Fejezet

 1 2 |      kérdezte feléje emelve nagy arcát. - Ki állított oda? Gyere
 2 2 |         mellé állt. Megsimogatta arcát lágy, bagószagú kezével.~-
 3 3 |       lengették utána. Édesanyja arcát elfordította és sírt.~Ötórai
 4 3 |            meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar
 5 3 |         még inkább elsápasztotta arcát. Ugyanebbõl az anyagból
 6 3 |     volna még mindig igen sápadt arcát. Esti kérdõ pillantást vetett
 7 3 |    Odatérdepelt leánya mellé, és arcát az arcához szorítva beszélni
 8 3 |     csöndesen, szépen és okosan, arcát az arcához tapasztva beszélt
 9 3 |      fejét, föltárta összetiport arcát, s most elõször nézett Esti
10 3 |     válla ki-kibukkant a vízbõl, arcát rajongva emelte a túlsó
11 5 |         lap tárcáját és verseit. Arcát kissé megnedvesítette. Nála
12 5 |         fekete fátyollal takarva arcát, mert nincsen orra. Ismerte
13 8 |    fordítva lángoló, de petyhüdt arcát. - Hát beavassuk õt is? -
14 8 |          egy tükörben nézte zöld arcát, amelyrõl a hideglelõs,
15 8 |       Ki-kihajolt, hogy megnézze arcát a víztükörben, de a hullámok
16 8 |   öngyújtó lángja megvilágította arcát. Most nyugodt és komoly
17 9 | Zsebkendõjével törölgette nedves arcát. Megszólalt. Most azonban
18 10|       rémületében elfintorította arcát. Pista beszélt. Zsuzsika
19 13|           hogy megtörölje nedves arcát. Sötétzöld szeme volt. Sötétzöld
20 13|          állott. Nézet az özvegy arcát. Már nem volt oly dúlt és
21 15|      állt. Nem lehetett látni az arcát.~Õ Estit látta az íróasztalnál,
22 15|          mondta Esti hirtelen, s arcát elfintorította. - Hallatlan.
23 16|         mikor Esti gyötrõdve, az arcát fintorgatva írt, leült vele