehér és piros, csomorika és pipacs,
595 10| fehér és piros, csomorika és pipacs, fehér és piros együtt.
596 10| csomorika és pipacs, fehér és piros együtt. Mint egy félreismert
597 10| Boros Pista megpillantotta, és halálosan belészeretett.
598 10| belészeretett. Utánaugrott, és megszólította.~Zsuzsika
599 10| figyelni kezdett, rátekintett és elmosolyodott, akkor, mikor
600 10| is szép fiú, kondorhajú és sasorrú. Úgy öltözködött,
601 10| magyar nótát, a dallamát és szövegét is pontosan, tudott
602 10| cigányokkal, parancsolgatni nekik és kordába szedni õket, leinteni
603 10| húzta eléggé csendesen, és a cimbalmosra, mikor a Hullámzó
604 10| Balaton nem eléggé zúgott és morajlott a cimbalom vattaütõkkel
605 10| egyfolytában bort, sört inni, és törkölypálinkát is, vizespohárból,
606 10| csettinteni a káposztásleves és a hideg malacpörkölt láttán,
607 10| s közben önmagát uszítva és õrjítve toporzékolni, kurjantgatni,
608 10| kiemeli állati sorából, és igazán emberré teszi.~Zsuzsika
609 10| szintén szerelmes lett beléje, és szintén halálosan.~Bizony
610 10| szemmel rohantak a kapuhoz, és föllármázták a környéket.
611 10| elhatározta, hogy annak rendje és módja szerint megkéri a
612 10| dupla fedelû aranyóráját és aranyláncát, s bekopogtatott
613 10| Segédjegyzõcske volt akkoriban, és huszonhárom éves. Fizetése
614 10| hitelezõit. Mindössze néhány szép és hosszú nemesi elõnevére
615 10| rá. Tekintetével megmérte és könnyûnek találta, soványnak,
616 10| soványnak, kinyalt ficsúrnak és haszontalan éhenkórásznak,
617 10| ültette. Pista maga ült le, és elõadta mondókáját. Az öreg
618 10| Jajveszékelést hallottam és egymás után több segélykiáltást.
619 10| segélykiáltást. Nõk visítottak, és férfiak ordítottak. Alvók
620 10| néhányan elõrehajoltak és térdeltek is -, s e sötét
621 10| õsei homályos ösztönére és zord hagyományaira hallgatva
622 10| át megannyi parasztlány és parasztasszony, aki az öngyilkosságot
623 10| vizében, zöld mohos téglák és varangyos békák között öleli
624 10| házasságba, megnyílt a szíve, és - csodálatosképpen - megnyílt
625 10| Zsuzsika elköltözött tõle, és késõ öregségében magára
626 10| hegyével döfködte a földet, és köpködött. Alkonyatig egész
627 10| oly agyafúrtan csapta be és rabolta ki.~Pista pedig
628 10| kútba. Szerette Zsuzsikát. És egyre jobban megszerette.
629 10| békültek ki. Szóval veszekedtek és csókolództak, mint a galambok.~
630 10| becsapta maga után az ajtót, és hivatalába rontott. Amikor
631 10| benézett a kerekes kútba is, és rohant vissza. Azt remélte,
632 10| ablakon szólt ki kurtán, és mikor látta, hogy üres kézzel
633 10| vette az ötezer koronát, és hiánytalanul le nem olvasta
634 10| jelmezében kiszaladt az utcára, és a csikorgó téli éjszakában
635 10| különbözõ tárgyalásokkal és békítgetésekkel, de az egyre
636 10| asszony, ráun a duzzogásra, és visszatér magától. Amit
637 10| tartotta. Múltak a napok, és múltak a hetek is. Három
638 10| ház zárva volt, komoran és sötéten, mint valami vár.~
639 10| ügyvédet, hogy menjen oda, és tárgyaljon a nevében. Az
640 10| kellett összeszedegetnie -, és fizetett, mint a köles.
641 10| diadalmasan rátette a csézára, és hazahajtatott vele.~Ezt
642 10| vak eszköze maradt neki, és õ csak az urát akarta visszaszerezni,
643 10| már boldogok is voltak és elégedettek. Pedig sokszor
644 10| kivirult. Ismét a lócán ült és hallgatott.~Évekig élt erõben,
645 10| életkedv megnyilatkozása, és mint minden igazi szenvedély,
646 10| engedi el, az öleli szennyes és sáros keblére, mert a zsugoriak
647 10| zsugoriak mind oly szennyesek és sárosak, mint rokonuk, a
648 10| életképben bemutatni Zsuzsikát és Pistát, aki végre megkapja
649 10| végre megkapja jutalmát, és tejben-vajban fürdik. Sajnos
650 10| június másodikán halt meg, és június 28-án - amint bizonyára
651 10| egy rézpityke se maradt, és lova is eltûnt szõrén-szálán,
652 10| erre az aranypallójára, és onnan berobogtak volna valami
653 10| volna valami csodálatos és gyönyörûséges hadimennyországba.
654 10| egészen elparasztosodott, és tyúkokat ültet, libákat
655 11| zongorákhoz hasonlítanak, és vak tükreikkel, nyirkos
656 11| árad a csatornákból is, és beteg szállodák, melyekben
657 11| siralmas környezetével, és láthatólag az idetévedt
658 11| változása nem irthatta ki soha, és annak, hogy eddig nem nyilatkozhatott
659 11| eloszlott, minden trombitaszó és dobpörgés nélkül, egy jelre,
660 11| ennélfogva igen fontosnak tartom és igen sokra becsülöm a pénzt,
661 11| ötödikre, mindig följebb és följebb.~Végre a tizenegyedik
662 11| melyen nyolcvanöt fehér és fekete gomb alkotott elõttem
663 11| azonnal leültem eléje, és Beethovent kezdtem játszani,
664 11| mindenki hasonlított valakihez, és minden hasonlított valamihez.~
665 11| nyelvet tud, azonkívül latinul és ógörögül is, s így, ha történetesen
666 11| ki. Ismét a földig hajolt és eltávozott.~Kisvártatva
667 11| Murillóval, Eckenerrel és Rodinnel. Ezek szintén cipõmre
668 11| mind az öten kórjelzést és kórjóslatot készítenek.
669 11| Borral folytattam, rajnaival és görög aszúval. Végül a pezsgõnél
670 11| pezsgõnél állapodtam meg. Új és új palackok kerültek a vödrökbe,
671 11| kerültek a vödrökbe, édesek és keserûek, melyek lassan
672 11| virágtartókba, hogy amíg szemem és orrom gyönyörködik bennük,
673 11| szeretett fejedelmüket, és másnap délben a fejét ezüstcsajkában
674 11| amikor leemelték sapkájukat, és halkan üdvözöltek. A szerénység,
675 11| parazsastul-tokostul összerágta és lenyelte. Ez az utóbbi a
676 11| emlékiratokat, kitûnõen szerkesztett és kitûnõen tájékoztató árjegyzékeket
677 11| Dalcrose-tánciskolájára és Mensendik-tornatermeire,
678 11| szálloda másoló, gyorsíró és gépíró irodájára, a szálloda
679 11| jeles lélekelemzõk a nap és éjjel bármelyik órájában
680 11| szálloda igen tisztelt ideg- és elmebetegeit.~Nem akarlak
681 11| hazautazom, ezért málhám és bõröndjeim - a krokodilbõr
682 11| hogy a szálloda lelkes és figyelmes férfiszemélyzete,
683 11| tudvalevõleg külön leadó- és fölvevõállomással is rendelkezik,
684 11| portásfülkében fölkerestem Edisont, és fizetni akartam. Arcán a
685 11| dolgozgattam közvetlenségérõl és forró ösztönösségérõl méltán
686 11| melynek ez a címe: Gátlások és átvitelek.~Leültem a szökõkút
687 11| hozzám a szálloda férfi és nõi alkalmazottai óhaját,
688 11| egy repülõgép, könnyedén és kecsesen, mint egy szitakötõ.~
689 11| hogy nincs „véletlen”, és hogy semmit se „felejtünk
690 12| DIÁKÉVEINEK HALHATATLAN ALAKJA ÉS AZ Õ ATYAMESTERE, ~AZ EGÉSZ
691 12| mesésen lenge csontváza és valami halványzöld mártásmaradék.~
692 12| más politikai, irodalmi és tudományos egyesületnek,
693 12| értekezletnek, fõbizottságnak és albizottságnak elnöke, illetve
694 12| elnök megnyitotta az ülést, és elaludt. A fölolvasó oda
695 12| verseiben elõforduló állat- és növénynevek-rõl szólt, de
696 12| meg-megszakadó, de azért kitartó és folyamatosnak nevezhetõ
697 12| elnök megnyitotta az ülést, és szemét lezárta. Az elnök
698 12| elnök bezárta az ülést, és a szemét kinyitotta. Eleinte
699 12| rejtélyes volt.~Fiatalon és tapasztalatlanul kerültem
700 12| csatangoltam külföldön a vidám és könnyed franciák között.
701 12| az emberiségnek a zenét és az elvont gondolatokat adta.
702 12| gondolatokat adta. Borús és gondolattal terhelt - amint
703 12| Hölderlinjük énekli. Bach fúgáit és Goethe sorait szoktam dúdolgatni,
704 12| vagyok. - Fenyves erdõk és hegyek közt él egy elmélyedõ,
705 12| félkegyelmû vagyok. Rend és tisztaság mindenütt, a tárgyakban,
706 12| megállapítják, hogy Péter = Péter (és nem Pál).~Darmstadtban egy
707 12| könyvtárat a kapormártással és Minnával, az emberi, irodalmi
708 12| Minnával, az emberi, irodalmi és bölcseleti élményt. Jó idõbe
709 12| naptárjukban is. Még a leányok és asszonyok is úgy emlegetik,
710 12| Általában a német nõk érzelmesek és regényesek. Hasonlítanak
711 12| nõknek pedig inkább a lábuk és a lelkük, mely minden nemeset
712 12| lelkük, mely minden nemeset és szépet azonnal befogad.
713 12| percében kimerítõen, okosan és elvontan jellemzik magukat.
714 12| Föltárják lelki életük tengelyét és keresztmetszetét, két vagy
715 12| sarkalatos tulajdonságát és általános tüneteit, mint
716 12| pusztán azért, mert ez õszinte és emberi. Szédületes egy világ
717 12| mulattak rajta. A menyasszony és võlegény is mosolyogva szemlélte,
718 12| a benne megalvadt pépet, és mint szenvedélyes csatornatisztítók,
719 12| minden vastag disznóságát és vékony kétértelmûségét,
720 12| sokszor a fajtalanságot és rothadást ülteti trónra.
721 12| ez a nép. Hûséges, okos és figyelmes. Ha megbetegedtem,
722 12| ápolt, anyai szeretettel és milyen tudományos szakértelemmel.
723 12| kimondhatatlan tárgyilagossággal és szeretettel. Gyógyszereiktõl,
724 12| közt szeretnék beteg lenni és meghalni. De élni lehetõleg
725 12| megtanulni az õ kissé kemény és érdes, kacskaringós és bonyolult,
726 12| kemény és érdes, kacskaringós és bonyolult, de gyönyörû és
727 12| és bonyolult, de gyönyörû és õsi nyelvüket, melyen még
728 12| melyen még csak gyarlón és fogyatékosan gagyogtam.
729 12| álltam. Eleven nyelvtanok és szótárak futkostak köröttem.
730 12| én eredetiben elolvastam és megértettem Kant Prolegomenái-t.
731 12| szorgalommal dolgoztam, és semmit se mulasztottam el,
732 12| Valószínûleg félreértettem, és keveset nyomtam markába.
733 12| állítmánnyal, mily gazdag és változatos a szókincse,
734 12| látogatója volt a Germaniá-nak és egyéb közmûvelõdési egyesületeknek,
735 12| alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta vállát, mintha
736 12| volt. Nagyon öreg volt, és nagyon fáradt. Nyilván ezért
737 12| nevezték, s nem vásott gúnyból és nem alaptalanul. Ez a nagy
738 12| politikai tanácskozást vezetett, és este valami díszvacsorán
739 12| mindenütt, ahol kellett, és neve sohase hiányzott a
740 12| tetézve elbágyadt ennyi lázas és hasznos tevékenységtõl?~
741 12| kisétáltam a folyosóra, és elszívtam egy-két cigarettát.
742 12| bölcsõje mellett, gondolataik és érzéseik szinte lábujjhegyen
743 12| a kellõ mélységi fokot, és többé semmi se ébresztheti
744 12| Németországban s Európa egyéb kis és nagy államaiban. Már elég
745 12| azért jártam a Germaniá-ba és egyebüvé, hogy õt bámuljam.
746 12| vette körül, mint a jobb és bal lator. Professor dr.
747 12| Hubertus von Zeilenzig és Professor dr. Eugen Ludwig
748 12| fél szemmel, mint a nyúl, és idegesen, mint a kutya.
749 12| mi a különbség a mester és a kontárok között, hogy
750 12| tanítványok, csak alelnökök, és sohase lesz belõlük elnök.
751 12| közöttük mély meggyõzõdéssel és szakértelemmel aludt, az
752 12| egy emelvényszerû dombra, és ott elnökölt.~Jelentõsen
753 12| Jelentõsen aludt, szigorúan és tekintélyesen, leírhatatlan
754 12| leírhatatlan méltósággal és önérzettel. Ezzel közel
755 12| természetbúvárokat fogadta és hivatalosan kalauzolta a
756 12| hogy úgy mondjam, elõkelõen és udvariasan is. Például sohase
757 12| ezzel csak a tudománynak és irodalomnak akarna hódolni.
758 12| törvényei szerint bukott alább és alább a zöld posztóval vont
759 12| csodálatos. Öntudatosan és gazdaságosan aludt. Mihelyt
760 12| szabadon csapázhat, az illem és jómodor sérelme nélkül.
761 12| bûnöcskéjét, mely oly édes és érthetõ, mint a tubákolás.
762 12| õrhelyén, mint a tudomány és irodalom virrasztó szelleme,
763 12| köszönte meg elnöki jogánál és kötelességénél fogva „a
764 12| fogva „a magvas, elmemozdító és mégis szórakoztató értekezést”
765 12| színpompás, magas színvonalú és mégis hangulatos költeményt”.~
766 12| a bölcseleti értekezések és legfelületesebben a lírai
767 12| mindig föl is ébredünk, és mikor útra készülünk, s
768 12| bármilyen rendkívüli lélek és páratlan szellem volt is,
769 12| Ez általános feltûnést és döbbenetet keltett. A hallgatóság
770 12| észrevették szendergését, és kissé pironkodott. Erre,
771 12| asztal felé s onnan vissza, és így imbolygott ide-oda,
772 12| fejezte különben tartalmas és tanulságos regényrészletének
773 12| bölcselõ, aki épp kedvenc és Németországban igen népszerû
774 12| metafizikai gyökereirõl és négy metafizikai meghatározójá-ról
775 12| izgatóan vonzó fejtegetésébe, és már két teljes órája olvasott
776 12| érintettem - érzelmesek és regényesek, azt mondták,
777 12| nyilván kis õzikéket lát, és rég elmúlt gyermekkorának
778 12| dobogóról, koponyája szétloccsan és szörnyethal, a hallgatók
779 12| vérükbe fagyva jajveszékelnek és haldokolnak, a csillárok
780 12| tartózkodik a gyilkosság és erõszak gondolatától. Ki
781 12| egyesületébe, s ott a Háború és béke három vaskos kötetét
782 12| az elnök, nemes, elnézõ és szabadelvû. Szabadelvûségbõl
783 12| Attól a bárgyú émelygéstõl és hóbortos handabandától,
784 12| neveznek, attól az unalmas és vizenyõs szamárságtól, melyet
785 12| kaptam, egyszerre bandzsítani és ordítani kezdtem, s két
786 12| közmûvelõdést, a tudományt és irodalmat is, megmentette
787 12| az õ álma maga a nemzeti és emberi kötelességteljesítés
788 12| részrehajlatlanul, pártatlanul és elfogulatlanul aludt, jobb-
789 12| elfogulatlanul aludt, jobb- és balfelé egyaránt, a nõk
790 12| szóval amint kor-, nem- és valláskülönbségre való tekintet
791 12| helyeslés. Az alvó bóbiskol, és ezzel helyesel mindennek.
792 12| az emberi szellem millió és millió ostobasága és hiúsága
793 12| millió és millió ostobasága és hiúsága fölött, a meddõ
794 12| fölött, a meddõ törtetés és a silány becsvágy, az irigység
795 12| silány becsvágy, az irigység és aljasság vitustánca fölött,
796 12| fölött, mindama rondaság és hiábavalóság fölött, amit
797 12| közéletnek, tudománynak és irodalomnak hívnak. Qui
798 12| építés volt, a biztatás és a társadalommentés: az õ
799 12| álma maga volt a megértés és megbocsátás.~Barátaim, egy
800 12| egy alvó mindig megértõ és megbocsátó. Egy alvó sohase
801 12| mint a sírrablók aranyfogak és ékszerek után, aztán vallanak
802 12| ékszerek után, aztán vallanak és picsognak, ezek a hullafertõzõk,
803 12| az „álmok lovagjai”-nak és az „álmok álmodói”-nak nevezik
804 12| kértem számára kíméletet és irgalmat. Hangsúlyoztam,
805 12| történhet a tudománnyal és irodalommal? Kérdezlek benneteket,
806 12| használt-e ezzel mindennek és mindenkinek? Azt hiszem,
807 12| úgy lehet az egyetértést és békét fönntartani, ha mindent
808 12| tõle egy császárzsemlét, és szájon csókoltam. Egy másodperccel
809 12| belõle, kötelesség, savanyú és ízetlen. A háborúk és forradalmak
810 12| savanyú és ízetlen. A háborúk és forradalmak is meg vannak
811 12| azért oly förtelmesen rútak és aljasak. Egy utcai bicskázás,
812 12| szerencsétlenségbe, vérbe és piszokba, akik lelkesedtek
813 12| hogy irányok tûnnek föl és tûnnek el nyomtalanul. Látta,
814 12| kocsiszínben, s õ ítélte el és bélyegezte meg hivatalosan
815 12| tegyétek kezeteket a szívetekre és mondjátok meg nekem, vajon
816 12| engedte, hogy a tudomány és irodalom hajója vagy vonatja
817 12| száguldjon elõre a szeszélyre és véletlenre bízva.~Fájdalom,
818 12| megbízható nemzedék. A titkos és udvari tanácsosok, akik
819 12| Egy másik ilyen kukac laza és szaggatott neoklasszikus
820 12| Földgolyó megsemmisülését és egyszersmind föltámadását
821 12| harciszerek robbanását, pukkanását és sustorgását utánozta: bumbumbum,
822 12| bármely más irodalmi irányt és bármely más világnézetet.
823 12| tapintatlannak tartotta õket és rosszul nevelteknek, s -
824 12| szabadságot, egyenlõséget és testvériséget, az Operában,
825 12| alkonya alatt, a harsonák és üstdoboknak zajánál, sõt
826 12| A herceg eléje sietett, és fogadta. Õ is tisztelõi
827 12| feleségét, aki meztelen nyakával és meztelen vállával úgy úszott
828 12| kerevethez. Leültette õt, és melléje bújt. Csevegni kezdett
829 12| báró, aki gavallér volt és elismert elmés társalgó,
830 12| tapasztalt bölcsre a legszebb és legmeztelenebb fiatal nõk
831 12| közül is. Mindenkit fogadott és meghallgatott. Ebben szintén
832 12| Amikor a báró egy hideg és kegyes fõbólintással engedélyt
833 12| ítélt emberek, nem lehet és nem is érdemes rajtuk segíteni,
834 12| odacsõdítették Darmstadt és Németország összes orvosait.
835 12| Professor dr. Finger, a gyomor- és bélbetegségek tanára a heidelbergi
836 12| beteget, csak aztán döntött és nyilatkozott. Õ langyos
837 12| hûsíti a koponyacsontot és a fölzaklatott agyvelõt.
838 12| megmagyarázta az ápolónõknek, és el is ismételtette velük,
839 12| veronállal, chlorálhidráttal és trianollal is, elõbb kis
840 12| Zwiedineck, dr. Reichensberg és dr. Wittingen Junior, akik
841 12| mindhárman idegorvosok voltak és mindhárman méltán jónevûek,
842 12| hûtõsisakkal, mint a tudomány és irodalom megsebesült katonája.
843 12| nyugalmazott ezredesbõl és egy jogtanácsosból állott,
844 12| eloltotta a villanykörtét és a bûvös lámpát. Déli fény
845 12| Leült a beteg ágya mellé, és rámosolygott. Nem vizsgálta
846 12| elnököt végtelen tapintattal és gyöngédséggel az asztalhoz
847 12| megkérte, hogy csöngessen, és nyissa meg az ülést. Az
848 12| egészséges álomba merült.~Barátom és én izgatottan álltunk egymás
849 12| az ülésteremben, az illem és a jómodor határai között,
850 12| oldalától, s még ebédjét és vacsoráját is mellette költötte
851 12| akart - mindig felöltözve és állig begombolkozva -, leült
852 12| ki az ottani kórház ideg- és elmeosztályára, s egy fél
853 12| ködben, a pesti sikátorban, és bemosolyog a Torpedó ablakán.
854 12| barátomat ott találtam az ideg- és elmeosztályon, ahol tizenöt
855 12| Fehér köpenyben jött elém, és átölelt. Csontkeretes pápaszemet
856 12| röhögött olyan viharosan és szemtelenül, mint fiatalkorában.
857 12| kiolvasni az emberi lélek és a szellem titkát. Végigvezetett
858 12| képletével minden népnél és minden égtáj alatt ugyanazt
859 12| mondani. A nõi osztály táncol és sikoltoz, a férfi osztály
860 12| sikoltoz, a férfi osztály komor és tartalmas gondokba mélyed.
861 12| megvan a maga foglalkozása és szórakozása.~Engem elsõsorban
862 12| szemtelenek, nagyzolók, gyanakvók és gyanúsítók, elégedetlenek
863 12| gyanúsítók, elégedetlenek és tettre készek, akár a világboldogító
864 12| önvádlók, kiszámíthatatlanok és kiismerhetetlenek, akár
865 12| végtelen örültem, mert igazolta és megerõsítette errõl a betegségrõl
866 12| szólt. Kenõmájast ettünk, és sört ittunk. Végre megtudtam,
867 12| mindenkit, még a háborút és forradalmat is. Nemzedékek
868 12| szimultanisták, a neoklasszikusok és konstruktivisták is, õ azonban
869 12| sírjához, s ott lerójam a hála és kegyelet adóját. Zwetschke
870 12| megindultan gondoltam emlékére és eltûnt fiatal éveimre. Szememben
871 12| útravaló gyanánt csomagolt be, és kibontottam. Klopstock Messiás-a
872 12| csak megírni. Kinyitottam és töprengve lapozgattam benne.
873 12| legtöbbre becsülte a nyugalmat, és neki is az lehet a vágya,
874 12| porban hátára pottyant, és úgy maradt, hipnotizálva.
875 12| megboldogult porhüvelyéhez, és síri álma - az örökkévaló
876 13| alsónadrágban, csupasz mellel és karral, hálóing nélkül,
877 13| hallotta, hogy a víz locsog és gazdája fürdik, indult.
878 13| fürdõkádból, felöltözködött, és az elõszobába szólt.~A gyászruhás
879 13| nyomorlakásból vagy fáskamrából, és miért hozzá, éppen hozzá,
880 13| tiszta érzéseimet - egyedül és kizárólag a kifejezés céljaira -,
881 13| agyvelõlebenyt, mely már rég nem érez és nem gondolkozik. Engem is
882 13| gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és
883 13| és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa
884 13| lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és
885 13| és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az
886 13| átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram. No,
887 13| idõben, amikor kedvem támad és amikor nem is támad kedvem,
888 13| makrancos ujjaimat, sziszegve és fogaimat csikorgatva. Én
889 13| mindig nyitott fiókból.~És ez jó hatással volt rá.
890 13| készülve. Ezt várta: halál és éhség, börtön és ínség,
891 13| halál és éhség, börtön és ínség, vörheny, agyhártyagyulladás,
892 13| ezek azok az igénytelen - és érdektelen - panaszok, melyeket
893 13| lepte meg, ez a szürkeség és elcsépeltség: az, hogy ilyen
894 13| gondolta:~- Nincs több?~És várt.~De nem volt több.
895 13| mormogta -, a Bank of England - és majdnem elnevette magát
896 13| a botrányt, majd hadarva és könnyedén beszélni kezdett,
897 13| tudta, hogy mikor ajkainkat és elménket foglalkoztatjuk,
898 13| pillanatban élénken látta és hallotta ezt a jelenetet,
899 13| folytatta.~- Rokonaim vannak és barátaim. Személyzetem.
900 13| el a kislány az anyjával és az okmányaival, majd meglátjuk.”~
901 13| leányt Angélának hívták, és nem volt szép. Kedélytelennek
902 13| végig a vendéget, oly komor és fürkész figyelemmel, mintha
903 13| melyek tényleg kemények és könyörtelenek, de minden
904 13| sugárkoszorúba vonta Dekobrát és Bettauert. Közöttük a nõ
905 13| Esti a cukrászdában ült, és csokoládét ivott. Amint
906 13| arcát. Már nem volt oly dúlt és kusza, mint amikor elõször
907 13| találkozott vele. Dermedt volt és nyugodt.~Csak ne hasonlított
908 14| RÁNTJUK LE A LEPLET~Költõkrõl és írókról beszélgettünk, régi
909 14| útnak, aztán lemaradtak, és nyomuk veszett. Idõnként
910 14| emlékszik még rá? Bólongtunk, és szájunkon halvány mosoly
911 14| föl, egy elkallódott pálya és élet. Ki tud róla valamit?
912 14| detektívregény, a legizgalmasabb és legfájóbb, amit valaha átéltem.~
913 14| amellett lelkiismeretes és mûvelt is. Több nyelven
914 14| törõdött, mint térfogatukkal és nagyságukkal. Gyakran nem
915 14| szeretettel. Leszidtuk és megfenyegettük. Õ igazat
916 14| Számtalanszor rápirítottak és megalázták õt idegenek,
917 14| Bizonyítgattuk, hogy kleptomániás és nem tolvaj. Az, akit ismerünk,
918 14| ennélfogva tolvajnak minõsítette, és kétévi börtönre ítélte.~
919 14| teljesen hasznavehetetlen, és õ ezért egy fityinget se
920 14| a dolgot. Kocsira ültem, és odahajtattam.~A kiadó némán
921 14| igazán tudott angolul is és magyarul is. Hagyjátok abba.
922 14| Tág szemeket meresztettem, és tovább olvastam. A harmadik
923 14| gyöngyfüzér, a briliáns-, zafír- és smaragdgyûrûk hiányoztak.~
924 14| százötvenet hagyott meg, és ugyanígy emelt el a táncterem
925 14| határozottan rosszhiszemûségre és férfiatlanságra vallott -,
926 14| vallott -, hogy a nemesfémeket és drágaköveket nem ritkán
927 14| drágaköveket nem ritkán értéktelen és silány anyagokkal cserélte
928 14| angol eredetibõl jogtalanul és illetéktelenül 1 579 251
929 14| említve a birtokokat, erdõket és legelõket, hercegi és bárói
930 14| erdõket és legelõket, hercegi és bárói kastélyokat, s más
931 14| zsebkendõket, fogpiszkálókat és csengettyûket, melyeknek
932 14| fölsorolása hosszadalmas és talán céltalan is volna.~
933 14| tette ezeket az ingókat és ingatlanokat, melyek végre
934 14| vizsgálata messze vezetne, és így nem is firtatom. De
935 14| gyógyulásához semmi remény, és nem érdemes arra, hogy a
936 15| ömlöttek a sorok, kiegészültek és megvilágították egymást.
937 15| ahogy volt.~Vette írógépét, és letisztázta.~Amikor az utolsó
938 15| nyugodt. Kidobják a vakbelét, és kutya baja. Egy hét múlva
939 15| Érdekelt?~- Hogyne.~- És mi róla a véleményed?~-
940 15| Nem hamis ez? Nem fölfújt és bõbeszédû? Nincs itt valami
941 15| Azt, azt.~- Mondd, Elekem, és az egész - úgy, ahogy hallottad -
942 15| Inkább széttépem az egészet, és soha többet egy sort sem
943 16| közepéig, a bécsi hajó elé, és sikongva ringottak, hintáztak
944 16| eszébe jutott, hogy nem fél, és ettõl a gondolattól, hogy
945 16| errefelé idegenszerû volt, mély és hideg. Bal lábát megfogta
946 16| belemarkolt hosszú hajába, és a partra vonszolta.~Ott
947 16| kapott. Csak az anyjától és apjától együtt valaha.~Az
948 16| kapott az utcán valakitõl, és mert érezte a szavak gyarlóságát,
949 16| másik kezét is elkapta, és mindkét kezét viharosan
950 16| bölcsõjében is bonyolult volt és összetett.~- Mindenekelõtt
951 16| város, a poros házaival és hídjaival. Csak a Duna vonala
952 16| mondta Elinger titokzatosan és jelentõsen - valóságos tragédia,
953 16| valóságos tragédia, kérem - és mutogatta vérszegény ínyét,
954 16| gondolta Esti -, érdektelen és tartalmatlan. Csak az érdekes
955 16| tartalmatlan. Csak az érdekes és tartalmas, aminek formája
956 16| Megkérdezte Elingert, mikor és hol tanult meg ily kitûnõen
957 16| most, ebben a pillanatban és holnap és egy év múlva és
958 16| a pillanatban és holnap és egy év múlva és húsz év
959 16| és holnap és egy év múlva és húsz év múlva is, ameddig
960 16| kapartunk ki ujjunkból, és még véres a kezünk. Az élet
961 16| inkább, mint a fürdésre és a vízbefúlásra. Vasárnap
962 16| hivatalomból. Minden fölmondás és végkielégítés nélkül. Elseje
963 16| ma éjszakára idejövök, és nálad hálok. Ha megengeded.~-
964 16| azonban elõvette:~- Na, és most mit szándékozol tenni?~-
965 16| írt, leült vele szemben, és kíváncsian nézte õt, mint
966 16| etyepetye - szólt Elinger, és hamiskásan rákacsintott.~
967 16| dolgozószobájába rontott, és így gondolkozott:~„Ami disznóság,
968 16| színházi fodrásznõk, szabók és nõgyógyászok hozzátartozóinak.
969 16| kinek hány gyermeke van, és hogy ki válik újabban. Esti,
970 16| mondd.~- Az Életem - kezdte, és szünetet tartott, hogy éreztesse
971 16| szavalta. A vers rossz volt és hosszú.~Esti lehajtotta
972 16| eszében, hogy hová jutott, és hogy mi köze neki ehhez
973 16| zajlott zavaros hullámaival és jégtábláival.~Ha belökném -
974 17| Hajdan pedig sokat írt, és sokat beszéltek róla.~Abban
975 17| hangszínnel, mindig meglepõbben és döbbenetesen, volt aztán
976 17| emberek ezeket a verseket és õt magát is úgy elfelejtették,
977 17| mögött.~Ürögi Dani sápadt és kopasz. Nem csillag többé
978 17| utána a cigarettát is, és fölugrik.~Nyugodt, de határozott
979 17| ha leragadna a pillám, és ásítanék? Légy nyugodt.
980 17| ez csak annyit jelent és semmi egyebet, semmi többet,
981 17| egyszerre eszébe jutott barátja, és elhatározta, hogy becsönget
982 17| a nyakadon, föltartalak, és te titokban - teljes joggal -
983 17| füllentésen kapott rajta, és amíg mosolya lárvaként borul
984 17| tartom, hogy ellenségeim és irigyeim, ha értesülnének,
985 17| csak ide-oda ténferegtem és unatkoztam. Abban reménykedtem,
986 17| ember, aki becsületszóra és tízhavi törlesztésre kölcsönkér
987 17| osztályosa, testvérem a tintában és lázban, már önkívületbe
988 17| fölsóhajtasz: „Végre elment”, és csinálhatsz, barátom, bármit,
989 17| nevezzük annak -, te fölállsz, és betûrõl betûre ezt mondod
990 17| fölkelek, galléron ragadlak és kipöndörítlek, sõt ha parancsolod,
991 17| percig. Utána újra kezdi, és újra le kell szerelni. Az
992 17| kell szerelni. Az önvád és lelkifurdalás egyre súlyosabb
993 17| idejét, akiknek az drága, és töpreng, kecmereg, vissza-visszatér
994 17| vissza-visszatér elõbbi mentségeire és kifogásaira, aztán Esti
995 17| kifogásaira, aztán Esti érveire és ellenvetéseire is, minthogy
996 17| szó szerint akarna idézni, és nem emlékszik a szavakra,
997 17| ezeket a vonatkozásokat és vonatkoztatásokat. Már õ
998 17| vonatkoztatásokat. Már õ is sápadt és holtfáradt. Idõnként elcsigázottan
999 17| elcsigázottan bámul a mennyezetre és elõtte ketyegõ zsebórájára.
1000 17| ünnepélyességgel fölkel, és beszélni kezd, eleinte csöndesen,
1-500 | 501-1000 | 1001-1033 |