Fejezet

 1 1 |       jöttünk rá arra, hogy mind a ketten egy évben és egy napon születtünk,
 2 1 |           fölcseperedtünk s mind a ketten írogattunk, ki itt, ki ott,
 3 1 | bölcsességre. De ha összefogunk mi ketten, én meg te, Kornél, akkor
 4 3 |           elõször nyitott be, csak ketten voltak: egy úriasszony meg
 5 3 |         mennyit voltak együtt ezek ketten, és még mennyit lesznek
 6 5 |          és az irodalomnak.~Mind a ketten elszomorodtak. A szekrényt
 7 8 |    Vártalak.~Ez meglepte Estit.~Õk ketten sohasem pajtáskodtak, noha
 8 8 |    eszükben, hogy bírnának-e vele, ketten. Pali azonban nyugodt volt.
 9 8 |          pusztulást érezték mind a ketten, mindnyájuknak közös sorsát,
10 9 |          elõször hallottam.~Mind a ketten égtünk, pöfékeltünk, orrunkon
11 10|            féltékenykedett. Mind a ketten nagyon fiatalok voltak,
12 12|            hazudják magukat, de ha ketten vannak, a harmadikról lerágják
13 16|         Nem panaszkodhatom.~Mind a ketten jó étvággyal ettek. Elinger,