Fejezet
1 1 | szegény vak embert szólított meg igen udvariasan, hogy venné
2 1 | elõször és utoljára tiszteltek meg jelenlétükkel, tudtomon
3 1 | tudtomon kívül valamennyien meg is fürödtek, a hitvesükkel
4 1 | amennyire megérdemelnék. Talán meg is vetett. Nyárspolgárnak
5 1 | Ekkor egy hang szólalt meg hátam mögött, az õ feledhetetlen
6 1 | boldogan-ijedten õt pillantottam meg. Elõször láttam. Bátorítva
7 1 | okádd a tányérra, várd meg a pecsenyét, a süteményt.~
8 1 | égõ gyertyát.~- Gyújtsd meg a függönyöket - unszolt. -
9 1 | szemét, dobd a tûzbe, öld meg.~- Te õrült - ordítottam.~-
10 1 | voltam. Hittem is neki, meg nem is. De feldúltan rohantam
11 1 | kellett tartani, õ tanított meg énekelni, hazudni és verset
12 1 | fürdõfülkék repedésén lessem meg a vetkõzõ leányokat, s a
13 1 | elsõ cigarettát, õ itatta meg velem az elsõ pohár pálinkát,
14 1 | vezérigazgatónak, õ szerettette meg velem a néma állatokat és
15 1 | néma magányt, õ vigasztalt meg egyszer, amikor a ravatal
16 1 | egy órában pillantottuk meg a világot, azonképpen egy
17 1 | ifjúság rajongásában arról is meg voltunk gyõzõdve, hogy fogadalmunkat
18 1 | ember a föld hátán, mint én meg Kornél.~Annál inkább furcsálltam
19 1 | úgy látszik, nem értetted meg.~- De igen - feleltem. -
20 1 | tanulok, magánszorgalomból.~- Meg mertem volna esküdni - dünnyögte
21 1 | emberek, idegenek szólítottak meg bennünket, s érdeklõdtek,
22 1 | arra kértek, hogy térítsem meg azt a csekélységet, melyet
23 1 | egy mellékajtón szöktem meg. Több szavahihetõ tanú hallotta,
24 1 | kezdett, s azzal fenyegetett meg az õ különös tájnyelvén,
25 1 | aludt, pár napra szállt meg itt és ott, s tudtommal
26 1 | szél fúj. Drágán fizettem meg én a barátságunkat.~Mindezt
27 1 | Hajnali kettõkor tudtam meg, hogy a Denevér-szállóban
28 1 | megvetve, gyûrt ágynemûkkel, meg egy pislákoló villanykörtét
29 1 | rágyújtottunk.~- Kornél - törtem meg a csöndet -, nem haragszol?~-
30 1 | nem fiatal, megpuhul, s meg tud bocsátani mindent. Még
31 1 | kedves öreg kutyám miatt meg se simogatok más kutyákat,
32 1 | összefogunk mi ketten, én meg te, Kornél, akkor talán
33 1 | közelébe érhetnénk. Mint az Éj meg a Nap, mint a Valóság meg
34 1 | meg a Nap, mint a Valóság meg a Képzelet, mint Ahrimán
35 1 | titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor
36 1 | hogy a hõs hányszor halt meg álmában. Egyet azonban kikötök.
37 1 | Tudod, mit? - nyugtattam meg. - Itt is felezünk. Amit
38 2 | gyermeke aludt: õ, az öccse meg a húga.~Lábujjhegyen suhant
39 2 | Késõbb föllábadt, de akkor meg „idegeskedni” kezdett. Mindenféle
40 2 | erõfeszítéstõl mellkasa kitáguljon, s meg ne fulladjon. Félt a koporsóüzletektõl
41 2 | fénykarikákat.~Anyja maga mosdatta meg. Tiszta inget adott rá.
42 2 | Kávét tett eléje ibrikben meg egy S-kiflit. Õ ma nem akart
43 2 | árulták a piros rózsapaprikát meg a fehér száraz babot.~Bosszúsan
44 2 | Csakhogy ez a csoda nem történt meg. Észre se vették.~Fejérõl
45 2 | van, az már alig menthetõ meg. Tudta, hogy van közönséges
46 2 | elkényeztettek. Jegyezd meg, hogy itt te is olyan vagy,
47 2 | kezedbe a palavesszõt. Törüld meg az orrod. Most írni tanulunk.
48 3 | minekelõtte lefeküdt, mindig meg kellett gyõzõdnie, hogy
49 3 | jobb híján ezeket nézte meg a kakasülõ diákhelyén. Szeretett
50 3 | amikor elõször pillantotta meg a falitérképen azt a sima,
51 3 | zötyögés után „szerencsésen” meg is érkezett Pestre. Errõl
52 3 | tartózkodást és fölényt. Meg is írta szüleinek - egy
53 3 | amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát
54 3 | ketten voltak: egy úriasszony meg a leánya. Köszönt nekik.
55 3 | Náluk nem volt szokás. De meg is hatotta. Milyen szép,
56 3 | kényelmesen ezzel az asszonnyal meg a leányával utazik mindvégig,
57 3 | kezében, voltaképp õ is meg nem is õ, mindenki lehet,
58 3 | egyszerre és tömörítve - jelenik meg elõttünk, akár egy regényben,
59 3 | mérték, ízlés nyilatkozott meg. Különben alig mozgott.
60 3 | törõdött vele. Egy idõ múltán meg is szokta, mint a légy dongását,
61 3 | hasonlóvá, de õ ezzel roppant meg volt elégedve, s úgy hitte,
62 3 | belsõ forróságtól sûrûsödik meg. Mohón tátogatta csõrét
63 3 | ittragadt. Ezt bánta is, meg nem is.~Ha véletlenül helyet
64 3 | titkos kínzókamrában. Itt õ meg unokaöccse konyhakéssel
65 3 | kis dolgokban nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen
66 3 | jóság folyton prédikál, meg akarja váltani az emberiséget,
67 3 | melyet még nem valósítottak meg, minden szûz lehetõséget
68 3 | mindenkinek. Térdepelt, és meg se moccant. Meredten térdepelt.
69 3 | hagyott, a cinegelábszárakat meg a lakkcipõje szinte használatlan
70 3 | komoly és megdöbbentõ.~Hát ez meg mit jelent? Esti újabb kérdõ
71 3 | alsószoknyája, látszott a térde meg a combja, a cinegecombocskájának
72 3 | mondotta maga elé -, nemsokára meg fog virradni. - Miért volt
73 3 | aztán vele együtt öregszik meg, anélkül hogy hírt adna
74 3 | tengernek. De õ azért se jelent meg. Mint a primadonna, kérette
75 3 | mészkövekre, és ízzé-porrá törnek. Meg kellett érkezniök. Kerekeik
76 3 | szorongó óráiban fogant meg benne, s Xenophon õrjöngõ
77 3 | anyaföld teje. Szoptass meg engem, válts meg, távoztasd
78 3 | Szoptass meg engem, válts meg, távoztasd el tõlem a rémeket.
79 3 | szóval akkor, egyszer talán meg is írom ezt. Nagyon nehéz
80 3 | s a lehetetlent kísérli meg. Ami ezen alul van, azt
81 3 | hiszek. Most pedig engedje meg, asszonyom, hogy mielõtt
82 3 | szaktekintélyek, az otthoniak meg a külföldiek is. Vannak
83 3 | vigyáznak testi épségére. Meg is lehet látogatni, ahányszor
84 3 | ismered ezt. Ne is ismerd meg soha. Isten áldjon. Én hiszek
85 3 | között. Hordárok rohamozták meg a kocsikat. Esti maga cipelte
86 3 | budapesti gyors érkezett meg, s ezért így szólította
87 3 | s ezért így szólította meg vendégét, majdnem zamatos
88 3 | Szeme sötéten fáklyázott. Õ meg a porontya egyenes derékkal,
89 3 | porontya egyenes derékkal, meg nem görnyedve figyelték,
90 3 | szeretni. Egyikük se köszönte meg kedvességét.~Ez pedig kimondhatatlanul
91 3 | kedves, öreg talián, jó is meg rossz is. Mindenekfölött
92 3 | Annyi emberrel ismerkedett meg, annyi új emberrel, és két
93 4 | írta ki a koldus?~- Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat.~
94 4 | kereskedõt, hogy így bélyegezze meg magát?~- Dehogy - legyintett
95 4 | Ez az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az igazságot
96 4 | köszöntem.~- Mit hazudsz? - rótt meg Esti. - Te itt nem jó napot
97 4 | egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak akkor,
98 4 | is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük,
99 4 | azt is elárulom. Egy-kettõ meg akarok gazdagodni, pénzt
100 4 | megfertõzhet. Gyermekeim vannak.~- Meg se vizsgál?~- Fölösleges.
101 4 | tüdõgyulladásom lesz?~- Akkor meg fog halni - jelentette ki.~
102 5 | Meghallgatod?~De nem várta meg a választ, máris olvasta,
103 5 | igazgatta fürtjeit, míg meg nem pillantotta benne azt
104 5 | kalap egyszerre lendült meg, varázsütésre. Szemük becsületesen
105 5 | negyven-ötvenévesek, akik nemsokára úgyis meg fognak dögölni. Kanicky
106 5 | formaságból, s esetleg meg is jegyezték egymás nevét.~
107 5 | egy-egy billentyût ütött meg lelkében, rokon volt mindenkivel
108 5 | Egy másik hordárt bízott meg, hogy a régit megkeresse.
109 5 | egészen új korszak nyílt meg. Találkozott azzal az állítólagos
110 5 | között. Hat és hét között meg is jelent, szelíden és udvariasan
111 5 | Scartabelli a Bhagavad-gitáról meg a Nirvánáról beszélt nekik,
112 5 | máról még mindig nem adott meg. De másként döntött. Egyszerûen
113 5 | eltett maradékait találta meg, a megfagyott marhatokánnyal
114 5 | felé.~- Mi az? - szólalt meg a nõ.~- Semmi - válaszolt
115 5 | lett.~- Bolondok - jegyezte meg a nõ a hirtelen csöndben.~
116 5 | Erre gondolt: sohase halok meg. Mindenre gondolt, egyszerre.~
117 6 | kifejezés, mely azt érzékelteti meg, hogy néha a pénz is terhes
118 6 | s majd közöttünk osztja meg az örökséget. Ez idõközben
119 6 | Csak ezt tudtam felõle. Meg azt, hogy sok földje van,
120 6 | a vérnyomásod?~- Bocsáss meg. Inkább folytasd.~- Elég
121 6 | akit elõször pillantok meg az utcán. Ne érts félre.
122 6 | bizottságok mint hamisítják meg eredeti szándékomat, mint
123 6 | szándékomat, mint jutalmazzák meg azokat a bambákat és hülyéket,
124 6 | rossz néven vették, hogy meg se köszöntem szívességüket,
125 6 | egy délután többször is meg fog ismétlõdni, vagy talán
126 7 | melyet fölvett a vonaton, meg az a rengeteg rózsacsokor,
127 7 | Egy galamb támadhat így meg egy héját.~Mindebben nem
128 8 | egy ilyen zefíring rejlett meg két pár szarvasbõr kesztyû.
129 8 | melyek talán nem is történtek meg, csak megtörténhetnek, verseket,
130 8 | gyakorolta.~Nem is fordult meg még ebben a kávéházban,
131 8 | közösségéhez fûzte, ez volt, meg az, hogy félt a meghalás
132 8 | feléje is hajolt, mintha meg akarná ölelni, mintha mellére
133 8 | részegség mégse látszott meg rajta. Csak valamivel sápadtabb
134 8 | kezdj bele.~- Szóval én meg te meg még valaki - majd
135 8 | bele.~- Szóval én meg te meg még valaki - majd eldöntjük,
136 8 | közepén, gépkocsik fordultak meg motorcsónakok gyanánt, viharosan
137 8 | ki magát. Pali ezt mintha meg se hallotta volna.~Amikor
138 8 | Pali elõtt némán emelte meg keménykalapját. Ezúttal
139 8 | Borozóról nem feledkezett meg.~Itt csalódás fogadta. Morajló
140 8 | jobb karján az orsócsonton meg a nyakán. Rossz szíve összevissza
141 8 | mozgott: az övé, Gergelyé meg Skultétyé.~Azok se beszéltek.
142 8 | kioldozódott cipõzsinórját kötné meg. Tehát õ maga ment be.~Utána
143 8 | is adott neki, s az orvos meg sem köszönve ezt, fehér
144 8 | ágy, egy éjjeliszekrény meg egy fûtõtest.~Az orvos leült
145 9 | vagyok - ilyesmit nem élhet meg soha.~Hát éjszaka volt.
146 9 | emberismerettel alapoztam meg ezt a jelenetet, mekkora
147 9 | bólintanak, jelekkel értetik meg magukat. Harapófogóval kell
148 9 | vidáman füstölögtünk én meg a kalauz abban a meghitt
149 9 | fölött, valahogy mégiscsak meg kellett indítanom. Ásítottam
150 9 | mintha ezt állapítanám meg: jellemzõ, vagy: hallatlan,
151 9 | Megtapogattam a levelet, meg is szagoltam - enyhe penészszaga
152 9 | viselkedtem. Csak annyit engedtem meg, hogy becsomagolja bõröndjeimet,
153 10| éjszakán új oldaláról ismertem meg. Bevallom, azelõtt sokszor
154 10| harminc esztendeig. Ennél meg is maradt.~Hajnal felé,
155 10| Többnyire valami szálláson bújt meg. Ha bejött a városba, kerülte
156 10| az úgynevezett úrifiúkban meg hozományvadászokat látott,
157 10| mely nem is szerezhetõ meg, azzal születni kell.~Tudott
158 10| száját, maga a nép szólalt meg. Eleven népköltési gyûjtemény
159 10| Azt, hogy miképp fõzte meg Zsuzsikát, nem tudom. De
160 10| valami mérges kuvasz. Itt meg kell említenem, hogy udvarukban
161 10| Aki ellenkezik, azt még meg lehet valahogy gyõzni. A
162 10| Fontaine-nek a hangyáról meg a tücsökrõl szóló meséjét,
163 10| a kútba ugrás rendítette meg. Azért sem igen búsult,
164 10| tõle. Ezt nem bocsátotta meg soha.~Hát eltûnt az emberek
165 10| akkor is õk látogatták meg -, hidegen fogadta. Ezúttal
166 10| tagadta, de nem is erõsítette meg. Pista könyörgõre fogta
167 10| rimánkodott, hogy lágyítsa meg leánya szívét, békítse ki
168 10| öreg markába.~Így zsarolta meg õt elõször. De aztán még
169 10| visszatér magától. Amit föltett, meg is tartotta. Múltak a napok,
170 10| ide, hogy hegedûkkel vívja meg ezt a várat. Világos reggelig
171 10| megmagyarázni. Magyarázd meg talán te.~Igen, igen. Mihelyt
172 10| ellenszenvtõl acélosodnak meg, telnek el daccal, hozzátartozóiknak
173 10| agyvérzés. Az öreget is ez ölte meg. Pistáék akkor örököltek,
174 10| 1914. június másodikán halt meg, és június 28-án - amint
175 10| mégiscsak vásároljanak aranyat meg földet. Csak akkor állt
176 11| szállodára, melyrõl külön meg kell emlékeznem.~Ez a szálloda
177 11| felhõkarcoló elõtt állott meg, mely élénk ellentétet alkotott
178 11| eddig nem nyilatkozhatott meg irántam, csupán csak az
179 11| volt. Angolul szólított meg, s feltûnõen hasonlított
180 11| emelkedni. Ekkor tudtam meg, hogy ez a fölvonó.~Remekbe
181 11| Edisonhoz. Ekkor már szentül meg voltam gyõzõdve, hogy nem
182 11| tehát ordítva ismételtem meg, ahogy süketekhez szokás
183 11| egymás után pillantottam meg Eckenert, a hõs óceánrepülõt,
184 11| mikor egy gyakorló orvos néz meg egy beteget, közben azonban
185 11| Végül a pezsgõnél állapodtam meg. Új és új palackok kerültek
186 11| kedvemért a várost vagy öljék meg szeretett fejedelmüket,
187 11| kariatidák gyanánt lapultak meg a falak mentén. Létezésüket
188 12| maga kötelességét.~Értsétek meg: a fölolvasások s az elnök
189 12| Nélküle aligha ismerem meg a németeket.~Természetesen
190 12| Éppen a nyíltsága döbbentett meg, a sátániságnak ez a kuncogó
191 12| családiassága. De ki érthet meg egy népet?~Ismétlem, kifürkészhetetlenül
192 12| háziasszonyom maga vetette meg ágyamat, fölrázta, letapsikolta
193 12| két hiány nem semmisítette meg egymást, hanem növelte.
194 12| szófoszlányt nem értettem meg, elborult a kedélyem. Egyszer
195 12| azzal, hogy mit.~Engedjétek meg, hogy e hosszú, de szükséges
196 12| záró szót mondott. Közben meg is jelent mindenütt, ahol
197 12| faburkolatú termébe, s meg akartam bizonyosodni, hogy
198 12| az ülés még nem kezdõdött meg, s kisétáltam a folyosóra,
199 12| benneteket, ez sohase történt meg.~Épp ez volt a csodálatos.
200 12| kerek mondatokban köszönte meg elnöki jogánál és kötelességénél
201 12| elnökkel, ha nem találja meg idejekorán az egyetlen megoldást,
202 12| nemcsak önmagát mentette meg, hanem megmentette a közmûvelõdést,
203 12| idején miért nem zengetünk meg tréfás gyermektrombitákat,
204 12| ezek a kofák. Bocsássatok meg, de utálom õket. Ott Darmstadtban,
205 12| fiatal koromban utáltam meg. Nem szenvedhették ezt a
206 12| sántító hasonlatok. A hajóra meg a vonatra csakugyan vigyázni
207 12| söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon
208 12| Ezt a csókot nem szervezte meg senki. Ha megszervezik,
209 12| háborúk és forradalmak is meg vannak szervezve, s azért
210 12| irodalmat is a szervezkedés öli meg, a pajtáskodás, a céhrendszer,
211 12| késõbb a szalmán döglöttek meg, egy kocsiszínben, s õ ítélte
212 12| ítélte el és bélyegezte meg hivatalosan a kuruzslók
213 12| erre, s azóta nem lepte meg többé semmi. Csodálatosan
214 12| szívetekre és mondjátok meg nekem, vajon lehet-e az
215 12| fogadóestélyén figyeltem meg õt, ahova mint egy magyar
216 12| tudta, hogy semmit se tesz meg. Ez pedig nem volt részérõl
217 12| önmaguk helyett mások csalják meg õket, pusztán maszlagot
218 12| de a beteg nem nyugodott meg. Dr. H. L. Schmidt, aki
219 12| feledhetetlen kitüntetés számomra - meg is szólított. Most halottian
220 12| rámosolygott. Nem vizsgálta meg. Velem együtt kitûnõen ismerte
221 12| szembogarát, verõerét se nézte meg fontoskodva, térdét se veregette
222 12| hogy csöngessen, és nyissa meg az ülést. Az elnök csöngetett. „
223 12| szaklapok nem emlékeztek meg, csak az évad kezdetéig
224 12| azonban nem feledkezett meg. Háziorvosának fogadta,
225 12| Ezen én nem ütköztem meg. Tudtam, hogy minden elmeorvosnak
226 12| esemény nem akadályozza meg tevékenységében. Itt is
227 12| szakadatlanul. Tavaly télen halt meg kilencvenkilenc éves korában.
228 12| századik évét már nem élhette meg.~Búcsút vettem barátomtól,
229 13| Jolán.~- Parancsol?~- Mondja meg neki, hogy várjon.~- Igen.~-
230 13| Mindjárt készen leszek.~Meg se szappanozta magát, kikelt
231 13| az, aki olyan jó ember, meg ne értse õt.~„Nem vagyok
232 13| kitûnõ a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset,
233 13| országút porában. Mert jegyezze meg, a szárnyas ló nem tud röpülni.
234 13| mezõvárosban, tavaly nyáron halt meg, hosszú szenvedés után,
235 13| a képzelethíjasság lepte meg, ez a szürkeség és elcsépeltség:
236 13| alamizsnául vagy ajándékul kéri õ meg a szerencsétlen, beteg gyermekei,
237 13| melyet szorgalmas munkájukkal meg fognak szerezni, ha kell,
238 13| részletekben, melyeket elõre is meg lehet határozni.~Estit ez
239 13| figyelemmel, mintha legalábbis meg akarta volna írni õt. Estinek
240 13| azzal áltatta magát, hogy meg lehet menteni valakit. Tetszelgett
241 13| Szegénykémnek az idén meg kellett ismételnie az osztályt.
242 13| elkerülte õket.~- Haljanak meg - dörmögte. - Én is meghalok,
243 13| Mindenki meghal.~Az özvegy meg a családja nem tolakodott.
244 13| vette észre.~Esti szólította meg. Vallatta, hogy mi újság,
245 14| minden a szavakon fordul meg, egy költemény jósága éppúgy,
246 14| beajánlottam, s a kiadó másnap meg is bízta egy angol detektívregény
247 14| hogy - a kikötött határidõt meg se várva - a kéziratot három
248 14| csak százötvenet hagyott meg, és ugyanígy emelt el a
249 14| akiket csak akkor ismert meg, s ingót, ingatlant egyformán
250 14| õ csak kettõt említett meg, a másik háromról alattomosan
251 15| összevissza. Voltaképp akkor tudta meg, mit akart kifejezni, mikor
252 15| ritkán találkoztak.~Jötte meg is lephette Estit. De nem
253 15| még inkább tetszett neki. Meg volt gyõzõdve, hogy maradandó
254 15| Még nem.~- Hát mutasd meg neki. El lesz tõle ragadtatva.
255 15| bólintott.~Késõbb õ szólalt meg:~- A közepén mégis kitörlöm
256 16| elõször az eget pillantotta meg, aztán a homokot, aztán
257 16| született. Most született meg másodszor, harminckét éves
258 16| mestert.~- No de ilyet. Meg se ismerjük egymást, mi.
259 16| Fõképp egyszerûsége igézte meg, az a nagy egyszerûség,
260 16| Elingert, mikor és hol tanult meg ily kitûnõen úszni. Erre
261 16| jelentette ki:~- Bármikor - értsd meg: bármikor rendelkezésedre
262 16| körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges
263 16| után kell nézned - jegyezte meg Esti.~Elinger több napon
264 16| Esti szigorúan.~- Hát ezt meg azt, etyepetye - szólt Elinger,
265 16| kérdés, hogy kinek mentette meg: magának, vagy énnekem?
266 16| csak tíz százaléka illeti meg a becsületes megtalálót.
267 17| fölvágottjuk szerint különböztették meg, hanem kizárólag „irodalmi”
268 17| hallgat. Csak aztán szólal meg. Elbeszéli, hogy ezen a
269 17| nem tûrõ hangon állapítja meg:~- Te dolgoztál.~- Nem én.~-
270 17| közelebb lépjek síromhoz. Értsd meg: ekkor az a gondolat, hogy
271 17| gondolat, hogy te látogatsz meg, Dani, akit állandóan szomjúhozok,
272 17| tündéri ábrándnak látszó, hogy meg se mertem álmodni. Bocsáss
273 17| mertem álmodni. Bocsáss meg, ne szakíts félbe, most
274 17| amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd figyelmeztetsz.
275 17| boldogan kacag. Csak most érti meg, hogy itt szívesen marasztalják,
276 18| fémszálas körte világított meg vörösen, élõlények mozogtak,
277 18| út várt rám: okvetlenül meg kellett érkeznem.~Helyzetem
278 18| sem engedni.~Konokságomnak meg is lett a foganatja. Elkaparintottam
279 18| felszólításának, hogy váltsam meg menetjegyem. Micsoda öröm
280 18| amelyet éjszaka gyújtanak meg a kórtermekben, hogy a szenvedõk
281 18| tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a
|