Fejezet

 1 1 |          mint valami csatatéren. Amint az árnyékszékbe botorkált,
 2 1 |         maga a tálalás mûvelete. Amint a födõt levették a tálról,
 3 2 |        észre elõször. Vagy, hogy amint hazatérek és elkattintom
 4 4 |   Rágyújtott egy szivarra.~Esti, amint hazafelé ballagott a hídon,
 5 5 |       spanyol lapot olvasgatott.~Amint áthaladt a kocsiúton, állati
 6 7 |        ezt a vaskalapot viselte. Amint a sarkon a túlsó járdára
 7 7 |          érdeklõdéssel fogadták. Amint rátekintettek, az arcokon
 8 8 |        haragszom - lihegte Esti.~Amint elõtte állt, egy pillanatra
 9 9 |          Kétségtelen tehát, hogy amint órámra illesztette az üveget,
10 10|     Minthogy ez ismétlõdött, s - amint késõbb megállapítottam -
11 11|          egyet, nagyot, keserût, amint szokta, s kimeresztette
12 11|         Meggyújtotta a villanyt. Amint a fény végigcikázott kazalban
13 12|         Kornél nem jön ki elébe. Amint a vonat zakatolt, rémképek
14 13|         kellett volna õt másnap, amint elsõnek jelent meg a kávéházban,
15 13|   látnotok kellett volna azt is, amint minden öt percben a zsebóráját
16 13|     mégpedig oly szakértelemmel, amint eddig még senki a földgolyón,
17 15|       vidéki ismerõsömmel, aki - amint a jelenlevõk valamennyien
18 15|     nõkrõl is. Õk nem hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak
19 18|          legkezdetén láttam ezt, amint született - in statu nascendi -,
20 18| közönséges hiénák voltak hanem - amint kifejezte magát, „jólelkû,
21 19|      jelképezik nekem az embert, amint a régi tárgyak jelképezik
22 19|        Tehát Jancsi vagy János - amint parancsoljátok - huszonkilenc
23 19|        Mit bizonyít ez? Nem azt, amint állítjátok, hogy a pogácsák
24 20|         csodálkozva meredt ránk, amint körülültük õt szokott helyünkön,
25 20|    sírban vagy a folyó medrében, amint a csukák lakmároznak szemgolyójukon,
26 20|       egy kis kocsma söntésében, amint borjúpörköltet vacsoráznak,
27 20|      életre serkentek, s ezért - amint mondják - oly népszerûségre
28 20|         mindenkor jó rokon volt. Amint pedig teltek-múltak a napok,
29 21|             AZ UTOLSÓ FÖLOLVASÁS~Amint szokta, az utolsó pillanatban
30 21|       ismeretlen városba, látni, amint így napszállatkor a gyermekek
31 21|         szótalan fiatalemberrel. Amint ilyenkor szokták, megkérdezték
32 21|        lépcsõt. De csalatkozott. Amint a közelébe ért, meggyõzõdött,
33 23|        Nem is törõdtem velük. De amint tovább haladtam, én is megpillantottam