Fejezet

1 2 |    Megdicsérte érte. Az már nem sírt.~- Hogy hívnak téged? -
2 3 | Édesanyja arcát elfordította és sírt.~Ötórai zötyögés után „szerencsésen”
3 8 |      eszébe semmi.~Csak ült, és sírt.~1925~ ~
4 9 |          Ez a nagy, kövér ember sírt. Eleinte férfiasan, titkolva
5 9 | titkolva könnyeit, de aztán úgy sírt, hogy a szája vonaglott,
6 11|       volt rátekintenem vörösre sírt szemükre, melyet hiába igyekeztek
7 12|    özvegy kezében egy lucskosra sírt zsebkendõvel pártfogásért
8 13|      Esernyõje egész kis tócsát sírt a tükörfényesre kefélt padlóra.~
9 13|       hatással volt rá. Már nem sírt.~A fájdalom a maga elvont