Fejezet

 1 2 |            valahova.~Az elsõ padokban szinte magától értetõdõen az „úrigyermek”-
 2 3 |               meghökkent. Vékony ujja szinte jégcsappá dermedt. Úgy állt
 3 3 |    cinegelábszárakat meg a lakkcipõje szinte használatlan talpát. Az
 4 3 |             Megfakult mosoly volt ez, szinte vak mosoly. De mint valami
 5 3 |     kitakaródzik és álmában beszél -, szinte szemérmetlenül nyíltak ki
 6 3 | szemfényvesztõ gyorsasággal forogtak, szinte állni látszottak. Újabb
 7 5 |         koszorúzta. Szája piros volt, szinte véres. Szõrös mutatóujján
 8 7 |               modernebb volt az anya. Szinte tüntetett haladottságával.
 9 8 |           kendõs, alkalmi dajkákat, a szinte elõkelõnek látszó utcai
10 8 |         csöndes, elhagyott kávéházba, szinte eggyé olvadva vele. Mindketten
11 11|               rozscipóra emlékeztetõ, szinte tápláló komlóillatát gyermekkorom
12 12|                végzetes kapcsolatban, szinte oksági viszonyban volt egymással.
13 12|       részleteket halkan rebegték el, szinte suttogtak, mint anyák a
14 12|               gondolataik és érzéseik szinte lábujjhegyen tipegtek, csak
15 12|         egyszerre csak ósdivá válnak, szinte pár perc alatt, amíg otthon
16 12|               kellett, úgyhogy amikor szinte végszóra, üdén, megfiatalodva
17 12|              arc lassanként kipirult, szinte szemlátomást megkövéredett.
18 13|              képest a Bank of England szinte megbízhatatlannak látszik.~-
19 13|               a fagy, mely beléptekor szinte megdermesztette, fölolvadt,
20 14|      csillogott opálosan, ujjai pedig szinte merevedtek a briliáns-,
21 18|      kényelmes ablakülésnél? Tûnõdve, szinte elégedetten gondoltam vissza