Fejezet

 1 3 |      Zágrábot elhagyták, a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást.
 2 3 |           Majd anélkül hogy Estire tekintett volna, leányához fordult.~-
 3 5 | becsületesen az üdvözöltek szemébe tekintett. Azok néha örvendtek, hogy
 4 8 |           leste a hatást, s Estire tekintett. Zima összecsapta kezét.
 5 8 |            jött el. Elszontyolodva tekintett körül. Legyintett. Ezért
 6 11|           a földig hajolt, arcomba tekintett, aztán cipõmet vette szemügyre,
 7 12|       csodálkozott kérdésemen. Rám tekintett, majd az elnökre tekintett,
 8 12|         tekintett, majd az elnökre tekintett, s azt felelte - tárgyilagosan -,
 9 13|        felelt. Nyugodtan a szemébe tekintett.~Esti még mindig a süvöltõ
10 13|       minden jó lett volna. De vád tekintett róla. Valami fájó, majdnem
11 15|            írógép mellõl, s föl se tekintett rá. - Foglalj helyet. Azonnal.~
12 15|     rémületét, üres lett, s ámulva tekintett szét ebben a dúlt, forró
13 16|        alakult, nagy érdeklõdéssel tekintett a kék nadrágos fiatalemberre,
14 16|         felé haladt, vissza-vissza tekintett rá, s többször integetett.~