Fejezet
1 1 | dörzsölgették szemüket, aztán visszasüppedtek abba az
2 1 | kell töltenie egy éjszakát, aztán még egy napot, míg Budapestre
3 1 | szobácskát. Megmosakodott, aztán lesietett a tóhoz. A tó
4 1 | babrált a lila láng körül, aztán csakugyan feléje közeledett,
5 1 | jeleneteket, elõbb ámuló arcokat, aztán fojtott, izgatott szóváltást,
6 2 | darabig álldogált elõttem. Aztán kezében egy porcelán kancsóval,
7 2 | mondanám, elõbb hangosan, aztán halkabban: „István, István.”~-
8 2 | Széthánynám az ágynemût. Aztán az ablakhoz rohannék.~-
9 2 | mehetne szegény? -, és az aztán a legtermészetesebb, hogy
10 2 | csodálatosan.~Hét felé aztán szinte egyszerre aludtunk
11 5 | nem sérült-e meg valahol, aztán odábbállt. Átment a túlsó
12 6 | föl.~Percekig várakozott, aztán dörömbölni kezdett. A ház
13 7 | csattogva levágta jobbra, aztán balra. Futott utána, lélekszakadva.
14 7 | mint egy halott elõtt.~Aztán azzal a könnyelmûséggel,
15 8 | ben se és 5000-ben se, és aztán soha többé nem fog hiányozni
16 9 | számlapra hullott a pillája, aztán beüvegezte.~Most ez a pilla
17 10| köménymagot.~Folytattam:~- Aztán legalább jól beszél franciául
18 12| két arcát, elõbb a jobbat, aztán a balt.~Bandi fölutazott
19 12| egymást, megint ölelkeztek. Aztán mindketten nevettek. Azon
20 12| is, a drága bácskai pofa, aztán Orbán Gyuszi, a párizsi
21 12| párizsi hírlaptudósító, aztán Miklós Zoltán, Stocker,
22 12| hogy írjon a nagybátyjának, aztán elõadásra sietett. Megígérte,
23 14| utolsó betûjét véste ki. Aztán be is aranyozta.~- Lásd -
24 15| körülbelül fél évig hagytam élni. Aztán egy este megöltem. Beszélgetés
25 16| hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam
26 17| következett a környék és vidék, aztán a külföld.~Esti Kornélt
27 17| kétszer akkora, mint az övé. Aztán miért beszél fejedelmi többesben,
28 17| hogy meggyógyuljon, és aztán kezelhesse a beteget, hogy
29 18| matrónát, elõször erõsebben, de aztán valamivel gyöngébben, az
30 18| mindig van némi alapja. Aztán esztelenség is. Hajdan könnyeztünk
31 19| arra, hogy a nap feljöjjön, aztán arra várt, hogy a nap lenyugodjék.
32 19| elõtt tíz-tizenöt kocsi. Aztán, mint aki valamit elintézett,
33 19| amerikai államférfit -, aztán, mint aki teljesítette napi
34 19| fölhajtott még két pohár vizet, aztán átrohant a kórházba. Csak
35 19| játszottak orosz dalokat, aztán, hogy elrongyolódott a rubaskájuk,
36 19| meg egy vékony paplant. Aztán hátratett kezekkel le-föl
37 20| itatott velünk hajnalig. Aztán maga vitt haza bennünket
38 20| is váltig csodálkoztam. Aztán még sohase láttam egy eltûntet
39 20| mióta nyomorúságba jutottak. Aztán hol hál, hol étkezik, hol
40 20| valamint a vele járó örömöket, aztán zsebében öt-hat kiló kõvel
41 20| s ezt mondták: „Kálmán.” Aztán fölsóhajtottak: „Szegény.
42 20| csavargott, maga se tudja, miért, aztán fölszedte egy orvos barátja,
43 21| fehér-fekete tájképet, aztán akkorát ásított, mintha
44 21| végigsétálni a fõutcán, aztán máris szaladni a szállóba,
45 21| világon nem értek. Emlékezem aztán leányokra és asszonyokra,
46 21| gyárkémények integettek feléje, aztán a kalauz beszólt, hogy megérkezett.~
47 21| még egyet-kettõt zökkent, aztán nagy zajjal megállapodott.
48 21| forró vízben mosakodott, aztán bõröndjébõl egymás után
49 21| pincér jobbra irányította, aztán egy harmadik pincér megint
50 21| repülni kezdett fölfelé, aztán zuhanni lefelé, kivárhatatlan
51 22| jutni sok mondanivalómtól, aztán lehajtottam a fejemet, elnémultam,
52 22| van - hagyta helyben. - Aztán Bolthay ekkor még nem tudhatja,
53 22| drámaian meg is játszva õket, aztán kitért az elõzményekre és
54 23| gyermekkoromban gyúrtam a tóparton, aztán egy vonalzóval kegyetlenül
|