TIZENHARMADIK FEJEZET,

MELYBEN MINT JÓTEVÕ SZEREPEL, FÖLKAROLJA A
SORSÜLDÖZÖTT ÖZVEGYET, DE VÉGÜL KÉNYTELEN MEGVERNI ÕT,
MERT ANNYIRA SAJNÁLJA, HOGY EGYEBET NEM IS TEHET

Délelõtt tizenegykor fürödni készült.

Úgy, amint kiugrott ágyából, kurta alsónadrágban, csupasz mellel és karral, hálóing nélkül, csak zöld bõrpapucsát kapva lábára, a fürdõszoba felé szaladt.

Oda, ebben a régimódi lakásban, három szobán át lehetett eljutni.

A harmadik szobában, mely afféle fogadószoba volt, egy nõ állott, talpig feketében, mélyén lefátyolozva.

Esti a teljesen ismeretlen nõ láttán visszadöbbent. Nem tudta, hogyan kerülhetett eléje.

Mindenekelõtt a meztelenségére gondolt. Két tenyerét szõrös mellére szorította, udvariasságból.

A hölgy ijedtében fölsikoltott. Hátrált, hajlongott. Megrettent, hogy így találkozik azzal, akit annyiszor keresett, s most elõször lát életében. Azt hitte, hogy ezzel mindent elrontott.

- Bocsánat - mentegetõdzött rémülten.

- Mi tetszik? - kérdezte Esti.

- Kérem - hebegte a nõ -, kérem szépen... talán majd késõbb... nem tudom... igazán nem tudtam... bocsánat...

- Tessék az elõszobába.

- Ide?

- Oda - mondta Esti durván -, oda.

A nõ, mint valami fekete felleg, mellyel tele volt a fogadószoba, elvonult, Esti pedig a fürdõszobába ment, ahol már várta õt a langyos, reggeli fürdõ.

Dühösen csöngetett.

Jött a szobalány. Megállt a fürdõszoba küszöbén.

- Jolán - kiabált feléje, már a kádból -, Jolán. Hát teljesen megõrültek maguk? Beengednek ide mindenkit.

- Nem én engedtem be. A Viktor.

- Hová?

- Az elõszobába.

- De ez itt volt. Itt, az orrom elõtt. Hallatlan. Mit akar?

- A nagyságos urat keresi. Már többször járt itt.

- Milyen ügyben?

- Azt nem tudom. Talán irodalmi ügyben - tette hozzá a cseléd egyszerûen.

- Irodalmi ügyben - ismételte Esti. - Gyûjteményes munkákat akar elsózni. Kéreget. Valami szélhámosnõ. Besurranó tolvaj. Összeszedhetett volna mindent. Elvihette volna a házat. Ezerszer megmondtam, hogy a koldusoknak adjon valamit, aztán menjenek isten hírével. Csak vasárnap fogadok, tizenkettõtõl egyig. Egyébként soha. Értette? Akkor is be kell jelenteni, aki jön. Most nem vagyok itthon. Senkinek. Meghaltam.

- Igenis - szólt a szobalány.

- Tessék? - kérdezte Esti kissé meghökkenve azon, hogy ezt ilyen gyorsan, ilyen magától érthetõen veszik tudomásul. - Szóval küldje el. Majd vasárnap. Tizenkettõtõl egyig.

A szobalány, miután hallotta, hogy a víz locsog és gazdája fürdik, indult. Könnyû léptei már a másik szobában suhogtak. Esti utánaordított:

- Jolán.

- Parancsol?

- Mondja meg neki, hogy várjon.

- Igen.

- Mindjárt készen leszek.

Meg se szappanozta magát, kikelt a fürdõkádból, felöltözködött, és az elõszobába szólt.

A gyászruhás nõ belépett. Ismét tele lett vele a fogadószoba. A fehér üvegcsillár, mely ezen a borús, téli délelõttön összes villanygyertyáival égett, elsötétedett tõle, mint valami fekete fellegtõl.

Künn szállingózott a hó.

- Mivel szolgálhatok? - kérdezte Esti.

A hölgy nem válaszolt. Csak sírva fakadt. Vékony, szepegõ, öregasszonyos nyifogással nyelte könnyeit.

Ennyit lehetett érteni:

- Segítsen... segíteni... segíteni...

Szóval: segítség.

Fátyolát közben fölhajtotta, hogy megtörölje nedves arcát. Sötétzöld szeme volt. Sötétzöld szemét zúzmarás tincsek keretezték, melyeknek még nem volt elegendõ idejük megõszülni. Ezek a zilált, majdnem tébolyult fürtök kibomlottak a kalap fekete eresze alól.

„Az özvegy - gondolta Esti -, porba sújtott özvegy. Rémes.”

Az asszony trombitálva fújta az orrát, nem törõdött azzal, hogy közben elcsúful, nevetségessé válik. Zavarában esernyõjét is behozta, mintha nem merte volna künn hagyni az elõszobában. Esernyõje egész kis tócsát sírt a tükörfényesre kefélt padlóra.

Cipõje, ruhája zokogott.

De honnan jött ide, a megszállott terület milyen részébõl, milyen tetves tömlöcbõl, milyen kültelki nyomorlakásból vagy fáskamrából, és miért hozzá, éppen hozzá, minden bemutatkozás, ajánlólevél nélkül?

Azért, mert ismerte õt. Nem személyesen. Az írásait ismerte.

Esti ismerte ezt.

Ismerte azokat, akik írásait ismerték.

Az özvegy megszólalt. Lehetetlen, hogy az, aki olyan jó ember, meg ne értse õt.

„Nem vagyok jó ember - vitatkozott magában Esti. - Rossz ember vagyok. Vagy még rossz se vagyok. Csak olyan, mint akárki más. Az, hogy megõriztem régi, tiszta érzéseimet - egyedül és kizárólag a kifejezés céljaira -, mesterségbeli titok, olyan mûszaki boszorkányság, mint a tájboncolóé, aki formalinoldatban évtizedekig épen tud tartani egy szívet, egy agyvelõlebenyt, mely már rég nem érez és nem gondolkozik. Engem is elfásított az élet, mint mindenkit, aki elért bizonyos kort.”

A látogató arra hivatkozott, hogy több verseskönyvét olvasta.

„Az más - folytatta Esti csöndes vitáját. - Ne keverjük össze a dolgokat. Ez irodalom. Borzasztó volna, ha mindaz, amit írtam, megvalósulna. Egyszer azt írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken tiltakoznék az ellen, hogy valaki gázlámpává változtasson. Azt is említettem valahol, hogy mennyire szeretnék beleveszni a tengerbe. Mikor azonban az uszodában háromméteres vízben úszkálok, mindig eszembe jut, hogy ott nem tudnék leállni, s bizonyos megkönnyebbülést érzek, mihelyt a sekély vízbe érek.”

De olyan finom lelkület tükrözõdik azokról a lapokról, olyan rendkívül finom lelkület.

„Finom az istennyila” - szõtte tovább gondolatait Esti, akit valószínûleg ez a szó hozott ki sodrából: „lelkület”. „Ha tudnák, mennyi keménységre, kegyetlenségre, vad egészségre van szüksége annak, aki érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerûen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtette alakja a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt mûködnek, az egyik el se képzelhetõ a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitûnõ a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak s a körülmények szerint váltakoznak, egymás nevét veszik föl, keringenek, átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram. No, hagyjuk. Ami azonban ott a papíron „finom”-nak érzik, csak azér van, mert pontos, mérnökien biztos, s mögötte én vagyok, én - a keservét -, aki naponta jó idõben, rossz idõben, amikor kedvem támad és amikor nem is támad kedvem, órákig írok, gyakorlom makrancos ujjaimat, sziszegve és fogaimat csikorgatva. Én volnék finom? Akkor a kovács is finom. Inkább kovács vagyok, asszonyom. Verem az üllõt pöröllyel, patkót kalapálok lovamnak, pompás acélpatkót, hogy gyorsabban futhasson az országút porában. Mert jegyezze meg, a szárnyas ló nem tud röpülni. Csak úgy látszik, hogy röpül, a földön vágtat, de mennyire a földön. Szóval mesterember vagyok. Nézze ezeket a csontokat, ezt a mancsot, ezt a mellet, melyet az imént meztelenül is látott, ahogy kikerült a teremtés mûhelyébõl. Mondja, de õszintén, csakugyan egy undok, kákabélû költõhöz hasonlítok, s nem inkább egy kovácshoz?”

Esti föl is állt, megmutatta magát igaz valójában, odament látogatójához, hogy goromba közelségének hatása alatt végre a tárgyra térjen.

Az lassanként kitálalt.

Rakosgatta panaszait, egyenként szedegette ki magából, mint valami mindig nyitott fiókból.

És ez jó hatással volt rá. Már nem sírt.

A fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból, mindig borzalmasabb, mint közelrõl: a részletekkel való bíbelõdés kijózanít bennünket, leszerel, legalábbis figyelmet követel tõlünk, önfegyelmet, hogy rendezzük a zûrzavart. Ilyenkor egy kereket találunk, egy csavart, egy pántot, mely a pokolgépet alkotja. Mindez már babramunka, játék. Az apró dolgok megnyugtatnak.

Esti mindenre el volt készülve. Ezt várta: halál és éhség, börtön és ínség, vörheny, agyhártyagyulladás, elmebaj.

Következtek a közelebbi, tárgyi adatok.

Az asszony megboldogult ura valaha igazgatótanító volt egy mezõvárosban, tavaly nyáron halt meg, hosszú szenvedés után, ötvenkét esztendõs korában, rákban.

- Igen - szólt Esti határozottan, mintha a rákot helyeselné.

Felköltöztek a vidékrõl, ma egy szoba-konyhás lakásban laknak, öten. Tudniillik négy gyermeke van. Nagy család, kis nyugdíj, amint ez már divat. A kisebbik fiúcska tizenkét éves, középfültõ-gyulladás után megoperálták, még mindig nyitva van a füle, s folyik.

- Igen.

Ennek a bátyja gyárba jár, villanyszerelést tanul, még nem kap fizetést.

- Igen.

A nagyobbik leány fehérvarrónõ, de nem tud kimenni az utcára, mert most télvízidõn nincs cipõje.

- Igen.

Esti csak a tüdõvészt várta, s csodálatos, mihelyt rágondolt, az özvegy ezt mondta: „tüdõvész”. A kisebbik leánykájának volt tüdõvésze.

Ami magát az asszonyt illeti, munkát szeretne vállalni, akármit, hiszen még tud dolgozni, fõképp egy trafikról álmodozik vagy legalább egy újságosbódéról, melyben télen-nyáron ott lehet üldögélni, reggeltõl estig.

- Igen, igen.

Esti jóval kevesebbet hallott, mint amire fölajzotta magát. Végtére ezek azok az igénytelen - és érdektelen - panaszok, melyeket az élet termel, jobbára gyárilag, ijedelmes egyformasággal. A nagyüzem nem engedi, hogy eredetit alkosson.

De talán épp ez a képzelethíjasság lepte meg, ez a szürkeség és elcsépeltség: az, hogy ilyen selejtes árukat tettek eléje, s ezeket mégis végzetként viselik egyesek, akiknek kiosztották.

Ezt gondolta:

- Nincs több?

És várt.

De nem volt több. Elfogyott.

Esti leült. Odafordult az asszonyhoz.

- Mivel segíthetek?

Egy összeggel, mely nem nagy - neki igazán semmi sem -, de vele pillanatnyilag talpra állítható az egész boldogtalan, jobb sorsra érdemes család. Mindezt nem szabad félreértenie. Nem alamizsnául vagy ajándékul kéri õ meg a szerencsétlen, beteg gyermekei, csak kölcsönképp, melyet szorgalmas munkájukkal meg fognak szerezni, ha kell, ledolgozzák, természetben, itt vagy egyebütt, mindenesetre visszafizetik az utolsó fillérig, a legutolsó fillérig, pontos havi részletekben, melyeket elõre is meg lehet határozni.

Estit ez dühbe hozta. Ezek mindnyájan ilyen üzletet ajánlanak, kecsegtetõ tõkegyümölcsöztetést. Szigorúan tõkés alapon állanak. Olyan megbízhatók, hogy hozzájuk képest a Bank of England szinte megbízhatatlannak látszik.

- Valóban - mormogta -, a Bank of England - és majdnem elnevette magát buta ötletén.

Szerette az ilyen hülyeségeket.

Attól félt, hogy ennyi szenvedés elõtt csakugyan röhögni fog. Harapdálta szájhúsát, hogy a testi fájdalom megakadályozza a botrányt, majd hadarva és könnyedén beszélni kezdett, mert azt is tudta, hogy mikor ajkainkat és elménket foglalkoztatjuk, könnyebben visszatarthatjuk a nevetést.

- Szóval errõl lenne szó, ugyebár? Errõl az összegrõl, átmenetileg, idõszerûleg, tudom. Nézze, igen tisztelt asszonyom. Én nekem magamnak is vannak kötelezettségeim - ezt egy bankártól hallotta évekkel ezelõtt, akitõl pénzt kunyorált formásabb külsõségek között, de nem kevésbé kétségbeesetten, s minthogy ebben a pillanatban élénken látta és hallotta ezt a jelenetet, még gyorsabban folytatta.

- Rokonaim vannak és barátaim. Személyzetem. Satöbbi, satöbbi. Én is dolgozom. Robotolok. Éppen eleget. Ahány betû, annyi falat kenyér - „kalács”, süvöltött benne valami, „kalács, kalács, te gazfickó”.

Az özvegy nem felelt. Nyugodtan a szemébe tekintett.

Esti még mindig a süvöltõ hangot hallotta. Fölugrott. Sietve átment a másik szobába.

Onnan kissé lassabban tért vissza. Bal öklét zárva tartotta. Letett az asztalra valami bankjegyet. Nem nézett oda.

Az özvegy azonban, noha nem akarta, azonnal rápillantott, s akkor arcán ámulat tükrözõdött: valamivel több volt, mint amennyit kért, az összeget az adományozó kikerekítette.

Az a fagy, mely beléptekor szinte megdermesztette, fölolvadt, szétömlött, akár a hólé a padlón. Nem tudta, hogy elfogadhatja-e. Hogyne, hogyne, csak fogadja el.

A pénzt a markába szorította. Hálálkodott. A legnagyobb szóval hálálkodott, azzal, aminél nincs több:

- Isten.

- Jó - vágott szavába Esti. - Írja föl a címét. Tehát Kispesten laknak. Igaz is, hány éves a kisebbik leány?

- Tizenhat.

- Lázas?

- Csak este, kérem. Reggel sohase lázas.

- Helyes. Majd gondolkozom. Talán sikerül elhelyeznem a tüdõgondozóban. Még nem tudom. Mindenesetre megpróbálom. Jövõ héten szólítson föl. Akármikor. Itt a telefonszám.

Másnap levelet kapott tõlük, melyet mind az öten aláírtak. A levél hosszú volt. Így kezdõdött: Méltóságos Urunk!

Eszerint új társadalmi rangjelzést kapott, kinevezték, elõléptették, a saját hatáskörükben.

Ezt írták: Méltóságod szíve... Esti a szívéhez kapott. A méltóságos szívéhez.

Azt az ígéretet, hogy a kisebbik leányt esetleg bedugja majd valamelyik közkórházba vagy hova, maga se vette komolyan. Ezt inkább tapintatból tette, formaságból, a csiszolt stílusérzékére hallgatva, hogy a búcsúzkodás pillanatában az özvegy figyelmét elterelje az összegrõl, melyet az akkor csúsztatott kopott táskájába, s gondolatát egy jövõbeli szívességre irányítva csillapítsa esetlenül folyamatos, mindig ismétlõdõ hálálkodását, melyet már igazán nem bírt el.

Esti délelõttönként, mikor fölébredt, az ágyába szokta vitetni telefonját. Odatétette párnája mellé, meleg paplanja alá, mint mások a macskát. Szerette ezt a villamos állatot.

Amíg a pihentség jóérzésével kinyújtózkodott a széles ágyában, s dõzsölt a nyugalomban, leemelte a hallgatót, bemondott egy számot. A város az ágyába jött. Még álmosan, szolgák éber hangjait hallotta a drót másik végén, egy messze tüdõgondozó reggeli zenebonáját. Az intézõ orvost kérette oda, aki ifjúkori barátja.

„Mondjátok csak, van szabad ágyatok?” „Az, kérlek, soha sincs, de mindig lehet valahogy csinálni. Csak jöjjön el a kislány az anyjával és az okmányaival, majd meglátjuk.”

Pár nap múlva az orvos szólította föl. Értesítette, hogy pártfogoltját fölvették.

Most már csak az újságosbódé maradt hátra. Úgy érezte, hogy ezt a lépést is kötelessége megtenni. Nem is emberi, hanem rokoni kötelessége. Mióta beszélt az özveggyel, mintegy atyafiságba került vele.

Elõbb meglátogatta a családot.

Abban a szobában, amelyben laktak, a mennyezetrõl csupasz villanyosdrót lógott, azon egyetlen, ernyõtlen villanykörte, mely élesen megvilágította õket.

Margitka, a kislány, már a tüdõgondozóban feküdt. A nagyobbik leányt Angélának hívták, és nem volt szép. Kedélytelennek látszott. Dallamosan beszélt. Egyenes, fehér orra volt, mintha krétából faragták volna ki. Lacika, a fülfájós gimnazista, a latin nyelvtanja elõtt gunnyasztott. Eredménytelen munkakeresésébõl hazajött a szerelõ is, alig köszönt, a proletárok komorságával egy sarokba húzódott, onnan méregette végig a vendéget, oly komor és fürkész figyelemmel, mintha legalábbis meg akarta volna írni õt. Estinek fogalma se volt, mit gondolhatott felõle.

Az újságosbódé megszerzése nehezen ment. Ott, ahol az ilyen engedélyeket kijárják, a tanácsos mosolyogva jelentette ki, hogy Magyarországon egy miniszteri bársonyszéket is könnyebb megkapni, mint ilyen üvegketrecet. Teljesen ki van zárva, hogy belátható idõn belül hely üresedjék.

Esti ezt tudomásul vette. Minthogy azonban az özvegyet mégse lehetett beültetnie egy miniszteri bársonyszékbe - legalábbis egyesek furcsállották volna -, kitartott az üvegketrec mellett. Tudta, hogy vannak törvények, paragrafusok, döntvények, melyek tényleg kemények és könyörtelenek, de minden törvény, paragrafus, döntvény mellett egy-egy halandó áll, aki gyarló s kellõ szakértelemmel leszerelhetõ. Nincs is lehetetlenség, amennyiben csak emberektõl akarunk elérni valamit. Ennélfogva mosolygott, hazudott, hízelgett, csúszott-mászott, fölényeskedett, pimaszkodott, amint kellett. Az özvegyet egy helyütt közeli, anyaági leszármazottjának nevezte, buzgó katolikusnak, másutt régi derék kálvinistának, a békeszerzõdés földönfutójának, egyebütt pedig a fehérterror áldozatának, visszatérõ, bécsi emigránsnak.

Ilyen tekintetben Estinek sohase voltak különösebb aggályai.

Vajon mi adott neki erõt? Erre õ maga is kíváncsi volt.

Amikor éjszaka eszébe ötlött a család, vagy amikor néha kora reggel kelt föl, csak azért, hogy a hivatalokban elcsípjen valakit, akit éppen kellett, magának is föltette ezt a kérdést.

Talán azzal áltatta magát, hogy meg lehet menteni valakit. Tetszelgett a pártfogó szerepében, titkos hatalmi vágyát élte ki, meghatotta érzelgõs áldozatkészsége? Vezekelt valamiért? Vagy csakugyan a vadászszenvedély izgatta, játékos kísérletének eredménye, az emberek befolyásolhatósága?

Esti, miután latra vetette az érveket, mindegyik kérdésre nemmel volt kénytelen felelni.

Másért fáradozott. Csupán azért, mert egyik szeszélyes pillanatában odadobta azt az összeget. Ennek az lett egyenes következménye, hogy a leánynak ingyenes ágyat szerzett a tüdõgondozóban, viszont ebbõl az következett, hogy az anyának is biztosítani kellett a megélhetését. Egyik tette végzetesen szülte a másikat. Most pedig sajnálta volna, ha munkája kárba vész. Kissé tökéletesebbnek óhajtotta látni, kissé kerekdedebbnek.

Amint a kereskedõk mondják, szaknyelven: „már futott a pénze után”.

Az özvegy végre megkapta az újságosbódét, kitûnõ helyen, a körút egyik forgalmas sarkán.

Szeptemberi verõfény ragyogott az üvegkalickán, megaranyozta a külföldi folyóiratokat, sugárkoszorúba vonta Dekobrát és Bettauert. Közöttük a nõ lábadozó mosollyal tett-vett, mint valami színpadon, elkülönítve s mégis részt véve az utca életében, a legnagyobb nyilvánosság elõtt.

Esti, minthogy útjába esett a bódé, olykor megállott itt, már nem mint pártfogó, hanem mint vevõ. Vásárolt egy újságot, pedig nem is volt rá szüksége. Érdeklõdött Margitka állapota iránt.

- Köszönöm - integetett az özvegy, amint félkesztyûs kezével rakosgatta a lapokat -, nagyon köszönöm. Meglenne. Csak a koszt rossz. Nem adnak eleget - súgta titokzatosan. - Nekünk kell pótolnunk. Minden másodnap egy kis vajat viszünk. Gyalog. Mert a villamosra se futja.

Aztán rátért a gimnazistára:

- Szegénykémnek az idén meg kellett ismételnie az osztályt. Tavaly háromból bukott. Tetszik tudni, a füle miatt. Nem hall. Nem hallja a tanárok beszédét. A bal fülére megsiketült.

Esti nem hitte, hogy a földön bármit is rendbe lehet hozni. Hiszen látta, hogy mihelyt megfoltozta a nyomorúságot egy helyütt, az nyomban ki is lyukad más helyütt. De titokban legalább egy csöpp javulást remélt, valami látszólagos enyhületet, valami viszonylagos nyugalmat, egy jó szót, mely földeríti, megjutalmazza. Most õ leste az alamizsnát.

Télen szakadt az esõ. A bódé az általános áradásban egy világítótoronyhoz hasonlított. Az özvegyasszony helyett a fehérvarrónõ szolgált ki. Ideges vidámsággal énekelte:

- Mamus meghûlt. Mamusnak fájnak a lábai. Mamust most én helyettesítem.

Esti hazamenet a bódéra gondolt, melyben - úgy tetszett - a nagyobbik lány is fázik, s az özvegyre, aki ágyban fekvõ beteg. Otthon leült kandallója mellé. A parázs rõt fényt vetett mogyorószín függönyeire.

Kedvetlenül állt föl.

- Unom én ezt - sóhajtott -, nagyon unom.

Késõbb már csak fél szemmel figyelte a bódét, messzirõl, mikor a társaskocsira várt. Torkig volt velük. Ha csak tehette, elkerülte õket.

- Haljanak meg - dörmögte. - Én is meghalok, éppoly nyomorultul, mint õk. Mindenki meghal.

Az özvegy meg a családja nem tolakodott. Miután ismételten kifejezték, hogy csak neki köszönhetnek mindent - ezt a sok mindent -, mentek a maguk útján. Nem akartak többé terhére lenni.

Nem látta õket, nem hallott felõlük.

Egy nyugtalan májusi este a szél port kevergetett az utcán. Esti a cukrászdában ült, és csokoládét ivott. Amint kilépett a cukrászdából, belebotlott az özvegybe.

Az nem vette észre.

Esti szólította meg. Vallatta, hogy mi újság, már ezer éve nem látta.

Az asszony egy darabig nem szólt.

- Az én Lacikám - dadogta -, az én kis Lacikám - s elfulladt a hangja.

A kis gimnazista már két hónappal ezelõtt meghalt.

Esti a szemét lesütötte a földre, melyben ott porladt a kisfiú.

Az özvegy sorra elmondott mindent, Margitkának reggel is lázai vannak, haza akarják küldeni a tüdõgondozóból, nem tarthatják ott tovább. Angéla elvesztette állását a varrodában, mert folyton õt kellett helyettesítenie. A bódét föladták. Õ maga nem ácsoroghatott ottan a fájós lábaival. Talán jobb is így.

Esti bólintott:

- Persze, persze.

Egy gázláng alatt állott. Nézet az özvegy arcát. Már nem volt oly dúlt és kusza, mint amikor elõször találkozott vele. Dermedt volt és nyugodt.

Csak ne hasonlított volna annyira az édesanyjára s azokra a nõrokonaira, akik éppígy szürkültek el, hullottak lefelé, akkor minden jó lett volna. De vád tekintett róla. Valami fájó, majdnem szemtelen szemrehányás.

Ez fölingerelte.

Hát tehetek róla? - háborgott magában. - Vagy talán azt hiszitek, hogy én magam csinálom ezeket a disznóságokat? Egyáltalán mi a fészkes fenét akartok tõlem, mindig éntõlem?

Tiltakozásul egy mozdulatot tett. Odakapott az özvegyhez. Megragadta a karját. Rázta a vékony öregasszonyt a fekete ruhájában, dulakodott vele.

- Hó - kiabált -, hó - mintha ágaskodó lovat fékezne.

Aztán egy mellékutcába rohant.

- Mit csináltam? - lihegte. - Jaj, én szerencsétlen. Egy asszonyt. Egy gyönge, nyomorult nõt. Beszámíthatatlan vagyok.

A falhoz dõlt. Még mindig lihegett az indulattól. De azért boldog volt. Kimondhatatlanul boldog volt, hogy végre-valahára jól megverte.

1927