Fejezet

 1 1 |         szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam,
 2 1 |         füttyét hallgattam, s eszembe jutott Kornél. Ellenállhatatlan
 3 1 |        földszintre értem. Ott eszembe jutott valami.~- Kornél! - kiabáltam
 4 3 |             is innen, kifelé. Még nem jutott ki ebbõl az alföldi fészekbõl,
 5 3 |       helyzetek végtelen lehetõségébe jutott, holmi lelki álarcosbálba.~
 6 3 |           beszálltál hozzánk, eszembe jutott, hogy el kellene valahogy
 7 5 |     gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland,
 8 5 |         felelni valamit. Ekkor eszébe jutott Sárkány és Kanicky, akiket
 9 6 |              aztán mindenkinek eszébe jutott valaki, egy rokon, egy jótékony
10 7 |               õrködött.~Nekem Mohamed jutott eszembe, az õ megindító,
11 8 | vállperecünket, legombolódott. Eszébe jutott Gergely, Skultéty.~Ekkor
12 8 |       csináljon. Egyelõre azonban nem jutott eszébe semmi.~Csak ült,
13 9 |          mindezt kifejtettem, eszembe jutott, hogy ennek az ellenkezõje
14 11|       karikacsapás.~Azok, akiknek nem jutott szerep ennél a munkánál,
15 12|              ferde. A hajó kormányosa jutott eszükbe, akit a kormánykeréknél
16 12|            jéghegyre fut. A vasúti õr jutott eszükbe, aki a váltónál
17 16|               volna sokáig. De eszébe jutott, hogy nem fél, és ettõl
18 16|               járt eszében, hogy hová jutott, és hogy mi köze neki ehhez
19 17|                  ott egyszerre eszébe jutott barátja, és elhatározta,
20 18|          kerültem. Csak épp a peremén jutott számomra talpalatnyi hely.
21 18|              Egyelõre csak annyi hely jutott nekem, hogy a levegõben