Fejezet

 1 2 |         elsõ padban a legelsõ - gondolta -, legalább az utolsó padban
 2 3 |     ellenszenves volt.~Szegény, gondolta Esti. Nem is bírta sokáig
 3 3 | ráncigálhatják õket. Szegények, gondolta.~A két mozdony zihálva kaptatott
 4 3 |        fénysáv világított.~Most gondolta át, hogy mi történt. Ami
 5 3 |         örökös aggodalom. Õ ezt gondolta:~„Szegény fiú, szegény fiú.
 6 3 |         Légy boldog, fiam.” Ezt gondolta. De õ se mondta el. Aki
 7 3 |       jólesett Estinek. - Lám - gondolta -, ezek nem koldulnak, ezek
 8 5 |   üzletet félig-meddig jónak is gondolta, remélvén, hogy legalább
 9 13|       eresze alól.~„Az özvegy - gondolta Esti -, porba sújtott özvegy.
10 13|        akiknek kiosztották.~Ezt gondolta:~- Nincs több?~És várt.~
11 16|      érdemes.~„Az én életem?” - gondolta Esti, majd hangosan: - Amit
12 16|        el.~„Mindez nyersanyag - gondolta Esti -, érdektelen és tartalmatlan.
13 16|         mondatait.~„Hiszen ez - gondolta Esti ráébredve a valóságra -
14 16|     jégtábláival.~Ha belökném - gondolta.~De nemcsak gondolta. Abban
15 16| belökném - gondolta.~De nemcsak gondolta. Abban a pillanatban már