Fejezet

 1 1 |             pincérek, de a vendégek sem beszéltek ilyesmirõl, gondosan
 2 2 |         kiugranál az ablakon?~- Azt sem. Csak eltûnnék.~- De hogyan?~-
 3 2 |        percig - mondjuk -, de addig sem, csak addig, amíg a kancsót
 4 2 |          jutott ez eszedbe?~- Magam sem tudom.~- Voltaképp semmi
 5 3 |             Ezen az ötleten, melyet sem újnak, sem elmésnek nem
 6 3 |          ötleten, melyet sem újnak, sem elmésnek nem lehet nevezni,
 7 6 |           senki se vár. Szomszédjai sem ösmerték föl útisapkájában.
 8 6 |             nem a zár oltalmaz meg, sem a szobám zára, mely elszigetel
 9 6 |              mely elszigetel tõlük, sem a börtön zára, mely õket
10 9 |           meggyõzõdése. Nincs lelke sem. Csak gép.~Ha például agyoncigarettázom
11 9 |          nem ismer. A közmondásokat sem ismeri. Ez pedig szerencsém.~
12 13|            volt. Mások szerint maga sem tudta, hogy mennyi. Egy
13 13|     érthetitek. Abban a társaságban sem értette senki. Csak én tudtam,
14 16|    fejesvonalzóval. Minthogy semmit sem ettem, idõérzékem elveszett.
15 17|        mindenüvé, hogy még mûtéttel sem lehetett rajta segíteni.
16 17| könyököltetett ki magának. De ezzel sem érte be. Címek után kezdett
17 18|        olvastam meg. Nyilván õ maga sem. Négy-öt törvényes feleségét
18 19|        hajszolni. A buzgalom semmit sem ér. A fény nem kívülrõl
19 19|        mindent tudnak.~Sokáig magam sem értettem õket. Két nemzedék
20 19|   könyvbírálóval, akinek egy könyve sem akadt, hogy megbírálhassa,
21 19|    asztalhoz, felkönyököl. Egy szót sem szól, hallgat.~Egy kissé
22 19|        legritkább alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét
23 19|     alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét nem használják,
24 19|       személy?~- Nem.~- Élõ?~- Erre sem felelhetek.~- Nem él? Meghalt?~-
25 19|             Nem él? Meghalt?~- Erre sem felelhetek.~- Hogyhogy?
26 19|           ipari cikk, gyógyszer, de sem én, sem te nem vettük még
27 19|         cikk, gyógyszer, de sem én, sem te nem vettük még be? Méreg? -
28 20|          gyászruhát, de piros ruhát sem, mert mind a kettõ egyaránt
29 20|           De ha kitartunk, és azért sem engedünk, végül mégiscsak
30 23|            az, ha senki se és semmi sem marad utánunk, amit irigyelhetnénk,
31 23|       táncoltat a szél, vagy semmit sem, csak ugratják, bolondítják
32 23|       huzavonát, nem érdekelt többé sem az emberiség sorsa, sem
33 23|             sem az emberiség sorsa, sem a saját sorsom, s fáradtan,
34 23|        ilyesmit. Még talán álmomban sem. De most, hogy a világ végérõl