Fejezet

  1 1 |                értésükre adta, hogy az én házamban valami régi, titokzatos -
  2 1 |              esetleg veszélyeztetik az én komolyságom is. Egy szót
  3 1 |         észrevétlenül idegenedtünk el. Én mindezek ellenére értettem
  4 1 |            ment a maga útján. Õ balra. Én jobbra.~Tíz hosszú esztendeig
  5 1 |                régi jó cimborája, akit én addig nagyon szerettem és
  6 1 |       meredtünk egymásra. Reszkettünk. Én a fölháborodástól és a részvéttõl,
  7 1 |            megszánta. Remegni kezdett. Én gúnyosan elbiggyesztettem
  8 1 |             Olvastunk és vitatkoztunk. Én ellene szegültem, hevesen
  9 1 |                voltam adósa. Õ volt az én tanítómesterem, s most úgy
 10 1 |               is, beteszi ide a lábát, én összetöröm, kikorbácsolom
 11 1 |           percben is: 1885. március 29-én, virágvasárnap, hajnali
 12 1 |               ember a föld hátán, mint én meg Kornél.~Annál inkább
 13 1 |          Csakhogy tévedni tetszik. Nem én vagyok Esti Kornél.~- Micsoda? -
 14 1 |              Kornélnak?~- Nem, kérném. Én az iskolatársa vagyok. Egy
 15 1 |     magaviselete kevésbé szabályszerû, én pedig az osztály elsõ tanulója
 16 1 |            írogattunk, ki itt, ki ott, én magam sem értettem sok mindent.~
 17 1 |               fúj. Drágán fizettem meg én a barátságunkat.~Mindezt
 18 1 |             koldusfüggetlenség. Valaha én is így akartam. Szemem megtelt
 19 1 |            csöndet -, nem haragszol?~- Én? - és vállat vont. - Csacsi.
 20 1 |           vállat vont. - Csacsi. Terád én sohase haragudhatok.~- Pedig
 21 1 |             Pedig volna rá okod. Lásd, én haragudtam rád. Szégyelltelek
 22 1 |        Mindenben egy és mindenben más. Én gyûjtöttem, te szórtál,
 23 1 |                gyûjtöttem, te szórtál, én megnõsültem, te agglegény
 24 1 |                 te agglegény maradtál, én imádom a népemet, nyelvemet,
 25 1 |          padlóra köpte cigarettáját.~- Én már nem tudok írni - mondta.~-
 26 1 |             nem tudok írni - mondta.~- Én pedig csak írni tudok -
 27 1 |                 Ne érts félre, Kornél. Én se dicsekszem, csak panaszkodom,
 28 1 |            mint régen. Azelõtt, amikor én aludtam, te ébren voltál,
 29 1 |                te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts
 30 1 |               el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked. Bennem
 31 1 |               szegény -, hogy lenézem. Én vagyok maga a hûség. Te
 32 1 |              ha összefogunk mi ketten, én meg te, Kornél, akkor talán
 33 1 |                azért. Ez õrjítõ.~- Ezt én majd elintézem. Elég, ha
 34 1 |              Kevés dísz, kevés szó. Az én stílusom ellenben még mindig
 35 1 |            tedd rá a neved. Viszont az én nevem legyen a címe. A címet
 36 2 |             MELYBEN 1891. SZEPTEMBER 1-ÉN A VÖRÖS ÖKÖRBE MEGY, ~ÉS
 37 3 |               mondja neki: „Asszonyom, én kimondhatatlan tiszteletet
 38 3 |              Ezért bátorkodom közölni. Én írónak készülök. Ha egyszer
 39 3 |                sohase szûnõ gyászomat. Én már semmiben se hiszek.
 40 3 |               a võm. Senki se lehet az én võm. Te nem ismered még
 41 3 |                meg soha. Isten áldjon. Én hiszek Istenben. Hinnem
 42 3 |            anyaméh bíbor barlangjából. Én is onnan indultam egy bizonytalan
 43 4 |             szemle. Nagyon olvassák.~- Én még a címkét se bírom elolvasni.~-
 44 4 |              színe elé kerültem.~- Hát én ezt nem mondhatnám - szólt
 45 4 |               közügyben zaklat, holott én csak egyéni panamáimmal
 46 6 |             folytasd.~- Elég az hozzá, én ezt a pénzt - magyarra váltva -
 47 6 |                 hogy nem örültem neki. Én sokra becsülöm a pénzt.
 48 6 |                vagyunk hosszú életûek. Én engedélyeztem magamnak hatvan
 49 6 |          farkasordító éjszakán, amikor én jóllakva melegszem a kandallónál,
 50 6 |           falat kenyeret kérjen tõlem, én pedig kikiálthassak neki,
 51 6 |               az utcán. Ne érts félre. Én nem gyûlöltem az embereket.
 52 6 |                cselekedtél volna te az én helyemben?~- Azt, amit mindenki
 53 6 |           Elejtettem a tervet. Pajtás, én nem születtem arra, hogy
 54 6 |                döghalált. Rég levettem én a kezem az úgynevezett társadalomról.
 55 6 |         zabolátlan és élõ természet az én atyámfia. Késõbb egy irodalmi
 56 6 |          bunkózni, mint nevelik föl az én pénzembõl a szellemi vakarcsokat,
 57 6 |          fültanúkat, sõt közzétette az én gépírt utalványom hasonmását
 58 6 |        titokzatosabb igazsága szerint. Én nem tartom az életet ésszerûnek.
 59 6 |       íróasztalom fiókjában, s ne csak én ne tudjam fölhasználni,
 60 6 |                négy-öt felöltõ lógott. Én egy óvatlan pillanatban
 61 6 |         ajándékot valaki más emeli el. Én alattomosan sunyítottam
 62 6 |      sorszámokat kezdtek osztogatni, s én a 628-as sorszámot kaptam,
 63 6 |             adóhivatalnoknak látszott. Én épp egy ezüst ötkoronást
 64 7 |     túlbecsülik Nyugat-Európát, s hogy én a nyugat-európai mûveltségtõl
 65 7 |      találkoznak a vonaton. Ennélfogva én is igyekeztem úgy viselkedni,
 66 7 |         tanultam. Tudom, hogy õseid az én õseim vérét ontották, s
 67 7 |              Tudod mit? Kössünk békét. Én sohase haragudtam a te népedre,
 68 7 |             Kücsük lágyan felém alélt. Én pedig - gyorsan és szilajul -
 69 8 |           milliárdosok vagyunk. Te is, én is. Mennyit akarsz egy novelládért? -
 70 8 |             Ugyan kezdj bele.~- Szóval én meg te meg még valaki -
 71 8 |            volt. - A teste langyos, de én ezt nem szeretem. Lepermetezem
 72 9 |          rebegett, hogy: parancsoljon. Én erre feléje tartottam kéken
 73 9 |             Tehát vidáman füstölögtünk én meg a kalauz abban a meghitt
 74 9 |            Akkor elhallgatott és várt.~Én is vártam. Erre megvolt
 75 9 |                abból, amit karattyolt, én tényleg egy árva betût sem
 76 9 |             ismételte utolsó mondatát, én pedig bólintottam, mintha
 77 9 |                Egyáltalán nem sietett. Én sem. Hagytam, hogy kitérjen,
 78 9 |            cinkostársára, és nevetett. Én is vele nevettem. De nem
 79 9 |          haragszik erre a kutyára. Hát én is elkomorodtam, s a kutyára
 80 9 |              ki, s arra kért, hogy ezt én magam bontsam ki. Kibontottam.
 81 9 |        szívbéli töredelem mutatkozott. Én hûvösen viselkedtem. Csak
 82 9 |              már átadta a hordárnak, s én lefelé lépkedtem a lépcsõn,
 83 10|      hercegnõcske, álruhában. No nézd, én is szerelmes voltam beléje?~
 84 10|                az aranyos kis kacsóit, én magáért két évig lennék
 85 10|               házuk felé szaladt. Mire én átértem, már csönd volt.
 86 10|                hazahajtatott vele.~Ezt én olyan emberektõl hallottam,
 87 10|                veszekedtek. Ez furcsa. Én nem is tudnám megmagyarázni.
 88 11|                 Mindnyájan hallgattak.~Én éppen mentegetõdzni akartam,
 89 11|              számuk is növekedett. Ezt én néha négyszázra tettem,
 90 11|     lendülettel légbukfencet vetett, s én fejjel lefelé lógtam a földgolyóra,
 91 12|           ezzel a szöveggel: A tenger.~Én, aki latinok közül érkeztem
 92 12|          szenved ma is. Mindezt nem az én érdeklõdésemre tette, pusztán
 93 12|         Családi asztaluknál megvolt az én helyem is. Nem titkolom
 94 12|                pedig Franciaországban.~Én azonban nem is élni mentem
 95 12|          Sokszor õk nem értették, amit én mondtam. Ez a két hiány
 96 12|           jobban tudnak németül, pedig én eredetiben elolvastam és
 97 12|       ostorával is felém suhintott, de én csak ámuldoztam, hogy mily
 98 12|     közmûvelõdési egyesületeknek, mint én. Törik-szakad, német szót
 99 12|                 Hát megszokták. Késõbb én is megszoktam. Eleinte azonban -
100 12|            pedig elhihetik nekem, hogy én sok elnököt láttam aludni,
101 12|               hogy õt bámuljam. De nem én voltam az egyetlen, akit
102 12|               szánt a jeles idegorvos. Én föltételeztem, hogy õ még
103 12|                tehetett volna egyebet? Én, a makkegészséges, vasidegzetû,
104 12|          nagyobb jóindulatot a földön? Én mindig tiszteletet követeltem
105 12|              hiszem, nekem van igazam.~Én legalább azt tapasztaltam,
106 12|           szerették is mindenütt.~Hogy én mennyire szerettem, azt
107 12|          szóval erõt gyûjtöttek õszre. Én hátizsákomat vállamra csapva
108 12|               ki orvosi rendelõjét, de én eszes, eredeti embernek
109 12|              álomba merült.~Barátom és én izgatottan álltunk egymás
110 12|                a tudós szakértelmével. Én csak egy író kandiságával.
111 12|          tanácsosi címet is.~Hát ez az én német kalandom. Fizetni,
112 12|           elnökrõl. Kitört a háború, s én messze sodródtam mindenkitõl.
113 12| agyhártyagyulladásban - hahaha. - Ezen én nem ütköztem meg. Tudtam,
114 12|        rendkívül tisztelettel köszönt, én pedig köszönését hasonló
115 12|       nyolcadszor haladt el elõttem, s én nyolcadszor köszöntem vissza,
116 13|        Beengednek ide mindenkit.~- Nem én engedtem be. A Viktor.~-
117 13|            mérnökien biztos, s mögötte én vagyok, én - a keservét -,
118 13|           biztos, s mögötte én vagyok, én - a keservét -, aki naponta
119 13|               és fogaimat csikorgatva. Én volnék finom? Akkor a kovács
120 13|               igen tisztelt asszonyom. Én nekem magamnak is vannak
121 13|        Személyzetem. Satöbbi, satöbbi. Én is dolgozom. Robotolok.
122 13|            fájnak a lábai. Mamust most én helyettesítem.~Esti hazamenet
123 13|           Kedvetlenül állt föl.~- Unom én ezt - sóhajtott -, nagyon
124 13|             Haljanak meg - dörmögte. - Én is meghalok, éppoly nyomorultul,
125 13|                darabig nem szólt.~- Az én Lacikám - dadogta -, az
126 13|                Lacikám - dadogta -, az én kis Lacikám - s elfulladt
127 13|               talán azt hiszitek, hogy én magam csinálom ezeket a
128 13|           csináltam? - lihegte. - Jaj, én szerencsétlen. Egy asszonyt.
129 14|                mondotta Esti Kornél. - Én évekkel ezelõtt még láttam -
130 14|               itt a bibi. Egészen más.~Én is csak lassanként, fokról
131 14|     tisztességes társadalom támogassa. Én erkölcsi fölháborodásomban
132 15|         Ünnepélyesen mondta:~- Kérlek, én azért jöttem hozzád, mert
133 15|             gyerekkel valami történik, én nem élem túl. Érted, egy
134 15|           elfintorította. - Hallatlan. Én pedig untattalak téged.~-
135 15|        megjegyzem: minden ok nélkül -, én téged, szegény barátom,
136 15|               Nagyon jelentõs.~- Nézd, én nem akarok dicséretet zsarolni.
137 15|             kissé?~- Hogy szónokias-e? Én, kérlek, nagyon szeretem
138 15|           költészetbõl.~- Értelek. Hát én gyomromból utálok minden
139 15|               El lesz tõle ragadtatva. Én ismerem õt. Fogadok, hogy
140 16|                 Szóra sem érdemes.~„Az én életem?” - gondolta Esti,
141 16|               volt.~- Boldog vagyok.~- Én pedig ki se mondhatom, igazán...
142 16|                 Remélem, ön is.~- Nem, én nemrég uzsonnáztam.~- Az
143 16|               mindig pokoli hõség van. Én egész nap ruha nélkül írtam.
144 16|                na látja. Nõs?~- Nem.~- Én sem - kacagott Esti az égbe,
145 16|              közelebb volt hozzá.~- Az én életem - mondta Elinger
146 16|            éves?~- Harmincegy.~- Akkor én öregebb vagyok. Ha megengeded...~
147 16|                   Mi újság, Elinger?~- Én megvolnék - szólt Elinger -,
148 16|                lecsapva töltõtollát -, én téged nagyon szeretlek,
149 16|             rám nézel, nem tudok írni. Én az idegeimmel dolgozom.
150 16|           Talpra kell állnod, Elinger. Én támogatlak, de segíteni
151 17|        határozott hangon jelenti ki:~- Én téged zavarlak.~- Csacsi.~-
152 17|               sem, melyet egyenesen az én tiszteletemre ragasztasz
153 17|             ásítanék? Légy nyugodt. Ha én azt mondom neked: „Nem zavarsz”,
154 17|             meg:~- Te dolgoztál.~- Nem én.~- De te dolgoztál - ismétli
155 17|                 ne szakíts félbe, most én beszélek. Ami mai munkatervemet
156 17|              Miért?~- Kérlek, tedd ki. Én is kiteszem az enyémet.
157 17|       nagymutató ide ér - nézd: ide -, én már nem leszek itt, s teneked
158 17|             erre se lesz szükség, mert én hét perc múlva - azaz bocsánat:
159 17|            barátság meghitt hangján. - Én nem azt akarom, hogy elmenj
160 17|              egy másodpercig is unlak, én nem sokat teketóriázom,
161 17|                nem sokat teketóriázom, én nem nézek rád se így, se
162 17|   megtiszteltetést. Dani, vedd számba, én is ember vagyok, nekem is
163 18|            fekete sikátorok ásítoztak.~Én csak álltam és vártam, topogtam
164 18|             vetettek rám. Fönn azonban én voltam a legutóbbi föltolakodó,
165 18|         eleinte nem hittem szememnek - én is benn voltam, benn a kocsi
166 18|               gomb is, de mit törõdtem én ekkor ilyesmivel. Büszkeség
167 18|                õ is azt gondolná, amit én, s mintha õ is tudná, hogy
168 18|             Engedte, hogy nézzem õt, s én úgy néztem kék szemébe,
169 18|            semmit sem akartak engedni. Én beértem azzal, amit adtak.
170 18|          nyilván leszállt valahol, míg én az élet vad viadalát vívtam.