Fejezet

  1 1 |     diákcsínyek hajdan szórakoztattak. Most, férfikorom kezdetén, inkább
  2 1 |                az én tanítómesterem, s most úgy tartoztam neki életemmel,
  3 1 |            lélegzettek és izzottak, de most feketék voltak, halottak
  4 1 |        köpenyének a gallérján is hó.~- Most jöttél haza?~- Most - bólintott.~
  5 1 |              hó.~- Most jöttél haza?~- Most - bólintott.~Szétnéztem
  6 1 |              te nyitottad ki a szemem. Most te vagy a gyermek.~- Hát
  7 1 |               tértem vissza hozzád, és most már vállallak, mindörökre.~-
  8 1 |              te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit
  9 2 |         pillanatban másképp döntöttek.~Most ott ült az ágya szélén,
 10 2 |         annyira egyedül van a világon, most még riasztóbb kétségbeesés
 11 2 |               a fején.~Azt várta, hogy most valami csoda fog történni.
 12 2 |                azt is, hogy Amerikában most este van. Sok mindent tudott
 13 2 |      palavesszõt. Törüld meg az orrod. Most írni tanulunk. Vagy te nem
 14 3 |         pácolódtak a tûzõ verõfényben, most adták ki mérgüket, füstölögtek
 15 3 |     megérkeznek, ismét süt a nap, mint most. Ki tudja, mi nem történik
 16 3 |         egyszerû, tiszta homloka. Esti most fedezte fel elõször, hogy
 17 3 |             jobban - az anya nyugalma. Most tehát nem kukucskált ki
 18 3 |              tekintetével, ösztönösen.~Most Edmondo de Amicis mellõl
 19 3 |             Lassan húzta vissza.~Anyja most se szólt semmit. Megragadta
 20 3 |     boszorkánynyomástól szabadul. Csak most merte igazán bevallani,
 21 3 | majomszeretettel becézi vásottságáért? Most inkább õreá neheztelt, nem
 22 3 |           mindig nem jöttek vissza. És most szorongva gondolt arra,
 23 3 |        kiugrottak a robogó vonatból, s most a pályatest kavicsain feküsznek,
 24 3 |         emlékével. Leült régi helyére. Most már õ maga is bizonyosra
 25 3 |                 azt a két embert, akit most elõször látott az életben,
 26 3 |             dönt, hogy itt marad, mint most tette.~Érdekelte a dolog,
 27 3 |                akart, hogy itt az idõ, most végre avatkozzék bele, mert
 28 3 |               felé közeledtek.~Az anya most fölkelt, s mint aki elve
 29 3 |        leányának, s ezért mosolygott. „Most majd szépen, csöndesen elalszol,
 30 3 |               a vadregényes éjszakába.~Most ismeretlen, kis állomások
 31 3 |             állatok pedig, akiket Esti most meglesett - mint azt, aki
 32 3 |         helyére.~Ez a leány nem aludt. Most sem ébredt föl, hanem már
 33 3 |                 hogy mit kell tennie - most ébrenlétét jelezni, most
 34 3 |               most ébrenlétét jelezni, most alvást színlelni -, próbálta
 35 3 |             anyja mellett gubbasztott. Most vállát vonogatta. Minden
 36 3 |            vállalja vele a közösséget, most és mindenkoron.~Hallgattak.
 37 3 |            halvány fénysáv világított.~Most gondolta át, hogy mi történt.
 38 3 |           Mennyire fájt ez neki akkor. Most látta, hogy nem is oly fontos.
 39 3 |                mennyit lesznek együtt. Most érezte, hogy mi az a sors.~
 40 3 |               önöket, de nem találtam. Most sem értem, hogy hol lehettek
 41 3 |          hiszek. Ebben azonban hiszek. Most pedig engedje meg, asszonyom,
 42 3 |               valaha élet lehetett, de most csak félelem volt s örökös
 43 3 |          föltárta összetiport arcát, s most elõször nézett Esti Kornélra,
 44 5 |                vasúti raktárak fölött. Most ez a hold újra megjelent
 45 5 |      csöndéletben. Azt képzelték, hogy most, mikor kívülük senki sincs
 46 5 |               miatt állását vesztette, most az újságok szerkesztõségeiben
 47 5 |            egyéniségük, jellemük éppen most és éppen itt alakult ki.
 48 5 |               megkérdezte, mire gondol most. Esti fölényesen elmosolyodott,
 49 5 |                maga, kibékült vele, és most végre-valahára minden, minden
 50 5 |           Ismerte ezt a lányt is, akit most barátai szórakoztattak,
 51 5 |             többi napjaitól. Zûrzavara most tömör bánattá dermedt. Remegve
 52 8 |       észrevétlenül a nemlétbe billen.~Most is ez hozta ide.~Miután
 53 8 |          Sultétyval, Vitényivel, kinek most mutatkozott be, Zimával,
 54 8 |         szervusz.” Esti azonban - csak most érezte - titokban rokonszenvezett
 55 8 |            idõben Mogyoróssy Pál.~Pali most az alig észrevehetõ, úri
 56 8 |                õk tudták, amit tudtak. Most a meglepetést, melyet maguk
 57 8 |           egyszerre megtelt könnyel. - Most? Neked pedig mindent látnod
 58 8 |         telepedett, ahol akkor ült. De most a tükörablak le volt engedve,
 59 8 |          elõvett, nem tagadhatta, hogy most neki is tetszett ez a szó.~-
 60 8 |            tette hozzá oly vadul, hogy most félelmetes volt. - A teste
 61 8 |              ha te is érzed ezt. Érzed most?~Esti, aki nem érezte azt,
 62 8 |               érezte, hogy mit érezhet most Pali, bólintott.~Megváltás
 63 8 |                 Hát a Szent Miklósban. Most telefonoztak. Két elmebeteget
 64 8 |           lángja megvilágította arcát. Most nyugodt és komoly volt,
 65 8 |    viaszkosvászonnal vont asztalra. És most Estire gondolt, Estire,
 66 9 |             újra elhallgatott és várt. Most kérdõ hangsúllyal, kissé
 67 9 |              nedves arcát. Megszólalt. Most azonban hangja tökéletesen
 68 10|     élményeivel hozakodik elõ. Ezekrõl most nem volt hajlandó nyilatkozni.
 69 10|                irodalmi csodabogárnak. Most láttam, hogy ember õ, talpig
 70 10|          Zsuzsika befogta fülét. Pista most suttogott. Zsuzsika erre
 71 10|           kirázogatták belõle a vizet. Most csak köpködött, dideregve,
 72 10|                elõtt oltárhoz vezette.~Most figyelj ide. Az öreg az
 73 10|         Zsuzsikát. De nem volt otthon. Most már idegeskedni kezdett.
 74 10|       hadisarcokkal is, föltette, hogy most új harcmodorhoz folyamodik,
 75 10|             öreg válaszát, hogy a béke most kerek húszezer koronába
 76 11|            számlám javában készül, épp most végzi rajta az utolsó mûvészi
 77 11|          értelem rendkívül buta dolog. Most is folyton odatolakodott
 78 12|           számomra - meg is szólított. Most halottian sovány kezével
 79 12|           gyógyítás szerepét. Az elnök most is csak úgy aludt, mint
 80 12|            körülbelül a homlokáig ért, most azonban leapadt a melle
 81 12|        életében senki se mert tegezni, most az élõk szemtelen egyoldalúságával
 82 13|             akit annyiszor keresett, s most elõször lát életében. Azt
 83 13|               kell jelenteni, aki jön. Most nem vagyok itthon. Senkinek.
 84 13|                kimenni az utcára, mert most télvízidõn nincs cipõje.~-
 85 13|               pártfogoltját fölvették.~Most már csak az újságosbódé
 86 13|           végzetesen szülte a másikat. Most pedig sajnálta volna, ha
 87 13|              földeríti, megjutalmazza. Most õ leste az alamizsnát.~Télen
 88 13|        Mamusnak fájnak a lábai. Mamust most én helyettesítem.~Esti hazamenet
 89 14|            kivetnivalót talál ezen? Az most kezembe nyomta az angol
 90 14|          összeget, százötven fontot... Most már baljós gyanakvás töltött
 91 15|                volna a leadógépben.~De most ömlöttek a sorok, kiegészültek
 92 15|               Délután szállítottuk be. Most elõkészítik szegénykét.
 93 16|                fejest ugornék, akkor õ most valahol lenn volna a halak
 94 16|                  Igen, újra született. Most született meg másodszor,
 95 16|           szólt meleg érdeklõdéssel.~- Most pedig meséljen valamit magáról.
 96 16|         mondják, hogy: bármikor. Hanem most, ebben a pillanatban és
 97 16|                 kérdezte Esti. - Annyi most nincs nálam. Itt van százötven.
 98 16|             azonban elõvette:~- Na, és most mit szándékozol tenni?~-
 99 17|             Mindig aggodalmas volt. De most már õ is túljár a negyvenen,
100 17|              Te nem így szoktál nézni. Most valami mesterséges csillogás
101 17|         sötéten, mint egy vádbiztos. - Most pedig itt ülök a nyakadon,
102 17|             ebben a karosszékben, ahol most látsz, vártam, hogy múljék
103 17|         Bocsáss meg, ne szakíts félbe, most én beszélek. Ami mai munkatervemet
104 17|            máskor is nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak,
105 17|               hat perc már rég letelt. Most a közép-európai idõszámítás
106 17|           némiképp megváltozott. Nekem most a te szöveged már halvány
107 17|         Szélesen, boldogan kacag. Csak most érti meg, hogy itt szívesen
108 18|              de végül mégis megkapjuk.~Most elfogott a vágy, hogy élvezzem