Fejezet

 1 2 |              hosszú fekete harisnyáit, melyek a lábain hurkássá csomósodtak.
 2 3 |          uralkodott. Az átfûlt kocsik, melyek egész nap pácolódtak a tûzõ
 3 3 |              álló, romlott fogacskáit, melyek benn a szájában feketésen
 4 3 |             bõrbe foglalt névjegyekre, melyek feje fölött imbolyogtak.
 5 3 |         valószínûtlen. Az átjáróajtók, melyek a szomszédos kocsiba vezettek,
 6 3 |         pilleszárnyak, tikkadt lepkék, melyek leröppennek a víztükörre,
 7 5 |                és halálos szeszélyeit, melyek minden másodpercben megváltoztathatják
 8 5 |              de idegenszerû körmeitõl, melyek gyöngéden karcoltak, mint
 9 5 |                a táj szakkifejezéseit, melyek meg-megütötték fülét, a
10 6 |              pályakoszorús mûveket is, melyek „a dráma válfajai”-ról vagy „
11 7 |         szavainkat, azokat a szavakat, melyek nélkül boldogtalan volnék.
12 8 |     embertársairól olyan történeteket, melyek talán nem is történtek meg,
13 8 |            lüktetett mély hullámaival, melyek az ár és apály törvényei
14 8 |               fekete árnyékcsipkéiket, melyek szintén remegtek, rugalmasan
15 9 |         lehetett, s akadtak részletei, melyek egyenesen pajzánok voltak,
16 10|           olyan hitvány szervezetekbe, melyek idõ elõtt elpusztulnak.
17 11|          szállodák, különösen vidéken, melyek lehangolt zongorákhoz hasonlítanak,
18 11| márványmedencével, velencei tükrökkel, melyek elõtt illatszivattyúk, körömráspolyok,
19 11|          vödrökbe, édesek és keserûek, melyek lassan hûltek a mesterséges
20 12|              az élet örök törvényeibe, melyek nem akaratunktól függenek,
21 13|              paragrafusok, döntvények, melyek tényleg kemények és könyörtelenek,
22 14|               sorakoztak egymás mellé, melyek talán méltók se voltak ehhez
23 14|   páncélszekrényeknek, ezüstnemûeknek, melyek az angol eredeti irodalmi
24 14|               ingókat és ingatlanokat, melyek végre csak papíron, a képzelet