Fejezet

 1 2 |          ÉS OTT MEGISMERKEDIK AZ EMBERI TÁRSADALOMMAL~Ezernyolcszázkilencvenegy
 2 6 |        kiosztom, mégpedig nem az emberi igazság és megfontolás alapján,
 3 9 |        nem volt szép, de tévedni emberi dolog, ez egyszer megbocsátok.”
 4 12|       embernek látszott, jóságos emberi szeretettel foglalkozott
 5 12|      kertekben. Vajon a könyvtár emberi élmény-e, a kapormártás
 6 12|   kapormártással és Minnával, az emberi, irodalmi és bölcseleti
 7 12|      Hibájukat se titkolják. Ami emberi, azt nem szégyellik. Egy
 8 12|        azért, mert ez õszinte és emberi. Szédületes egy világ ez.~
 9 12|         õ álma maga a nemzeti és emberi kötelességteljesítés volt.
10 12|          hogy szemet huny minden emberi gyarlóságra, s nemcsak „
11 12|     angyalszárnyként lebegett az emberi szellem millió és millió
12 12|    mutatta be, melynek tartalmát emberi elme nem foghatta föl, s
13 12|        foghatta föl, s tartalmát emberi elme nem számíthatta ki
14 12|          mennyire szerettem, azt emberi szavakkal nem lehet kifejezni.
15 12|       vöröskeresztes ápolónõ egy emberi roncsot vezetett a járdán,
16 12|          igyekezett kiolvasni az emberi lélek és a szellem titkát.
17 13|     kötelessége megtenni. Nem is emberi, hanem rokoni kötelessége.
18 16| nagyszerû volt. Az hõsi volt. Az emberi volt.~- Boldog vagyok.~-
19 18|         verõdött össze.~E minden emberi méltóságából kivetkezett