Fejezet

  1 1 |     fürödtek, a hitvesükkel együtt, aztán a rossz tréfához jó arcot
  2 1 |            egy kissé megállapodott, aztán imbolyogva, de éppoly lassan,
  3 1 |       látszik, még mindig érdekelt. Aztán sokkal voltam adósa. Õ volt
  4 1 |            egy kutyát, és téged is, aztán mehetsz, amerre látsz, nem
  5 1 |      vasrostélyán, s kéklett az ég. Aztán olvadni kezdett. Csorogtak
  6 1 |          utcán, feltûrt gallérral.” Aztán kiderül, hogy ez a feltûrt
  7 1 |             fölveszem gyorsírásban. Aztán majd törlök.~- Milyen kulcs
  8 2 |            mosolyával bátorítsa. De aztán hirtelen eltûnt.~A kisfiú
  9 2 |            falnak tántorodott. Ezen aztán mindenki röhögött, az alsóház
 10 2 |             táblája s palavesszõje, aztán arról beszélt, hogy mennyi
 11 3 |          ugye magas a Gellérthegy?” Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre
 12 3 |              A délután egy darabja, aztán az egész éjszaka, holnap
 13 3 |   szemlélhette, mintegy véletlenül, aztán visszaszállt az elorzott,
 14 3 |          mellkasa, nyiszlett válla, aztán két sótartója is, mely a
 15 3 |             mutogatott. Ami sok, az aztán sok.~Ezen már õ is fölháborodott.
 16 3 |            folyton suttog, mutogat, aztán kiront, az anyja pedig utána,
 17 3 |          hatalmas ívben lendült el, aztán megsemmisült egy árokban,
 18 3 |         hiszen a vonat nem zsúfolt, aztán csak a kalauznak kellene
 19 3 |       elbeszélgetett vele a kalauz. Aztán kifogástalan németségével
 20 3 |             javában kattogott, néha aztán úgy tetszett, hogy robog-robog,
 21 3 |      kapkodott, hadonászott sokáig. Aztán a torkából kurta ordítás
 22 3 |        szoknyája és fekete köténye, aztán vele együtt öregszik meg,
 23 3 |             rémülten füttyentettek, aztán befurakodtak az izzadt,
 24 3 |   lehetetlen. Hát inkább hallgatok. Aztán õszintén szólva egy kissé
 25 3 |         Talán ez az utolsó nyarunk. Aztán - úgy látszik - mégiscsak
 26 3 |           hat kiflit, négy zsömlét, aztán, mintha világéletében ezt
 27 3 |              Esti csak fejét rázta. Aztán a pincér azt tudakolta,
 28 3 |  rakoncátlan fiatalok köpõcsészéje.~Aztán tárt karokkal dobta testét
 29 4 |        pillanatban nem fáj a fejem. Aztán ennél is fontosabb, hogy
 30 5 |      Princeszászt, feketét rendelt, aztán megmutatva kéziratát, melyet
 31 5 |            szerelmeiket, terveiket, aztán, ha jónak látták, be is
 32 5 |            étvággyal elfogyasztott, aztán újra szódabikarbónát vett
 33 5 |             ne lássanak addig mást, aztán a közönyösöket és bárgyúkat,
 34 5 |     köszönés nélkül. Utána Sárkány, aztán Szilvás, aztán Exner, aztán
 35 5 |             Sárkány, aztán Szilvás, aztán Exner, aztán Moldvai, aztán
 36 5 |         aztán Szilvás, aztán Exner, aztán Moldvai, aztán Czakó, aztán
 37 5 |         aztán Exner, aztán Moldvai, aztán Czakó, aztán Dayka, aztán
 38 5 |         aztán Moldvai, aztán Czakó, aztán Dayka, aztán Valentini,
 39 5 |           aztán Czakó, aztán Dayka, aztán Valentini, Csiszér és Orbán.~
 40 5 |           spanyol rendhagyó igéket. Aztán levetkõzött.~De megint fölkelt.
 41 6 |             adj ide ötöt.~Fizetett, aztán így szólt:~- Furcsa.~- Micsoda?~-
 42 6 |            az életképesek rovására, aztán hallottam a pályakoszorús
 43 6 | csodálkoztak. Vajon ki lehet ez? De aztán mindenkinek eszébe jutott
 44 6 |         hídon kuporgó koldus ölébe, aztán futásnak eredtem. Ilyesmit
 45 6 |   felejtettem egy ötvenkoronást, de aztán még a tájékát is elkerültem
 46 6 |            már elöntött a verõfény, aztán megállt a nagy, sötétvörös
 47 7 |         fülkében, mint egy kertben, aztán az angóramacskája, mely
 48 8 |    megozsonnázott egy cukrászdában, aztán csak sétált, a kellemes,
 49 8 |             míg kezel a többiekkel, aztán sokáig nem engedte el kezét,
 50 8 |           befogadjon és ellökjön, s aztán jelezze az „unalmat”, nem
 51 8 |       sokáig kevergette-kavargatta, aztán a sótartó egész tartalmát,
 52 8 |          Elsõül õ szállt a kocsiba, aztán Gergely és Skultéty. Elindultak.~
 53 8 |           tûnõdött a vasajtó elõtt. Aztán lementek a lépcsõn, beszálltak
 54 8 |             közvetlen és fesztelen. Aztán minden átmenet nélkül elkérte
 55 9 |       beszéljenek és cselekedjenek. Aztán mindent elfogadunk, látatlanul,
 56 9 |     villantotta lámpáját és szemét. Aztán mellém állt. Nyilván õ is
 57 9 |     Homlokomat néha összeráncoltam, aztán - változatosságból - földerítettem,
 58 9 | bolondságnak a csattanóját, mert az aztán a legjobb.~Kikönyököltem
 59 9 |             eldugta jegyzõkönyvébe. Aztán pár lépést tett, elfordult,
 60 9 |    férfiasan, titkolva könnyeit, de aztán úgy sírt, hogy a szája vonaglott,
 61 10|         kezdte, csopakin folytatta, aztán rátért egy sûrû, szagos
 62 10|         amelyik téli álmát alussza. Aztán, hogy kitavaszodott, letelepedett
 63 10|          nyújtottak neki, elsápadt, aztán ijedten kapta hátra kezét.
 64 10|        nyáron is bokavédõt hordott. Aztán olyan mélyreható ösztönös
 65 10|         ivott, muzsikáltatta magát. Aztán elhatározta, hogy annak
 66 10|           Várt rá, délután háromig. Aztán elment ipához.~Az öreg,
 67 10|           Az öreg hosszan tûnõdött. Aztán kibökkentette, hogy ez bizony
 68 10|         zsarolta meg õt elõször. De aztán még kétszer megzsarolta.
 69 10|           hétig tárgyalt az ügyvéd. Aztán meghozta az öreg válaszát,
 70 10|             fizetett, mint a köles. Aztán csaknem hatheti távollét
 71 10|   hadiözvegyi nyugdíjból tengõdött. Aztán elköltözött a városból.
 72 11|    ágyhuzatukkal mélabúra kapatnak, aztán kétségbeejtõ, elátkozott,
 73 11|      idõztem ebben a lakosztályban, aztán megkérdeztem a portástól,
 74 11|             lámpák rendeltetésével, aztán kimért szûkszavúsággal közölte,
 75 11|       Eckenert, a hõs óceánrepülõt, aztán Rodint, aztán Bismarckot,
 76 11|         óceánrepülõt, aztán Rodint, aztán Bismarckot, aztán Murillót,
 77 11|           Rodint, aztán Bismarckot, aztán Murillót, aztán egy szakállas,
 78 11|         Bismarckot, aztán Murillót, aztán egy szakállas, félénk urat,
 79 11|          hajolt, arcomba tekintett, aztán cipõmet vette szemügyre,
 80 11|       folyton odatolakodott hozzám.~Aztán mások is figyelmeztettek
 81 12|      másikat szólította a dobogóra, aztán a harmadikat, s míg ezek
 82 12|         lábujjhegyen tipegtek, csak aztán emelték, öblösítették hangjukat,
 83 12|        öblösítették hangjukat, csak aztán adták oda magukat a szónoki
 84 12|            azt is elhatározta, hogy aztán nyomban kinyitja többször
 85 12|        aranyfogak és ékszerek után, aztán vallanak és picsognak, ezek
 86 12|         közmûvelõdési egyesületben, aztán pár év múlva ugyancsak õ
 87 12|           hosszú”, lehunyta szemét, aztán álmában roppant gyakorlottságánál
 88 12|        vizsgálgatta a beteget, csak aztán döntött és nyilatkozott.
 89 12|       fokozatosan kellett lehûteni, aztán megint felmelegíteni, majd
 90 12|            is, elõbb kis adagokkal, aztán óriási adagokkal, de hiába
 91 12|       között, a fej lefelé billent, aztán megint fölemelkedett. Ez
 92 12|           leült az elnöki székbe, s aztán csöngetett, amikor fölébredt,
 93 12|            egy kislánya - hahaha -, aztán négyéves korában meghalt
 94 13|          koldusoknak adjon valamit, aztán menjenek isten hírével.
 95 13|             érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerûen
 96 13|         Mert a villamosra se futja.~Aztán rátért a gimnazistára:~-
 97 13|             ágaskodó lovat fékezne.~Aztán egy mellékutcába rohant.~-
 98 14|        együtt vágtak neki az útnak, aztán lemaradtak, és nyomuk veszett.
 99 15|           Leírta ezeket a szavakat. Aztán várt, vajon lesz-e belõle
100 15|          nem lett jobban. Ma reggel aztán hányt. Nyomban elhívattuk
101 15|           Rátzot, utána Varghát is, aztán a tanárt, Elzászt. Szóval
102 15|     Bizonyára te is így vagy ezzel. Aztán lassanként megszokom, hogy
103 15|           Egyáltalán nem szónokias. Aztán a vége is milyen gyönyörû.
104 15|              Pataki helyeselte ezt.~Aztán többet nem beszéltek.~Mindketten
105 16|            az eget pillantotta meg, aztán a homokot, aztán az embereket,
106 16|   pillantotta meg, aztán a homokot, aztán az embereket, akik az arany
107 16|           tárgyilagossággal felelt. Aztán zavart némaságba süppedt.~
108 16|         lábatlankodott íróasztalán, aztán elkallódott. Nem szólította
109 16|        részletekben kétszáz pengõt, aztán, mikor az anyja meghalt,
110 16|             napon át lótott-futott, aztán elszontyolodottan jelentette,
111 16|        Szemében vád volt, nagy vád.~Aztán tovább heverészett a díványon,
112 17|   meglepõbben és döbbenetesen, volt aztán egy ríme is, egy igen hosszú
113 17|  tiszteletemre ragasztasz szájadra. Aztán nem természetes - egyáltalán
114 17|           Egy darabig hallgat. Csak aztán szólal meg. Elbeszéli, hogy
115 17|             vagy hallgatunk együtt, aztán sétálni szeretnék, mert
116 17|            hát gyorsan, mit akarsz? Aztán majd beszélgetünk. Hogyan?
117 17|         mentségeire és kifogásaira, aztán Esti érveire és ellenvetéseire
118 17|            kezd, eleinte csöndesen, aztán hangosabban, a következõképpen:~-
119 17|         feketédbe, és megmérgezlek. Aztán úgy kilenc felé inkább amellett
120 18|          hogy fogaim összekocódtak. Aztán siettem is, nagy út várt
121 18|          nem lehetett panaszkodnom.~Aztán eshetõségeim fokozatosan
122 18|            álltak, részint másokén, aztán az a mocskos pára is, mely
123 18|              Még egyet sóhajtottam, aztán ásítottam. Úgy vigasztalódtam,