Fejezet

 1 1 |           vacsora végére jutni, de õt mindez vajmi kevéssé érdekelte.
 2 6 |           gramofon.~Miután letette õt a bérautó, mely a pályaudvarról
 3 6 |          álkulcsköteget, s követte õt.~A kapu, az ajtók egymás
 4 7 |       mintegy hûtlenséggel vádolta õt, eltûnõdött.~A kalap voltaképp
 5 7 |           kalap két évig szolgálta õt a legkülönbözõbb alkalmakkor,
 6 7 |         elõtt.~Hat hétig gyászolta õt, mint ilyen távoli rokonokat
 7 9 |         sírba teszik és elföldelik õt, akkor is órámban lesz ez
 8 10|          meg az egyetemen, vagy én õt. Vele ballagtam a ferencvárosi
 9 10|      Másféle kiejtése van. Eleinte õt is nehezen értettem meg.
10 11|          fehér gályaként vonszolta õt, imbolyogva, álmatlanság
11 11|        csörömpölését.~Ki keresheti õt ilyenkor? Egynegyed hét
12 12|           a Gare de l’Est-en várja õt, vonatra ült. Tekintve,
13 13|             Ha tankönyvíró volnék, õt állítanám az újabb nemzedék
14 13|            gondja -, följelentette õt. A törvényszék - az enyhítõ
15 13|        bizonyára fölmentette volna õt a legszigorúbb bíró is.~
16 13|      Azután látnotok kellett volna õt másnap, amint elsõnek jelent
17 17|         Kezeli a beteget. Én pedig õt. Mihelyt belép, így lelkendezem:~-
18 18|          és aljas dög”-nek nevezte õt, de amikor délben csupa
19 19|         láthatja.~Én nem ítélem el õt. Szerette ezt az asszonyt,
20 20|      meredt ránk, amint körülültük õt szokott helyünkön, a Vipera
21 20|      eltûnése második napján látta õt a Rákóczi úton. Borotválatlan
22 20|       Egyelõre valahogy el kellett õt helyeznem képzeletemben.
23 21|       szálló elõcsarnokába kísérte õt, megvárta, amíg a fölvonóra
24 22| Legközelebb, mikor megpillantottam õt egy estélyen, hozzásiettem.
25 22|     alakjait és jellemeit. Hagytam õt beszélni.~Õ pedig beszélt
26 22|      akaratlanul is szórakoztattam õt. Ezt azonban unni kezdte.
27 23|        Bevallottam neki, hogy csak õt szeretem, hûséget esküdtem