1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1676
Fejezet
1 1 | Párizsból igyekezett hazafelé a tanulmányéve után. Mihelyt
2 1 | Mihelyt azonban beszállt a harmadosztályos fülkébe,
3 1 | harmadosztályos fülkébe, a magyar kocsiba, s megcsapta
4 1 | fejek hevertek szerteszét a piszkos padlón, mint valami
5 1 | botorkált, óvatosan kerülgette a szétszórt lábakat, az elgurult
6 1 | melyeknek tulajdonosai a fáradtságtól feldöntve horkoltak.
7 1 | elkallódott tagjaikat valahol a falóca alatt vagy egyebütt,
8 1 | elcsigázottságba, melyet még a tengerentúlról hoztak magukkal.
9 1 | ölében altatta kislányát.~A diák az alkony homályában
10 1 | gondolt arra, hogy ebben a büdös állatseregletben kell
11 1 | reszketett. Gyomra émelygett a ruhák kigõzölgésétõl, a
12 1 | a ruhák kigõzölgésétõl, a savanyú kõszénfüsttõl.~Este
13 1 | nyolckor berobogott vonatja a zürichi állomásra. Kikönyökölt
14 1 | magafeledten szemlélte a hegyeken elszórt várost,
15 1 | hegyeken elszórt várost, a játékházaknak rémlõ villákat,
16 1 | lobogtak. Délután esett az esõ. A levegõ tiszta volt, párátlan,
17 1 | teszi meg az utat, már csak a takarékosság kedvéért is.
18 1 | egész vagyonát, melyet még a határnál váltott át. Hirtelen
19 1 | megragadta csomagját, leugrott a vonatról.~Jegyét lebélyegeztette,
20 1 | hektikás diákbõröndjét a vasúti ruhatárba adta, s
21 1 | ruhatárba adta, s beballagott a városba. Nem bánta meg.
22 1 | mindent. Az ódon kastélyokban, a faburkolatos udvarházakban
23 1 | Megmosakodott, aztán lesietett a tóhoz. A tó a cölöpépítmények,
24 1 | aztán lesietett a tóhoz. A tó a cölöpépítmények, védõgátak
25 1 | lesietett a tóhoz. A tó a cölöpépítmények, védõgátak
26 1 | csónak imbolygott rajta a túlsó part környékén, regényes
27 1 | Nagyon éhes volt. Kopogott a szeme. Nem is csoda. Egész
28 1 | tejcsarnokban. Egyik utcából a másikba ténfergett, kereste
29 1 | másikba ténfergett, kereste a tejcsarnokot egyre dühösebben.
30 1 | egyre dühösebben. Csakhogy a szorgalmas, józan svájciak
31 1 | svájciak már lefeküdtek. A lombok közt fényt pillantott
32 1 | Gyanútlanul lépegetett elõre a kék hortenziák sorfala között
33 1 | oly gyorsan, mint betörõt a titkosrendõrök.~Egy kissé
34 1 | Mindenesetre sokallta õket.~A pincérek gépiesen, némi
35 1 | kötelességüket. Kinek-kinek megvolt a maga szerepe. Az elsõ elvette
36 1 | szerepe. Az elsõ elvette a kalapját, a másik lesegítette
37 1 | elsõ elvette a kalapját, a másik lesegítette válláról
38 1 | viharvert esõköpenyét, a harmadik fölakasztotta egy
39 1 | fölakasztotta egy vascsacsira, a negyedik pedig, a legmagasabb
40 1 | vascsacsira, a negyedik pedig, a legmagasabb közöttük, egy
41 1 | az egész világon. De ez a könyv minden asztalon ott
42 1 | sejtve leült, kinyitotta a pompás könyvet. Látta a
43 1 | a pompás könyvet. Látta a vendéglõ nevét, alapítási
44 1 | tudott volna benne igazodni. A négy pincér a türelmetlenség
45 1 | igazodni. A négy pincér a türelmetlenség legkisebb
46 1 | bizalommal telve. Ettõl a jelenettõl nem lehetett
47 1 | bizonyos ünnepélyességet.~Most a majordómusz a fejét kissé
48 1 | ünnepélyességet.~Most a majordómusz a fejét kissé félrebillentve
49 1 | fejét kissé félrebillentve a legfuvalmasabb franciasággal
50 1 | hogy vacsorázni óhajt-e? A vendég bólintott. Rántottát
51 1 | rendelt, három tojásból.~Ezt a kijelentést a majordómusz
52 1 | tojásból.~Ezt a kijelentést a majordómusz illõ tisztelettel
53 1 | egészen jól értette volna a rendelést. Tudvalevõleg
54 1 | és omelette à Woburn. Az a kérdés, melyiket méltóztatik
55 1 | idegenkedéssel viseltetett; a zingarella se igen tetszett
56 1 | terem. Voltaképp mindegy, a fontos az, hogy mennél gyorsabban
57 1 | közölhette. Hallotta, hogy a pincérek egymás közt olaszul
58 1 | olaszul társalognak. Ezért a beszédet olaszra fordította
59 1 | olaszra fordította Erre a majordómusz - hûvösen -
60 1 | mintegy visszautasítva a bizalmaskodást. Elõkelõ
61 1 | mellett foglalt állást.~A majordómusz fõbólintással
62 1 | vette, eltáncolgott, mire a többi pincér különbözõ borlajstromokat
63 1 | aszút, palackos asztalit. A vendég vizet kért. Ásványvizet?
64 1 | rendeltetéssel. Késõbb látta, a személyzet ezen a sajátos
65 1 | látta, a személyzet ezen a sajátos örökmécsen melegíti
66 1 | sajátos örökmécsen melegíti a tányérokat, hogy míg a vendég
67 1 | melegíti a tányérokat, hogy míg a vendég elé kerülnek, ki
68 1 | ki ne hûljenek. Egyébként a késõ éjszakai órán már csak
69 1 | Pezsgõt ittak vörös borral. A majordómusz egy szemrebbenésére
70 1 | majordómusz egy szemrebbenésére a pincérek egymás után hozták
71 1 | egymás után hozták nekik a különbözõ poharakat és kupákat,
72 1 | pedig nem sietve, inkább a társalgás fordulataira figyelve,
73 1 | vagy megízlelték azokat a ragyogó, testszínû húsokat,
74 1 | festeni is szoktak, mint a nõk arcát. De nem egy hölgy
75 1 | csak épp belepillantott a tálba, s máris intett, hogy
76 1 | tompa fényét az ingmellekre, a nõk gyémántjaira, fejékeire.
77 1 | nemigen bánta volna, ha a vendéglõ nem ennyire fényes.
78 1 | tett. Közvetlen lába alatt a tó csobogott, hullámos lüktetéssel.
79 1 | hullámos lüktetéssel. Egyenesen a vízbe építették ezt a kiugró,
80 1 | Egyenesen a vízbe építették ezt a kiugró, kies nyári lakot.
81 1 | kies nyári lakot. Fönn a dobogón szakállas cigányok
82 1 | körülbástyázottságában gúnyosan a vállát vonná, fittyet hányva
83 1 | kíváncsiságnak. Általában itt se a pincérek, de a vendégek
84 1 | Általában itt se a pincérek, de a vendégek sem beszéltek ilyesmirõl,
85 1 | kerültek minden célzást, mely a pénzre vonatkozik, arra
86 1 | pénzre vonatkozik, arra a megvetendõ, szennyes, szégyenletes
87 1 | pénzegységekre számítsa át a nála levõ tizenegy svájci
88 1 | tizenegy svájci frankot, de az a számtani mûvelet során se
89 1 | üzletbe. Mind gyakrabban a kijárat felé sandított.~
90 1 | akart oldani. Csöngetett.~A pincérek abban a pillanatban
91 1 | Csöngetett.~A pincérek abban a pillanatban ott termettek
92 1 | Körülbelül egy negyedóra múlva a tálalóasztalka körül titokzatos
93 1 | néhány pillanatig babrált a lila láng körül, aztán csakugyan
94 1 | tányért rakott asztalára, s a többi pincér segédletével,
95 1 | többi pincér segédletével, a majordómusz személyes felügyelete
96 1 | alatt megkezdõdött maga a tálalás mûvelete. Amint
97 1 | tálalás mûvelete. Amint a födõt levették a tálról,
98 1 | Amint a födõt levették a tálról, Kornél nem mindjárt
99 1 | belenézni, csak késõbb. A történtek után azon se csodálkozott
100 1 | se csodálkozott volna, ha a rántotta közepébe egy dió
101 1 | szakasztott olyan, mint az a rántotta, melyet édesanyja
102 1 | közepén, mintegy elveszve a végtelen térben, hal alakúra
103 1 | tányérjába tette volna, talán a vendéglõ hagyományaitól,
104 1 | hagyományaitól, talán attól a hasonlatosságtól vezettetve,
105 1 | Woburn külsejében valóban a halra emlékeztetett, villámgyorsan
106 1 | villámgyorsan lenyisszantotta a két végét, akár a hal élvezhetetlen
107 1 | lenyisszantotta a két végét, akár a hal élvezhetetlen fejét
108 1 | fejét és farkát, s ezeket a sárga, fölöttébb kívánatos
109 1 | kívánatos darabkákat, melyekkel a fogás kétségtelenül kisebb
110 1 | ezüsttálba vetette, melyet a segédpincér tartott magasra.
111 1 | tekintettel.~Egykettõre bekapta a rántottát. Az bizony még
112 1 | kisebb volt, mint sejtette, a félfogára se elég. Kenyerét
113 1 | pohár vizet ivott.~Csevegtek a tó hullámai, a zenekar a
114 1 | Csevegtek a tó hullámai, a zenekar a wartburgi dalnokversenyt
115 1 | a tó hullámai, a zenekar a wartburgi dalnokversenyt
116 1 | társaság még mindig nem tudott a vacsora végére jutni, de
117 1 | elszántan fizetett. Amíg a majordómusz töltõironjával
118 1 | Most kinyitotta szemét. A számolócédula már elõtte
119 1 | megcsörgette kezében, mint a nyert pénzt, s nábobi örömében
120 1 | egy-egy frankot nyomott a pincérek kezébe. A majordómusznak
121 1 | nyomott a pincérek kezébe. A majordómusznak kettõt.~Minthogy
122 1 | majordómusznak kettõt.~Minthogy a borravaló túlságosan nagy
123 1 | borravaló túlságosan nagy volt, a pincérek egymásra pillantottak,
124 1 | még egyszer találkozott a majordómusszal, aki karját
125 1 | Erre õ emelte meg elõtte a kalapját.~Ez is hiba volt.~
126 1 | Ez is hiba volt.~Pirulva, a szégyenérzet viszketõ, orrfacsaró
127 1 | Föllélegzett és futni kezdett. A Zwingli-szoborig rohant.
128 1 | helyzetét. Nem mehet vissza a szállójába, csak annyi pénze
129 1 | mintha rettenetes kaland után a halál torkából menekülne.
130 1 | menekülne. Hajadonfõtt kóborolt a csillagos nyári éjszakában.
131 1 | sétáival újból és újból a vendéglõ elé ért, mely már
132 1 | ért, mely már sötét volt. A tó partján leült egy padra.
133 1 | gondolkozott. Eszébe jutott a diplomataficsúr, a nehéziparos
134 1 | jutott a diplomataficsúr, a nehéziparos két jól nevelt
135 1 | jól nevelt leányával, az a társaság, mely vörös borral
136 1 | mely vörös borral keverte a pezsgõt, a majordómusz,
137 1 | borral keverte a pezsgõt, a majordómusz, aki nem köszönt
138 1 | Woburn is, melynek két végét a pincér oly szívtelenül vágta
139 1 | nehezülne el, lehajtotta fejét a pad karfájára. De nem aludt.~
140 2 | négy óra felé cihelõdtek a cimborák. Künn csöpörgött
141 2 | cimborák. Künn csöpörgött a fekete januári esõ.~Én megkértem
142 2 | gyakran háltunk egymásnál, a változatosság kedvéért.
143 2 | párnából ágyat vackoltam a díványra, lefeküdtem, magamra
144 2 | valami lószõrtakarót.~Ezen a napon dühösen dohányoztam.
145 2 | vackomon:~- Hová mégysz?~- Ki a konyhába.~- Minek?~- Vizet
146 2 | itthagy. Undorodva gondoltam a tisztálkodás évszázados
147 2 | szólt már elmenõben.~- Mi az a „mindjárt”?~- Egy perc múlva.~-
148 2 | tûnõdve, és körülnéztem a kopott hónapos szobában.~
149 2 | letárgyaltunk, befeketítettünk, a világirodalom dicsõ halottjairól
150 2 | már régen lerágdostuk azt a maradék húst, melyet az
151 2 | Pataki.~- Nézd - botladozott a nyelvem, s még fogalmam
152 2 | addig sem, csak addig, amíg a kancsót tele nem csorgatod
153 2 | s visszajövet kezedben a kancsóval, észreveszed,
154 2 | kancsóval, észreveszed, hogy a dívány üres. Minden úgy
155 2 | Minden úgy van, ahogy volt. A párna s a lószõrtakaró is.
156 2 | van, ahogy volt. A párna s a lószõrtakaró is. Alig gyûrõdött
157 2 | gyûrõdött össze jobban. A lámpa is ég. Csak én hiányzom.
158 2 | Bocsáss meg - vetette közbe -, a ruhád is itt lenne: a nadrágod,
159 2 | a ruhád is itt lenne: a nadrágod, kabátod?~- Minden.
160 2 | ablak nyitva?~- Csukva. A redõny leeresztve. Ahogy
161 2 | valamivel jobb. Gyerünk tovább. A kancsó még a kezedben van.~-
162 2 | Gyerünk tovább. A kancsó még a kezedben van.~- A nevedet
163 2 | kancsó még a kezedben van.~- A nevedet mondanám, elõbb
164 2 | megéreznéd valamibõl - talán a csöndbõl, amely körülvesz -,
165 2 | nincs kihez beszélned. A tárgyakhoz nem beszélünk -
166 2 | belemelegedve. - Letenném a kancsót a földre. Nyomoznék.
167 2 | belemelegedve. - Letenném a kancsót a földre. Nyomoznék. Keresnélek
168 2 | Nyomoznék. Keresnélek itt-ott, a dívány alatt, az ágyam alatt,
169 2 | dívány alatt, az ágyam alatt, a ruhaszekrényben. Azt hinném,
170 2 | az ablakot, kihajolnék, a járdára néznék, a kocsiútra,
171 2 | kihajolnék, a járdára néznék, a kocsiútra, hátha ott fekszel
172 2 | Hányadik emelet ez?~- Negyedik. A kis mellékutcán senki se.
173 2 | talán mégiscsak kijutottál a lépcsõházba vagy az utcára.~-
174 2 | zárva az ajtó?~- Be. Nálam a kulcs. Ez tehát valószínûtlen.
175 2 | Ez tehát valószínûtlen. A konyha mellett az elõszoba
176 2 | meghallom. És mit keresnél ezen a csatakos éjszakán az utcán
177 2 | nem volna tovább maradásom a szobában, már félnék egyedül.
178 2 | Mindenesetre leszaladnék a házmesterhez, tõle tudakolnám,
179 2 | Bonyolult bûntényt sejtenék. A rendõrségre loholnék, a
180 2 | A rendõrségre loholnék, a mentõkhöz telefonoznék...~-
181 2 | hogy menekülni akarnál a szobából. Csakhogy, drágám,
182 2 | drágám, már nem bírnál. Abban a pillanatban tudniillik,
183 2 | most olyasmi történt, ami a világ teremtése óta nem
184 2 | nem történt: ami nem fér a koponyádba, ami szétrepeszti
185 2 | értelem korlátait, ami maga a téboly. A világ egyszerre
186 2 | korlátait, ami maga a téboly. A világ egyszerre elferdülne
187 2 | egy vékony vízsugár. Ezek a tárgyak rád fintorognának,
188 2 | õrült.~Kezében reszketett a kancsó. Arca olyan fehér
189 2 | olyan fehér lett, mint az a kancsó. Rám meredt.~- Na -
190 2 | most menj, és hozd azt a vizet. Késõn van. Aludjunk.~
191 2 | rebegte -, jöjj ki velem a konyhába.~- Csak nem félsz?~-
192 2 | De. Félek.~Leugrottam a díványról, kikísértem az
193 2 | kikísértem az elõszobába, onnan a konyhába. Babrált a csappal,
194 2 | onnan a konyhába. Babrált a csappal, locsogott a víz.
195 2 | Babrált a csappal, locsogott a víz. A jéghideg kõlapokról
196 2 | csappal, locsogott a víz. A jéghideg kõlapokról úgy
197 2 | Feküdj le - tanácsoltam. - A szoba már egészen kihûlt. ~
198 2 | egészen kihûlt. ~Szájában a cigarettával vetkõzött.
199 2 | be nyikorgó rézágyába is. A lámpát eloltottam. Csak
200 2 | parazsa világította meg a szoba komor, téli éjszakáját.~
201 2 | érdekes, ez az izgató. Nézd a divatos kísértettörténeteket.
202 2 | szegény? -, és az aztán a legtermészetesebb, hogy
203 2 | ruhájában, cafatos húsával ne a napvilágnál botorkáljon,
204 2 | napvilágnál botorkáljon, hanem a sötétség leple alatt, lehetõleg
205 2 | éjszaka, amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete
206 2 | hazatérek és elkattintom a villanyt, szobám közepén
207 2 | egymástól az álom keresztútjain. A redõnyréseken már fölrémlett
208 2 | redõnyréseken már fölrémlett a moslékszín januári virradat,
209 2 | hánykolódtunk, csikorogtak alattunk a rossz ruganyok. Engem most
210 2 | Engem most fogott el igazán a rémület, hogy csak úgy eltûnhetek
211 2 | csak úgy eltûnhetek errõl a világról, hipp-hopp, minden
212 2 | az elégedettségnek azzal a fennkölt tudatával, hogy
213 2 | fennkölt tudatával, hogy erre a napra való minden fontos,
214 3 | csak azért, hogy élvezzék a gyorsan támadt drámai helyzetet,
215 3 | megvalósították volna, mert a gyáva, édes ábrándozás teljesen
216 3 | teljesen kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez
217 3 | bármikor felötlött bennük ez a csiklandó gondolat. A színházak
218 3 | ez a csiklandó gondolat. A színházak nézõterén éppúgy,
219 3 | színházak nézõterén éppúgy, mint a villamosban, kora reggel,
220 3 | kávéházi törzsasztaluknál, a pénztelenségük, a szerelmi
221 3 | törzsasztaluknál, a pénztelenségük, a szerelmi csalódásuk miatt,
222 3 | mennyiért lenne hajlandó a merényletre. Azután szakértõ
223 3 | vizsgálgatták az anyagot.~Azok, akik a kávéházban ültek, egyszerre
224 3 | szépségverseny résztvevõinek a döntõbíróság elõtt. Türelmesen
225 3 | Türelmesen várták végzetüket. De a selejtezés, latolgatás sok
226 3 | latolgatás sok idõt vett igénybe. A feltûnõen ellenszenveseket,
227 3 | visszavetették. Mindig az volt a cél, hogy a támadás az õ
228 3 | Mindig az volt a cél, hogy a támadás az õ számukra teljesen
229 3 | dermedjen meg, mint attól a váratlanul érkezõ, dörgedelmes
230 3 | melytõl csillagot szór a szeme, és elbicsaklik, kificamodik
231 3 | erõseket, az izmosakat, a vérmeseket, az ingerlékenyeket,
232 3 | látszott, hogy nem ismerik a tréfát, hogy támadójukat
233 3 | hogy egyszerûen letepernék a földre és kitaposnák a belét.
234 3 | letepernék a földre és kitaposnák a belét. Ez volt az érdekesebb,
235 3 | Ez volt az érdekesebb, a kéjesebb, a tartalmasabb
236 3 | érdekesebb, a kéjesebb, a tartalmasabb élvezet.~Miután
237 3 | hogy melyikük hajtja végre a tervet, és miként. Néha
238 3 | tervet, és miként. Néha a férfias elintézés mellett
239 3 | diadalmaskodott: hátulról a tarkójára mérni, visszakézbõl,
240 3 | hogy menten leforduljon a székérõl. Ettõl a pillanattól
241 3 | leforduljon a székérõl. Ettõl a pillanattól kezdve az áldozat
242 3 | egyelõre õk fûzték össze a felnõttek komoly, dolgozó
243 4 | A PATIKUS MEG Õ~Esti egy meleg,
244 4 | szomorúság fogta el, mert a kirakat siralmasan szegény
245 4 | is bírt elmozdulni onnan.~A kültelken a könyvesboltok
246 4 | elmozdulni onnan.~A kültelken a könyvesboltok többnyire
247 4 | gumikat, tollakat árultak, a patikában pedig fogkeféket,
248 4 | emberiség igazi baja nem is a betegség volna, a sok-sok
249 4 | nem is a betegség volna, a sok-sok nyavalya, hanem
250 4 | sok-sok nyavalya, hanem a rútság.~Ez a kis patika
251 4 | nyavalya, hanem a rútság.~Ez a kis patika másodpercenként
252 4 | cikket ajánlott, nyilván a gyógyszerész saját készítményeit.
253 4 | ismételgette: Xerxes megszünteti a legmakacsabb köhögést is.
254 4 | legmakacsabb köhögést is. A másik viszont ezt ordította
255 4 | másik viszont ezt ordította a sötétségbe: Aphrodite-por
256 4 | sötétségbe: Aphrodite-por a tenyér, a láb, a hónalj
257 4 | Aphrodite-por a tenyér, a láb, a hónalj izzadása ellen.~
258 4 | Aphrodite-por a tenyér, a láb, a hónalj izzadása ellen.~Vevõk
259 4 | egyáltalán nem jelentkeztek. Benn a patikában csüggedten, petyhüdten
260 4 | egy öngyilkos, közvetlen a tette elkövetése elõtt.~
261 4 | ellen.~- Hogyne - mosolygott a patikus nyájasan -, hogyne,
262 4 | csinálok, nem szûnik meg. Ez a köhögés rosszindulatú -
263 4 | magam? - tartós - kereste a helyes szót, majd meg is
264 4 | makacs.~- Xerxes - mondta a patikus -, Xerxes - azzal
265 4 | máris orra alá tartotta a csinos dobozba zárt csodaport.~-
266 4 | csodaport.~- Ez elmulasztja?~- A legmakacsabb köhögést is -
267 4 | is - csapta rá, míg künn a fénytábla ugyanezt szózatozta. -
268 4 | nagyobb dobozzal?~- Talán a nagyobbal.~- Egyebet nem
269 4 | méltóztatik? - érdeklõdött a patikus, aki az árut rózsaszín
270 4 | Fizetett, kifelé indult.~Amikor a kilincsre tette kezét, úgy
271 4 | tétovázik. Visszafordult. A patikus közeledett feléje:~-
272 4 | és nyomban elnémult. - A tenyerem...~- Ja igen -
273 4 | tenyerem...~- Ja igen - szólt a patikus, villámgyorsan. -
274 4 | halkítva -, arra is.~Most a drámai feszültség a tetõfokára
275 4 | Most a drámai feszültség a tetõfokára hágott. Esti
276 4 | képes elhatározni magát a vásárra, mert kétsége támad,
277 4 | sohase vallott meg senkinek. A patikus gyámolította. Fülébe
278 4 | megalázottan bólintott. Ezt a készítményt is becsomagoltatta.~
279 4 | becsomagoltatta.~Künn az utcán megállt a kirakat elõtt. De ezúttal
280 4 | nem ezt szemlélte, hanem a patikust. Az egyszerre fölvillanyozódott,
281 4 | fölvillanyozódott, miután a szenvedõ emberiség egy olyan
282 4 | egyesíti magában mindazokat a kívánatos tulajdonságokat,
283 4 | amint hazafelé ballagott a hídon, a két dobozt feltûnés
284 4 | hazafelé ballagott a hídon, a két dobozt feltûnés nélkül
285 4 | feltûnés nélkül belehajította a Dunába. És ezt gondolta:~
286 5 | ESTI ÉS A HALÁL~Rendkívül hajszás
287 5 | olvasgatott.~Amint áthaladt a kocsiúton, állati ordítás
288 5 | Utána többen felhördültek a rémülettõl:~- Jaj.~Esti
289 5 | rémülettõl:~- Jaj.~Esti a földre ejtette újságját.~
290 5 | ejtette újságját.~Ott állt a kocsiút közepén. Elõtte,
291 5 | közepén. Elõtte, közvetlen a lábánál, egy autó, melynek
292 5 | acélteste még lüktetett a haladás visszatartott iramától,
293 5 | visszatartott iramától, s ferdén a járdára farolt, feldöntve
294 5 | ily csodamódon menekült ki a halál torkából. Egy öregasszony
295 5 | torkából. Egy öregasszony a kezeit tördelte.~- Olvas
296 5 | kezeit tördelte.~- Olvas a kocsiúton! - szólt fölháborodva
297 5 | Marha! - kiáltott arcába a sofõr, aki csak most ocsúdott
298 5 | aki csak most ocsúdott a veszedelem ájulatából.~Esti
299 5 | ájulatából.~Esti nem tiltakozott a jólesõ sértés ellen, mert
300 5 | véleményen volt vele. Hálásan a sofõr haragtól szikrázó
301 5 | aztán odábbállt. Átment a túlsó járdára.~Itt mély
302 5 | kezdett félni. Hallotta a gép dübörgését, a gyors
303 5 | Hallotta a gép dübörgését, a gyors és vad véletlent,
304 5 | gyors és vad véletlent, a halál szelét. Homlokát jéghideg
305 5 | tekintetével morfint kért volna a mentõorvostól, sok-sok morfint.~
306 5 | már régen továbbvágtatott, a csoport már régen szétoszlott,
307 5 | semmi se fontos. Csak az a fontos, hogy él.~Milyen
308 5 | minden, minden.~Nekivágott a hegyeknek. Fönn a tetõn
309 5 | Nekivágott a hegyeknek. Fönn a tetõn leheveredett a fûre.
310 5 | Fönn a tetõn leheveredett a fûre. Óráig bámulta az eget.
311 5 | bámulta az eget. Figyelte a bogarak nyüzsgését, virágokat
312 5 | tépegetett, henyélt. Fölkacagott a napra.~„Enyém az élet -
313 5 | mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.”~
314 5 | utcákon kószált estélig. Nézte a mesterembereket a mûhelyekben,
315 5 | Nézte a mesterembereket a mûhelyekben, a gyakorlatról
316 5 | mesterembereket a mûhelyekben, a gyakorlatról hazafelé menetelõ,
317 5 | poros, izzadt katonákat, a gyermekeket, akik sántikálóiskolát
318 5 | szobájába lépett, hol állandóan a kötelesség jármában görnyedezett,
319 5 | minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a
320 5 | a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az
321 6 | lett. Csöpörgött az esõ. A vízcsöppek fényesen gurultak
322 6 | gramofon.~Miután letette õt a bérautó, mely a pályaudvarról
323 6 | letette õt a bérautó, mely a pályaudvarról idehozta,
324 6 | két bõrönddel. Csöngetett a kapuján. Senki se jelentkezett.
325 6 | aztán dörömbölni kezdett. A ház mély titkával öblösen
326 6 | morajlott vissza. Kutyája a fal mögül ugatott.~Kellemetlen
327 6 | kinyittassa lakását, átment a mellette lakó lakatosmesterhez.
328 6 | mosdva, ünnepi ruhájában ült a vacsoránál, családja körében.
329 6 | álkulcsköteget, s követte õt.~A kapu, az ajtók egymás után
330 6 | egy-két kulcsot próbált a lakatosmester, nyomban kattant
331 6 | lakatosmester, nyomban kattant a zár, fordult, engedett.~-
332 6 | mondta minden alkalommal a lakatosmester.~- Köszönöm -
333 6 | Esti. Két percen belül már a legutolsó szobájában volt,
334 6 | legutolsó szobájában volt, a dolgozószobájában, hol még
335 6 | dolgozószobájában, hol még a nyár melege rekedt meg,
336 6 | köpennyel csak állt-állt, a szoba közepén, s így tûnõdött:~„
337 6 | ilyen könnyû egy betörés. A zárra általában babonás
338 6 | pár könnyed mozdulattal. A zár csak tilalmi jelkép,
339 6 | ébresztgeti. Olyanforma, mint a pentagram, az a bûvös ötszög,
340 6 | Olyanforma, mint a pentagram, az a bûvös ötszög, melyet a középkorban
341 6 | az a bûvös ötszög, melyet a középkorban a küszöbök elé
342 6 | ötszög, melyet a középkorban a küszöbök elé rajzoltak,
343 6 | Istent imádták, elsõsorban a betörõk, a rablók, az éhenkórászok
344 6 | imádták, elsõsorban a betörõk, a rablók, az éhenkórászok
345 6 | éhenkórászok ellen védekeznek ezzel a varázslattal. Mától fogva
346 6 | Mától fogva tudom, hogy nem a zár oltalmaz meg, sem a
347 6 | a zár oltalmaz meg, sem a szobám zára, mely elszigetel
348 6 | mely elszigetel tõlük, sem a börtön zára, mely õket csukja
349 6 | zára, mely õket csukja el a társadalomtól, hanem inkább
350 6 | társadalomtól, hanem inkább a belátásuk, hogy engedniök
351 6 | kényre-kegyelemre. De õk ezzel a helyzettel legtöbbször nem
352 6 | káprázat. Láttam, mennyit ér a zár. Maguk a falak is csak
353 6 | mennyit ér a zár. Maguk a falak is csak ilyen tünékeny
354 6 | tünékeny díszletek. Azok a munkások, akik hetekig rakják
355 6 | rugdalják széjjel. Mindig a szabad ég alatt alszunk,
356 6 | szabad ég alatt alszunk, a csillagok alatt, ahol az
357 6 | az emberek lelke lebeg. A jövõben majd igyekszem úgy
358 7 | szürke téli reggelen is ezt a vaskalapot viselte. Amint
359 7 | vaskalapot viselte. Amint a sarkon a túlsó járdára igyekezett,
360 7 | viselte. Amint a sarkon a túlsó járdára igyekezett,
361 7 | túlsó járdára igyekezett, a szél lefújta fejérõl, közvetlenül
362 7 | lefújta fejérõl, közvetlenül a lába elé. Lehajolt érte.
363 7 | lába elé. Lehajolt érte. De a szél erre fölemelte magasra,
364 7 | Futott utána, lélekszakadva. A kalap gurulni kezdett, egy
365 7 | kezdett, egy szélrohamban a kocsiút közepéig sodródott.
366 7 | Lassan, kényelmesen követte a kalapot. Mire azonban a
367 7 | a kalapot. Mire azonban a kocsiút közepéig ért, s
368 7 | maradt, hogy félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~-
369 7 | hogy félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~- Vége,
370 7 | nevettek.~Esti, aki hallotta a zavart lármát, ijedten tapogatta
371 7 | semmi baja, visszasietett a járdára, ahhoz a kíváncsi,
372 7 | visszasietett a járdára, ahhoz a kíváncsi, bámész csoporthoz,
373 7 | rátekintettek, az arcokon kihamvadt a mosoly, bizonyos részvét
374 7 | részvét tûnt föl. Végre a kalap a hozzátartozója volt.~
375 7 | tûnt föl. Végre a kalap a hozzátartozója volt.~Kalapja
376 7 | hozzátartozója volt.~Kalapja a kocsiút közepén hevert.
377 7 | kocsiút közepén hevert. A gépkocsi kerekei áthaladtak
378 7 | összemángorolták, kivasalták, mint azt a kis fekete kutyát, melyet
379 7 | látszott.~Várakozott, míg a jármûvek oszlopa gyérül,
380 7 | jármûvek oszlopa gyérül, s a forgalom egy fegyverszünetében
381 7 | gondolta.~De már nem élt. A kalap szörnyethalt. Teljesen
382 7 | is. Akkor szállhatott ki a lelke.~Egyébként karimája
383 7 | halott elõtt.~Aztán azzal a könnyelmûséggel, mellyel
384 7 | tragédiák fölött, benyitott a szemben levõ kalaposboltba.
385 7 | érdeklõdés középpontjában, hanem a gyors közönytõl, feledéstõl
386 7 | vádolta õt, eltûnõdött.~A kalap voltaképp a legnemesebb
387 7 | eltûnõdött.~A kalap voltaképp a legnemesebb ruhadarab. Koponyánkat
388 7 | tölt meg tartalommal. Ez a kalap két évig szolgálta
389 7 | kalap két évig szolgálta õt a legkülönbözõbb alkalmakkor,
390 7 | temetéseken is. Esténként, míg õ a nézõtéren mulatott, a színházi
391 7 | õ a nézõtéren mulatott, a színházi ruhatárban várta
392 7 | elfacsarodott.~Újra benyitott a kalaposboltba.~- Kérek valami
393 7 | Erre nem való - magyarázta a kereskedõsegéd, s rápillantott. -
394 8 | hogy alacsony-e vagy magas.~A szobában meglehetõs sötét
395 8 | meglehetõs sötét volt.~Leült a karosszékbe, szemben Estivel.
396 8 | tegezi? Erre gondolt Esti.~De a vendég nem hagyta szóhoz
397 8 | Melyik ember cserélne a másikkal? - kérdezte Esti. -
398 8 | De ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene
399 8 | igazán ki kellene bújniok a bõrükbõl, nem tennék meg.
400 8 | bõrükbõl, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus se. Az
401 8 | akkor nem én élnék. Így ez a kérdés tárgytalan.~Buta
402 8 | volt. Esti undorodott tõle.~A vendég fölényesen folytatta:~-
403 8 | hajlandó volnál újra kezdeni a saját életedet?~- Egészen
404 8 | Igen.~- Megint lesni a szeretõmet a domb oldalán?~-
405 8 | Megint lesni a szeretõmet a domb oldalán?~- Igen, igen.~-
406 8 | Megint kihúzatni ezt a zápfogat, és aranyfogat
407 8 | Csak ki kell töltened. Itt a fölhatalmazásom. Akarod
408 8 | fogadott el tõle semmit. A vendég rágyújtott. Arany
409 8 | másodperc múltán.~- És hogy szól a döntésed?~- Úgy, hogy nem.~-
410 8 | Fogalmam sincs. Itt belül, a lelkem mélyén egy hang azt
411 8 | ajánlatodat elfogadjam?~- Az a sok-sok öröm és gyönyörûség,
412 8 | várhatna rád. Tavasszal a föld párázik, cseresznye
413 8 | rohannak...~- Hagyjuk ezt. A költészethez én jobban értek.
414 8 | eredmény. Közelebb érkeztem a célhoz.~- Mi a cél?~- A
415 8 | érkeztem a célhoz.~- Mi a cél?~- A megsemmisülés.~-
416 8 | a célhoz.~- Mi a cél?~- A megsemmisülés.~- Azt hiszed?~-
417 8 | jobban tudom.~- Eszerint a halál a föladatod?~- Nem
418 8 | tudom.~- Eszerint a halál a föladatod?~- Nem a halál -
419 8 | halál a föladatod?~- Nem a halál - arról nem tudom,
420 8 | is törõdöm vele -, hanem a meghalás. Ez már rám tartozik.
421 8 | egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga, melyet
422 8 | vagyok, s nem csábít az a gondolat, hogy alsóbb osztályba
423 8 | kergessenek. Bámulom azokat a csodálatos tanulókat, akik
424 8 | tanulókat, akik már kiállták ezt a vizsgát.~- Nem félsz tõle?~-
425 8 | vizsgát.~- Nem félsz tõle?~- A halottak nagyon jó helyen
426 8 | mért nem támasztod föl a halottakat?~- Ne viccelj.~-
427 8 | miért nem támasztod föl a halottakat. Azért, mert
428 8 | mind-mind, de õk csak rázzák a fejüket, szomorúan. Azt
429 8 | hogy nem kell, nem kell.~A vendég keresztbe tette lábait.
430 8 | Könnyedén jegyezte meg:~- Igen, a nirvána. Ismerem ezt az
431 8 | Szabad kérdeznem, mi a vallásod?~- Az, amit az
432 8 | Mindig magad toltad ide a pofádat.~- Bocsáss meg -
433 8 | Bocsáss meg - hebegett a vendég.~- Mi bajom volt
434 8 | ordított Esti magánkívül. - Mi a fene bajom volt nekem XIV.
435 8 | nekem XIV. Lajos korában, és a Fáraók és V. Károly és II.
436 8 | figyelmeztette hidegen a vendég, és fölállt, mint
437 8 | Krétafehér arca volt. Látta a szemét is. Nagy, mozdulatlan
438 8 | volt.~- Hát - búcsúzkodott a vendég - béküljünk ki. Nem
439 8 | hátha közben meggondolta a dolgot. - Nem sikerült.
440 9 | mindig támadnak új helyzetek.~A színpadon tudvalevõleg csak
441 9 | harminchetedik helyzetet.~A véletlen ötletesebb. Az
442 9 | Nekem van egy zsebórám. A fölkerekség legjobb zsebórája.
443 9 | miért dicséri mindenki a zsebóráját és a fogorvosát?
444 9 | mindenki a zsebóráját és a fogorvosát? Rejtély. Olyan
445 9 | akkor is, amikor megáll a szívem, és többé egyet se
446 9 | is túl fog élni.~Egyedül a kötelességét ismeri. Mást
447 9 | ismeri. Mást nem ismer. A közmondásokat sem ismeri.
448 9 | szerencsém.~Ha ismerné azt a közmondást: Lassan járj,
449 9 | Eddig sohase mondta föl a szolgálatot. Múltkor összetört
450 9 | összetört az üvege. Elvittem a kedves, budai órásomhoz,
451 9 | beszélni.~Már hetekig dobogott a szívem alatt, mert a zsebórát -
452 9 | dobogott a szívem alatt, mert a zsebórát - észrevetted-e,
453 9 | észrevetted-e, barátom? - mindig a szívünk alatt hordjuk, a
454 9 | a szívünk alatt hordjuk, a bal mellényzsebünkben, mikor
455 9 | mikor egyszerre látom, hogy a számlapján van valami.~Ezen
456 9 | számlapján van valami.~Ezen a fehér számlapon egy fehér
457 9 | fehér hajszálvonalka volt. A hajszálvonalka mozgott.
458 9 | Eleinte azt hittem, hogy a hajszálvonalka hajszál.
459 9 | emberi pilla.~Ott hevert a számlap és az óraüveg között.
460 9 | között. Nem akadályozta a mutatók mozgását. Mégis
461 9 | vettem. Megállapítottam, hogy a pillája is õsz.~Kétségtelen
462 9 | üveget, és belekukucskált a sárgaréz tokba foglalt nagyítójával,
463 9 | nagyítójával, melyet az órások a szemükbe szoktak csippenteni,
464 9 | csippenteni, véletlenül a számlapra hullott a pillája,
465 9 | véletlenül a számlapra hullott a pillája, aztán beüvegezte.~
466 9 | aztán beüvegezte.~Most ez a pilla úgy nyugszik órámban,
467 9 | mint borostyánkõben azok a szúnyogok és muslincák,
468 9 | szúnyogok és muslincák, azok a sajátságos rovarmúmiák,
469 9 | változatlanul megmaradnak.~A pilla nem közönséges szõrszál.
470 9 | Szemünk szent függönyrojtja a pilla.~Ez a pilla pedig,
471 9 | függönyrojtja a pilla.~Ez a pilla pedig, az órás pillája,
472 9 | adomát mesélt el, és ezzel a nedves pillával állt az
473 9 | végzetes kapcsolatba kerültem a pillájával és õvele, afféle
474 9 | akkor is órámban lesz ez a pilla.~Ezért kerestelek
475 9 | nem tudok aludni, furdal a lelkiismeret. Mit tegyek?~
476 9 | és eltávolíttassam ezt a pillát, visszaszolgáltatva
477 9 | rápillantok, itt van ez a pilla. Ez a pilla minden
478 9 | itt van ez a pilla. Ez a pilla minden pillanatban
479 9 | fényében csillan, csillan ez a pilla. Illan ez a pilla,
480 9 | csillan ez a pilla. Illan ez a pilla, mint egy pille. Villan
481 9 | mint egy pille. Villan ez a pilla, mint egy pupilla.~
482 9 | mint egy pupilla.~Ó, az a nap, mikor ide hullott.
483 9 | hullott. Ó, dies illa. Ó ez a pilla...~1930~ ~
484 10| fölkerültem Pestre, s beiratkoztam a bölcsészeti karra - beszélte
485 10| hogy történetesen abban a városban született, amelyikben
486 10| barbár szövetséget kötöttünk a „pestiek” ellen, akikrõl
487 10| föltételeztünk.~Különösen a házmesterekre haragudtunk,
488 10| után kapupénzt szedtek, s a lakásadónõkre, akik a hó
489 10| s a lakásadónõkre, akik a hó elsején a rendelkezésünkre
490 10| lakásadónõkre, akik a hó elsején a rendelkezésünkre bocsátott
491 10| meg voltunk gyõzõdve, hogy a pestiek, ahol csak tehetik,
492 10| Együtt mentünk ebédelni abba a diákvendéglõbe, hol negyven
493 10| Ebben az elsõ idõben vagy a lakótársam várt meg az egyetemen,
494 10| vagy én õt. Vele ballagtam a ferencvárosi utcákon abba
495 10| ferencvárosi utcákon abba a vendéglõbe, melynek ételbûze
496 10| Csakhamar felötlött nekem, hogy a jogász a vendéglõbe jövet
497 10| felötlött nekem, hogy a jogász a vendéglõbe jövet megáll
498 10| az utcán és beosont ebbe a divatárusboltba, vallatóra
499 10| vallatóra fogtam:~- Mondd, mi a fenét csinálsz te itt?~-
500 10| hogy az inggomb olyan, mint a vaj, s csak úgy jó, ha friss?
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1676 |