Fejezet
1 1 | és kegyelmes urakat -, s õ szintén hivatalos volt hozzám,
2 1 | nemegyszer pirultam miatta.~Õ maga hasonlóan lehetett
3 1 | mindezek ellenére értettem õt. Õ is engem. Csakhogy titokban
4 1 | Ki-ki ment a maga útján. Õ balra. Én jobbra.~Tíz hosszú
5 1 | helyzetben. Föl kell tennem, hogy õ is gondolt rám. Végre múltunkat
6 1 | ily gyorsan.~Hogy ki volt õ nekem és mi volt, azt bajos
7 1 | szólalt meg hátam mögött, az õ feledhetetlen hangja:~-
8 1 | Öltsd ki a nyelved - és õ ki is öltötte a nyelvét,
9 1 | Te gyáva - ordította õ.~Sápadtan meredtünk egymásra.
10 1 | fölháborodástól és a részvéttõl, õ a kíváncsiságtól és a vérszomjtól.
11 1 | kertbe, eltûnt szemünk elõl.~Õ sem mert hát mindent. Szeretett
12 1 | bizonyos, hogy minden rosszba õ avatott be. Õ világosított
13 1 | minden rosszba õ avatott be. Õ világosított föl annak idején,
14 1 | hogy születik a gyermek, õ fejtette ki elõttem elõször,
15 1 | mi és hamarabb meghalnak, õ biztatott arra, hogy ne
16 1 | elkésnék is az iskolából, õ bujtatott, hogy feltörjem
17 1 | kinyitogassam leveleit, õ hozott nekem vad könyveket
18 1 | gyertyaláng elé kellett tartani, õ tanított meg énekelni, hazudni
19 1 | hazudni és verset írni, õ bátorított, hogy hangosan
20 1 | kívánságaimmal zaklassam õket, õ szívatta el velem az elsõ
21 1 | velem az elsõ cigarettát, õ itatta meg velem az elsõ
22 1 | az elsõ pohár pálinkát, õ kapatott rá a testi örömökre,
23 1 | torkosságra és a bujálkodásra, õ fedezte föl számomra, hogy
24 1 | titkos gyönyörûség van, õ tépette le viszketõ sebeimrõl
25 1 | viszketõ sebeimrõl a heget, õ bizonyította be, hogy minden
26 1 | mint egy vezérigazgatónak, õ szerettette meg velem a
27 1 | állatokat és a néma magányt, õ vigasztalt meg egyszer,
28 1 | elmúlás buta érthetetlenségén, õ csempészte érzésemhez a
29 1 | kétségbeesésemhez a lázadást, õ tanácsolta, hogy azoknak
30 1 | bebörtönöz és felakaszt, õ hirdette, hogy a halál örökkévaló,
31 1 | hogy a halál örökkévaló, s õ akarta elhitetni velem azt
32 1 | Aztán sokkal voltam adósa. Õ volt az én tanítómesterem,
33 1 | azzal fenyegetett meg az õ különös tájnyelvén, hogy
34 1 | tükör elõtt ül. Fölugrottam. Õ is fölugrott.~- Szervusz -
35 1 | hogy ily késõn rontok be. Õ semmin se csodálkozott.
36 1 | Esõköpeny volt rajta. Az õ köpenyének a gallérján is
37 1 | csacska széplélek. Igen, õ igazolta és fölmentette
38 1 | összejöttünk egyszer-kétszer, és õ mindig hozott valami úti
39 2 | melyben három gyermeke aludt: õ, az öccse meg a húga.~Lábujjhegyen
40 2 | sötétkék vászonruhát, melyet az õ régi blúzáról lefejtett,
41 2 | ibrikben meg egy S-kiflit. Õ ma nem akart kávézni. Azt
42 2 | megcsókolta õt. Indulni akart. De õ nem engedte el a kezét.~-
43 2 | Osztálytársai már mind ültek. Õ is szeretett volna leülni
44 2 | miniszterelnök bársonyszékét. Õ szintén „úrigyermek”-nek
45 2 | volt, mint a veszedelem. Õ azonban a falnak tántorodott.
46 2 | társaságot. Ha tudnák ezek, hogy õ mit tud. Tudta például,
47 2 | De õk nem tudták, hogy õ mindezt tudja.~A Vörös Ökör
48 2 | írjuk.~Palatáblák zörögtek. Õ is a padra akarta fektetni
49 3 | utazhat, ahova kedve tartja.~Õ az utóbbi mellett döntött.
50 3 | darabokat játszottak, s õ jobb híján ezeket nézte
51 3 | vásárolt, „pesti ember” volt. Õ csak azt vette észre, hogy
52 3 | álláspontjára helyezkedik. Õ belenyomorította a hálóba
53 3 | vette szemügyre útitársait. Õ sem óhajtott ismerkedni.
54 3 | hogy fölszabadul, hogy õ is sok mindent maga mögött
55 3 | könyvvel kezében, voltaképp õ is meg nem is õ, mindenki
56 3 | voltaképp õ is meg nem is õ, mindenki lehet, akit akar,
57 3 | és mi lesz majd a vége? Õ már az önképzõkörben nem
58 3 | lehetett, annyi, mint az õ édesanyja. Mindjárt az elsõ
59 3 | úgy volt kellemes, ahogy õ tette, vagy nem tette.~Olyan
60 3 | az aztán sok.~Ezen már õ is fölháborodott. Oly izgalom
61 3 | fogva reá vonatkozott, s õ olyan érdeklõdés központjába
62 3 | díjnokhoz tette hasonlóvá, de õ ezzel roppant meg volt elégedve,
63 3 | feje fölött imbolyogtak. De õ ilyesmit illetlenségnek
64 3 | ha elolvassa nevüket? Az õ kíváncsisága mélyebbre tört,
65 3 | akár rejtélyes, akár nem, õ itt tovább nem maradhat.
66 3 | Leült régi helyére. Most már õ maga is bizonyosra vette,
67 3 | fölöttébb valószínû, hogy õ ekkor is meggondolja magát,
68 3 | magatartása. Azzal sem, hogy õ „jól nevelt fiú” volt. Azzal
69 3 | vérengzõ, gonosz ösztön. Csak õ tudta, hogy mint kisdiák
70 3 | titkos kínzókamrában. Itt õ meg unokaöccse konyhakéssel
71 3 | emberhez - aki csak olyan, mint õ, szóval gyarló, boldogságra
72 3 | Arra vonatkozólag azonban õ se tudott fölvilágosítást
73 3 | zakatolásától. Arról a helyrõl, ahol õ ült, látni se lehetett senkit.
74 3 | valamilyen hívõ morzsol az õ ismeretlen és láthatatlan
75 3 | egyenletesen lélegzett.~Már õ is készülõdött lepihenni.
76 3 | tudja, milyen síneken. Az õ lelke e két lélek körül
77 3 | közel hozzá, hogy a keze az õ keze fölött lebegett. A
78 3 | magyarázatát.~Nagy rejtély a csók. Õ még nem ismerte. Csak a
79 3 | azt senki se tudta, még õ maga sem. Csak talán az
80 3 | ballada, csak románc. Ebbõl õ „azonnal levonta a következményeket”.
81 3 | azt is elképzelte, hogy õ e hegyek és erdõk ura, gazdag,
82 3 | háza volt a tengernek. De õ azért se jelent meg. Mint
83 3 | mozogtak gyorsabban, mint az õ hajdani úsztatójátéka, melyet
84 3 | tízezer torok együtt, mint õ egymaga: Thalatta, thalatta.
85 3 | Majdnem megdöbbent ettõl. Õ közben elfeledkezett róluk.
86 3 | volt s örökös aggodalom. Õ ezt gondolta:~„Szegény fiú,
87 3 | fiam.” Ezt gondolta. De õ se mondta el. Aki szenved,
88 3 | jutalmul megengedte neki, hogy õ is hosszan nézzen borostyánzöld
89 3 | Francesco Deák méla platánsorán.~Õ is megindult ezen az árnyas,
90 3 | ismeretlen nyelven, melyet õ a magolás, a gimnazista
91 3 | pincér, és elsietett, az õ leírhatatlanul kedves s-eivel.~
92 3 | és ezt is mutatta, az õ anyját, aki tõle pár lépésnyire
93 3 | Szeme sötéten fáklyázott. Õ meg a porontya egyenes derékkal,
94 3 | egyesüljön vele. Nem félt õ már semmitõl. Tudta, hogy
95 5 | érzelgõsen, hangsúlyozva, hogy õ nem érzelgõs. Itt volt Exner,
96 5 | mindenkivel és mindennel. Õ nem értette az életet. Fogalma
97 5 | térjen át a mohamedán hitre, õ áttér rá, föltéve, hogy
98 5 | mégis azt gondolhassa, amit õ gondolt.~Kanicky a barátja
99 5 | mellére hajtotta fejét. Õ nem minden nõt várt, csak
100 5 | talán jobban ismerték, mint õ maga, kibékült vele, és
101 5 | visszaérkezett és követelte a pénzét. Õ egy darabig észokokkal próbálta
102 5 | képviselte a régi nemzedéket. Õ az elsõ fülkében kotolt,
103 5 | pont olyan volt, mint az õ élete.~Otthagyták õket a
104 5 | távol állott tõlük, egyedül. Õ nem akart belemenni ebbe
105 5 | mozdulatáért megsajnálta. Szíve, az õ beteg szíve tele lett könnyel,
106 5 | egy nádszéket tolt feléje. Õ is leült, vele szemben a
107 5 | fogta át kedveseit, mert õ mindezek tetejébe még jó
108 6 | válságról csevegtem, az õ zsebébe is odasinkófáztam
109 7 | hogy eltakarja vele, mert õ az élete nagyobb részében
110 7 | volt, mint a tejhab. Az õ haja is festett volt, szalmasárga.
111 7 | Mohamed jutott eszembe, az õ megindító, jóságos prófétájuk,
112 7 | nemigen törõdött velünk. Õ - amint említettem - Paul
113 8 | Közölve vele, hogy miért.~Õ nem rablógyilkosságokról,
114 8 | dünnyögött Esti, hogy valamit õ is mondjon.~- Mibõl? - ismételte
115 8 | ment, mert ezt a kávéházat õ se találta alkalmasnak,
116 8 | befelé.~Esti meghatódott. Õ, aki oly egyedül élt Budapesten,
117 8 | Bízvást elereszthette. Ment õ anélkül is. Vonzotta a szánalom.~
118 8 | felelte, hogy csak hozzák be, õ az ügyeletes, rendelkezésükre
119 8 | Dörögnek” - ismételte Esti, és õ, aki minden szót annyiszor
120 8 | melyet eltakart. Elsõül õ szállt a kocsiba, aztán
121 8 | cipõzsinórját kötné meg. Tehát õ maga ment be.~Utána a vasajtó
122 8 | hallotta. A szabadjegyei. Õ, aki mindig a kordonon belül,
123 8 | temetésnél a kordonon belül. Õ, õ.~Wirth eltûnt. Utánafutott
124 8 | temetésnél a kordonon belül. Õ, õ.~Wirth eltûnt. Utánafutott
125 8 | nem tudott aludni, mert õ is rá gondolt.~Pali azon
126 9 | Aztán mellém állt. Nyilván õ is unatkozott.~Fogalmam
127 9 | levél olvasásába. Ezalatt õ félreállt, és leste a hatást.
128 9 | háromszor: Nem, nem, nem.~Õ könnyeiben fuldokolva egy
129 9 | a vonat el nem indult, s õ eltûnt örökre, mindörökre
130 10| Most láttam, hogy ember õ, talpig ember, és a földim.
131 10| éppoly szótlan lett, mint õ. Többnyire valami szálláson
132 10| Történelmi lámpaláza volt az õ feltörekvõ társadalmi osztályának,
133 10| dicsekedhetett? Hát kérlek, õ nagyszerû ember volt, isteni
134 10| népköltési gyûjtemény volt õ, emberbõrbe kötve.~Azt,
135 10| ki ágyukból. Mindenki az õ házuk felé szaladt. Mire
136 10| csapkodta kezeit. Ezt már õ is megértette. Ha egy lány
137 10| tudja, hol lehet mostanában, õ igazán nem tudja. Egyébként
138 10| a lámpát benn elfújták. Õ volt az, õ volt.~Erõszakoskodni
139 10| benn elfújták. Õ volt az, õ volt.~Erõszakoskodni nem
140 10| felesége ablaka elõtt az õ nótáját, hogy Hány csillagból
141 10| eszköze maradt neki, és õ csak az urát akarta visszaszerezni,
142 11| is hasonlít hozzá, hanem õ maga Edison.~Kérdésemet
143 11| Érdeklõdtem, mire valók ezek.~Õ erre se felelt azonnal.~
144 11| megbetegedésérõl van szó, melyet ugyan õ is tudna kezelni egyetemes
145 11| hogy ez „nem tartozik az õ hatáskörébe”.~Ismét mindenki
146 12| EDUARD VON WÜSTENFELD, ~AZ Õ NÉMET DIÁKÉVEINEK HALHATATLAN
147 12| HALHATATLAN ALAKJA ÉS AZ Õ ATYAMESTERE, ~AZ EGÉSZ FEJEZETEN
148 12| teljesítették kötelességüket, õ is teljesítette a maga kötelességét.~
149 12| gondolattal terhelt - amint az õ isteni Hölderlinjük énekli.
150 12| Mindenekelõtt megtanulni az õ kissé kemény és érdes, kacskaringós
151 12| tényleg alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta vállát,
152 12| Ellenkezõleg. Amint az elnököt az õ fölolvasásuk elsõ szava
153 12| tapasztalatukat majdan az õ nehéz, felelõsséges pályájukon
154 12| sohase lesz belõlük elnök. Õ azonban, aki közöttük mély
155 12| mezõn viháncolva labdáztak, õ félreült egy emelvényszerû
156 12| ébresztõleg hatott rá, s õ minden alkalommal résen
157 12| lírai költemények alatt. Õ úgy okoskodott, hogy az
158 12| jelentéktelen dolgokban, õ is tévedett. Végre bármilyen
159 12| páratlan szellem volt is, õ is csak ember volt, mint
160 12| fölálltak, hogy jobban lássák. Õ maga is megrémült. Gyanú
161 12| mûtét közben fölébrednek. Õ is azonnal lecsillapodott,
162 12| azonnal lecsillapodott, s õ is „áttért tulajdonképpeni
163 12| Én föltételeztem, hogy õ még álmában is tartózkodik
164 12| látja, aki ellátogat az õ szerény darmstadti egyesületébe,
165 12| emberiséget is.~Igen, az õ álma maga a nemzeti és emberi
166 12| elnök, aki mindig aludt. Az õ álma kiterjesztett angyalszárnyként
167 12| beleegyezés, mint az alvás? Az õ álma a rombolással szemben
168 12| és a társadalommentés: az õ álma maga volt a megértés
169 12| mindenesetre megérdemelnének.~Õ többet érdemelt volna, sokkal,
170 12| Azt mondták, hogy mióta õ mûködik a közélet terén,
171 12| természetesen oktalanul, mert az õ tekintetük mindig görbe,
172 12| tekintetük mindig görbe, az õ ítéletük mindig ferde. A
173 12| hogy így fogok cselekedni. Õ se sejtette. Azért volt
174 12| engem, mindig csak aludt. Õ volt maga a bölcsesség.
175 12| gyanútlanul borotválkoznak. Õ üdvözölte azokat a lángelméket,
176 12| meg, egy kocsiszínben, s õ ítélte el és bélyegezte
177 12| aztán pár év múlva ugyancsak õ fémjelezte hivatalosan ezeket
178 12| karosszék? Hirdetem, hogy õ igenis bölcsességbõl, türelembõl,
179 12| munkának. Különben se jött õ zavarba. Mulasztását bárhol
180 12| eléje sietett, és fogadta. Õ is tisztelõi közé tartozott.
181 12| döntött és nyilatkozott. Õ langyos félfürdõket rendelt,
182 12| ajánlatomon. Elküldtek érte, s õ pár perc múlva ott is termett.~
183 12| egymás mellett, s figyeltünk. Õ a tudós szakértelmével.
184 12| szomorút közölnek velünk? Õ is így mesélte el, hogy
185 12| agyvelõk libegtek, melyeket õ a sonkavágógéphez hasonló,
186 12| elmebetegek. Azt mondta, az õ különösen elnyújtott, lassú
187 12| és konstruktivisták is, õ azonban tovább mûködött.
188 13| alamizsnául vagy ajándékul kéri õ meg a szerencsétlen, beteg
189 13| mi adott neki erõt? Erre õ maga is kíváncsi volt.~Amikor
190 13| földeríti, megjutalmazza. Most õ leste az alamizsnát.~Télen
191 13| helyettesítenie. A bódét föladták. Õ maga nem ácsoroghatott ottan
192 14| Leszidtuk és megfenyegettük. Õ igazat is adott nekünk.
193 14| hogy tehetek valamit, örült õ is, hogy kenyérhez jut,
194 14| teljesen hasznavehetetlen, és õ ezért egy fityinget se hajlandó
195 14| fordult benne elõ. Végre õ igazán tudott angolul is
196 14| vitetett a vonatfülkébe, õ csak kettõt említett meg,
197 15| PATAKI A KISFIÁÉRT AGGÓDIK, Õ PEDIG AZ ÚJ VERSÉÉRT~Esti
198 15| lehetett látni az arcát.~Õ Estit látta az íróasztalnál,
199 15| Esti bólintott.~Késõbb õ szólalt meg:~- A közepén
200 16| ELINGER KIHÚZZA ÕT A VÍZBÕL, ~Õ VISZONT ELINGERT BELÖKI
201 16| azonnal fejest ugornék, akkor õ most valahol lenn volna
202 16| arcába meredt. Ez volt tehát õ. Ilyen egy hõs, egy igazi
203 16| nagy egyszerûség, amelyre õ sohase tehetett szert, mert
204 16| fölírta Esti telefonszámát. Õ is közölte az Elsõ Magyar
205 17| kevesen tudják, hogy kicsoda õ. Még él. Hivatalnok egy
206 17| irodalmi” irányuk szerint, õ is a New York barokk karzatán
207 17| Kornél nem ilyen hálátlan. Õ semmit se felejt, ami megtörtént
208 17| ami megtörtént életében. Õ mindenre emlékszik, ami
209 17| aggodalmas volt. De most már õ is túljár a negyvenen, s
210 17| és vonatkoztatásokat. Már õ is sápadt és holtfáradt.
211 17| hogy mi járatban van.~Az õ kérése egyszerû, voltaképp
212 17| rátekintenie, csak hallgatnia kell, õ ezt is megérti, és nem veszi
213 17| árnyéka is ébred benne, hogy õ nem teljesen megbízható
214 18| el. Úgy rémlett, mintha õ is azt gondolná, amit én,
215 18| gondolná, amit én, s mintha õ is tudná, hogy mit gondolok
|