Fejezet

  1 1 |                   úgy, mint a többi emberek.~De miután elmúltam harmincéves,
  2 1 |                 ebben lehetett némi igazság. De ez az élet rendje. Mindenki
  3 1 |          magyarázkodás, hogy értjük egymást, de mégsem értjük, idegesített
  4 1 |                 Belékaroltam, hogy segítsen, de a dada kitépett karjaiból,
  5 1 |                   ért.~Szemtelen fickó volt, de érdekes, nem unalmas.~Kezembe
  6 1 |                    megtenni, amit tanácsolt. De tetszett, hogy ki meri mondani,
  7 1 |                  Hittem is neki, meg nem is. De feldúltan rohantam vissza
  8 1 |             megállapodott, aztán imbolyogva, de éppoly lassan, egyenletesen,
  9 1 |                 tetõfokán. - Ha még egyszer, de csak egyszer is, beteszi
 10 1 |                 látszik, nem értetted meg.~- De igen - feleltem. - Csakhogy
 11 1 |           bizonykodtak a fejüket csóválva -, de annyi különbség sincs. Hát
 12 1 |                     lélegzettek és izzottak, de most feketék voltak, halottak
 13 1 |                    Esti Kornél tényleg volt, de nem volt jogi személy. Bármennyire
 14 1 |                      ez. Nem április elseje, de közel hozzá. Bolond, izgatott
 15 1 |                      év óta feléd se néztem. De ma délután, amikor fütyült
 16 1 |                         Folyton érzelegsz.~- De te megváltoztál, Kornél.
 17 1 |                     itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó, nemzetek
 18 1 |                      és isteni bölcsességre. De ha összefogunk mi ketten,
 19 1 |                     ismétlõdnek. Csupa: nem, de, hogy, inkább, azért. Ez
 20 1 |               emberrel alig történik valami. De sokat képzelõdtem. Ez is
 21 1 |                stílussal?~- Közösen írjuk.~- De a mi stílusunk homlokegyenest
 22 2 |                   elapadt. Késõbb föllábadt, de akkor meg „idegeskedni”
 23 2 |               elõbb-utóbb el fog következni. De nem hitte, hogy ilyen gyorsan
 24 2 |                     letépni, földre tiporni. De tudta, hogy apja szegény
 25 2 |                   egy emberöltõ óta leégett. De ennek a borissza városnak
 26 2 |               megcsókolta õt. Indulni akart. De õ nem engedte el a kezét.~-
 27 2 |                   hogy mosolyával bátorítsa. De aztán hirtelen eltûnt.~A
 28 2 |                visszajön, és tréfa az egész. De nem volt tréfa.~Miután ezt
 29 2 |                      Nem volt tehát egyedül. De ha az imént azon esett kétségbe,
 30 2 |                köszöntek.~Egy szoba volt ez, de nem olyan, mint a többi
 31 2 |                  ejtett rózsa. Illedelmesen, de önérzetesen vették körül
 32 2 |              ruhájukból, fölkavarta gyomrát. De azért szívesen leült volna
 33 2 |                      Sok mindent tudott már. De õk nem tudták, hogy õ mindezt
 34 2 |                hasznosat fognak itt tanulni. De száján egyszerre elakadt
 35 2 |                akarta fektetni palatábláját, de a mellette ülõ morcos, fekete
 36 2 |                 szeretnél megtanulni írni?~- De igen - szipogott a kisfiú.~-
 37 3 |                      utóbbi mellett döntött. De nem kis habozás és lelkitusa
 38 3 |                ébredezett, ízlése fejlõdött, de a színházban rossz darabokat
 39 3 |                  állt. Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte
 40 3 |                   fogadta ezt, jóindulatúan, de kimérten, mintegy tudomására
 41 3 |                  Kinyitotta könyvét, Edmondo de Amicis Cuoré-jét. Mulattatta,
 42 3 |                       Náluk nem volt szokás. De meg is hatotta. Milyen szép,
 43 3 |                      ha nem is barátságosak, de nem ellenségesek.~Végigzörögtek
 44 3 |                    Borostyánzöld szeme volt. De az asszony nem nézett sem
 45 3 |                   egyáltalán nem volt kövér, de telt volt, mint egy galamb.
 46 3 |                  hirtelen kiábrándul belõle. De csalatkozott. Késõbb minden
 47 3 |                 hallotta, hogy beszállt ide. De nemigen törõdött vele. Egy
 48 3 |                       Nem, nem, kisleányom”. De ez volt minden.~Esti nem
 49 3 |                     ösztönösen.~Most Edmondo de Amicis mellõl rásandított.~
 50 3 |                     elõbb szánalmat keltett, de nyomban utána visszatetszést.
 51 3 |                      vonatkozik a mutogatás. De ebben az esetben ez az egyoldalú
 52 3 |                   díjnokhoz tette hasonlóvá, de õ ezzel roppant meg volt
 53 3 |                     feje fölött imbolyogtak. De õ ilyesmit illetlenségnek
 54 3 |                   hamar kialvó hullócsillag. De egy szikra szemébe szállt.
 55 3 |                    volna, mint minden ember. De attól, hogy valakit megsértsen,
 56 3 |            elkerülhetetlen a könyörtelenség, de épp ezért azt a meggyõzõdést
 57 3 |                   lényeget akarja bolygatni, de bizony legtöbbször csak
 58 3 |                       sok a gyerek, satöbbi. De senki se lépett be. A folyosón
 59 3 |            indulatosan, konokul, ingerülten. De ezek csak szavak, tapogatódzó
 60 3 |             intelmeket, milyen egykori fájó, de ma már át nem érzett, bemagolt,
 61 3 |                  volt ez, szinte vak mosoly. De mint valami foncsoravesztett
 62 3 |                   kacérsággal vihogott.~Jaj, de förtelmes volt ez. Ez a
 63 3 |                      ez a kis báli rém. Jaj, de förtelmes volt.~Mit lehetett
 64 3 |                      aki vele szemben aludt. De sajnálta.~Homlokát kiverte
 65 3 |                       vagy vakargatta fülét, de az alvást is mímelte éppilyen
 66 3 |                      aludni, a régi ágyában. De nem mert aludni, és nem
 67 3 |                  szemét, próbált fölébredni, de nem bírt. Nem kapott levegõt.
 68 3 |                  tompán -, bocsánatot kérek. De hiszen tetszik látni... -
 69 3 |                Könnyei végigcsorogtak arcán.~De virradt, tényleg virradt.
 70 3 |                     mert mindenki kiröhögné. De maga elõtt már nem szégyellte.~„
 71 3 |                     temetik el ismeretlenül. De azt is elképzelte, hogy
 72 3 |                    pillanatban itt lehetett. De még mindig nem volt itt.
 73 3 |                  Telt háza volt a tengernek. De õ azért se jelent meg. Mint
 74 3 |            rikkantottak. Keresték a tengert, de még nem találták. Dugattyúik
 75 3 |                    Tátott szájjal meredt rá. De ki sem élhette ámulatát,
 76 3 |                    zokon. Egy kicsit féltem. De már nem félek. El is felejtettem.
 77 3 |                   Mindenütt kerestem önöket, de nem találtam. Most sem értem,
 78 3 |             kielégítõ magyarázat, elismerem. De mély költõi gondolat. Ezért
 79 3 |                      ezt. Nagyon nehéz téma. De engem ilyesmi érdekel. Olyan
 80 3 |                  kezét.” Ezt akarta mondani, de nem mondta el. Egy tizennyolc
 81 3 |                melyben valaha élet lehetett, de most csak félelem volt s
 82 3 |                     ilyen leány anyjának is. De nem lehetsz a võm. Senki
 83 3 |                 boldog, fiam.” Ezt gondolta. De õ se mondta el. Aki szenved,
 84 3 |                     nem evett, se nem ivott. De az ételnél-italnál is jobban
 85 3 |                      ami, talán olasznak is, de mindenesetre másnak, egy
 86 3 |                      adott neki egy zsömlét. De a fiúcska nem ment el. -
 87 3 |                   egy könnyfacsaró giccsben, de mégis magasztosan. Fiatal,
 88 3 |                 Gõzös indult Brazíliába, Rio de Janeiróba. A levegõben sirályok
 89 3 |           levelezõlapot aggódó édesanyjának. De ezt késõbbre halasztotta.
 90 3 |                       melyet még nem ismert, de ismeretlenül is szeretett,
 91 4 |                    ilyesmiket?~- Igazad van. De ott legalább másképp tálalják
 92 4 |                     hanem jó kávét kívánnál, de azt nem kaphatsz, mert a
 93 4 |                     Ne izzadjak?~- Izzadhat. De ez se használ. Általában
 94 4 |                        Valóban - feleltem. - De nekem fáj a fejem. Úgy fáj,
 95 4 |                  rokonszenvesebb volt ottan. De be kell vallanom, hogy itten
 96 5 |                     érkezik. - Meghallgatod?~De nem várta meg a választ,
 97 5 |                       Bosszúsan rátekintett. De miután megértette a szó
 98 5 |                       lila mellényt. Kopott, de vasalt fekete ruhát. Vadonatúj
 99 5 |                 kissé kacér volt és piperés, de sokkal szebb, mint a valóságban.~-
100 5 |                  volt.~Egyikük se volt éhes, de elhatározták, hogy megebédelnek,
101 5 |                 melyet már délután háromkor, de legkésõbb hat és hét között
102 5 |               visszafelé, rák módra haladva, de nagy gyakorlottságra valló,
103 5 |               rosszallóan, némi megvetéssel, de leplezett érdeklõdéssel
104 5 |              végigmérve õket, tovább mentek. De az eredmény ezúttal elég
105 5 |                     úr közbevetette magát:~- De uraim, az Isten szerelmére,
106 5 |                  melyet ma délután háromkor, de legkésõbb este hat és hét
107 5 |                   minden nyelvbõl fordított, de egyet se tudott, az anyanyelvét
108 5 |             fiatalember, aki nem írt semmit, de két évig kezelték zárt intézetben,
109 5 |                   bizonyos, hogy ki kicsoda, de ez nem is volt baj, az illetõk
110 5 |              különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életét a maga
111 5 |                     a mellékes és esetleges. De ez a pillanat még nem érkezett
112 5 |                     a nõ is lehetne a sorsa, de idegenszerû körmeitõl, melyek
113 5 |                   tudták elképzelni barátai, de azért fölháborodtak a kiadó
114 5 |                    még mindig nem adott meg. De másként döntött. Egyszerûen
115 5 |                     azonnal megállapíthatta. De vagy tíz percig állt meredten,
116 5 |            visszafizetem az ötven fillérjét, de adja ide a kötõféket.~-
117 5 |                   magát, utálta barátait is, de nem bírt elszakadni tõlük.
118 5 |                      írt: Az életem olyan... De azóta se tudta folytatni.
119 5 |                     miatt. Csitítgatta õket, de hiába. Öten ültek az ágyára,
120 5 |                    pedig van valami eszelõs. De másképp is lehet õt szemlélni.
121 5 |                    túloztak: a bõre hervadt, de fehér, liliomfehér. Fogai
122 5 |                      Üllõi útra. Csinos, Eau de Cologne-tól szagos hadnagyocskák
123 5 |                   zsúfolt volt és mozgalmas, de nemigen különbözött többi
124 5 |                   igéket. Aztán levetkõzött.~De megint fölkelt. Válaszolt
125 5 |                     kifogáson is töprengett, de csak ezt tette még hozzá:~
126 6 |                      is terhes lehet?~- Van. De az francia. Embarras de
127 6 |                      De az francia. Embarras de richesse.~- Magyar nincs?~-
128 6 |                  ronda dolog ez a pénzzavar. De a másik éppily ronda. Amikor
129 6 |                      hír nem ért váratlanul. De meglepett. Tudniillik azt
130 6 |                   még dolgozni se hagynak.~- De mit csináltál azzal a tenger
131 6 |                       erõt, majdnem mindent. De ennyi pénz inkább nyûg volt
132 6 |                   leányokra, kórházakra stb. De abban a pillanatban megjelent
133 6 |                     tetszett is egy darabig. De nemsokára világosan láttam,
134 6 |             csodálkoztak. Vajon ki lehet ez? De aztán mindenkinek eszébe
135 6 |                     is, megbízottjaim útján. De elkövettem azt a marhaságot,
136 6 |                 tartom az életet ésszerûnek. De az az esztelenség mégis
137 6 |               felejtettem egy ötvenkoronást, de aztán még a tájékát is elkerültem
138 6 |                    Többször sikerült a csel. De megesett - kétszer is -,
139 6 |              közöttük. Élveztem a helyzetet. De innen is csakhamar kicsöppentem.~-
140 6 |              megtudta az az újságíró?~- Nem. De híre futamodott a városban,
141 7 |                   dialektussal váltogatva -, de közben angolul, olaszul
142 7 |                   úgy elragadtatva, mint õk. De letettem szándékomról. Miért
143 7 |            viselkednek.~Édesanyja látta ezt, de nemigen törõdött velünk.
144 7 |                adósságot, mely azóta annyit, de annyit kamatozott nekem...~
145 8 |               elevenséggel röpültek a hetek. De csak hármat tudott megvárni.
146 8 |                     termetû, látszatra erõs, de belül gyönge és puha. Álmatlan-kék
147 8 |                     halk, rekedtes hangon -, de jó, hogy itt vagy te is.
148 8 |        lelkiismeretesen és kiválóan mûvelte, de bizonyos lenézéssel, s távol
149 8 |                      pár percig nézte is õt, de hamarosan eltávozott, mert
150 8 |                  másik kép jelentéktelenebb, de nem mellékes. Pár évvel
151 8 |                    kezében nádkeretes újság, de nem olvasott, Esti pedig,
152 8 |                     kérdezte, hogy mi újság. De senki se felelt.~Az öt újságíró
153 8 |                    megint cigarettát dobott, de alig figyelt rá. Õk már
154 8 |                      héttel ezelõtt küldött, de a szerkesztõ természetesen
155 8 |                    feléjük fordítva lángoló, de petyhüdt arcát. - Hát beavassuk
156 8 |                  telepedett, ahol akkor ült. De most a tükörablak le volt
157 8 |                      is tetszett ez a szó.~- De mit írjak? - fakadt ki Pali
158 8 |                 Tudod, olyan barna haja van, de nem fekete, nem is gesztenyeszín -
159 8 |                     volt. - A teste langyos, de én ezt nem szeretem. Lepermetezem
160 8 |                 Akkor elmegy - tépelõdött. - De hogy fejezzem be? Mit mondjak,
161 8 |                   azt, amit az a nõ érezhet, de érezte, hogy mit érezhet
162 8 |                elfelejtette a kakaóhajú nõt. De az Erdélyi Borozóról nem
163 8 |               hangulatban elnököt buktatnak, de az éjjeli kocsma a mulatozás
164 8 |                 Ismét megújult az az érzése, de sokkal erõsebben, hogy valami
165 8 |                megnézze arcát a víztükörben, de a hullámok már magasra csapkodtak.
166 8 |                 hátratekintett barátai felé, de azok messzebb álltak. Gergely
167 8 |                    folyosón lépkedett elõre, de az olyan hosszú volt, olyan
168 8 |                      fáradtak, és üdülnek.~- De határozott adataink vannak,
169 8 |                      ellen, a sajtó nevében, de hangját nem hallotta. Csak
170 8 |                     Utánafutott a folyosóra, de ott se volt. Csak egy ápolót
171 8 |         kéziratpapírok. Még égett a villany, de nélküle is lehetett látni.
172 8 |                      egy ingben, levetkõzve, de nem tudott aludni, mert
173 9 |                      volt velem semmi dolga. De köszöntésül - barátságosan -
174 9 |                      sincs, miért és hogyan, de ekkor elhatároztam, hogy
175 9 |                    hogy igen és nem satöbbi. De - esküszöm nektek - többet
176 9 |                    nem teljesen rajtam múlt, de az mindegy. Az idegeneket
177 9 |            rápillantottam, igen figyelmesen. De a társalgást, melynek igézetes
178 9 |                      mozgott, amint kellett. De óvakodtam a túlzásoktól.
179 9 |               nevetett. Én is vele nevettem. De nem mindig. Sokszor nem
180 9 |                  kért, hogy le kell ugrania, de biztosított, hogy nyomban
181 9 |                     beszélt, akárcsak velem, de több eredménnyel, mert az
182 9 |                     mint rajongó kutyabarát. De észrevettem, hogy a kalauz
183 9 |                kedvelõje volnék a gomboknak, de a kalauz ekkor kikapta a
184 9 |                férfiasan, titkolva könnyeit, de aztán úgy sírt, hogy a szája
185 9 |                     Köszönöm szíves jóságát, de jelenthette ezt is: Ronda
186 9 |                      elhagyott jószerencsém. De megmentett fölényem. Kiegyenesedtem,
187 9 |                  állomáson ki kell szállnom. De nem mozdult. Csak állt-állt
188 9 |                    jelenet miatt, nem tudom, de arcán mély megbánás, szívbéli
189 9 |                  amit tettél, nem volt szép, de tévedni emberi dolog, ez
190 10|             kunyhóban, mint a többi paraszt. De rengeteg pénze volt.~Gyerekkoromban
191 10|                    Igaz, a leányára költött. De hát egyetlen leánya volt.
192 10|                 szomorodnia, és megfordítva. De mit számított ez? Így is,
193 10|                      helyeselt vagy morgott, de mindig csak névtelenül.~
194 10|                    meg Zsuzsikát, nem tudom. De körülbelül úgy képzelem,
195 10|              elõnevére hivatkozhatott volna, de tudta, hogy ilyesmivel itt
196 10|               csizmában, kalapban. Ránézett. De csak egyszer nézett rá.
197 10|                    Elmenõben kezet nyújtott, de az öreg ezt nem vette észre.
198 10|                 tiszta ész kritikájá-t írta. De ahány ház, annyi szokás.
199 10|                    otthon találja Zsuzsikát. De nem volt otthon. Most már
200 10|                     Az öreg ezt nem tagadta, de nem is erõsítette meg. Pista
201 10|                     még nevetett is rajta -, de nem volt tréfa. Másnap már
202 10|                     zsarolta meg õt elõször. De aztán még kétszer megzsarolta.
203 10|           tárgyalásokkal és békítgetésekkel, de az egyre borsosabb hadisarcokkal
204 10|                   Lehetséges, hogy így volt. De az is lehetséges, hogy az
205 10|                      napra esedékes is volt. De az öreg nem akart meghalni.
206 10|                   semmit se lehet eldönteni. De mindent eldönt egy éjszakai,
207 10|                  igazán nem panaszkodhatunk. De tegyük hozzá, hogy nemcsak
208 11|                      rendben, nem katonásan, de azért fegyelmezett, hallgatag
209 11|                      odaadással.~A maroknyi, de annál vitézebb hadsereg
210 11|                   föltaláló ezt meghallotta. De úgy tetszett, hogy megütközött
211 11|                      portás megfogyatkozott, de még mindig tekintélyes díszkísérettel
212 11|                     megfelelt „igényeimnek”.~De ez is olyan pazar volt,
213 11|              szobalány olyan volt, mint Cléo de Mérode, a második szobalány
214 11|              Besant-nak, a neves teozofának.~De ámulatom akkor érte el tetõfokát,
215 11|           legmûveletlenebb is legalább ötöt, de a hajnali kapus tizenöt
216 11|              orvostudori képesítése alapján, de sokkal helyesebb szakorvosnak
217 11|              Udvariasságuk egyre növekedett. De a számuk is növekedett.
218 11|             tenyerébe rejtve füstöt fújt ki, de miután megpillantott, elszégyellte,
219 11|                    sóhajtva köszöntött. Cléo de Mérode, Elsler Fanny, Mária
220 11|                   tudatosan tudattalan volt. De okos volt, nagyon okos.
221 12|               Igyekeztem pontosan ott lenni. De nem mindjárt kaptam kocsit.
222 12|                    Germániá-nak elnöke volt, de ezenkívül még számos más
223 12|                    és növénynevek-rõl szólt, de mindez már nem vonatkozott
224 12|                  rövid idõre meg-megszakadó, de azért kitartó és folyamatosnak
225 12|               kérését tüstént teljesítettem. De máig is hálás vagyok neki,
226 12|                 legtöbbre minden nép között. De nem ismertem. A franciákat
227 12|                      egy valamivel magasabb, de a többihez teljesen hasonló
228 12|                  azon egy valamivel nagyobb, de a többihez teljesen hasonló
229 12|            gimnáziumból az egyetemre mennek, de akkor se fejezik be tanulmányaikat,
230 12|                     rothadást ülteti trónra. De ettõl idegenkedtem. Éppen
231 12|                     a kuncogó családiassága. De ki érthet meg egy népet?~
232 12|                     beteg lenni és meghalni. De élni lehetõleg másutt szeretnék:
233 12|                   kacskaringós és bonyolult, de gyönyörû és õsi nyelvüket,
234 12|                ostorával is felém suhintott, de én csak ámuldoztam, hogy
235 12|               Engedjétek meg, hogy e hosszú, de szükséges elkalandozás után
236 12|                     mikor otthagytuk, aludt, de biztosítlak benneteket,
237 12|                     az elnök tényleg alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta
238 12|                       igazgatták a lámpát -, de nem sokat kellett várniok,
239 12|                  egyebüvé, hogy õt bámuljam. De nem én voltam az egyetlen,
240 12|                   hasznára gyümölcsöztessék.~De hát hogy aludt? Mesterien,
241 12|                szunyókáltak, sõt aludtak is, de csak fél szemmel, mint a
242 12|                      volt. Szeretetre méltó, de jéghideg, méltányos, de
243 12|                      de jéghideg, méltányos, de komoly. Ha állig gombolt
244 12|                       Szemét pedig lehunyta. De úgy hunyta le, mintha látási
245 12|               megcsókolja az elnöki csengõt. De megnyugtathatlak benneteket,
246 12|                    csak ember volt, mint mi. De csak kétszer tévedett. Dr.
247 12|               figyelni. Szemét be is hunyta. De nem nyitotta föl többé.
248 12|                    is, megmentette nemzetét, de megmentette a haladás felé
249 12|               hallgat, mindenbe beleegyezik. De van-e olyan igazi beleegyezés,
250 12|                     érzem, hogy újra éledek. De aludni igenis annyi, mint
251 12|               ágyukra, ha nem is koszorúkat, de legalább egy virágszálat,
252 12|                       sokkal, sokkal többet. De az emberiség nagyobb része
253 12|               apostoloknak hazudják magukat, de ha ketten vannak, a harmadikról
254 12|                      tisztaságról énekelnek, de elkerülik a fürdõszoba tájékát
255 12|                      kofák. Bocsássatok meg, de utálom õket. Ott Darmstadtban,
256 12|                felelték, hogy ez ugyan igaz, de az elnök nemcsak szundikál,
257 12|                  sort” ír a házi fõmarháról. De egy író, aki a kávéházi
258 12|                    tiltakoznak valami ellen, de késõbb általában ünnepélyesen
259 12| szintetikus-ezoterikus regényét olvassa föl, de regénye csak egyetlen szóból
260 12|                     elcsigázottnak látszott. De - amint említettem - nemcsak
261 12|                   elmés társalgó, bólintott. De ekkor már aludt. Erre a
262 12|                     az elnök, a mi elnökünk. De esküszöm nektek hogy elsõ
263 12|                       s naponta hét percig - de nem tovább - tegyen egy
264 12|          felmelegíteni, majd ismét lehûteni, de akkor hirtelenül. Ezalatt
265 12|                      visszautazott Berlinbe, de a beteg nem nyugodott meg.
266 12|                      aztán óriási adagokkal, de hiába cserélgette az altatókat,
267 12|                    óhajtott, megváltó álmot. De az elnök minden pillanatban
268 12|               nyitotta ki orvosi rendelõjét, de én eszes, eredeti embernek
269 12|                    vagy egy szakbizottságot, de ez a nyári szünetre való
270 12|           felügyelete alatt hat inas lassan, de biztosan hozza be a Germaniá-ból
271 12|             jelentette, hogy kialudta magát, de azt is jelentette, hogy
272 12|               meglátogattam Zwetschkét. Jaj, de furcsa volt, gyerekek. Ifjúkori
273 12|                     sonkavágógéphez hasonló, de sokkal finomabb mûszerrel
274 12|                    teste tele van levegõvel, de munkája - amint dicsekszik -
275 12|                   virágot se hozhattam neki. De virág talán nem is illett
276 13|                       SORSÜLDÖZÖTT ÖZVEGYET, DE VÉGÜL KÉNYTELEN MEGVERNI
277 13|                     Hová?~- Az elõszobába.~- De ez itt volt. Itt, az orrom
278 13|                     Cipõje, ruhája zokogott.~De honnan jött ide, a megszállott
279 13|                mihelyt a sekély vízbe érek.”~De olyan finom lelkület tükrözõdik
280 13|                   igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban
281 13|                      röpül, a földön vágtat, de mennyire a földön. Szóval
282 13|                 teremtés mûhelyébõl. Mondja, de õszintén, csakugyan egy
283 13|                nagyobbik leány fehérvarrónõ, de nem tud kimenni az utcára,
284 13|                      hogy eredetit alkosson.~De talán épp ez a képzelethíjasság
285 13|                         Nincs több?~És várt.~De nem volt több. Elfogyott.~
286 13|                     neki igazán semmi sem -, de vele pillanatnyilag talpra
287 13|                 formásabb külsõségek között, de nem kevésbé kétségbeesetten,
288 13|                      Az, kérlek, soha sincs, de mindig lehet valahogy csinálni.
289 13|                   kemények és könyörtelenek, de minden törvény, paragrafus,
290 13|                    ki is lyukad más helyütt. De titokban legalább egy csöpp
291 13|                  akkor minden jó lett volna. De vád tekintett róla. Valami
292 13|                      lihegett az indulattól. De azért boldog volt. Kimondhatatlanul
293 14|                 MELYBEN GALLUSNAK, A MÛVELT, DE ROSSZ ÚTRA TÉVELYEDETT ~
294 14|                 évekkel ezelõtt még láttam - de ennek már hét-nyolc éve
295 14|                      fog a természete ellen. De az értelme hiába küzdött,
296 14|                      Legföljebb lefordítjuk, de akkor kesztyût húzunk. Címe -
297 14|                    gróf titokzatos kastélya. De mit számított ez? Örültem,
298 14|                      és így nem is firtatom. De mindez meggyõzött arról,
299 15|                     baj volna a leadógépben.~De most ömlöttek a sorok, kiegészültek
300 15|                   közepén három sort törölt. De vissza kellett állítania.
301 15|                 Jötte meg is lephette Estit. De nem szólt, erre nem volt
302 15|                    végem. Tudom, hogy végem. De a kórházban már nem volt
303 15|              Hashajtó, koplaltatás, satöbbi. De nem lett jobban. Ma reggel
304 15|                   Hát csak ennyi az egész?~- De láza van. Harminckilenckettõ.
305 15|                    Azt hiszed?~- Azt, azt.~- De altatják.~- Csináltasd helyi
306 15|                   tudod - mindig undorodtam. De szükségem van arra, hogy
307 15|                    az ihlet, a tiszta ihlet. De késõbb - a közepe táján -
308 16|                      Még bírta volna sokáig. De eszébe jutott, hogy nem
309 16|                      a hátára akart feküdni, de csak ide-oda hánykolódott,
310 16|                   óta.~- Nem látott engem?~- De igen.~- Miért nem jött át?~-
311 16|                      zavarom a mestert.~- No de ilyet. Meg se ismerjük egymást,
312 16|                      téged nagyon szeretlek, de az Istenre kérlek, ne nézz
313 16|                     megmentette az életemet. De az a kérdés, hogy kinek
314 16|                      Elinger. Én támogatlak, de segíteni csak te segíthetsz
315 16|                      Ha belökném - gondolta.~De nemcsak gondolta. Abban
316 17|                  hölgyeket tanít bridzsezni. De alig ír valamit. Hajdan
317 17|                  arccal, mint valami sápadt, de egyre tündöklõbb csillag
318 17|                      még senki se talált ki.~De elég volt, hogy a világháború
319 17|                  múlnak anélkül, hogy látná. De ha látja, mindig örül. Ilyenkor
320 17|                      Mindig aggodalmas volt. De most már õ is túljár a negyvenen,
321 17|                      Dani leül. Rá is gyújt. De amint a gyufa lángja táncol
322 17|                    is, és fölugrik.~Nyugodt, de határozott hangon jelenti
323 17|                  téged zavarlak.~- Csacsi.~- De igen, igen: zavarlak.~-
324 17|                   sétált a budai hegyekben - de ez mellékes -, ott egyszerre
325 17|                    becsönget hozzá, ráront - de ez is mellékes: - egy szívességet
326 17|                    Te dolgoztál.~- Nem én.~- De te dolgoztál - ismétli sötéten,
327 17|                       s kissé elszórakoztat, de már õk se szólítanak föl.
328 17|                     legalább legyeket fogni, de nálam még legyek sincsenek.
329 17|               egyenesen boldoggá tett volna, de az a gondolat, hogy te látogatsz
330 17|                 melyre tüstént rá fog térni, de még nem fárasztja vele Estit,
331 17|                   nagyon kedves vagy hozzám, de te mindenkihez nagyon kedves
332 17|               örültem, hogy volt szerencsém, de még jobban, hogy nincs,
333 17|                   úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se lesz
334 17|                     akarom, hogy itt maradj. De ha mindenáron ragaszkodol
335 17|                  tõle, kihörpinti feketéjét. De meddig tart egy ilyen csillapító
336 17|            háromnegyed órája kuksolsz nálam, de eddig még egyetlen épkézláb
337 17|                    fejezte volna érzéseimet, de csak érkezésed után egy
338 17|                    átkozódása csak limonádé. De arról is lemondtam, hogy
339 17|                   nyilván csak õneki óriási, de annak, aki teljesíti, talán
340 17|                      ha már elolvasta ugyan, de egyet-mást szeretne benne
341 18|                elõttem.~Föl akartam szállni, de alig nyúltam a kapaszkodóhoz,
342 18|                   számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd
343 18|                    két méternyire, mint itt.~De nem adtam föl a harcot.
344 18|            bõröndsarok - a gyomromba bökött.~De a múló jellegû zavaroktól
345 18|               nadrágzsebembe süllyesztettem.~De határozottan szerencsém
346 18|        télikabátomról lepattant pár gomb is, de mit törõdtem én ekkor ilyesmivel.
347 18|                   Többnyire maga elé meredt. De egyszer találkozott tekintetünk.
348 18|                      kék szemû nõt kutattam, de az már nem volt ott, nyilván
349 18|             Kibámultam a jégvirágos ablakon, de csak lámpaoszlopokat láttam,
350 18|                    földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.~Most