Fejezet

 1 1 |    fogadta el ezeket a tanokat soha. Mégis éreztem, hogy jó
 2 1 |      és semmi. Nem lesz belõle soha senki.~Kornélnak nem volt
 3 3 |       átéltem, nem felejtem el soha. Megõrzöm emlékeim között,
 4 3 |  ismered ezt. Ne is ismerd meg soha. Isten áldjon. Én hiszek
 5 8 |       Fidzsi-szigeteken lakna, soha ilyen baráti melegséget
 6 9 |         ilyesmit nem élhet meg soha.~Hát éjszaka volt. Már éjfél
 7 9 |        szólok: Igen. Ebbõl még soha semmi baj nem háramlott
 8 10|         Ezt nem bocsátotta meg soha.~Hát eltûnt az emberek szeme
 9 10|     itt még egy bökkenõ. Utána soha többé nem veszekedtek. Ez
10 11|      változása nem irthatta ki soha, és annak, hogy eddig nem
11 12|         hogy tudott az aludni. Soha még elnököt nem láttam így
12 12|        bádogasztalkán firkálja soha ki nem adható verseit, mindig
13 12|      Nem is csalatkoztak benne soha. Egyre többen tisztelték,
14 13| tizenkettõtõl egyig. Egyébként soha. Értette? Akkor is be kell
15 13|  szabad ágyatok?” „Az, kérlek, soha sincs, de mindig lehet valahogy
16 15|       széttépem az egészet, és soha többet egy sort sem írok,