Fejezet

 1 3 |           nyolcig. Mire megérkeznek, ismét süt a nap, mint most. Ki
 2 3 | teketóriázott. Megvárta, míg a leány ismét reá mutogat, és mikor ujja
 3 3 |       Karsztok irdatlan magasságába. Ismét megjelent a barátságos horvát
 4 5 |           lárma megszûnt. Csönd lett ismét, végleges, nagy csönd.~-
 5 8 |              a játékkal szórakozott. Ismét megújult az az érzése, de
 6 9 |             hûségesen, mint a kutya. Ismét beszélt, halkan, folyamatosan,
 7 10|         fölvillanyozódott, kivirult. Ismét a lócán ült és hallgatott.~
 8 11|          szóval se nyilvánította ki. Ismét a földig hajolt és eltávozott.~
 9 11|          tartozik az õ hatáskörébe”.~Ismét mindenki faképnél hagyott.
10 12|           fölolvasóülése volt, akkor ismét friss lett, s úgy tért haza,
11 12|           megint felmelegíteni, majd ismét lehûteni, de akkor hirtelenül.
12 12|        csöngetett, amikor fölébredt, ismét csöngetett. Ezt a bámulatosan
13 13|              gyászruhás nõ belépett. Ismét tele lett vele a fogadószoba.
14 14|       Megláncolva hozták Budapestre.~Ismét próbáltuk menteni. Ti, akik
15 17|           föl, kortyint feketéjébõl. Ismét idejövetele körülményeirõl
16 18|              Igaz, itt a közhangulat ismét ellenem fordult, mégpedig
17 18|             legalább fizetnem.~Utána ismét egy kis zûrzavar támadt.