Fejezet

 1 1 |   cáfolgattam istentelen nézeteit. Annyi bizonyos, hogy minden rosszba
 2 1 |           a fejüket csóválva -, de annyi különbség sincs. Hát érted
 3 2 |  bekukucskált.~Gyermekeket látott, annyi gyermeket, amennyit együtt
 4 3 |        veszedelem, csak körülbelül annyi, mint egy tüszõs mandulalob,
 5 3 | Harmincnyolc-negyvenéves lehetett, annyi, mint az õ édesanyja. Mindjárt
 6 3 |      kaland, mely megtörtént vele. Annyi emberrel ismerkedett meg,
 7 3 |          emberrel ismerkedett meg, annyi új emberrel, és két másik
 8 8 |  bizonytalanságérzése támadt. Csak annyi, mint nekünk, mikor órákig
 9 9 |   hahotázott, hogy rengett a hasa. Annyi szent, jó pipa volt, ördöngös
10 10|           társadalmunkban, melynek annyi a fortélya, annyi a kiismerhetetlen
11 10|          melynek annyi a fortélya, annyi a kiismerhetetlen szabálya
12 10|         nem is ment férjhez. Pedig annyi kérõje akadt, hogy alig
13 10| huszonhárom éves. Fizetése is csak annyi, hogy éppen féken tarthatta
14 10|    kritikájá-t írta. De ahány ház, annyi szokás. Nála a köpködés
15 12|            mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”.
16 12|           éledek. De aludni igenis annyi, mint meghalni egy kicsit,
17 12|          egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életbõl,
18 12|           nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni tökéletesen,
19 12|     nyargaltunk az állomásra. Csak annyi idõm maradt, hogy az utolsó
20 13|          Éppen eleget. Ahány betû, annyi falat kenyér - „kalács”,
21 16|       pengõrõl? - kérdezte Esti. - Annyi most nincs nálam. Itt van
22 18|        utas számára. Egyelõre csak annyi hely jutott nekem, hogy