Fejezet

 1 1 |         Bármennyire ártatlannak tudtam hát magam ezekben a förtelmes
 2 1 |        nyomát. Hajnali kettõkor tudtam meg, hogy a Denevér-szállóban
 3 6 |     hattyúk úszkáltak. Csak ezt tudtam felõle. Meg azt, hogy sok
 4 6 |   neszét vegyék az ügynek, mert tudtam, hogy akkor végem.~- Miért?~-
 5 6 |  hatóságok rendelkezzenek vele. Tudtam - magamról tudtam -, milyen
 6 6 |         vele. Tudtam - magamról tudtam -, milyen háládatlanok az
 7 7 |        hogy zavarba hozott. Nem tudtam, mit akar tõlem. Eleinte
 8 9 |      fél kettõre járhatott. Nem tudtam aludni. Kiálltam a folyosóra
 9 9 |         dohányos-e? Csak ennyit tudtam bolgárul. Ezt is a vonaton
10 9 |       Azonkívül még öt-hat szót tudtam, azt, ami az úton kénytelen-kelletlen
11 9 |    esküszöm nektek - többet nem tudtam.~A kalauz sapkája ellenzõjéhez
12 11|        kezdett emelkedni. Ekkor tudtam meg, hogy ez a fölvonó.~
13 12|   hallottam felõlük egyet-mást. Tudtam, hogy a világ egyik legnagyobb
14 12|         a kérdésre nem mindjárt tudtam válaszolni. Nemcsak azért,
15 12|         elmetornák során - szét tudtam választani õket.~Titokzatos
16 12|       le.~Csak egy dologgal nem tudtam megbarátkozni sokáig. A
17 12|        csak mérsékelt étvággyal tudtam enni, mikor elõttem kacérkodott
18 12|       az elnök nem aludt, akkor tudtam, hogy az ülés még nem kezdõdött
19 12|       Ezen én nem ütköztem meg. Tudtam, hogy minden elmeorvosnak
20 12|   olvassam? Mindegy volt. Mivel tudtam, hogy az elhunyt az életében
21 13|         nem tudom... igazán nem tudtam... bocsánat...~- Tessék
22 15| figyelmem.~- Tudtál figyelni?~- Tudtam.~- Érdekelt?~- Hogyne.~-
23 18|     viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen
24 18|       Úgy vigasztalódtam, ahogy tudtam. Megállapítottam, hogy „