Fejezet

  1 1 |       Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat.~
  2 1 |               zsebébõl egy konyhakést, s a járókelõk ámulatára élesíteni
  3 1 |      méltóságos és kegyelmes urakat -, s õ szintén hivatalos volt
  4 1 |          kivétel nélkül megfürödjenek, s ezt a képtelen ügyet oly
  5 1 |         vásároltam, naponta dolgoztam, s belehelyezkedtem a társadalmi
  6 1 |               se menj.~Hátrafordultam, s boldogan-ijedten õt pillantottam
  7 1 |               dada kitépett karjaiból, s hiába toporzékoltam, lefektetett.~
  8 1 |           tanultam, tenyeremre tettem, s az irgalmasság testi és
  9 1 |               kihívatott a kapunk elé, s ott titokzatosan-jelentõsen
 10 1 |                 csak bele kell fújnia, s bármely házat a levegõbe
 11 1 |         életemmel, megbántam bûneimet, s a Szûz Mária-kép elé térdepelve
 12 1 |                az asztalon megkoccant, s lógólámpánk imbolygott.
 13 1 |             hozott nekem vad könyveket s levelezõlapokat, melyeket
 14 1 |               meg a vetkõzõ leányokat, s a tánciskolában illetlen
 15 1 |              hogy minden viszonylagos, s egy varangyosbékának éppúgy
 16 1 |               hogy a halál örökkévaló, s õ akarta elhitetni velem
 17 1 |            volna szabadulni hatásától, s végképp szakítani vele.
 18 1 |             volt az én tanítómesterem, s most úgy tartoztam neki
 19 1 |          cirkusz veri le ponyvasátrát, s a temetõben, a sírok között.~
 20 1 |             egyetlen másodperccel sem, s az ifjúság rajongásában
 21 1 |               Egy osztályba jár velem, s mellettem ül, a második
 22 1 |                zöldkabátos. - Furcsa - s magasba vonta szemöldökét.~
 23 1 |             szólítottak meg bennünket, s érdeklõdtek, hogy ikertestvérek
 24 1 |            összekoccantották fejünket, s méricskélték, tenyerüket
 25 1 |           Késõbb, hogy fölcseperedtünk s mind a ketten írogattunk,
 26 1 |                kaptam ismeretlenektõl, s arra kértek, hogy térítsem
 27 1 |              erszényemet elvesztettem, s becsületszavamra fogadtam,
 28 1 |       ártatlanságuk letört liliomával, s esküimet, házassági ajánlataimat
 29 1 |             hölgy is, tegezni kezdett, s azzal fenyegetett meg az
 30 1 |           napra szállt meg itt és ott, s tudtommal még sohase volt
 31 1 |         családapa vagy züllött kéjenc, s egyáltalán, ember vagyok-e
 32 1 |                utcai fák vasrostélyán, s kéklett az ég. Aztán olvadni
 33 1 |               szél füttyét hallgattam, s eszembe jutott Kornél. Ellenállhatatlan
 34 1 |              hóvihar tombolt köröttem, s esõköpenyem gallérját teleaggatta
 35 1 |       Kristálytisztán ragyogott az ég, s ragyogott a fagyos aszfalt
 36 1 |              Aki nem fiatal, megpuhul, s meg tud bocsátani mindent.
 37 1 |              arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem.
 38 1 |               mellyel gyötrelem írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam,
 39 1 |        körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze - szegény -, hogy
 40 1 |                a tudós hitvallók közé, s rejtélyes karokkal énekeltette
 41 1 |                 Az ember irkál-firkál, s végül azt látja, hogy mindig
 42 1 |              titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor
 43 1 |       emlékezetembõl papírra vetettem, s utasítása szerint rendeztem.
 44 2 |        hárászból bogozott háló rúdját, s a legnagyobb, hatéves fiának
 45 2 |                váratlanul jobban lett, s a savó elapadt. Késõbb föllábadt,
 46 2 |               miért - fõbe lövi magát, s ilyenkor elõre befogta fülét
 47 2 |             hogy nem kap elég levegõt, s szobáról szobára járkálva
 48 2 |    erõfeszítéstõl mellkasa kitáguljon, s meg ne fulladjon. Félt a
 49 2 |               Félt a koporsóüzletektõl s a haláltól. Nemegyszer megesett,
 50 2 |             inkább magánúton végzi el, s egyelõre nem adják nyilvános
 51 2 |               tábláját, palavesszõjét, s vezette az iskolába.~Az
 52 2 |              szegény gimnáziumi tanár, s nekik nemigen futja különbre.
 53 2 |               itteni duhaj éjszakákra, s ezért kegyeletesen az iskolára
 54 2 |            szerint egy oszlophoz dõlt, s teljes erejével magához
 55 2 |                   Maradj - könyörgött, s az anyja szoknyájába kapaszkodott.~
 56 2 |          sarkán elõvette zsebkendõjét, s megtörölte szemét. Még vissza
 57 2 |               gyökerezett lábbal állt, s várt-várt, anyja után bámulva.
 58 2 |                 Miután ezt megértette, s megértette azt is, hogy
 59 2 |               nincs egyedül a világon, s kívüle még annyi-annyi ember
 60 2 |              hogy kicsoda - fölemelte, s betette a tanterembe. Ott
 61 2 |             gyerek mind-mind fölugrál, s a nevét kiabálja. Azt várta,
 62 2 |              mint bennfentes pajtások, s hûvös udvariassággal, kissé
 63 2 |          Papírgalacsinokkal dobálóztak s papírgombócokkal, melyeket
 64 2 |            rendes hõmérséklete 37 fok, s akinek 40 fok láza van,
 65 2 |            Tudta, hogy a kinin keserû, s az ipecacuana édes. Tudta
 66 2 |               jelezve, hogy nyolc óra, s mindjárt kezdõdik a tanítás.
 67 2 |           otthoni szobáktól, a kerttõl s annyira egyéni játékaitól
 68 2 |                 hogy kinek van táblája s palavesszõje, aztán arról
 69 2 |                 csattant föl a tanító, s a nádpálcával az asztalra
 70 3 |                pénzt, százhúsz koronát s azon oda utazhat, ahova
 71 3 |           utcák, az emberek egyformák, s a napok, az évek bizony
 72 3 |            rossz darabokat játszottak, s õ jobb híján ezeket nézte
 73 3 |             ütött-kopott utazókosarát, s a zárát próbálták kijavítani,
 74 3 |              bakra, mormogott valamit, s máris tovább állt. Ez a
 75 3 |            önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek
 76 3 |              sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és
 77 3 |            kiélesedett és megfinomult, s egy szó, mely megütötte
 78 3 |           feledhetetlen emlékévé vált, s mikor végre a napi lótás-futásból
 79 3 |     belenyomorította a hálóba kosarát, s az ablak melletti ülésre
 80 3 |        mérgüket, füstölögtek a portól, s az ülések huzatai valami
 81 3 |            szállt be hozzájuk új utas, s így valószínûleg kényelmesen
 82 3 |            köti már, ami annak elõtte, s az a fiatalember, aki ott
 83 3 |               teremtõ kotnyelességnek, s tekintete a Cuore gyermeteg
 84 3 |          elorzott, becses virágporral, s ezt földolgozta képzelete
 85 3 |                tagolatlan, érthetetlen s olyan szapora, mintha könyvbõl
 86 3 |                ruhából föl-fölbukkant, s keze is, füle is, mindene
 87 3 |             nem fárad el már órák óta, s hogy az anyja nem fárad
 88 3 |        elhagyta a gyékényesi állomást, s teljes sebességgel vágtatott
 89 3 |       kezdettõl fogva reá vonatkozott, s õ olyan érdeklõdés központjába
 90 3 |             roppant meg volt elégedve, s úgy hitte, hogy semmi se
 91 3 |     hadonászott, ölébe csapta könyvét, s magyarázatot követelve feléje
 92 3 |                közé fektette, bezárta, s szelíden, végtelen gyöngédséggel
 93 3 |                 gerezdekre szeletelte, s a gerezdeket az aranykés
 94 3 |          kiugrottak a robogó vonatból, s most a pályatest kavicsain
 95 3 |         viharosan pipálva és felhõzve, s közben szendén szenderegve
 96 3 |              pillanatban visszatáncol, s mégis úgy dönt, hogy itt
 97 3 |                boncolták föl a békákat s öreganyjuk macskáit is,
 98 3 |             gyarló, boldogságra vágyó, s végül minden körülmények
 99 3 |               durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza
100 3 |             fölösleges ezen a világon, s az illetõ, amíg elkotródik
101 3 |            dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen
102 3 |               gute Nacht, tisztelgett, s amint kiment, behúzta maga
103 3 |             büntetésbõl „szobrot áll”, s a társaság azt mûvelheti
104 3 |      közeledtek.~Az anya most fölkelt, s mint aki elve és jobb meggyõzõdése
105 3 |       patakzatossággal és lendülettel, s érthetetlen volt, ez is
106 3 |              erõvel a levegõbe emelte, s leültette maga mellé.~Simogatta
107 3 |                volna beadni leányának, s ezért mosolygott. „Most
108 3 |       kongatták az áthevült kerekeket, s ez a zaj dallamosan hullámzott
109 3 |       kaptatott föl a kopár sziklákra, s köhögtek, nehezen lihegtek,
110 3 |            Feltûrte kabátja gallérját, s belebámult ebbe a vadregényes
111 3 |                elhangzott kacagásával, s a vadszõlõ lombjai között
112 3 |               belé ez a láb, ez a szem s ez a száj is, ez a borzalmas
113 3 |              jelezte, hogy nem alszik, s ilyenkor köhögött, vagy
114 3 |               egy állomáson álldogált, s a pályaõrök furcsán éber
115 3 |               gondolataival bíbelõdött s folyton vigyázott, hogy
116 3 |                 lucskos mosogatórongy, s ez ráfeküdt szájára, szívta,
117 3 |               és vágytól tehetetlenek, s a beszéd már mit sem ér,
118 3 |           kérdést vita alá bocsátotta, s a tagok véleményének meghallgatása
119 3 |             nihil a me alienum puto” - s borzongva gondolt vissza
120 3 |               elpilledt, összerogyott, s kiadta lelkét, közvetlen
121 3 |      összevissza hányják a barázdákat, s a levegõbe dobálják a vetõmagot
122 3 |     aranycsillagok. A közelben lakott, s Fiuméba igyekezett fürdeni.~
123 3 |          ezredorvos melléje könyökölt, s a köztük levõ korkülönbség
124 3 |          körmeit hosszúra növesztette, s befelé görbítette az ujjai
125 3 |              csattogtak és hortyogtak, s amikor kiértek, kérdõleg
126 3 |              leröppennek a víztükörre, s isznak belõle. Távolról
127 3 |              óráiban fogant meg benne, s Xenophon õrjöngõ katonái,
128 3 |             aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg.
129 3 |              de most csak félelem volt s örökös aggodalom. Õ ezt
130 3 |            föltárta összetiport arcát, s most elõször nézett Esti
131 3 |          kiáltott egy anya a fia után, s egy kofa, aki a sarkon fügét
132 3 |          budapesti gyors érkezett meg, s ezért így szólította meg
133 3 |               idegennek, egy embernek, s tovább játszhatta szerepét,
134 3 |            értett egypár olasz számot, s a pincér, aki Esti kiejtésén
135 3 |              egy oszlop mögé húzódott, s onnan méregette ezt az érthetetlen
136 3 |             ismeretlenül is szeretett, s amint válla ki-kibukkant
137 4 |             kõszáli sasok elszédültek, s a fecskék vértódulást kaptak.~
138 4 |      acélfûrésszel nyiszálja le tõbõl, s vére piros pántlikákban
139 4 |          becsületes, õszinte, szerény, s inkább kisebbíti, mint nagyobbítja
140 4 |       találkozóhelyé-nek volt jelezve, s azzal csábítgatta be vendégeit,
141 4 |          göcseji tájszólással beszéli, s a helyes kiejtést növendékeitõl
142 4 |        kapzsiságtól eltorzult arcomra, s azonnal láthatjátok, kivel
143 4 |            értelmét magyarázzam nektek s vezesselek benneteket a
144 4 |               minél több legyen nekem, s minél kevesebb nektek. Ezért
145 4 |          Náthás? - riadt föl az orvos, s a szoba túlsó sarkába hátrált,
146 4 |               a katona felé suhintott, s így rivallt rá: „Gazember,
147 4 |        megszerezzem az illetékességet, s végképp letelepedjek ebben
148 5 |        TANULSÁGOS LEÍRÁSA FOGLALTATIK, S MEGELEVENÜL ~AZ AZ IDÕ,
149 5 |             legyen zilált, mint éjjel, s a tükör elõtt mindaddig
150 5 |             egyszer elképzelt magának, s legszívesebben sajátjának
151 5 |     elszomorodtak. A szekrényt nézték, s abban a valóságot látták,
152 5 |           sincs itten, mindez az övék, s minthogy ezt képzelték,
153 5 |           észrevették a vásott csínyt, s végigmérve õket, tovább
154 5 |               higgadt úrra pillantott, s amint szokta ilyenkor, ezt
155 5 |            mintha mi se történt volna, s a jelenlevõk ámulata közepette
156 5 |                koronát, becsületszóra, s akkor Esti is megkapott
157 5 |                fortyog és bugyborékol, s tudni, hogy azokat, akik
158 5 |            francia eredetiben olvasta, s francia eredetibõl idézett,
159 5 |               a legtisztább irodalmat, s elõ akarta adatni mellette
160 5 |             szerepelnek, csak tárgyak, s a kulcs a kulcslyukkal hosszú
161 5 |              megjelent a napilapokban, s egy el volt fogadva. Itt
162 5 |              fényképészt egy költõvel, s az is megesett, hogy õt
163 5 |              mutatkoztak, formaságból, s esetleg meg is jegyezték
164 5 |        felelõsség alól föl van mentve, s jogában áll, hogy azt tegye,
165 5 |          szempontot, minden elméletet, s ezeket azonnal magáévá is
166 5 |                hogy már öklõdnie kell, s ekkor minden kiszakad majd
167 5 |              mohó és játszi szellemét, s lázasan figyelte magában
168 5 |          artistanõ, aki beteg lehetett s egy sárga arcú, puffadt
169 5 |            melyeket rózsaszínre sikált s hegyesre nyírt, elképzelte,
170 5 |              rózsatövisek, megborzadt, s a gondolatot riadtan utasította
171 5 |               a szemben levõ kávéházba s a Rabló nevû kisvendéglõbe.
172 5 |          fölvágottról nem is beszélve, s elõttük az üres, kilátástalan
173 5 |            levelezõlapjait ajánlgatta, s utána mindjárt az óvszereit,
174 5 |           régebbrõl szintén tartozott, s bonyolult számítások után
175 5 |            föllebbezhetetlen döntését, s akkor az aranyát majd visszaadja
176 5 |             hordárok fedezete mellett, s eladta, szintén a hordárok
177 5 |                 kezét a vállára tette, s így szólt:~- Tudja mit?
178 5 |               is vagy valami véletlen, s félni kezdett. Az éjszaka
179 5 |                gondolták, még ráérnek, s újra átnéztek a kávéházba.~
180 5 |        ifjoncok. Putterl, a kis Hajnal s a kis Wallig rumos fekete
181 5 |          Abmentis zenére írt szöveget, s énekelte az elsõ sorát:
182 5 |             állt. Exner megszólította, s a többi körülvette. Semmiféle
183 5 |      tanulmányozzák az élet mélységét, s közben fitogtassák tájékozottságukat.
184 5 |                mintha mást keresnének, s hunyt szemmel surrannak
185 5 |               elvette Exner nádbotját, s lassan megindult vele a
186 5 |              súgta, a hír körbefutott, s mire megütötte a tizenegy
187 5 |  szépségtapaszt viselt az álla fölött, s vörösesszõke, dús parókát.
188 5 |                 mint egy biliárdgolyó, s egyetlen foga sincsen. Ezen
189 5 |              megbánták, hogy bejöttek, s azon gondolkoztak, hogyan
190 5 |        utolsónak indult kifelé.~- El - s a kilincsre tette a kezét. -
191 5 |                leeresztett redõnyökön, s ismerõs hangok mondtak Estinek
192 5 |             mint aki kelepcébe került, s szeretne kimászni. Itthagyták.
193 5 |              Elmentek - suttogta a nõ, s kulccsal zárta be az ajtót.~
194 5 |                 formahiba” lényeghiba, s a formahibánál nincs is
195 5 |              ropogtatott fogai között, s erre ez a félelmetes gépezet,
196 6 |                TESZ ÓRIÁSI ÖRÖKSÉGÉRE, S KIDERÜL, ~HOGY MILYEN NEHÉZ
197 6 |               egy másik unokaöccse is, s majd közöttünk osztja meg
198 6 |                Berlinben és Drezdában, s rengeteg betétje svájci
199 6 |              estig kilincselnek nálam, s még dolgozni se hagynak.~-
200 6 |            vajas kenyeret vacsoráztam, s vizet ittam rá. Csak a komisz
201 6 |          mindig kolduscondrában látok, s az a legfõbb vágyam, hogy
202 6 |            érzem az élet céltalanságát s minden dolog viszonylagos
203 6 |         irodalom hatásá”-ról szólanak, s kétségbeestem annak az elképzelésétõl,
204 6 |             föladó megnevezése nélkül, s postára adattam 150 koronát,
205 6 |          érdeke, zsebe ellen is vét -, s másnap értesüléseit összegyûjtve
206 6 |        rohadjon íróasztalom fiókjában, s ne csak én ne tudjam fölhasználni,
207 6 |           fülkémbe ugrottam, elbújtam, s hagytam, hogy a borfiú keressen,
208 6 |     Kölcsönkönyvtárakba iratkoztam be, s a könyvek lapjai közé loptam
209 6 |           pedig egy gyászruhás hölgy - s visszahozták a pénzemet.
210 6 |               köszöntem szívességüket, s nem adtam nekik jutalmat,
211 6 |                csiszolta le fogaimról, s azt a gyönyörû aranyfogat
212 6 |            Ki-kiosontak az elõszobába, s boldogan, fölvillanyozva
213 6 |               fogorvos, mint az enyém, s rendelése annyira föllendült,
214 6 |        sorszámokat kezdtek osztogatni, s én a 628-as sorszámot kaptam,
215 6 |              fõrendünk díszmagyarjába, s 50 koronát a kócsagtollas
216 6 |              ember ember hátán tolong, s megrohamozza a különbözõ
217 6 |                 ezüst szakállt viselt, s két kezét merengve nyugtatta
218 6 |          kezemet karja alá szorította, s ordítozni kezdett, tolvajt
219 7 |        családban. Az öreganya, az anya s a kisleány úgy került itt
220 7 |          részében még fátyolt hordott, s még álmában is érezhette,
221 7 |          Rózsaszín selyemruhát viselt, s arcocskája olyan fehér volt,
222 7 |    társaságában is megértetik magukat, s mindenütt otthonosan mozognak,
223 7 |            túlbecsülik Nyugat-Európát, s hogy én a nyugat-európai
224 7 |          állandóan a szájamban tartok, s elhencegtem, hogy magas
225 7 |             rádióm, kezdõdõ vesekövem, s hogy több rokonomnak kivették
226 7 |            megragadta mindkét kezemet, s szívéhez szorította. Egy
227 7 |               én õseim vérét ontották, s másfél évszázadig tartottak
228 7 |            hiszen ezek a ti szavaitok, s a betû is, az írás is, amelybõl
229 7 |              érte el nem múló hálámat, s legalább részben visszafizethetném
230 8 |          Hévízen töltötte, ott pihent, s a kellemest a hasznossal
231 8 |              Hogy leszállt a vonatról, s fél kettõkor megpillantotta
232 8 |      barátainak majd szétosztogathassa s esetleg közzététesse egyes
233 8 |               rozsdabarnává változott, s akkor a hûs lombok alatt
234 8 |           ideges cigarettákat szívnak, s éjszaka kettõ felé a telefonokon
235 8 |                egész a kegyetlenségig, s mint hajtóerõt, öntudatosan
236 8 |            Egyetlen dolog, ami éltette s némiképp az emberek közösségéhez
237 8 |                elõszobájába tekint be, s általában végzetesen izgatták
238 8 |            ismeretlen láb reánk tipor, s a lét észrevétlenül a nemlétbe
239 8 |           villára, lámpáját eloltotta, s rendetlen kazlakban hagyva
240 8 |          Zimával, a német újságíróval, s a kedves, kopasz Bolzával,
241 8 |                de bizonyos lenézéssel, s távol tudta magától tartani
242 8 |                pezsgõzött, éjfél után, s az ívlámpák nappali fényében
243 8 |      Mozgékonyabb volt, mint egyébkor, s arca élénk rózsaszín. Úgy
244 8 |               bõrét is megpörkölhette, s egy hajtással kiitta, körömcseppig.~
245 8 |               rámeredt. Arra gondolt - s a gondolat is rettenetes
246 8 |                Gergely leste a hatást, s Estire tekintett. Zima összecsapta
247 8 |            Pali észrevette a nevetést, s hogy védekezzék ellene,
248 8 |                barackot, a négy ruhát, s unni kezdték a dolgot. Fürge
249 8 |                befogadjon és ellökjön, s aztán jelezze az „unalmat”,
250 8 |          villákat mind ellátták velük, s ennek folytán az ottani
251 8 |             Esti karjába fogódzkodott, s - elõbbi tervérõl elfeledkezve -
252 8 |           hidakon, tûzkoszorúk a Dunán s a Svábhegyen, mely izzó
253 8 |                felfröccsenõ tajtékját, s a sok vízjármû mind Palit
254 8 |              az jó volt, kéjesen finom s kegyes.~Esti arról beszélt
255 8 |             kérdéseket intéztek hozzá, s követték a kongó boltívek
256 8 |               nem olyan, mint a többi, s mások is érzik azt az örvendetes
257 8 |            alusznak kardjukkal együtt, s az orvosi látleletre váró
258 8 |        lányokat, az ifjú selyemfiúkat, s arra gondolt, hogy az élet
259 8 |             újságíróözvegyek és -árvák s a budapesti kereskedõk 25-,
260 8 |            tükörablak le volt engedve, s az éjszaka beáramlott a
261 8 |                dolgozott éjjel-nappal, s mindig korán kelt. Pali
262 8 |                 szólt föl kábulatából, s arcán lazán mozogtak az
263 8 |            járda túlsó felére szökött, s onnan szemlélte a történendõket.~
264 8 |         kocsisnak jó borravalót ígért, s valamit a fülébe súgott.
265 8 |           kocsi tovább cipeli magával, s minthogy nem használja el,
266 8 |        rémületében hatalmasat tülkölt, s máris megállt a Szent Miklós
267 8 |          másikban egyaránt megrendítõ, s elõbb-utóbb diadalmaskodik
268 8 |           ágyában, fejét elõrelógatta, s kék csíkos kórházi köpenyét
269 8 |                rendõrségrõl csevegett, s egyes újságírókról is, közös
270 8 |          melyet Pali át is adott neki, s az orvos meg sem köszönve
271 8 |               órákig megyünk az utcán, s kényelmetlenül érezzük magunkat,
272 8 |            volt, ronda volt és kopott, s minden bútora egy viaszkosvászonnal
273 8 |         fölsejlett a szemhatár mögött, s fehérre meszelte az eget.
274 8 |            kallantyúját elkattantotta, s már hálószobájában állt
275 9 |            KALAUZZAL CSEVEG BOLGÁRUL, ~S A BÁBELI NYELVZAVAR ÉDES
276 9 |             közönyösen hagy bennünket, s mi kukán meredünk mindenkire,
277 9 |              szívben vagy az agyban -, s másvalaki - ebben bizonyos
278 9 |         kotorászott elõ, meggyújtotta, s merõben ismeretlen nyelvén
279 9 |              kéken lobogó öngyújtómat, s utána szajkóztam azt a szót,
280 9 |           kipihentem úti fáradalmamat, s hajnalban nem közönséges
281 9 |            túlságosan is buzgólkodnak, s akkor egykettõre kisül,
282 9 |      változatosságból - földerítettem, s rápillantottam, igen figyelmesen.
283 9 |             óriási kérdõjellé görbült, s fejemet fölvetve ezt mormogtam: -
284 9 |           jeget. A kalauz fölengedett, s beszélt, körülbelül egy
285 9 |               nyilván változatosan is, s nekem ezalatt nem kellett
286 9 |        fölöttébb kínos kötelességétõl, s ha szájamat állandóan bedughattam
287 9 |                 hogy szájam „foglalt”, s nemigen ér rá beszélni,
288 9 |               kitérjen, elkalandozzék, s mint patak csobogjon, majd
289 9 |         kétségtelenül pajkos lehetett, s akadtak részletei, melyek
290 9 |             másfél órája csevegtünk -, s a vonat lassítani kezdett.
291 9 |         biztosított, hogy nyomban jön, s akkor majd elmondja a végét,
292 9 |                tüstént megértették õt, s a szerelvény végén levõ
293 9 |           mikor kabátja zsebébe nyúlt, s onnan kivett egy gumiszalaggal
294 9 |               talán döntõ érve volt -, s kezembe nyomta, hogy olvassam
295 9 |              enyhe penészszaga volt -, s minthogy egyebet nem tehettem
296 9 |                Hát én is elkomorodtam, s a kutyára vicsorítottam
297 9 |             rejtélyes holmit emelt ki, s arra kért, hogy ezt én magam
298 9 |         kikapta a kezembõl a gombokat, s gyorsan, hogy ne is lássa
299 9 |                lépést tett, elfordult, s a kocsi falához dõlt.~Nem
300 9 |             hogy lelket öntsek beléje, s fülébe ezt kiáltottam bolgárul
301 9 |               hogy kelepcébe kerültem, s elhagyott jószerencsém.
302 9 |                mértem végig a kalauzt, s mint aki méltóságán alulinak
303 9 |             becsomagolja bõröndjeimet, s kivigye a folyosóra.~Az
304 9 |                már átadta a hordárnak, s én lefelé lépkedtem a lépcsõn,
305 9 |             míg a vonat el nem indult, s õ eltûnt örökre, mindörökre
306 10|                sorakoztak a kéknyelûek s egyéb üres palackok, és
307 10|          ládafiában tartja az aranyat, s szalmazsákjait ezresbankókkal
308 10|                Szótlan apjával lakott, s éppoly szótlan lett, mint
309 10|            akik csak pénzre pályáznak, s jelenlétükben zavar fogta
310 10|         helyezkedik el a templomtéren, s vékony nádbotját, vadonatúj
311 10|      szeretetüket egy úri, leereszkedõ s mégis testvéri-kacér oldalpillantással, „
312 10|   gyorscsárdást ropni fél óra hosszat, s közben önmagát uszítva és
313 10|         hajigálni táncosnõjét magasra, s elkapni, könnyedén, mint
314 10|         estefelé leoldották láncukról, s mihelyt zörrent a palánk,
315 10|            aranyóráját és aranyláncát, s bekopogtatott az aranyparaszthoz.
316 10|               kötelek, létrák hevertek s egy hosszú dióverõpózna.
317 10|       elõrehajoltak és térdeltek is -, s e sötét csoport közepén
318 10|            Csak egy csézát vásároltak, s azon kocsikáztak ide-oda.
319 10|                se nyújtott neki kezet, s magázta õt. Azon, amit hallott,
320 10|            Zsuzsikát elvitte az ura -, s az utcán úgy összeszólalkoztak,
321 10|               Zsuzsika sarkon fordult, s vékony lakkcipellõjében,
322 10|                feltétlenül válni akar, s arra kérette urát, hogy
323 10|           lehetõleg derûsen befejezni, s egy görögtüzes életképben
324 11|               alacsony kalibák között, s egy gipszrózsás, kupolás,
325 11|            paszomántos sapkát hordtak, s valami violaszín, furcsa
326 11|           õrizhettek szívük legmélyén, s onnan a forgandó szerencse
327 11|                 Angolul szólított meg, s feltûnõen hasonlított Edisonhoz.~
328 11|            Rámutatott egy bõrdíványra, s megkért, hogy „talán kegyeskednék
329 11|        terpeszkedett, selyemperzsákon, s itt-ott a sarokban asztalkákat
330 11|               mihelyt körültekintettem s megbámultam ezt az igazán
331 11|              egy ebédlõ, egy hálószoba s egy kisebbfajta társalgó
332 11|                hogy megütközött rajta, s egy kicsit elszomorodott.
333 11|  érintkezhetnek, hogy egymás nyugalmát s a szálloda föltétlen csöndjét
334 11|            szenvedélyes zenész vagyok, s meglehetõsen zongorázom,
335 11|              szóló csengettyûtáblázat, s játékommal - eléggé meggondolatlanul -
336 11|             olyan, mint Mária Antónia, s a takarító asszony szakasztott
337 11|                 a raktárnok Carusóhoz, s egy sápadt, beteges kifutófiú
338 11|              szálloda igazgatóságának, s hogy vajon maga válogatta-e
339 11|            szeretnék kimenni a városba s megfürödni abban a sebes,
340 11|           emberinek mondható óhajomat, s megnyugtatott, hogy nemsokára
341 11|                latinul és ógörögül is, s így, ha történetesen hajnalban
342 11|            szöszke fiúcska nyitott be, s szobámba egy villamossággal
343 11|                az állványra helyezték, s mély bókolatok közepette
344 11|            gyarló szenvedélynek hódol, s cigarettája máris eltûnt.
345 11|              pironkodva szájába kapta, s parazsastul-tokostul összerágta
346 11|               figyelme megkettõzõdött, s minden percben, minden órában
347 11|          aligha élik túl eltávozásomat s bánatukban méreggel vetnek
348 11|              II. Miklós, Caruso, Rodin s a kis szerencsétlenül járt
349 11|                viszi hazafelé a vonat, s a szállítási díjat a szálloda -
350 11|               Helyeslõen biccentettem, s a szobámba vonultam.~Minekelõtte
351 11|         vonatom csak kettõ után indul, s az ebédet még náluk költöm
352 11|               tudom, miért, beléültem, s megparancsoltam a repülõnek,
353 11|               hétezer métert mutatott, s az a sebes, kék vizû folyócska
354 11|          rendezni szállodai számlámat, s véletlenül borravalót sem
355 11|     tüneményesen képzett ember vagyok, s tudom, hogy nincs „véletlen”,
356 11|       lendülettel légbukfencet vetett, s én fejjel lefelé lógtam
357 12|          oldalpillantást lövellt felém s elnémult.~Körötte a szokott,
358 12|            csöndben ledobtam a bundám, s rágyújtottam. Valaki suttogva
359 12|              oda sem ért az asztalhoz, s az elnök már aludt. Gyorsan,
360 12|           fölolvasó köszörülte torkát, s bele is kezdett értekezésébe,
361 12|          dobogóra, aztán a harmadikat, s míg ezek teljesítették kötelességüket,
362 12|           Értsétek meg: a fölolvasások s az elnök rövid idõre meg-megszakadó,
363 12|               fölött a csillagos éggel s az erkölcsi világrenddel.
364 12|                keltette föl figyelmem, s azon egy valamivel nagyobb,
365 12|      tajtékzott a háborgó végtelenség, s nyilvánvaló, hogy az Északi-tengert
366 12|                 hogy lezárják a tételt s az eredményre rámutassanak,
367 12|             fejezik be tanulmányaikat, s élek a gyanúpörrel, hogy
368 12| gyermekszüléstõl aranyércsomót kapott, s emiatt sokat szenved ma
369 12|             beleharaptam a hullaujjba, s a vérkelevény ragadós váladékával
370 12|               is mosolyogva szemlélte, s elõre tudta, hogy alapítandó
371 12|                tapadt barna pöttyöket, s a kisleányok, akiket jóságos
372 12|                vékony kétértelmûségét, s tanulmányoztam a dekadens
373 12|   meghõmérõzött, hársfateával itatott, s ápolt, anyai szeretettel
374 12|                változatos a szókincse, s irónomat keresgéltem, hogy
375 12|         akartam hallani, minél többet, s nem törõdtem azzal, hogy
376 12|             majd az elnökre tekintett, s azt felelte - tárgyilagosan -,
377 12|           idején tudomásul vették ezt, s napirendre tértek fölötte.~
378 12|         kíváncsiságomért. Múlt az idõ, s rájöttem, hogy nekik van
379 12|             éber õré”-nek is nevezték, s nem vásott gúnyból és nem
380 12|            méltó, faburkolatú termébe, s meg akartam bizonyosodni,
381 12|            ülés még nem kezdõdött meg, s kisétáltam a folyosóra,
382 12|         szellemi munka megindulása is, s csalhatatlan ismertetõje,
383 12|          láttam aludni, Németországban s Európa egyéb kis és nagy
384 12|               jól társalogtam németül, s csak azért jártam a Germaniá-ba
385 12|          módszerét, titkát, fortélyát, s tapasztalatukat majdan az
386 12|               ezt a díszes tisztséget, s azóta - immár egy emberöltõ
387 12|       állandóan viselte a Germaniá-ban s egyéb közmûvelõdési egyesületekben.
388 12|        gyermekkorában megnyilatkozott, s míg bohó társai a mezõn
389 12|             lépett, a rigók, a cinegék s az összes énekesmadarak
390 12|               vont elnöki asztal felé, s a fõ maga után vonta a mellkast,
391 12|               mágnes gyanánt vonzotta, s szája megcsókolja az elnöki
392 12|                a törzs kiegyenesedett, s akkor újra kezdõdött az
393 12|            hogy tilalmas dolgot mûvel, s csak föltételesen engedélyezte
394 12|         szintén ébresztõleg hatott rá, s õ minden alkalommal résen
395 12|           irodalom virrasztó szelleme, s mint aki már réges-rég ébren
396 12|           szolgál nekünk idõmérõgépül, s innen van, hogy mikor igazán
397 12|               és mikor útra készülünk, s keltõóránk mutatóját öt
398 12|          nyomban újra behunyja szemét, s azt is elhatározta, hogy
399 12|                elindult az asztal felé s onnan vissza, és így imbolygott
400 12|                csak nézte a fölolvasót s a közönséget, mint egy lidérces
401 12|                azonnal lecsillapodott, s õ is „áttért tulajdonképpeni
402 12|                mely alvását elõsegíti, s minthogy vágya csak az volt,
403 12|           végképp berekeszti az ülést, s hazamegy pelyhes ágyába
404 12|               darmstadti egyesületébe, s ott a Háború és béke három
405 12|               hallgatnia, felõrlõdtem, s aggasztó jelek mutatkoztak
406 12|       bandzsítani és ordítani kezdtem, s két óra hosszáig torkomszakadtából
407 12|      idejekorán az egyetlen megoldást, s egészséges szelleme nem
408 12|             minden emberi gyarlóságra, s nemcsak „úgy látszott”,
409 12|          hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok,
410 12|            hegyével - befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik
411 12|                követeltem az alvóknak, s nem engedtem, hogy jelenlétemben
412 12|         sokszor unalmas társaságuktól, s ébredésük idején miért nem
413 12|                javíthatatlan tökfilkó, s tele van fontoskodó elõítélettel,
414 12|               gyermekeik halálából is, s késõbb, évek múltán, „az
415 12|                kinyitják koporsójukat, s a hiúság tolvajlámpájánál „
416 12|          különben álomképeit se látná, s unalmában fölébredne. Azt
417 12|               valami kis gyarlóságjuk, s ezt el kell néznünk egyéb
418 12|        szundikál, hanem örökké alszik, s egyéb tehetsége nincsen
419 12|        kormánykeréknél elnyom az álom, s közben a hajó jéghegyre
420 12|             nem akaratunktól függenek, s így alig változtathatunk
421 12|               is meg vannak szervezve, s azért oly förtelmesen rútak
422 12|            becsületesen virrasztottak, s jótevõi azok voltak, akik
423 12|              legkisebb íróivá lesznek, s az új költõk minden kézzelfogható
424 12|       döglöttek meg, egy kocsiszínben, s õ ítélte el és bélyegezte
425 12|            közmûvelõdési egyesületben, s ennek folytán késõbb az
426 12|            reménytelenül viszonylagos, s mérésére nincs biztos eszköz.
427 12|          visszavonják ezt, kibékülnek, s a hajdani, halálos ellenségek
428 12|         Egyszer valamikor rájött erre, s azóta nem lepte meg többé
429 12|      Csodálatosan ismerte az embereket s az életet, mely mindig elintézõdik
430 12|            mûvelhet, minthogy aludjék, s tegyétek kezeteket a szívetekre
431 12|       ravatalosan lobognak a gyertyák, s egy nyugalmas, tekintélyes
432 12|          férfias megfontolásból aludt, s ezért engedte, hogy a tudomány
433 12|     határvonalait nem tisztelte többé, s a dolgok rendje szerint
434 12|             csak egyetlen szóból állt, s milyen illetlen, milyen
435 12|          emberi elme nem foghatta föl, s tartalmát emberi elme nem
436 12|                és rosszul nevelteknek, s - valljuk be - ebben igaza
437 12|                akkor ismét friss lett, s úgy tért haza, mint aki
438 12|             hercegnõ tovább csevegett, s briliánsokkal rakott pihelegyezõje
439 12|        könyörgött neki, hogy segítsen, s engedelmet kért, hogy elõadhassa
440 12|    fõbólintással engedélyt adott erre, s az özvegy mentegetõdzve
441 12|               a figyelmet is tettette, s nyugodtan aludt mindaddig,
442 12|            érdekében, ami lehetséges”, s elõre tudta, hogy semmit
443 12|              az öncsalásra se képesek, s másokhoz folyamodnak, hogy
444 12|          talpig úriembernek tartották, s szerették is mindenütt.~
445 12|                ottani kilátótoronyhoz, s épp a Luisen-Platzon haladtam
446 12|           lépésben, a Wacht am Rhein-t s egyéb vérpezsdítõ, hazafias
447 12|              esetével állott szemközt, s egyelõre tehetetlen is volt
448 12|         újságolvasástól is eltiltotta, s azt ajánlotta, hogy szórakozzék,
449 12|             tegyen négylovas hintóján, s naponta hét percig - de
450 12|          hétkor - egy enyhe hashajtót, s naponta egyszer - este hétkor -
451 12|            könnyû szobatornát végzett, s mihelyt ágyba került, fejére
452 12|           csöveken kering a friss víz, s kellemesen hûsíti a koponyacsontot
453 12|               megörült, hiszen ismert, s egyszer-kétszer a fölolvasó
454 12|            kezével megragadta kezemet, s idegesen morzsolgatta ujjaimat.
455 12|              eredeti embernek ismerem, s vakon megbízom benne. Elfásult
456 12|           ajánlatomon. Elküldtek érte, s õ pár perc múlva ott is
457 12|           nevetséges, hideg gépezetet, s azt tanácsolta, hogy ne
458 12|           Zwetschke csóválgatta fejét, s ajkába harapott. Egyszerre
459 12|          elnököt, majd sarkon fordult, s elmenõben fülembe súgta,
460 12|          ismert súlyos tölgyfa asztalt s az ágy mellé helyezi. Egy
461 12|             kivette az elnöki csengõt, s az asztalra tette. Erre
462 12|           vezette, leültette a székbe, s megkérte, hogy csöngessen,
463 12|                melyet az orvostudomány s az aggódó közvélemény immár
464 12|           elnök szemhéjai lecsukódtak, s mély, egészséges álomba
465 12|                álltunk egymás mellett, s figyeltünk. Õ a tudós szakértelmével.
466 12|               se mozdult el oldalától, s még ebédjét és vacsoráját
467 12|             kapja a csengõt, megrázza, s „az ülést berekeszti”, ami
468 12|           lakosztályt nyittatott neki, s két hétig mellette kellett
469 12|                leült az elnöki székbe, s aztán csöngetett, amikor
470 12|                 Háziorvosának fogadta, s minthogy kitûnõ összeköttetésekkel
471 12|               ideg- és elmeosztályára, s egy fél évre rá kijárta
472 12|           Akkor iszom még egy feketét, s elmesélem nektek a végét.
473 12|             elnökrõl. Kitört a háború, s én messze sodródtam mindenkitõl.
474 12|                mindig nevetett, lassan s elnyújtva. Ismeritek azokat
475 12|       hártyavékony szeletekre vagdalt, s ezekbõl igyekezett kiolvasni
476 12|            figyelnek rám egy sarokból, s érzem, hogy „megvan rólam
477 12|              bírják elviselni magukat, s lelkük kifelé tör a világba,
478 12|           krétafehér fia, körbesétált, s valahányszor elhaladt elõttem,
479 12|         nyolcadszor haladt el elõttem, s én nyolcadszor köszöntem
480 12|              kezet, némán kínálgatott, s egész idõ alatt egyetlen
481 12|              elzarándokoljak sírjához, s ott lerójam a hála és kegyelet
482 12|            becsomagolt könyvet dugott, s figyelmeztetett, hogy erre
483 12|            rebegtem fiúi tisztelettel, s megindultan gondoltam emlékére
484 12|                a levegõbõl a sírlapra, s összecsukott szárnyakkal
485 13|               akit annyiszor keresett, s most elõször lát életében.
486 13|                ott nem tudnék leállni, s bizonyos megkönnyebbülést
487 13|     természetes kölcsönhatásban vannak s a körülmények szerint váltakoznak,
488 13|              pontos, mérnökien biztos, s mögötte én vagyok, én -
489 13|          kákabélû költõhöz hasonlítok, s nem inkább egy kovácshoz?”~
490 13|              mindig nyitva van a füle, s folyik.~- Igen.~Ennek a
491 13|                csak a tüdõvészt várta, s csodálatos, mihelyt rágondolt,
492 13|          selejtes árukat tettek eléje, s ezeket mégis végzetként
493 13|               kevésbé kétségbeesetten, s minthogy ebben a pillanatban
494 13|          akarta, azonnal rápillantott, s akkor arcán ámulat tükrözõdött:
495 13|          csúsztatott kopott táskájába, s gondolatát egy jövõbeli
496 13|      kinyújtózkodott a széles ágyában, s dõzsölt a nyugalomban, leemelte
497 13|                halandó áll, aki gyarló s kellõ szakértelemmel leszerelhetõ.
498 13|          valami színpadon, elkülönítve s mégis részt véve az utca
499 13|               nagyobbik lány is fázik, s az özvegyre, aki ágyban
500 13|         dadogta -, az én kis Lacikám - s elfulladt a hangja.~A kis