Fejezet
1 1 | ÍRÓ BEMUTATJA ÉS LELEPLEZI ESTI KORNÉLT, ~E KÖNYV EGYETLEN
2 1 | tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy
3 1 | tévedni tetszik. Nem én vagyok Esti Kornél.~- Micsoda? - ámult
4 1 | fölismertek. Valamennyit Esti Kornélhoz utasítottam. Erre
5 1 | volt rendõrileg bejelentve. Esti Kornél tényleg volt, de
6 2 | kérdezte még egyszer.~- Esti Kornél - válaszolt a kisfiú,
7 3 | SZÁJON EGY LEÁNY~Amikor Esti Kornél 1903-ban az érettségin
8 3 | leány, vele rézsút szemközt.~Esti legyezgette magát. Afrikai
9 3 | egyszerû, tiszta homloka. Esti most fedezte fel elõször,
10 3 | Tûnõdött, és semmit se tett. Esti néha azt hitte, hogy majd
11 3 | kisleányom”. De ez volt minden.~Esti nem értette a helyzetet.
12 3 | volt.~Szegény, gondolta Esti. Nem is bírta sokáig nézni.
13 3 | be, mért nem dõlt már ki? Esti vállat vont. Mindez merõben
14 3 | meggyújtották a gázlángokat. Esti a könyvéhez menekült. Minden
15 3 | Mi van ezzel a leánnyal? Esti is fölugrott. Körültekintett
16 3 | álarcos, kloroformos rablót.~Esti nem erõszakoskodott. Miután
17 3 | erkölcsi fölfogása, melyet Esti Kornél késõbb részletesebben
18 3 | múlva zörögve nyílt az ajtó. Esti azt hitte, hogy a kalauz
19 3 | mindig igen sápadt arcát. Esti kérdõ pillantást vetett
20 3 | Hát ez meg mit jelent? Esti újabb kérdõ pillantást vetett
21 3 | tekintetét sem engedte magához. Esti visszanyelte szavait.~Nem
22 3 | legrettenetesebb.~A vonat zakatolt. Esti minden öt percben kirántotta
23 3 | fojtó-illékony szagáról Esti - patikusok ivadéka volt -
24 3 | elhagyták, a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást. Fölkelt,
25 3 | tengeralatti búvárképeken.~Esti megint azt a megkönnyebbülést
26 3 | levegõ hirtelen lehûlt.~Esti fázott. Feltûrte kabátja
27 3 | és állatok pedig, akiket Esti most meglesett - mint azt,
28 3 | lebegett. A leány volt. Esti megmozdult. Erre a leány
29 3 | Tettette az alvást, akár eddig. Esti a pilláinak résén kémlelte
30 3 | kémlelte õt, a pilláinak résén. Esti kinyitotta szemét. A leány
31 3 | fárasztó volt ez a mesterkedés. Esti szeretett volna szabadulni
32 3 | förtelmesebb.~Úgy három óra felé Esti, aki folyton ezekkel a lidérces
33 3 | csitt-csitt, errõl hallgatni kell. Esti a leánnyal szemben állt,
34 3 | ahol érte, a száját is.~Esti, aki még föl sem ocsúdott
35 3 | sohase fog megvirradni.”~Esti kiszaladt a folyosóra. Sietnie
36 3 | szívták a hajnali levegõt. Esti követte példájukat.~A lámpákat
37 3 | katonaorvos - vagy amint Esti késõbb elhencegte öccsének:
38 3 | igyekezett fürdeni.~Véletlenül Esti ablakához állott, aki ismert
39 3 | sokszor látta a tengert is.~Esti a legbadarabb kérdésekkel
40 3 | még mindig nem volt itt. Esti már azt hitte, hogy az ezredorvos
41 3 | alagútba zörögtek bele. Esti már letett minden reményrõl.
42 3 | fehér rózsa volt rajta. Esti lesegítette bõröndjét.~Idestova
43 3 | arcát, s most elõször nézett Esti Kornélra, és jutalmul megengedte
44 3 | rohamozták meg a kocsikat. Esti maga cipelte kosarát, elhelyezte
45 3 | be az anya és a leánya. Esti utánuk bámult. Nézte õket
46 3 | legeslegfelsõ fok, önkívület.~Esti letelepedett egy kávéház
47 3 | Reggelizni tetszik? - Esti nem felelt, várt egy kicsit,
48 3 | signore - és máris indult. Esti azon való örömében, hogy
49 3 | leírhatatlanul kedves s-eivel.~Esti boldog volt. Boldog volt,
50 3 | mutatott, igen határozottan. Esti adott neki egy zsömlét.
51 3 | Che cosa? - kérdezte Esti - Un altro pane - mondta
52 3 | fog mûvelni a straniero. Esti átnyújtott a fiúcskának
53 3 | nézeteltérések támadtak, mert Esti nem értett egypár olasz
54 3 | számot, s a pincér, aki Esti kiejtésén rögtön észrevette,
55 3 | Tedesco? Croato? Inglese? - Esti csak fejét rázta. Aztán
56 3 | jött ide, honnan származik. Esti erre egyáltalán nem felelt.
57 3 | szavalgatott magának Esti, megmámorosodva a feketétõl
58 4 | velem tartasz? - kérdezte Esti Kornél.~- Örömmel! - kiáltottam. -
59 4 | leszálltunk.~- Ez az - mondta Esti.~- Ez? Hisz ez is épp olyan,
60 4 | üdvözli a másikat - magyarázta Esti -, aki valóban szereti is,
61 4 | magát?~- Dehogy - legyintett Esti megvetõen. - Ez az igazság.
62 4 | szentek?~- Bölcsek - felelt Esti határozottan. - Sohase hazudnak.~-
63 4 | hogy föllocsoljam magam.~Esti valami ízléstelen, aranycirádás
64 4 | Mit hazudsz? - rótt meg Esti. - Te itt nem jó napot kívánsz,
65 4 | Természetesen - válaszolt Esti.~- Miért?~- Azért - szólt
66 4 | elolvasni.~- Unalom - betûzte ki Esti. - Ez a címe.~- Mi van ebben
67 4 | Szigorú vagy - intett le Esti. - Hiába, semmiféle várakozást
68 5 | MODERN KÖLTÕK TANYÁZTAK~Esti délelõtt tizenegykor még
69 5 | ivott...~- Szép - dünnyögte Esti.~Sárkányt zavarta a megjegyzés.
70 5 | hálás mosoly suhant át.~Esti megkérte barátját:~- Kezdd
71 5 | beszagosodott az egész szoba.~Esti hunyt szemmel hallgatta
72 5 | ez a hold újra megjelent Esti zárt szemhéjai mögött, az
73 5 | Nagyszerû! - kiáltott Esti, amikor a költemény véget
74 5 | jelentõs esemény történt.~Esti is ezt érezte. Széttekintett
75 5 | írtál verset?~- Nem - szólt Esti csüggedten. - Tegnap nem.
76 5 | Független Magyarország-ba.~Leült Esti íróasztalához, hogy versét
77 5 | versét letisztázza tintával.~Esti ezalatt lassan öltözködött.
78 5 | dúdolt.~- Csitt - mondta Esti, fejével az ajtóra mutatva,
79 5 | kaptak a papírkereskedõtõl.~Esti és Sárkány egyszerre megállott.~
80 5 | hárman, Kanicky, Sárkány és Esti, senki se hiányzott, a kör
81 5 | visszaköszönt.~Ezt is abbahagyták.~Esti a Rákóczi út sarkán vett
82 5 | ölelkezve lejtett el vele. Esti hozzájuk csatlakozott.~-
83 5 | eléje tette az összeget. Esti dupla feketét rendelt. Kanicky
84 5 | pohár vizet, noha egyikbe Esti beleverte a cigarettája
85 5 | becsületszóra, s akkor Esti is megkapott az imént kölcsönadott
86 5 | hogy már nincs sok idejük.~Esti homályosan ismerte ezt a
87 5 | megkérdezte, mire gondol most. Esti fölényesen elmosolyodott,
88 5 | rendbe jön, véglegesen. Esti és Kanicky naponta hallották,
89 5 | is ártana egészségüknek.~Esti fölkelt, megkereste az éjjeli
90 5 | kötõfékre szükségem van.~Esti nem értette az ötven fillért
91 5 | A nõ halkan felelgetett.~Esti távol állott tõlük, egyedül.
92 5 | A csoport követte õket. Esti is utánuk iparkodott, hogy
93 5 | éjszakát.~- Jó éjszakát.~Esti kinyitotta az ajtót, melyet
94 5 | nõ.~- Semmi - válaszolt Esti, és becsukta az ajtót, hogy
95 5 | Itt marad?~- Itt - mondta Esti. - Egy percre talán leülök -
96 5 | Vonogatta a vállát idétlenül.~Esti ezért a mozdulatáért megsajnálta.
97 5 | kulccsal zárta be az ajtót.~Esti egy formahibát akart helyrehozni.
98 5 | azelõtt?~- Fésülõnõ.~Ekkor Esti kétségbeesetten belefogódzott
99 5 | Bécsben, magas trónusán.~Esti az Üllõi úton ballagott
100 5 | szigorú, álló írásával.~Esti meghatottan olvasta a kártyát,
101 6 | zenekar pihent. Mi ásítoztunk.~Esti Kornél fülembe súgta:~-
102 6 | végzõdött be pályafutásom...~Esti Kornél elhallgatott. Nem
103 7 | villámvonaton robogtam - mesélte Esti Kornél - hazafelé, forró
104 8 | ekkor lépett a kávéházba Esti.~Estiért fél órával ezelõtt
105 8 | Idegenül nézett körül.~Esti magas férfi volt, bajnoki
106 8 | Média parázslott, szipkában.~Esti kezet fogott kartársaival,
107 8 | rémlett, megörült annak, hogy Esti eljött. Tüstént fölállt,
108 8 | akarná hajtani fejét.~- Esti - szólt halk, rekedtes hangon -,
109 8 | Semmit.” „No, szervusz.” Esti azonban - csak most érezte -
110 8 | magáról sohase beszélt. Ez Esti elõtt, aki csak magáról
111 8 | udvariassággal érintkezett. Esti ennek folytán öntudatlanul
112 8 | inkább fokozta komolyságát.~Esti mindezt oly gyorsan és egyszerre
113 8 | újság, de nem olvasott, Esti pedig, aki közvetlenül mellette
114 8 | tovább is a levegõbe bámult. Esti azonban hazafelé menet egész
115 8 | mozdulatával asztalához intette õt. Esti leült. Azt kérdezte, hogy
116 8 | látni újra megszülemleni Esti arcán, mint ahogy a sokszor
117 8 | ha másoknak meséljük el.~Esti arca semmit sem árult el.
118 8 | hajtással kiitta, körömcseppig.~Esti kiejtette kezébõl az újságot.
119 8 | Különben mind cigarettáztak. Esti is.~Pali nem nagyon akart
120 8 | ezenkívül szégyenkeztek is Esti elõtt, hogy ide „csõdítették”
121 8 | végeladást rendezve életébõl, Esti a márványasztal alatt kényelmesen
122 8 | északkeleti részébe vonultak. Esti az utolsó mondatnál elmosolyodott.~
123 8 | ide - mutattak Estire.~- Esti, igazán nem szólsz senkinek? -
124 8 | hangon.~- Nem - válaszolt Esti -, egy szót se.~- Hát -
125 8 | Megkapod.~- Mibõl? - dünnyögött Esti, hogy valamit õ is mondjon.~-
126 8 | nem érted.~- Nem - felelte Esti határozottan.~- Várj. Mi
127 8 | áron. Érted már?~- Értem.~Esti elszomorodott. Ámuldozott,
128 8 | bizalmasabban lehet tárgyalni. Esti karjába fogódzkodott, s -
129 8 | kéjesen finom s kegyes.~Esti arról beszélt Palinak, hogy
130 8 | fõkapitányság elé értek, Esti elbúcsúzkodott tõle. Pali
131 8 | kezét.~Úgy vonta befelé.~Esti meghatódott. Õ, aki oly
132 8 | melynek közepén Pali állt Esti karjába csimpaszkodva, még
133 8 | tenni a szerencsétlennel, Esti a figyelmét másra irányította.
134 8 | Körúton jártak. Elöl Pali és Esti. Palinak már nem kellett
135 8 | Palinak már nem kellett Esti kezét és karját fogni. Bízvást
136 8 | nagykávéházban voltak, hol Esti egy novemberi délután háromnegyed
137 8 | kétségbeesett mozdulattal Esti feje felé nyúlt. - A lapot
138 8 | Dörögnek” - ismételte Esti, és õ, aki minden szót annyiszor
139 8 | Figyelsz?~- Figyelek - szólt Esti, akinek már zúgott a feje.~-
140 8 | is érzed ezt. Érzed most?~Esti, aki nem érezte azt, amit
141 8 | Gergely és Skultéty vezette.~- Esti, olaszul is megtanulok.
142 8 | éjjel megtanulok olaszul, Esti.~A Nyugati pályaudvarnál
143 8 | Tegyünk már valamit - mondta Esti. - Ez szörnyû.~Pali a fogpiszkálókat
144 8 | adjatok még egy cigarettát.~Esti alkalmasnak érezte a pillanatot,
145 8 | és Skultéty. Elindultak.~Esti az Andrássy úton gyalogosan
146 9 | mesélnem nektek - szólt Esti Kornél. - Múltkor egy társaságban
147 10| A KÚTBA ÉS FÉRJHEZ MEGY~Esti Kornél Portugáliából érkezett
148 11| költészetét? - fordult felénk Esti Kornél. - Errõl sokat tudnék
149 12| fölháborodott pisszegés fogadta. Esti Kornél, aki már javában
150 12| igazgatója.~- Tehát - folytatta Esti Kornél - ez mindig úgy történt,
151 13| feketében, mélyén lefátyolozva.~Esti a teljesen ismeretlen nõ
152 13| Mi tetszik? - kérdezte Esti.~- Kérem - hebegte a nõ -,
153 13| elõszobába.~- Ide?~- Oda - mondta Esti durván -, oda.~A nõ, mint
154 13| a fogadószoba, elvonult, Esti pedig a fürdõszobába ment,
155 13| Irodalmi ügyben - ismételte Esti. - Gyûjteményes munkákat
156 13| szobalány.~- Tessék? - kérdezte Esti kissé meghökkenve azon,
157 13| másik szobában suhogtak. Esti utánaordított:~- Jolán.~-
158 13| szolgálhatok? - kérdezte Esti.~A hölgy nem válaszolt.
159 13| alól.~„Az özvegy - gondolta Esti -, porba sújtott özvegy.
160 13| személyesen. Az írásait ismerte.~Esti ismerte ezt.~Ismerte azokat,
161 13| ember - vitatkozott magában Esti. - Rossz ember vagyok. Vagy
162 13| olvasta.~„Az más - folytatta Esti csöndes vitáját. - Ne keverjük
163 13| szõtte tovább gondolatait Esti, akit valószínûleg ez a
164 13| nem inkább egy kovácshoz?”~Esti föl is állt, megmutatta
165 13| apró dolgok megnyugtatnak.~Esti mindenre el volt készülve.
166 13| rákban.~- Igen - szólt Esti határozottan, mintha a rákot
167 13| télvízidõn nincs cipõje.~- Igen.~Esti csak a tüdõvészt várta,
168 13| reggeltõl estig.~- Igen, igen.~Esti jóval kevesebbet hallott,
169 13| nem volt több. Elfogyott.~Esti leült. Odafordult az asszonyhoz.~-
170 13| Nyugodtan a szemébe tekintett.~Esti még mindig a süvöltõ hangot
171 13| Isten.~- Jó - vágott szavába Esti. - Írja föl a címét. Tehát
172 13| írták: Méltóságod szíve... Esti a szívéhez kapott. A méltóságos
173 13| már igazán nem bírt el.~Esti délelõttönként, mikor fölébredt,
174 13| idõn belül hely üresedjék.~Esti ezt tudomásul vette. Minthogy
175 13| emberek befolyásolhatósága?~Esti, miután latra vetette az
176 13| legnagyobb nyilvánosság elõtt.~Esti, minthogy útjába esett a
177 13| bal fülére megsiketült.~Esti nem hitte, hogy a földön
178 13| Mamust most én helyettesítem.~Esti hazamenet a bódéra gondolt,
179 13| port kevergetett az utcán. Esti a cukrászdában ült, és csokoládét
180 13| özvegybe.~Az nem vette észre.~Esti szólította meg. Vallatta,
181 13| hónappal ezelõtt meghalt.~Esti a szemét lesütötte a földre,
182 13| lábaival. Talán jobb is így.~Esti bólintott:~- Persze, persze.~
183 14| idézte.~- Szegény - mondotta Esti Kornél. - Én évekkel ezelõtt
184 15| Õ PEDIG AZ ÚJ VERSÉÉRT~Esti Kornél egy téli estén a
185 15| sarkában egy karosszékbe ült. Esti tagoltan, hogy a vers minden
186 15| hangja.~- Tetszik? - vallatta Esti, mert mihelyt dicsérték,
187 15| jött, lassan. Megragadta Esti mindkét kezét. Ünnepélyesen
188 15| Micsoda? - riadt fel Esti.~- Lacika - dadogta Pataki. -
189 15| dadogta Pataki. - Lacika.~Esti meggyújtotta a mennyezetcsillárt:
190 15| dolgozószobában.~- Hallatlan - mondta Esti hirtelen, s arcát elfintorította. -
191 15| Mesteri az egész, mesteri.~Esti a gépírt oldalakat csörgette
192 15| gennyes is, eltokolódhat.~Esti bólintott.~Késõbb õ szólalt
193 15| az elsõ emeletre. Utána Esti.~Lacikát, aki elõzõleg morfinoltást
194 16| hintáztak az óriási hullámokban. Esti, aki délutánonként úszónadrágban
195 16| Még idején odaérkezett.~Esti feje éppen kibukkant a vízbõl.
196 16| így szólt:~- Elinger.~- Esti - mutatkozott be Esti.~-
197 16| Esti - mutatkozott be Esti.~- Ó, mester - szerénykedett
198 16| ki ne ismerné a mestert?~Esti próbált úgy viselkedni,
199 16| Az én életem?” - gondolta Esti, majd hangosan: - Amit ön
200 16| ki se mondhatom - dadogta Esti, s erre a fiatalembernek
201 16| A fiatalember meghajolt. Esti átölelte víztõl nedves derekát,
202 16| övet, selyem nyakkendõt.~Esti az arcába meredt. Ez volt
203 16| uzsonnáztam.~- Az kár - felelte Esti szórakozottan, az étlapot
204 16| ki az ingét - tanácsolta Esti -, még mindig pokoli hõség
205 16| rajtam.~Elinger hallgatott.~Esti a kezét rátette a kezére,
206 16| Olajnál.~- Na látja - szólt Esti, maga se tudta, hogy miért -,
207 16| Nem.~- Én sem - kacagott Esti az égbe, mely ezen a magas
208 16| Mindez nyersanyag - gondolta Esti -, érdektelen és tartalmatlan.
209 16| tudott egyebet mondani. Esti olykor éteroltást akart
210 16| Igyunk - biztatgatta Esti. - Igyunk. Hány éves?~-
211 16| megengeded...~Vacsora végén Esti ezt jelentette ki:~- Bármikor -
212 16| az kellene - tiltakozott Esti.~Még egyszer a lelkére kötötte:~-
213 16| telefonszámomat.~Elinger fölírta Esti telefonszámát. Õ is közölte
214 16| Magyar Olaj telefonszámát. Esti fölírta.~„Minek írtam föl? -
215 16| adott magáról életjelt.~Esti pedig gyakran gondolt rá.~
216 16| Karácsony elõtt erõsen fagyott. Esti mindenre gondolt inkább,
217 16| Kétszáz pengõrõl? - kérdezte Esti. - Annyi most nincs nálam.
218 16| holnap a lakásodra küldök.~Esti a különbözetet még aznap
219 16| húsz pengõt, hol csak ötöt.~Esti bizonyos kéjjel fizetett.
220 16| mondatait.~„Hiszen ez - gondolta Esti ráébredve a valóságra -
221 16| Természetesen - felelte Esti, s átnyújtott neki egy tiszta
222 16| kell nézned - jegyezte meg Esti.~Elinger több napon át lótott-futott,
223 16| kétségbeesned - vigasztalta Esti. - Amíg nem találsz megfelelõ
224 16| föl, amikor megmentette Esti életét.~Csak egy volt kellemetlen.~
225 16| kellemetlen.~Az, hogy mikor Esti gyötrõdve, az arcát fintorgatva
226 16| ketrecben.~- Elinger - mondta Esti, lecsapva töltõtollát -,
227 16| érti.~- Mit ért? - kérdezte Esti szigorúan.~- Hát ezt meg
228 16| hamiskásan rákacsintott.~Esti kijött a sodrából. A dolgozószobájába
229 16| és hogy ki válik újabban. Esti, aki ilyesmiktõl dührohamokat
230 16| vers rossz volt és hosszú.~Esti lehajtotta fejét. Az járt
231 17| mintha sohase lettek volna.~Esti Kornél nem ilyen hálátlan.
232 17| kérdezi.~- Dehogy - veti oda Esti.~- Igazán?~- Ha mondom.~-
233 17| vagy - vonogatja a vállát Esti. - Hát jobban szeretnéd,
234 17| Becsületszentségemre.~Esti feketét rendel, egy egész
235 17| Nem hazudom - tiltakozik Esti. - Már egy hete nem tudok
236 17| elmebeteg - szólt hozzá Esti szelíden, a régi barátság
237 17| mentségeire és kifogásaira, aztán Esti érveire és ellenvetéseire
238 17| törölgeti verejtékezõ homlokát.~Esti hallgatja ezeket a fejtegetéseket,
239 17| savanyútojás, te unalommártás...~Esti már úgy üvölt, hogy elreked,
240 17| természetesen azonban, hogyha Esti még nem olvasta el vagy
241 17| óra két perckor fejezi be.~Esti ekkor odalép a papírkosárhoz,
242 17| homályos pontot, és indul. Esti kikíséri a lépcsõházba.
243 17| megy túl gyorsan. Amikor Esti bezárja mögötte a kaput,
244 18| Ordított a szél - szólt Esti Kornél. - A sötétség, a
|