Fejezet

 1 1 |               mosoly futott át, s még mindig az asztalnál maradt, mintha
 2 1 |               elõtte ülõ társaság még mindig nem tudott a vacsora végére
 3 2 |      kísértettörténeteket. Ezek engem mindig untattak. Mert az, hogy
 4 2 |      természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak most
 5 3 |               azonnal visszavetették. Mindig az volt a cél, hogy a támadás
 6 4 |           Esti úgy tett, mint aki még mindig nem képes elhatározni magát
 7 5 |           régen szétoszlott, de õ még mindig ottan állt, villámütött
 8 6 |           lábukkal rugdalják széjjel. Mindig a szabad ég alatt alszunk,
 9 7 |     kalapjának temetetlen hullája még mindig ott feküdt, többé már nem
10 8 |                most vagy bármikor is? Mindig magad jöttél. Mindig magad
11 8 |              is? Mindig magad jöttél. Mindig magad toltad ide a pofádat.~-
12 9 |       bizonyítja, hogy az életben még mindig támadnak új helyzetek.~A
13 9 |     mûveletlen, nagyszerû óra.~Szóval mindig jól járt. Én is jól jártam,
14 9 |             észrevetted-e, barátom? - mindig a szívünk alatt hordjuk,
15 10|            Ezért? - ámuldoztam.~- Még mindig nem érted, te ló?~- Nem
16 10|        Bokross tanár úrnak a reálban. Mindig hadarnak. De azért mások
17 10|            érintkezik. Ha jön, a papa mindig engem hív.~- Talán ez is
18 12|               Sehogyan se volt az jó.~Mindig csak a más babája, az volt
19 13|              érdemlitek meg, hogy még mindig szívjátok ezt a dohányfüstöt.
20 13|              édeskésen udvarias volt. Mindig a fal mellett haladt, tétován
21 15|             gondolnak, inkább az élet mindig meglepõ és kiszámíthatatlan
22 16|              igazi és éber álmainkban mindig csecsemõk maradunk. A mese
23 16|               a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében
24 17|           beengedem a beteghez. Elõbb mindig lelket kell belé önteni,
25 17|         nyomban megjegyzem, hogy az õ mindig szabatos és kifejezõ magyar
26 18|  jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig, megértõ, résztvevõ társa
27 18|            szerencsétlen gyermekeknek mindig hiányzott valamijük. Mi
28 18|              ha egy kissé túlzott is, mindig van némi alapja. Aztán esztelenség
29 19|            naptári adattá zsugorodik. Mindig kevesebbet veszünk észre
30 19|              az õ arcszíne, tudjátok, mindig fakó, mint a deszka, a sok
31 19|      Említettem nektek, hogy ez a fiú mindig vár valamit. Most éjszaka
32 20|            cipõt semmiféle boltban, s mindig külön kellett csináltatnia
33 20|       sírdogál, fáradt, gépies hangon mindig csak ezt nyafogja: „Csak
34 20|           hogy vállalatait se vezette mindig kellõ szakértelemmel és
35 20|     tisztogatások után is egy éven át mindig legyen mivel szórakoznia.
36 20|            adott neki valamicskét, de mindig ötletszerûen, s azt hiszi,
37 20|              helyesebb lett volna, ha mindig a hó elején bocsát rendelkezésére
38 21|           sohasem ugyanazok, és mégis mindig ismétlõdnek. Beh szépek
39 22|              elém teszik kéziratukat, mindig meghat, meg is tisztel.
40 22|          belém vetett bizalomnak. Még mindig nem tompultam el anyagom
41 22|      csókoltam, s ezt dadogtam:~- Még mindig nem, méltóságos asszonyom.
42 22|          meredt.~- Igen - szóltam még mindig szigorúan.~Lassan haladtunk
43 22|               kiemeljem körömbõl. Még mindig áthatolhatatlan köd és rejtély
44 22|         méltányoltam vagy gáncsoltam, mindig az õ mondatait visszhangozva,
45 23| beszámíthatatlan tisztelõmtõl kaptam. Mindig takarékoskodtam vele, mert
46 23|           vele, aki a tehetetlenséget mindig sikeresen egyesítette a