Fejezet

 1 1 |           két karom. Mutattam, hogy egyedül vagyok.~- Mindig itt van -
 2 2 |             megértette azt is, hogy egyedül van, oly egyedül, mint még
 3 2 |           is, hogy egyedül van, oly egyedül, mint még eddig sohase volt
 4 2 |       kisemberekbõl.~Nem volt tehát egyedül. De ha az imént azon esett
 5 2 |        esett kétségbe, hogy annyira egyedül van a világon, most még
 6 2 |        fogta el, hogy ennyire nincs egyedül a világon, s kívüle még
 7 2 |            Hát a kályha mellé állt, egyedül. Szégyellte, hogy olyan
 8 3 | törik-szakad, Olaszországba utazik, egyedül.~Egy fakó, izgatott júliusi
 9 3 |           Önérzete növekedett, mert egyedül járt-kelt. A Nemzeti Múzeumban
10 3 |    Körültekintett az üres fülkében.~Egyedül maradt. Végre egyedül maradt.
11 3 |     fülkében.~Egyedül maradt. Végre egyedül maradt. Föllélegzett, mint
12 3 |          becsületesen és õszintén - egyedül csak a kis dolgokban nyilatkozhat
13 5 |      telefonfülkéhez. Nem szeretett egyedül lenni.~Amíg leértek a földszintre,
14 5 |           lenni, a díványán feküdni egyedül. Utálta magát, utálta barátait
15 5 |            Esti távol állott tõlük, egyedül. Õ nem akart belemenni ebbe
16 8 |       tükörablaka mellett üldögélt, egyedül, magába süppedve, kezében
17 8 |             meghatódott. Õ, aki oly egyedül élt Budapesten, mintha Madagaszkárban
18 8 |            valamit a pénztár elõtt, egyedül maradt Estivel.~- Írni fogok -
19 10|             mindig nem mert bemenni egyedül egy vendéglõbe. Pista tûvé
20 11|          középen ültem, a fõhelyen, egyedül.~Máris hozták az ízletes,
21 12|         érkeztem ide. Egypár percig egyedül voltam a Torpedó különtermében.
22 13|           régi, tiszta érzéseimet - egyedül és kizárólag a kifejezés
23 18|    szenvedõk mégse legyenek egészen egyedül.~Csak neki köszönhetem,