Fejezet

 1 12|        rendszere. A gyászfátyolos özvegy kezében egy lucskosra sírt
 2 12|        engedélyt adott erre, s az özvegy mentegetõdzve hangsúlyozta,
 3 13|           fekete eresze alól.~„Az özvegy - gondolta Esti -, porba
 4 13|    gondolta Esti -, porba sújtott özvegy. Rémes.”~Az asszony trombitálva
 5 13|         akik írásait ismerték.~Az özvegy megszólalt. Lehetetlen,
 6 13| csodálatos, mihelyt rágondolt, az özvegy ezt mondta: „tüdõvész”.
 7 13|          kalács, te gazfickó”.~Az özvegy nem felelt. Nyugodtan a
 8 13|    bankjegyet. Nem nézett oda.~Az özvegy azonban, noha nem akarta,
 9 13|       búcsúzkodás pillanatában az özvegy figyelmét elterelje az összegrõl,
10 13|          futott a pénze után”.~Az özvegy végre megkapta az újságosbódét,
11 13|          Köszönöm - integetett az özvegy, amint félkesztyûs kezével
12 13|           õk. Mindenki meghal.~Az özvegy meg a családja nem tolakodott.
13 13|          ott porladt a kisfiú.~Az özvegy sorra elmondott mindent,
14 13|    gázláng alatt állott. Nézet az özvegy arcát. Már nem volt oly
15 16|      hároméves se voltam. Szegény özvegy édesanyám magára maradt,