Fejezet

 1 1 |          utáltam. Közönyös sohase voltam iránta.~Egy téli estén vacsora
 2 1 |    Akkoriban már nagyobbacska fiú voltam. Hittem is neki, meg nem
 3 1 |          Csakhogy erre már gyönge voltam. Úgy látszik, még mindig
 4 1 |     mindig érdekelt. Aztán sokkal voltam adósa. Õ volt az én tanítómesterem,
 5 3 | mondogassa, „úgy látszik, terhére voltam... úgy látszik, un... úgy
 6 4 |       élmények elcsigáztak. Lázas voltam. Tüsszögtem, köhögtem is.
 7 6 |         akkor is túlságosan bölcs voltam. Sohase vágyakoztam pezsgõs
 8 6 |         postán?~- Annál óvatosabb voltam. Hordárokkal, küldöncökkel,
 9 9 |          frigyek támadnak. Komoly voltam és nyájas. Homlokomat néha
10 9 |            Erre magam is kíváncsi voltam. Lehet, hogy a forgalmi
11 9 |       mindig. Sokszor nem egészen voltam a véleményén. Nem akartam
12 10|          No nézd, én is szerelmes voltam beléje?~Elég az hozzá, egyszer
13 11|  Edisonhoz. Ekkor már szentül meg voltam gyõzõdve, hogy nem is hasonlít
14 12|        õrült. Pedig csak nyelvész voltam.~Hát eljártam mindenüvé,
15 12|       hogy õt bámuljam. De nem én voltam az egyetlen, akit hasonló
16 12|        ide. Egypár percig egyedül voltam a Torpedó különtermében.
17 15|           hozzád, mert még sohase voltam ily közel az öngyilkossághoz.~-
18 16|    elvesztettem, még hároméves se voltam. Szegény özvegy édesanyám
19 18|     talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon. Két kezemmel
20 18|     vetettek rám. Fönn azonban én voltam a legutóbbi föltolakodó,
21 18|     hittem szememnek - én is benn voltam, benn a kocsi belsejében: „