Fejezet
1 1 | nem lett volna bátorsága. Hát inkább két pohár vizet ivott.~
2 2 | komolyan töprengeni kezdett. - Hát kérlek...~- Várj. Haladjunk
3 8 | Eszem ágában sincs.~- Hát akkor mi ennek az értelme?~-
4 8 | föltétlenül le kell tennünk. Hát én örülök, hogy már felsõbb
5 8 | kívántam lehetetlent.~- Hát mit kívántál?~- Semmit -
6 8 | mozdulatlan szeme volt.~- Hát - búcsúzkodott a vendég -
7 10| marha - szóltam barátilag. - Hát miért nem vásárolsz mindjárt
8 10| segéddel.~- A segéddel?~- Azzal hát. Van itt egy segéd. Az tud
9 10| Gyakorlat teszi a mestert.”~- Hát - szóltam tûnõdve -, fizetek.~-
10 12| lehet itt csinálni?~- Hol?~- Hát itt, Párizsban.~- Sok mindent -
11 12| õ maga is érdeklõdött:~- Hát ez milyen utca?~- A Champs
12 12| báránysültet, házinyulat. Hát eltalálták az ízlését. Hozzájuk
13 13| Õsvéletlennek. Inkább bámulom hát a véletlent a maga szövevényességében.
14 13| lennél a tanúm?~- Én?~- Te hát.~- Mit kell csinálnom?~-
15 13| Elképzelni is rettenetes ezt.~Hát az öregúr most megragadta
16 16| mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.~
17 18| részvétet és segítséget. De hát ilyen az ember. Arányérzékünk
18 19| elõidõknek” is lehet nevezni. Hát ez természetes. Ott keresek,
19 19| csinálnak a munka nélküli írók? Hát azt, amit a többiek. A munka
20 19| végtelenségig. Mit tehettek? Hát játszottak. Játszottak velük
21 19| s többnyire hamisan is. Hát menekültünk.~Jancsit hazakísértem
22 20| KERNEL KÁLMÁN ELTÛNÉSE~- Hát ti még nem hallottátok? -
23 20| keressük, csak azért is. Hát még, ha egy ember tûnik
24 20| láthatatlan tettes. De ez más. Hát még ha az az ember akkora,
25 20| vigasztaljuk dühösen és ostobán. - Hát hogy lehet ilyesmire gondolni.
26 20| már lassan magához tér.~„Hát ez mégiscsak szemtelenség -
27 22| sokat tart véleményemrõl. Hát megfogadtam magamnak, hogy
28 22| Az írónõ foglya voltam.~- Hát - kezdtem, s nagy lélegzetet
29 23| megrázóvá. Meghallgatnád?~Hát az úgy történt, barátom,
|